Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-08 / 15. szám
Vácz, 1888. VÁCZI HÍRLAP, Április hó 8. ínégj gazdatisztnek sem fogad be olyat, aki nem Alcsuthon született. És nézze meg akárki József főherczeg birtokát, messze földön talál hozzá fogható gazdaságot, pedig egész gazdaságában egy sincs alkalmazva olyan, aki nem volna alcsuthi. Ilyen a jó földesúr. Valóságos gyámoli- tója azon népnek, amelynek körében él. Tanítja, neveli és pénzével segíti, hogy boldoguljon és öröme telik abban ha népe boldogul. Ha senkitől nem, ily eljárást vártunk volna megyés püspökünktől, a káptalantól és a takarékpénztártól. De nem panaszkodhatunk. Magunk vagyunk okai sorsunknak. Magunk sem jártunk el egyébként. A ki házát idegenekkel építteti fel, az épp azt követi el, mint az, aki idegen helyen szerzi be szűklégleteit. Láthatjuk, hova vezet az a lejtő, melyen elindultunk. Még nincs késő, térjünk vissza. — Óvatosak legyünk garasaink. elköltésében. Legyen gondunk arra, hogy amit megkerestünk, az körünkben maradjon. Tartsuk szemeink előtt, hogy „kéz kezet mos.“ Ha ezt követjük, boldogulunk ; de ha tovább is a lejtőn maradunk, okvetlenül elpusztulunk. A közönség köréből.*) Tekintetes Szerkesztő Ur! A „Budapest“ |czimü Budapesten megjelenő politikai napilap tegnapelóiti számában valami újdondász vagy akar külső levelezőnek jelezhető, de a puskapor feltalálásával bizonyára nem dicsekedhető valaki: „Az örök prés“ czim alatt megemlékezvén arról, hogy „Nagy-pénteken, mint a kereszténység egyik legnagyobb és legmagasztosabb ünnepén“ Szombathelyen egy végrehajtó, (minő: adó-e vagy bírósági végreható, azt az illető nem mondja) végrehajtást eszközölt, hát|jazt a következtetést vonja le ebből, hogy a végreható- nak nincs lelke, s hogy az akinek lelke nincs —■ csak álljon be végrehajtónak, mert annak, mint lelketlen is bevállik. Engedje meg tehát t. Szerkesztő ur, hogy mint Vácz városi adóvégrehajtó, a kificza- modott ész ezen termékére — mit a „Budapest“ csodálatosan minden megjegyzés nélkül tesz közzé, azt jegyezzem meg becses lapja hasábjain — hogy bocsássa meg az illető, valószínűleg érdekelt félnek, hason kifakadásáért és a végrehajtók ilyetén otromba jellemzéséért az a raidenható Isten, kinek dicsőségére és emlékére a „Nagy pénteki“ napot üli meg a keresztény világ. Térítse meg az ő gondolkozás módját, és juttassa őt annak öntudatos megismeréséhez, hogy bizony a végrehajtó is — legyen az adó- vagy bírósági végrehajtó — csak olyan test és húsból való emberi lény, mint akármely Isten képére teremtett más individuum, s hogy nem tesz egyebet, mint azt, amit neki a szentesitett törvény parancsol : a mely törvény előtt — nemcsak annak a szombathelyi levelezőnek, de magának a „Budapest“-nek is meg kell hajolnia. Egyébként megkülönböztetett tiszteletem kifejezése mellett vagyok a tek. Szerkesztő urnák Váczon, 1888. ápril 8. alázatos szolgája Méry Lajos városi adóvégrehajtó. KÖZGAZDASÁG. A tűzbiztosítás államosítása. (M. K.) „Az ingatlan állami tüzkárbiz- tositás eszméjének keletkezése és fejlődése Magyarhonban“ sokat Ígérő czim alatt jelent meg e napokban egy röpirat AVeisz Bernát Eerencz kir, tanácsos tollából, melynek tartalmát kivonatilag és első helyen a „Bester Lloyd“ is közölte, még pedig igen jóakaratu bevezetéssel. Ez utóbbi körülmény felett nem fogunk csodálkozni, ha tekintetbe veszszük, hogy a füzet szerzője a „Pesti Lloyd“-társaság hírlapkiadó- bizottságának elnöke, ki mint ilyen azt az előjogot is véli igénybe vehetni, hogy oly *) E rovat alatt minden közérdekű felszólalásunk készfiéjígel adunk helyet, azonban a felelőség a beküldőt terheli. A azer>[ ! szellemi termékek felvételét is biztosítsa az említett lap hasábjain, melyek ha más szerzőtől származnak, minden teketória nélkül egyszerűen a papírkosárba vándorolnak. A szerző eléggé óvatos volt müve előszavában megemlékezni előhaladt életkoráról és ezt helyesen cselekedte, mert ez a tény bizonyos