Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-22 / 4. szám
Vácz, 1888. VÁCZI HÍRLAP. Január hó 22. czim, mint egy búcsújáróhely. •— De nem csoda; most van a szezonja farsangkor. Azonban nemcsak a zálogházaknak, hanem kivált a piperekereskedőknek van igazi farsangjuk. Minden más istenteremtésének az erszényét a farsang közepén már a hét szűk esztendő kerülgeti, míg a végén csak' ugj'an megüti a lapos guta; a farsangi boltok tulajdonosaiéi ellenben híznak gazdájukkal egész a megpukkadásig. Hja! Ilyen az élet. Egyikünknek egy hosszú életből is csak egy két nap a farsang; másikunknak farsangja van mindig, még nagy böjtben is. A színházaknak például igazi farsangjuk van. Az opera ünnepli Malaczkynét, aki Laki nét eddig nem hallott edvességgel énekelte; a nemzetiben örülnek (!), hogy Nagy Imrét oly kegyesen kikerülte a Balogh golyója, hogy még a haja szála sem görbült meg. (Pedig alighanem mind az égnek állt.) Ezenkívül mindkét helyen palam publice ujjonganak Kegíevits búcsújának, s vigadnak a Beniczky beköszöntő jén. No majd megválik, álom lesz-e,vagy valóság az a sok szép remény, amit az új intendaturához tűznek 1 Hát a népszínházban mit csinálnak? — kérdi nemde kedves olvasóm? Mit lehet ott csinálni, ahol Biuha Lujza lényegileg és valósággal jelen van ? kérdem én. Hát tapsolnak, amennyit csak a két tenyerük elbír. Felvonás alatt a kö zönség, szünet közben meg a szülészek tapsolnak teljes szivükből annak a nagy csodának, mely Blaha Lujzában van megtestesülve. * * * A Duna vizével árad a fővárosi lakosság is. A kisebb folyócskák nem bírják el a temérdek hóból már olvadni kezdett viztömeget és od’adják az öreg Dunának, elfér abban, ha még annyi volna is. Tán tőlük tanulnak a vidéki birtokosok, kik az őszi termés árát otthonn nem tudják hová tenni, hát eljönnek a fővárosba farsangolni. Biz itt majd csak kerül helye a jó termés drá nak! Elhozzák magukkal a lányukat meg az erszényüket, a készek emezt itt hagyni, csakhogy amazt ne kelljen pártában haza vinni. Pedig, — .agy ki tudja!?! Egyébként nem is .olna oly gyönyörű az a bálteremben alakult csokor, ha azt csak a fővárosi lánykák képeznék, mint így, hogy ott van köztük az a nehány, a vidékiség üde himporával födött, s bájait nem oly merészen fitogtató, kedves bimbó is. Lassankint megérkeznek az egyetemi polgárok is, Egyik beiratkozni siet, másik a jogászbálra. S tán ezeknek van még a legkevésbbé jó farsangjuk. Noha nem egészen új, de mégis meglepő, vagy inkább sértő újság várja azt is, emezt is. Amaz belépve a tudományok ódon épületébe, nem csekély megbotránkozással láthatja azokat az új táblákat, melyek minden öt lépésnél irgalmatlanul a szemébe mondják, hogy: „a dohányzás az egyetem összes helyiségeiben a 1 e g s z i g o - rúbban tiltva van.“ Hogy milyen benyomást tesz rá, ez a kissé elkésett kriszt- kindli, attól függ, hogy épen milyen hangulatban volt. De ha mélyebben kezd gondolkodni, mindenesetre elkomoritja az a gondolat, hogy e szent helyen, hol még a közelmúltban is az ifjúság tudta nélkül semmi, általános reform nem történhetett, most kapva-kapva minden legkisebb alkalmon, imm mulasztják el az ifjúság jogait és szabadalmait megnyirbálni, tán c ak azért, hogy annál könnyebben vághassák majd le adandó alkalommal azt a, szentsége« fejet, mely a legkisebb magyarbántó szóra is büszkén kimagasodott, s bátran szemébe nézett a „fekete-sárgá“-nak. Emez, ki a balekekre bizva az egyetemet, a