Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-22 / 4. szám
Cl äti Vácz, 1888. *»• "■■■—TT-■ ■ ■ ■■ . I-« r ----i--fi hó 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján st tartanak, üzletük gyakorlatánál jelen szabályrendelet határozatait szintén megtartani kötelesek, és igy 15. §. Tartozik az eddig nyert enge- délylyel biró cselédszerző üzlettulajdonos í\ a jelen szabályrendelet jóváhagyása után : 8 nap alatt, a fenti 3. §-ban előirt 100 ft frt biztosítékot letenni, különöen üzlete cn mint nem létező tekintetik, és annak foly- ii tatásától eltiltatni fog. Kelt Váczon, 1886. évi deczember hó M )2-én és folytatva 13 án tartott városi ;f képviselőtestületi közgyűlésben. rV Regele Károly, s. k. Béty Ignácz, s. k. jegyző, polgármester. 22518. sz./IX. a. Jóváhagyom t Budapesten, 1887. május 18. Miniszter helyett: 1 s (P, H.) Matlekovics, s. k. ÚJDONSÁGOK. * Mulatságok. A váczi muzeum s régészeti bizottság által fele részben a rí helybeli szegény gyermekek felruházására, ii fele részben a váczi muzeum javára a „Curia“ :e i szálló nagy termében f. é. január hó 14-én ií tartott s tánczczal egybekötött zeneestély fényesen sikerült. A szivességből kÖzremü- /í ködő budapesti hölgyek és urak kivételé- / vei valamennyien azok voltunk jelen, akik 9 egymással naponta találkozunk, s mégis ss úgy éreztük magunkat, mintha valamely n nagy városnak a mienkétől teljesen elütő légkörében lettünk volna. Minden egyes b darab, melyet művészeink eléadtak, valódi i remek volt. Rákossy Szidónia asszony, a a nemzeti szinkáz tagja, gyönyörű szavalatával, Komáromy Mariska, a kir. operaház tagja, kedves énekével meghóditotta ß az egész közönséget. Intzédy Irma k. a. jól begyakorolt zongora játékával kiérde- a melte a közönség osztatlan megelégedését, i. A rendezők a három közreműködő hölgyet szives fáradozásukért cliszes virágcsokrokkal lepték meg. Nespor A. és Seymann I E. hegedű kettőse, valamint Seymann E. f Wilmuth B. (a kir. operaház tagja) es Tariczky E. hármasa idézték elő legnagyobb hatást. Hoilerung úr a bevezető / vonósnégyesben vett részt. A közönség a közreműködőknek egyaránt, köszönettel tartozik. A legnagyobb érdem azonban Tariczky Eereucz siketnéma intézeti tanárt i illeti, ki a hangverseny létesítésén kitartó buzgalommal fáradozott. A műsor végez- * tével tánczra perdült a fiatalság. Kár, hogy ez élvezetes estélyről sokan elmaradtak olyanok, kik arra igényt tarthatnak. A kedélyesen és kitartó jó kedvvel folyt tánczot végig néztük, s amennyire a folytonosan forgó párok köztit átvehettük az estelyen megjelent diszes hölgyközönség bőt a következők neveit jegyeztük fel : Pencz Laura, Kovács Eivira, Reitter Panka és Lotti, Vadkei ty Erzsi es irma, Regele Sarolta, Komáromy Mariska és Piroska, Velzer Anna, Potóczky Vilma, Niksze Berta, isteni természetet a valódi pompájában látom, benne gyönyörködhetem. Úgy tehát a zárdában és nem itt tölté gyermek éveit. Atyám nyugalmazott kapitány. Már évek óta szerzé e birtokot, de mi csak akkor jöttünk ide néhány hétre, midőn iskoláimban a szünidők beállottak; most azonban, mert a zárdából a világba léptem: szülőim a nyarat itt határozták el tölteni. Ügy azért nem láttam, nem ismerem kegyedet, holott már magam is két éve, hogy e vidéken lakom . . . De mert utunk úgy is egy irányban a város felé vezet talán szabad volna esedeznem, hogy kísérője lehessek