tekintetben arra kötelez, hogy szerző némely tételét kellőleg ne mérlegeljük és hogy sok merész és a valódi tényeknek meg nem felelő állításait csakis magas életkorának tulajdonítsuk és azokkal lehetőleg gyengéden bánjunk. Ami az ügy lényegét illeti, a nézetek eltérők és eszünkbe sem jut erre vonatkozólag szerzővel vitába bocsátkozni, sőt eléggé tárgyilagosak vagyunk elösmerni, hogy sok momentum szól a szerző által védett eszme czélszeriisége mellett, habár nem titkolhatjuk el — és a különböző sikertelen kísérlet után a röpirat szerzője sem táplálhat illúziókat az iránt, — hogy az eszme végrehajtása nemcsak el nem érhető, sőt hogy viszonyainkra való tekintettel, a végrehajtás majdnem a lehetetlenség közé tartozik. Ezt szerző eddigi haszontalan fáradozásai és az e czélból egybehívott különböző enquetek eredménytelenségei elég világosan bebizonyították, az első pillanatra tehát teljesen megfoghatatlannak látszik, hogy mily indokok vezérelték az agg szerzőt, hogy népboldogitó elméleteit újra előtárja és hogy ezeknek a létező részvénytársulatok ellen intézett támadások által még pikáns mellékizt is kölcsönözzön. Hogy különben az öreg ur az elvhüséggel meglehetős könnyen bánik, eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy már 1848 előtt is hirdette ugyan írásban és szóban egyedül üdvözítő eszméjének hasznosságát és nagy horderejű jelentőségét, de azért még az 1855. évig elveivel összeegyeztethetőnek tartotta a Riunione-Adriatica biztosító-társulat vezérügynökségét vezetni. Meggyőződése ellen lehetett, de azért elfogadta a szegény biztosítottak zsíros díjfizetéseit a társulat részére és ez utóbbitól a még zsírosabb jutalékokat a maga részére. Hogy továbbá a magas és mérvadó személyiségek — kiknek 1848 előtti levelezésével szerző dicsekszik, meg voltak győződve eszméje keresztülvihetetlenségéről és a további közreműködéstől e terén lemondottak, kitűnik abból, hogy azok az 50 es évek végén a leghathatósabban vettek részt egy hazai biztositó társulat alapításában, mely azóta a hazai biztosítási ügynek nem képzelt lendületet kölcsönzött és szerény kiindulási pontból nemzetgazdasági életünk tiszteletet igénylő tényezőjévé fejlődhetett Vegyük most már bírálat alá a szerző által közölt adatokat. Hogy a tűzbiztosítás államosításának szükségességét demonstrálja — mely Németországban felmerült néhány szerény kísérlettől eltekintve, az előbbre haladott kultur államokban, mint Franczia-, Olasz- és Angolországban még meg sem pendittetett — szerző elősorolja azon helyek nagy számát, melyekben az elmúlt évben tűzvészek pusztítottak és jobb ügyhöz méltó következetességgel oly képet ál lit elibünk, mintha kizárólag nem biztosított jószág esett volna a pusztító lángok martalékává. Az ide vonatkozó bizonyitékok oly minden felelősséget nélkülöző felületességgel vannak összeállítva, hogy méltán csodálkozhatunk a felett, miként lehetett az öreg urnák bátorsága oly adatokkal a nyilvánosság elé lépni, melyek a komoly bírálatot alig állhatják ki és a melyekkel, ha csak kis jóakarat vezérli, a helyzet valódi képét is nyújthatta volna. De „a czél szentesíti az eszközt“, gondolja magában a szerző és ebből kiindulva szerinte csak biztosítatlan jószág ég el, pedig egyetlen pillantás a különböző biztositó társulatok kárjegyzékébe másról győzték volna meg, ad oculos demonstrálták volna előtte, hogy a felhozott tüzesetek a társulatoknak érzékeny károkat okoztak, melyek az utolsó év zárszámadásaiban látható kifejezést is fognak nyerni. Különös hevességgel fordul azonban az öreg ur Magyarország első hazai biztositási vállalata ellen és kiszámítja, hogy az intézet 1883 iki mérlegében kimutatott 363 millió frtnyi biztositási érték után a felektől átlag a horribilis, egy százaléknyi dijt szedte be, mig szerző a „Mittheilungen für die öffentlichen Feuerversicherungs- Anstalten“ folyóiratból azt az adatot meríti, hogy a németországi társulatok hasonló viszonyok között csak