bálterein feli* rohant., szintén lesújtva erezhette azt, hogy az a hál. ha a jogászokról neveztetett is el, nem egyél» többé mint ékes tüntetés helye az üresbf jü, magas aristokracziának. Hajdan, még nem is a kucsma és fokos fénykorában, csak az imént múltban, nem volt az Istennek olyan mamája, aki, ha egy jogászgyereket megkaparithatott, nem a tenyerén vitte a lányáig; s hol nem azzal a Ieereszkedőleg keserít affektálással fogadtatott, mint most, hanem az igazi öröm kitörő, őszinte szavaival. Közeledünk azon időpont felé, mikor a jogász megköszönheti, ha a jogászbálterem egyik messze zugából nézhet sóvárogva a különvált mágnásokra. 0 tempóra! o mores!,,. De itt hagyom már e sötét ké pet s megyek a villanyvilágitású jégre, hátha felvidámitja elborult lelkem az a tarka kép, az a zűrzavar, melybe oly érdekesen szövődik az eibukók halk sikoja, a kékpantallós tisztecskék el nem fojthatott káromkodása temérdek estük miatt, s az a mindent túlkiáltó csinadratta, bum bum, bum. Tóni. Szabályrendelet a foglalkozást Jcözvditö és a cselédszerzö üzletekről. 115./1886. kgy. szám. — 1. §. Foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző ipar gyakorolhatására nem nyerhet engedélyt °ly egyón, aki a hatóság előtt mint erkölcstelen életű üsmeretes. 2. §. Foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző üzlet nyithatására Vácz város területén az engedélyek számát a szükséglethez képest a városi tanács állapítja meg. 8. §. A foglalkozást közvetítő vágj? cselédszerző üzlet tulajdonosa tartozik készpénzben, vagy biztosítékként elfogadható értékpapírokban 100 frtnyi összeget a hatósági pénztárba mint biztosítékot az ipar- engedély kiszolgáltatása előtt letenni. 4. §. Az üzleti helyiségben hatóságilag megállapított árszabály tartandó kifüggesztve. A jelentkezés alkalmával bárminemű dijat szedni tilos. Az árszabály szerint megállapított d»j a tettleges szolgálatba lépéstől számítandó 8 nap után esedékes. A szedhető dijak Következőkben állapíttatnak meg: 1. Minden munka, vagy szolgálat kereső egyén nemre és korra való tekintet nélkül tartozik a hely nyerésért az üzlettulajdonosnak szolgálatba lépése után 8 nap alatt 50 krt fizetni. 2. Szoptatós dajkák, k k mint ilyenek heiyet kér snek és nyernek, az üzlettulajdonosoknak a hely nyerés után tartoznak 1 irtot fizetni. 8. Az 1-ső pontban említett egyéneket befogadó egyén tartozik szintén nyert cse lédjn, illetve nyert munkása után az üzlet- tulaj Ionosnak 50 krt fizetni. 4. A 2-ik pontban jelzett szoptatós dajka szerzéséért a felfogadó a közvetítőnek szintén tartozik fizetni 1 frtot. Ezen dijakon kivül semminemű más dij nem szedhető. 5. Az üzlettulajdonosnak rendes könyvet kell vezetnie; e könyv alakja és beosztása valamint tartalma a következő: (Lásd a 4-ik hasábon.) 6. §. Az üzlet, valamint az üzleti könyvek a rendőri, vagy iparhatóság által bármikor megvizsgál hat ók, illetve negyedéven- kint megvizsgálandók. 7. § Cselédet cselédkönyv nélkül, ipa ros segédet, vagy gyári munkást munkakönyv nélkül és egyáltalában foglalkozást kereső egyéneket kellő igazoló okmányok nélkül beszegődtetui tilos. 8. §. Az üzlettulajdonos a nála jelentkező egyén erkölcsi viseletéről tudomást szerezni és erről a felfogadót hi ven értesíteni tartozik. 9. §. A már beszegődött egyént máshová szerződtetni, vagy más helyre csábítani, vagy már elfogadott szolgálathelyéről lebeszélni, vagy elbocsájtás nélkül távozott- nak helyet szerezni tilos. 