lakásáig, miután az idő úgy is későre jár. Ha ugyan sétájának egyéb czélja nem volt, igen meg köszönöm; legalább elbeszélhetünk egyről-másról a rövid utón, mely még lakásunkig tart. Rövid, végtelen rövid volt utunk s igy együtt létünk is, mert alig néhány perez alatt otthon voltunk. De ezen néhány perez alatt sokat sokat elbeszéltünk egymásnak; s alig vevém észre, midőn kedves utitársnőm megállót előttem és egy csinos külsejű, gyönyörű parkkal körül vett házra mutatva igy szólt: „Nos Uram! ime az a mi házunk, én itthon vagyok. Köszönöm az úton velem közlott szép magyarázatát e tájról, én valóban sokat gyö.- nyörködtem benne. De mert, ha hazamegyek illő, hogy derék utitársam, — ki nekem oly kellemes perczeket szerzett — szülőimnek megneVÁCZI HÍRLAP. Niederraann Blanka, Nagy Irén (Zala), Meisz- ner Hermin, Szentkirályi Albertné, Serédy Hona, Pécs Sándorné, Jankovics Ernőné, Haidfeld Gyuláné, dr. Huzella Mátyásné, dr. Rácz Béláné, dr. Csányi Jánosné, Tariczky Ferenczné, Ábrahámné, Rákossy Szidónia, Bluzeck Gyuláné, Scherer Istvánná, dr. Kiss Józsefné, özv. Penczné, Intzédy Sománé, Reitter Istvánná, Kovács Ernőné, Krenedits Ferenczné, dr. Rákossy Béláné, Meiszner Jánosné, Vadkerty Mihály- né, Brenner Mártonné és többen. A budapesti közreműködők dr. Rákossy Béla kir. fegyint. orvos vendégei voltak. A fesztelen jókedvvel folytatott táncz csak a reggeli órákban ért véget. A zeneestély tiszta jövedelme: 219 frt 50 kr., melynek fele a szegény gyermekek felruházására másik fele pedig a váczi múzeum javára fordittatik. Hogy a hangverseny ily szép eredménynyel végződött, az a bizottság egyik áldozatkész tagjának köszönhető, ki az összes felmerült költségeket sajátjából fedezte. Felülfizettek : dr. Schuster Constantin megyés püspök 50 frtot, Neszveda István fölszentelt püspök 3 frtot, dr. Kovách Pál kanonok, pápai praelatus 2 frtot, dr. Yirter Lajos kanonok 2 frtot, Jung János kanonok 3 frtot, Kanda István kanonok 2 frtot, Gyurcsánszky József ny. plébános 2 frtot, Yillásy István esp. plébános 2 frtot, Balás Lajos szent széki jegyző 2 frtot, Schmidt János administrator 1 frtot, Baksa}' Károly 1 frtot, Korpás Pál praefektus 1 frtot, özv. Ulrich Károlyné úrnő 2 frtot, Zsigmondovits Constantin 1 frtot, Bősz Emil 1 frtot, N. N. 1 frtot, Összesen 76 frt. A nagylelkű adományozók fogadják a nemes czél érdekében tett adakozásaikért a bizottság legmelegebb köszönetét. — A váczi jótékony ezélú nőegylet által rendezett, s február hó 5-én a „Curia“ szálló nagytermében tartandó elit-bálra nagyban folynak az előkészületek. A nőegylet szorgos el nöknője Benkár Dénesné és a rendező bizottság minden lehetőt elkövet, hogy a bált minél fényesebbé, minél látogatottabbá és a nagyvilági élet színpadára bevezetendő ifjú szépségeknek minél kellemesebbé, kedvesebbé tegye. — A helybeli Önkéntes tűzoltók parancsnoksága f. hó 20 dikán este 6 órakor az őrtanyán tartott ülésén elhatározta, hogy az idei farsangon tartandó tűzoltó-bál rendezése érdekében az összes működő tagokat janár 22. napjának esti órájára az őrtanyára gyűlésre hívja össze. A tűzoltó bál a farsang utolsó nap- j tiban lenne megtartandó. — Az iparosok tegnapi bálja, amint az előjelekből s t imeges készülődésekből következtetni lehetett, minden tekintetben sikerült. A bál lefolyásáról azonban csak jövő számunkban hozhatunk részletes tudósítást. * Öngyilkosság. Kronbach