L750/0-ot élveztek. Ez alkalommal a jó öreg ur elköveti azt a megbocsáthatlan lapsust, hogy párhuzamot von a németországi és a magyar intézet átlagos dijai között, a magyar átlagos dijt 80 százalékkal magasabbnak találja a németnél, de mi elég loyalisak vagyunk e tévedést helyre igazítani és megjegyezzük, hogy 1% 1'75 százalékhoz képest több mint 500°/0 magasabb dijt involál. A biztosítás terén nagy jártassággal hivalkodó szerző veszedelmesen előtérbe állította magát azzal az állítással, hogy az első általános biztositó társulat által 1883- ban elért átlagos díjtétel kerek egy százalékot tett, mert az annyira jártas biztositási szakférfiúnak tudnia kellene, hogy az általa felhozott évdijakban, a mint az ott határozottan meg van jegyezve, előbbi években több évre kötött biztozitások, az illető évben érdekessé vált dijváltók s dijkötelezők is benfoglaltatnak, jnelyekre nézve természetszerűleg nem lehetett biz tositási értéket közölni. Ha e tényező tekintetbe vétetik, a kimutatott 363 millió biztositási értéknek legalább meg kell kétszereződnie, ellenben hasonló arányban az átlagos díjtételnek több mint felényivel csökkennie kell és valósággal a biztositási érték átlag 1/2 százalékát teheti. Az emli- tett folyóirat, a melyre az öreg ur, mint kutatásainak egyedül hiteles forrására elő szeretettel hivatkozik, azt is közli, hogy az L75 százalék átlagdíj csak „a porosz szászherczegség sikföldjének keményfedelű“ 1884-ki ingatatlan biztosításaira értendő. De vájjon a hazai biztosítás terén észlelt gyakorlati tapasztalatok teljesen elkerülték az öreg ur figyelmét és csakugyan nem volna tádomása arról, hogy még manapság is a mi sikföldünkön a legtöbb lak- és gazda sági épületnek nincs „kemény“ hanem csak „nád- vagy szalmafedele“, mely fedelek magasabb dijt igényelnek, mint a kemény fedél ? és ezt talán szerző is elösmeri — csak igényelhet nagyobb dijt, mint a menynyit lak- és gazdasági épületek után fizet nek és igy e biztosítások az átlagos dij viszonyát lényegesen rosszabbitják a ré-sz- vénytársulatok rovására. Nem akarjuk az Öreg ur és az olvasók türelmét a replikával még hosszabb ideig igénybe venni, habár szerző minden egyes állításának tarthatatlansága világosan bebizonyítható. Csak még a füzet 45-ik oldalán foglalt ama fővárosi épületek és díjtételekre vonatkozó adatokra akarunk reflektálni, melyekkel az öreg ur eszméje mellett hangulatot akar csinálni. Szerző ugyanis azt állítja, hogy a városi hatóság a régi és uj városházért 1 per miile, a re- doutért iy2, a Simonyi-féle házért 2, az ősz-utczai népiskoláért 2, a dologházért 2. a sorokrári-utczai polgári fiúiskoláért 2 per miile stb. fizet tüzbiztositási díjként, mely díjtételek ma, tekintettel a tűzoltói kitűnő intézményre és Budapest szolid építkezésére, nagyon is magasak. Egyetértünk szerzővel, de figyelmébe ajánljuk, hogy adatai teljesen hamisak és mint a városi képviselők nestora jól tette volna, ha erre vonatkozólag hiteles informácziókat szerez, mielőtt oly adatokat nyilvánosságra hoz. A mennyire előttünk ösmeretes, a fővárosi hatóság ama három társulatának, melyek a városi biztositásokat eszközük 4.942,822.63 frt biztositási érték után 6 évi tartamra összesen 15,834.38 frt dijt fizet, ami évi 2,639.06 nettodijnak felel meg, azaz a dij 1000 frt biztositási érték utáni 533/10 kraj- czár, a mi valamivel többnek felel meg mint 72 pro mille. A mondottak után reánk nézve esik az a kényszerűség, hogy a öreg ur példájaként, idézeteket közöljünk a bölcs Smilesből nézeteink igazságának támogatására ; sőt inkább azt hiszszük, hogy a nélkül is sikerült szerző bizonyításainak tart- hatlanságát kimutatni úgy, hogy szerző hamis feltevésével önkényt elesik az abból vont következtetés is. Előfizetési felhívás! Mindazokat, kiknek a ,.vä€äI II I K I, .1 l*-4-ra szóló előfizetése f. hó végével lejál1, tisztelettel felkérjük, hogy előfizetéseiket hova-elöbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok szétküldése ten akadj on. A ,,Vaczi Hírlap ira előfizethetni a szerkesztőnél, a lap-kihordónál (ez utóbbinál a nyugtatvány azonnali kiszolgáltatása mellett) és postán való utalványozás utján. Előfizetési ár: egy évre ... 