10. §. Az üzlettulajdonos köteles minden nála jelentkező és magát kellően igazolt egyénnek személyválogatás nélkül helyet közvetíteni. 11. §. Az üzlettulajdonos tartozik az üzlet helyiségét tisztán tartani, különösen megtiltatik pedig neki foglalkozás nélküli cselédnőkkel mulatságokat, vagy más erkölcstelenségekre csábitó összejöveteleket rendezni, vagy elősegíteni. 12. §. A cselédszerzö hely nélküli cselédnek legfeljebb 48 óráig adhat szállást. 13. §. Azon közvetitő, vagy cselédszerző, aki a jelen szabályrendelet határozatai ellen vét: az iparhatóság által 50 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő, mely óvadékából levonható, de ha az igy megcsonkított óvadék 18 nap alatt ki nem egészittetik, a cselédszerző az óvadék kiegyenlítéséig foglalkozásától eltiltatik. 14. §. Azok, kik ezen foglalkozást avagy cselédszerző üzletet az 1884. évi október rongyos ösvényét, midőn egy téli estén szegény jó anyám hosszas előkészítés után szeretettől áthatottan igy szól hozzám: Látod édes fiam az idő halad, elenyészik visszaidézhetlenül. Te már 26 éve3 múltál, talán gondoskodnod kellene egy szelíd sze rető nőről. Oh hagyjuk azt édes anyán, válászolám egészen egykedvűen, nincsen nekem ahoz semmi kedvem; azután meg nem is gondoltam én még arra, hogy valakit szeretni tudnék édes anyámon kivül. Gyermek! igazi gyermek nagy férfi létedre. Hiszen arra még is csak gondolhattál, hogy én örökké élni úgysem fogok ; azután meg nekem is jól esnék ha valaki itt lenne körülöttem mig te a nap legnagyobb részét töbször távol töltőd; és végre is, hogy az indokok halmozásától, rábeszélő tehetségem megpróbáltatásától meneküljek, egyenesen ki mondom: a férfi hivatása, hogy családot alapítson, hogy legyen otthona, melyben egy szerető nővel az élet fáradalmait, a bút és örömet, reményt és csalódást együtt viselhesse, megoszthassa. Mert hát látod „nem jó“ ám „az embernek egyedül egymagában leiini“ már a jó ságos Isten moiulá és renddé azt. Azért édes fiam határozd el magadat és nősii j meg. Ott van például a titkárék leánya Ilona. O csinos, szel id, rietneslelkü és jó Családból va ó. Es tudja az Isten ! nekem tetszik is, jó ga/.da.sszo'iy vá ik belőle. Szóval nála föltalálhatod mind ama erényeket, mik egy családi élet boldogságához sziiksé. gesek. Elmondtam ezeket, és most jó éjt fiam. Grondolkodjál felőle és határozd el magad. De anyám . . . Jó, jó, fiam! tudom, hogy nincs ellene kifogásod, de mielőtt határoznál bármit is, jól teszed ha gondolkodói fölötte; de már isten veled! az idő is későre jár. Isten veled! Anyám távozta után gondolataimba mé- lyedve soká soká néztem ablakomon a szá- longó hó pely haket, melyek oly rémesen sajátságos tánczot tánczolnak a levegőben ; ablakomat a kiin tomboló szél döngeté, oly borzasztó sötét éj volt, a kitörő vihar elő hírnöke. Talán az én életem egén képződött vihar előképe . . . Szegény anyám! házasítani akar minden áron. De hogyan? hiszen a házasság tudtommal két szerető szívnek egyesülése, én pedig még senkit sem tudok szeretni, — gondolám ; és gondolataim önkénytelenül követék a szállongó madárfej nagyságú hópelyheket a megseinmisiilésig. az enyészetig. Végre is Ilona a titkárék leánya lehet szép is, nemes és erényes is, de ha én még sem tudom szeretni. És kitudja miként gondolkodik Ilona? Minek tennék két szivet boldogtalanná, két lelket szerencsétlenné. D ■ nem! hiszen ez csali szegény jó anyám ábránd képe. Megtetszett neki