István verőczei módos gazdának István nevű fia folyó hó 18 — 19 dike közti éjjelen kést döfött a szivébe s igy vetett veget fiatal életének. A mé yen sújtott szerencsétlen atyának már egyik fia mintegy három évvel ezelőtt mérgezte meg magát. * Halálozás. Haláthy István, Vigyázó Sándor rátótni uradalmának kasznárja jan. hó 13. napján Rátóthon jobblétre szende- rfilt. Haláláról családja a következő gyász; jelentést bocsájtotta ki: „Haláthy Istvánná ! szül. Raksányi Adél, gyermekei Gyula és j Jolán; sógornéja Haláthy Karolina férjezett Götz Ferenczné, édes apja Raksányi I Adolf és számos rokonság nevében megtört I szívvel jelentik szeretett férje, apjuk, fivére, vejé és rokonuk Haláthy István, méltó- I ságos bojári Vigyázó Sándor cs. kir. ka- i marás úr rátóthi uradalmi kasznárjának | folyó hó 13-án, hosszas szenvedés után, életének 59 ik, boldog második házasságának 17-ik évében történt gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 16 án, délután 3 órakor fognak az ág. ev. hitv. szertartása szerint a csomádi sirkert- ben örök nyugalomra tétetni. Rátóthon, 1888. január hó 14-én. Béke poraira!“ Temetése a rokonok és ismerősök átalános részvéte mellett ment végbe. A végtisz- tességtételhez Rátóthon városunkból is számosán megjelentek; azonban az egyházi szertartásnál már jelen nem lehettek, mert a megboldogult hült tetemei még a gyásznap délelőtti óráiban szállíttattak át Csornádra, mig a vácziak csak délután érkeztek meg Rátóthra. Ny. b.! * Adakozás. Az uj év alkalmából a városi szegény- és kóroda-alap javára Meiszner Ede közgyám kezeihez a következők adakoztak, és pedig: I. A szegény-alap javára; Fortuner Elek ...................1 frt — kr. Payerl Károly...................3 „ > — „ Meiszner Ede ...................1 „ — „ Összesen: 5 frt — kr. ebhez adva a legutólszor kimutatott összeget . . .29 „ 10 „ Főösszeg: 34 frt 10 kr. II. A városi kórház alap javára: Piufsich Lajos . . . 10 frt — kr. Payerl Károly . . . . 2 n M Bonis János . . . . . 1 Fortuner Pál . , . . 1 Prokop Károly . . . . — 60 „ Kohl man n Istvá n . . — 60 „ Blau Miksa . . — 30 „ Meiszner Ede . . . . 1 — „ Összesen: 16 frt 50 kr. ehhez adva a legutólszor kimutatott összeget . . 99 — „ Főösszeg: 115 írt 50 kr. * A Duna jege mióta egy testben 160 lábbal alább csúszott mozdulatlanul áll. A karajt elöntött viz csakhamar befagyott és a Duna jege, mely a partokkal ismét közvetlenül érintkezik, ma sokkal erősebb, mint a megmozdulás előtt volt. Heti vásárainkon a múlt héten a szigetbeli községek népei ismét megjelentek s a Duna hátát és városunkat benépesitették. * Vakmerő jégsport. Hogy a Duna jege meglazult, s a növekedő viz folytán nagyon megszakadozott, városunk hatósága részéről a Dunán való átkelés betiltatott. Hja,deatóthfalusiés dunabogdányi atyafiak az ily tilalmakra rá sem hederitenek, s ha életébe kerülne is; minek praegnans bizonyítékát adták ezen atyafiak a minapi (pénteki) heti vásár ai ka) mával, midőn száznál többen jővén át a vásárra, mennyiben időközben a Duna jege megvezhessem : kérem lesz szives velem becses nevét megismertetni?