6 frt — kr. fél évre ... 3 frt — kr. egy negyedévre 1 frt 50 kr. Dr. Csányi János s. k., felelős szerhesziö és l iptulajdonos. ÚJDONSÁGOK. * Tanügy. A váczi kegyesrendiek fő- gymnásiumáról nem régen jelentettük, hogy a vallás- és közoktatásügyi ministerium utasította Vácz város közönségét, hogy a főgymnásium I-ső osztályából párhuzamos osztályt alakítson, különben kénytelen lesz a tanulók számát a törvény által előirt mértékre leszorítani. Ugyanakkor azt is hangsúlyoztuk, hogy szép ugyan a magas ministeriumtól, hogy városunkról megemlékezni kegyes, de magában véve az ukáz, a tanács még nem egyszersmind kalács is, s igy kívánatosnak' jeleztük, hogy helyén lenne, ha puszta tanács és rendeletek helyett a fenlevő baj orvoslása iránt maga intézkednék. — Örömmel konstatálhatjuk ezúttal azt, hogy felszólalásunk nem hangzott el a pusztában, hanem eredményezte azt, hogy a ministerium más úton nyert informátiók alapján és a főgymnásium ügyének rendezése végett f. évi április hó 28-ikára dr. Hóm ann Otto budapesti tankerületi főigazgató elnöklete alatt értekezletre hívta össze Vácz város közönségét, a váczi püspököt és a kegyesrendiek főgym- násiumi igazgatóságát. Nagy érdeklődéssel nézünk az értekezlet elé, s előre azon reményünknek adunk kifejezést, hogy annak eredménye városunk közönségére nézve csak örvendetes lesz. Adja Isten, hogy reményünkbe ne csalódjunk. Az ügy további kifejlődését figyelemmel fogjuk kisérni s az eredményt annak idejében olvasóinkkal tudatni el nem mulasztandjuk. * A püspöki rezidentiának restaurálását 32000 ftért „Öregersehn testvérek“ budapesti építkezési vállalkozó ezég vállalta el, ami nehéz közgazdasági viszonyokkal küzdő szegény iparosaink között számtalan keserű panaszra szolgált okul és alkalmuk * Esküvő. Tragor Ernő helybeli vagyonos fiatal borkereskedő tegnap (april 7-dikén) vezette oltárhoz ßodt Clementin kisasszonyt, Rodt Károly nyug. vasúti főmérnök kedves és szellemes leányát. ŐszinténJ minden jót, tartós boldogságot kívánunk az uj párnak. * Szőlőszeti előadások. Tus Antal, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerium által kiküldött V. és VI. kér. szőlőszeti és borászati vándortanár f. hó 18. és 19-dik napjain Ikladon, 20. és 21. napjain Váczon, 22. és 23. napjain Szent-Endrén, 24. és 25. napjain Pomázon a szőlő-oltás módjait be fogja mutatni és ismertetni fogja a fillokszera rovar elleni védekezés módjait. * Szerencsétlenség. E. hó 3 án délután Luczenbacher Pál farakodó helyén egy napszámos az ölfával való dolgozás közben, amint az ölfa megcsúszott, leugrott és ballábát bokája lelett eltörte. A helyszínére hivott Creme r G-yula orvos a törést megvizsgálván, a szerencsétlent lakására szállíttatta s ott gyógykezelés alá vette. * Halálozás. Özvegy Osvár Pálné szül. Brandt Anna folyó év ápril 5-kén jobb létre szenderült. Rokonai ismeretlenek lévén, temetéséről eddigi egyetlen gondozója s keresztleánya, Hanulik Jó- zsefné gondoskodott, ki haláláról a következő gyászjelentést bocsájtotta ki: Lukácsy Emilia, férjezett Hanulik Józsefné, saját, férje és leánya Ida nevében is mély tájdalommal jelenti özv. Osvár Pálné, szül. Brandt Anna a Lucca-Pármai volt nagy- herczegség nyugdíjasa és kereszt anyjának élte 77-ik évében, hosszas szenvedés után, folyó hó 5-én, reggeli 4 órakor történt el- hunytát. Hült tetemei e hó 6-án, délutáni 5 órakor fognak a rókusi sirkertbsn örök nyugalma helyére letétetni. A gyász szentmise a Szt.-Ferencz-rend templomában e hó 7-én, reggeli 10 órakor fog megtartatni. Váczon, 1888-ik évi április hó 5-én. Áldás és béke hamvainak! — Ifj. Hol maiin József kir. törvényszéki joggyakornok, Holmann József háztulajdonosnak nagyreményű szorgalmas munkás fia f. é. april