I nna, és most azt szeretné, hogy belőlünk férj és feleség váljék, ha azonban ludtára fogom adni. hogy nézeteim a házasságot illetőleg más alapon nyugszanak, mint az övéi ; ha elmondom neki, hogy én Ilonát szeretni nem tudom; lemond tervéről, és én ismét szabadon gondolkodhalom. Olvasni akartam, de gondolataim önkénytelenül vissza tértek a tervbe vett házasságra, és szemeim a nélkül, hogy a tárgyra figyeltem volna, futottak át a sorokon. Már közel járt a hajnal, midőn nyugalomra tértem. Nyugalomra mondom, pedig egész ál mom a rémképek tömkelegé volt, s midőn reggel későn felébredtem: fáradtabban érzém magamat, mint lefekvés előtt. Borzasztó álmaim lehettek, hogy annyira kimerültem . . . így telt el néhány hét a nélkül, hogy vagy én, vagy pedig anyám az Ilonával kötendő firigyet előhoztuk volna; noha anyám alig mulasztott el egy napot, melyen kisebb nagyobb ezélzást ne tett volna házasságomra. Egy napon, jól emlékszem rá — Husvét nap utáni kedden, a már egy Ízben elő adottakat ismétlé anyám, és ámbár én szabadkoztam, érveltem azzal, hogy nősülni egyátalán nem fo;ok, szabadkozásorn, érvelésem mind hiába volt, mert a rábeszélésnek és különösen annak, — hogy anyám az utóbbi időben beteges lett, a házkörüli gondoskodást nem.képes teljesíteni, engedtem: elhatároztam magamat, hogy Ilonátnőül veszem, feltettem magamban, hogy ha szeretni nem is, de tisztelni és megbecsiilllifogom. Noha nem minden aggodalom, nem min den habozás nélkül határozóm el magamat a végzetes lépésre, az eljegyzés és az előkészületek sokkal gyorsabban történtek meg, mint a mint számítottam, úgy hogy rövid hat hétre Ilimen rózsás lánczai kötőnek egybe Ilonával. De boldogságom a veszély . . . Alig 3 hónapra egybekelésünk után gyönyörű nyári napon a közeli erdőbe sétáltam ki, üdülést keresni a nap fáradalmai után. Az erdő szélén barangolva a közelből szép csengő hargokat hallok, és midőn mind jobban figyelmes kezdők lenni a dalra: a cserjék közül egy női alak bontakozik ki folyton énekelve. A mythos világ mesés' erdei nymfája bájosabb, elragadóbb nem lehetett, mint e még gyermeknek látszó kis leány gyöngy- virágos kosarával a karján. Rövid gondolkodás után felé iráuyozám lépteimet, és miután köszöntésemet barátságosan viszonzá, beszélgetni kezdek vele. Vájjon nem fél-e ily alkonyaikor egyedül az erdőben járni, kérdőm? Kicsiny korom óta e puszták ez erdők gyermeke voltam; itt nőttem, itt serdültem fel: miért félnék tehát e helyen, hol minden csak a természet urát az Istent dicsőíti, s minden, minden gyermek korom emlékeit idézi fel lelkemben. Nem, itt nem félek; sőt itt érzem magamat bizton, itt talál lelkem nyugtot Örömet . . . De, mondám én, az imént énekelt dal arra mutat, hogy kegyed nem egészen ez erdők lombdús fái közt töltötte gyermek éveit, hiszen a gyermek koron túl még alig van, azután meg úgy tudom, hogy itt e vidéken a csikósok dala, nem pedig a kegyed által énekelt német dal dívik. Zárdái emlék; s most önkénytelenül jutott eszembe, midőn itt a bájos helyen az in-a) in ‘a; <D > •O) S-. <D <D Ti TÍ <D .2s <U -g > £ CS3 .—i Ti Cn rrt’ 0) m ‘O) '~QJ m o c m *<D <D cö Ti O ÍX öd cd CD P3 N <D S3 á *2 co azdán szege fcJD N <r> > A ih <D G tß a in <D O oi cű g-á C (1) u ‘Cl 32 M "£ O o-í <D rt öß 0) á o s > a A "2 A*S o rO ‘<D 1 # w -o t>J3 rt rt * Ifi {d s4 s: J 3 <c S f'-ß a > (fi vagy könyek rt s-rí N g. 3 3 3 -ü -g N O to « rs n gü * C/3 c S sí ~ — O eí) gg 0> ífH > <D <3 G