“ Pirulva, — mint a tetten kapott iskolás gyermek — mondám nevemet, holmi bocsánat kérő dadogás mellett, mely eddigi mulasztásomat akará menteni. Köszönöm Uram, ha szabad ideje engedi kérem látogassa meg családunkat. Szegény jó atyám igen fog örülni, ha néhány órát önnel elbeszélhet, ő úgy is a napokat magában tölti el minden társalgás nélkül. Ezzel picziny kacsóját felém nyujtá „Isten Önnel“ s távozott. Bucsuzásnái reám emelé kék nagy szemeit, melyekbe amint belé néztem érzem, hogy szivem van . . . Szegény szivem! ha tudtad volna mennyit kell majd szenvedned, mert életjelt mertél magadról adni. Haza értem én is, de nyugtot többé nem leltem; szemeim előtt lebegett folyton a kedves gyermek kis kosarával karján, beszédes kék nagy szemeivel, eper ajkával; füleimben csengett, hozzám intézett meg- meghivása: „ha szabad ideje engedi, látogassa meg családunkat.“ Elmerengtem magamban gyakran órák hosszáig, és midőn a családban elmerengésemet észrevevék; folyton a régi mondásban végződött az öregek határozata: „Végre is, ha nem bolondulnak is egymásba, majd egymáshoz törődnek, és minden jó fog lenni . . ,u Hej ! de máskép volt az megirva a sors könyvében. Ott azon a lapon, melyet az istenek az én boldogságomnak szenteltek csak azt olvashatod : „fájdalom;“ Ott azon a lapon csak e szót találod : „szenvedés .. Küzdöttem Önmagámmal, küzdöttem érzelmeimmel, de elnyomui Örökre soha sem tudtam. Szerettem őt a bájos gyermeket, szerettem attól a pillanattól, midőn megláttam. Két kék szeme, karcsú termetével, nyílt kedély hangulata, — játszi modorával elbájolt, elragadott. Nem gondoltam ezentúl egyébre, mint ama pillanatra, az édes perezre, melyben ismét láthatom. Családi otthonom nyugtot nem adott, vágytam el, csak el a családi tűzhelytől az ő körébe. Sétáimat gyakran ismétlőm a kies helyre, a lombdús fák árnyai alá . . . Irma családjánál kis időre minden napos vendég, csakhamar várva-várt barát lettem. —- Szerettek engem és én imádtam őket. Barátságunk napról-napra beusőbb, bizalmasabb leit. Az Öreg „Marsw-fi ellenmoudást nem tűrő természetén győzött a kedves gyermek akarata. Az öreg imádta egyetlen gyermekét, vele szemben nem volt akarata; sőt igen gyakran megtörtént, hogy egyik-másik dologban eltérő nézeteinket, melyek megoldásra vártak : Irma naiv határozata tette jogerőssé. Ezen boldog idő rám nézve boldogságom tetőpontját látszott elérni egy júniusi napon, midőn Irmával azon elhatározásomat közlém, hogy néhány nap múlva elhagyom e helységet, mert hivatásom másfelé kényszerít. Hogyan? Ön elakar bennünket hagyni talán hosszú időre, talán örökre ? Oh ezt ön nem teheti; hiszen tudja, hogy mi mindnyájan mennnyire szeretjük és ... mozdult, a vissza menesben akadályoztattak. Mit tettek az atyafiak, azt, hogy miután száz rendőrt — a 12-ből — a°Duna mentén felállítani nem lehet., hát addig mentek lefelé a Dunán, mig a rendőr sz°- me elől el nem tűntek ; itt aztán a rendőrtől nem félve, ráléptek a jégre, s az őket ismét észrevevő rendőrnek fügét mutatva rohammal foglalták el a Duna biztosabb jegét, melyen aztán sikerült is nekik a túlsó partra eljutni. Hiába. Az ilyen atyafiakat a Duna jege vissza nem tartja, és ha bele hal, azt mondja rá, hogy ennek igy kellett megtörténne. Az volt a végzet könyvébe Írva, hogy a Dunába vesszem el. Csak tessék hát a jégre menni annak a kinek tetszik. Az öngyilkost csak ritkán lehetett végzetes szándéka végrehajtásától visszatartani. Ha ma nem, végrehajtja azt magán ^holnap. Itt okos szó nem használ. * Tűz. Január 17. napján (kedden) d. u. V óra tájban Mózes Pálnak a fazekas és hattyú utczákat összekötő szűk ut- czakat összekötő szűk utczában levő zsin- delyes tetejű házában ismeretlen okokból tűz ütött ki, mely a ház tetejét s a padláson felhalmozott élelmi szereket s takarmányt rövid idő alatt elhamvasztotta. A helyszínen ^ megjelent önkéntes és gyári tűzoltók már csnk a tűz tovaterjedesének meggátlására s az áldozatul esett ház pa- dolatának a beégéstől való megmentésére gondolhattak. Ismételve felszólalunk amiatt, hogy a tűz későn jeleztetett. Tűzoltóink fáradozását senkisem fizeti. Hogy megélhessenek munka után kell nézniük. És mégis rósz néven vesszük, ha némelyikük későn jelenik meg a vészinhelyén. De azzal, hogy a tűz rendesen későn jeleztetik, nem gondol senki sem. Tűztornyunk az igaz, hogy nincsen, de vannak templomaink, vannak harangjaink és vannak olyan alkalmazottjaink, a kik a templomok harangjai körül tartoznak forgolódni, mert nincs meg az a módunk is, hogy az ilyen alkalmazottakra ráparancsolhassuuk, hogy tűz esetén ideje korán kongassanak és a mig a baj tart a kongatást meg ne szün tessék. * Nem mind arany ami fénylik. Mindenki ismeri a kereskedésben előforduló közkedveltségü úgynevezett gyógyfiiszap- pant, fogpasztát, fogport, szájvizet sat. Az ember egyszerűen a legközelebbi üzletbe vagy gyógytárba fordul, kéri a kívánt szappant szájvizet vagy fogport és megelégszik azzal amit kap, csak olcsó legyen. A közönség azt hiszi: az egyik olyan mint a másik, pedig az a közömbösség a bőr nagy szájkonzerváló orvosi szerek megválasztása körül, a legnagyobb vétek önmaga ellen. Egy darab Popp-féle gyógyfüszap- pan 30 krba kerül és ez a szappan, mely miuden gyógytárban kapható, mégis feltűnően különbözik a többi szappanféléktől. Első rendben nem drága, mert egy darab, egy négy személyből álló család részére több mint négy hétre elég. E szappan kitűnő szolgálatot tesz mindennemű bőrba- joknál, a bőrt finommá teszi és gyógytu- lajdonságai mellett a legfinomabb pipere szappan. Dr. Popp udvari fogorvos egyéb készítményei, mint Anatherin szájvize, fogpasztája és fogpora, oly különlegességek, melyek a számos ártalmas hamisítványok _ ___ Január hó 22. Igen I azt tudom, hogy boldogságom csupán körükben lelem fel, — válaszolám — de hogy örökre boldogtalan legyek: azt is tudom, hogy itt maradásomtól függ. Rejtély. Kezdem nem érteni önt. Boldog és boldogtalan egy és ugyanazon időben, egy és ugyanazon viszonyok között, beszéljen kérem, mert hallgatása végtelenül fáj lelkemnek. No, éde3 Irma 1 ne kérjen, ne kénysze- szeritsen a valót mondanom, mert ez . . . De az Istenért! hiszen ön remeg. Mi kínozza, mi bántja lelkét? Szóljon kérem és ne hagyjon engem is szenvedni. Irmám 1 édes lelkem tudna kegyed velem szemben szigorú, igazságos, de egyszersmind méltányos biró lenni ? akkor es- dem Ítéletéért ? Szigorú nem, de igazságos és méltányos ítéletemben bizhatik, mert hiszen én . . . de hallgass el szivem, mert a vallomásra jogod nincs . . . Irmám mindenem ! én önt szeretem. Szerettem abban a perezben, midőn először láttam ; tud-e szeretni, tud-e nekem megbocsátani ? Remegő keze, keble hullámzása elárulta a vihart, mely lelkében támadt; de szive a viharon keresztül törve legszentebb érzelmeitől vezettetve révpartot talált. Tehát bűn az, ha ön szeret akkor, midőn én boldog nélküle nem lehetek, midőn minden gondolatom csupán az öné, midőn szivem egyetlen dobbanása másé nem volt soha? Oh hiszen csak áldhatjuk végzetünket, mert sziveink egymást fellelék . . .
