Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-01 / 14. szám
VÁCZI HÍRLAP. I — . Í ' fel augusztus és szeptember vagy junius hóban a liptói havasok közt rejtőző ezen kies fürdőhelyet s kitűnő vasas vize, balzsamos levegője, zavartalan nyugalma és természeti szépségeinek varázsa oly csodát fognak mivelni vele; minót képzelni is alig mert volna. Ha majd a magyar fürdőknek is módon szépen látogatott elő- és utósaisonjai lesznek, akkor bizonyára ama hiányok legutolsói is megszűnnek, melyek még panaszra okát szolgáltatnak, s akkor fürdőink a betegeknek olz asylumai, a nyári elite társaságnak oly góczpontjai lesznek, mint akár Ischl, Marienbad, Karlsbad, Ems, Radegund stb. S hogy ezt elérhessük, csak közönségünktől függ. Iiánk nézve százszorosán megnyugtató öntudat volna, ha e csekély sorok által eme mindkét részről kívánatos kedve zőbb viszonyok mielőbbi bekövetkezését előmozdítanunk sikerült volna. Szamosszegi. Vácz, 1888. Az édes titok. — Rajz. — Egy féléve már, hogy nejének nevezi Etelkáját, az ő boldogságát, — mindenét. Egy féléve már, hogy mint boldog férj i egészen visszavonulva, — csak is nejének » és hivatalának él. Az igaz, barátjai papucshősnek nevezik s folyton gúnyolják. Nem tudják elképzelni, — hogy Jenő a báltermek volt ünnepelt hőse, —■ ki min- i denben és mindenütt részt vett, a külön t féle egyletek egyik legbuzgóbb tagja, — i a szellemestársalgó, — a nők szabadalmazott kegyencze, — ki kész volt értök rög- f tön síkra szállni, — most oly visszavonultan éli napjait. Nem mutatja magát sehol, — csak is ) otthonának él. A hivatalban és azon kivül otthon neje [ mellett tölti napjait. Egyedül nem látni sehol, — csakis neje társaságában hagyja el otthonát. Kitkán tesz látogatásokat és nem fogad. „Valóságos papucs-hős,“ mint Bérezi egyik legénykori barátja mendja. De Jenő nem törődik a világ szavával. 0 csak otthon, neje mellett érzi magát boldog és megelégedettnek. Az ő aranyos Etelkája mellett föltalál ü ő mindent. Az az ő boldogsága, öröme. Ha a hivatalból haza jön tárt karokkal lesz fogadva s az asztalnál kis felesége saját főztéből tálal föl néki. A gyümölcsöt egymás ajkáról elveszik. Midőn melléje ülhet a pamlagra, kis ke- s zét a magáéba véve, midőn az az angyal i fő keblére hajlik s a selyem fürtök érintik ß arczát, — óh akkor Jenő oly boldog, vég- ií hetetlen boldog. Magához, közelebb vonja ;í nejét, fölemeli azt a Madonna arezot, mélyen, — szenvedélyesen szemébe néz és s ajkaik összeforrnak egy édes csókban. És neje oly gyermekies odaadással simul hozzá, szemei oly szeretetteljesen közeli földbirtokos, dandi, tourista és szerelmes Szeladon. Már megérkezése napján ismerkedettmegBertáék családjával. Másnap már sétálni követte és negyed nap—midőn :e én Ny . . . ról, hova fontos teendőim í kényszeritettek — visszatértem, az Anna- bálon Berta, örök hűsége, szerelme jelét, jázmint tűzött gomblyukába . . . mit ő [ nyilvánosan, kézcsókkal köszönt meg . . . Hej! ha abban az én csendes falumban, — hol az adott szó, az igaz hűség még nem négy nap alatt lesz feledve — sirathatta volna fájdalmamat, keservemet az a búsuló száraz fa: de szerettem volna annak a csábitó, tourista, dandinek elhúzatni, mi egész véremet, mint a tüzes parázs, hevité, elhiízatni, hogy : „Megverek valakit, vagy engem valaki.“ De mikor ehez igen kevés jogot formálhattam. Hiszen Berta — már a hajnali szürkület oszlott, még mindig vele tán- czolta, oly tüzesen, annyi szenvedélylyel, a szűnni nem akaró csárdást; hiszen Berta már felöltőjét is magára ölté, s még akkor állt meg asztalunkkal szemben a teremben, hogy onnan gyönyörködjék a csala- tott kebel végvonaglásán, mely a borzas czimbalmossal „temetőbe, sirba vágyott“- Ezután még „isten hozzád“-ot is intett finom batiszt kendőjével, gúnyosan, negédesen. És távozott karján annak, kinek nevét, kimondania soha sem lett volna szabad, kit ismernie bűn volt. Azt mondám, hogy ha boldogságod csalfa kép, tünékeny árny, úgy szenvedésed leírására hiába keressz tollat? Színezésére ecsetet? Talán igazat mondtam, de abban csalódtam, hogy fájdalmadra ír nincs e földön . . . Van. Mert hiszen én is Jejtem. De csak azért, hogy a behegedt sebem fel- I szaggatva: gyötrőbb kínokat okozzon. Megcsalatott lelkem felriasztott vadként Függnek férje arczán, s oly nőies bájjal tölti be egész környezetét. Válóban Jenő büszke lehet, hogy ily nőt nevezhet magáénak, kiben minden összpontosul. A nőies kecs a gyermeki ártatlansággal. Szereti férjét az imádásig. És Jenő igyekezik is mindenben a hű és gondoskodó férj lenni. Minden kényelméről a mit csak neje kívánhat gondoskodik. Egész paradicsommá varázsolta át la kásukat. De most, a legutóbbi időben mégis észre vette, hogy neje nem olyan, mint együtt létük első napjaiban volt. Izgatott, félénk s midőn hazajön úgy viseli magát, mintha titkolna előtte valamit. Aggódó, fürkésző tekintetét igyekszik kikerülni. Egészen megváltozott, — mi több, még szeszélyes is lett. Nem tudja, nem találja magyarázatát szokatlan izgatott magaviseletének. Neje rejt előtte valamit. Az ő Etelkájának titka van s e titkot igyekszik előtte elpalástolni. Ma is, — midőn váratlanul korábban jött haza a szokott időnél, neje hirtelen elrejtett előle valamit. Mi lehet az ? Min — dolgozik ? Születés, névnapja a múlt hóban volt, midőn neje egy sajátkezüleg titokban hímzett tározóval lepte meg. Mit rejt tehát most előle ? Etelkám, lelkem, aranyom. Néked valami bajod van. Te titkolsz, rejtesz előttem valamit. Jer ülj ide mellém, egész közel és mond meg szépen, őszintén, mi bánt? Neje szabadkozik. Nem akar felelni. Elpirul és elrejti előtte lángoló arczát. Az Istenért mi bajod ? Felelj Etelkám, életem egyetlenem. Ne hagyj engem e kínos bizonytalanságban, — mely emészti egész valómat. Neje nem felel csak halkan zokog. Egyszerre átkulcsolja nyakát, össze-visz - sza csókolja, — füléhez illeszti ajkát és valamit súg neki. Ez végtelen örömében nem jut először szóhoz. Azután fölemeli neje fejét, hosszan, némán fekint szemébe, — magához öleli. Nőm ! — Etelkám ! Nekünk gy. — de egy csók elzárja ajkát és nem engedi kimondani az édes titkot. Gonosz Csont. ÚJDONSÁGOK. * A húsvéti szent napokra őszinte szívből boldog ünneplést kívánunk lapunk minden olvasójának. * Országos vásár. Városunk tavaszi országos vásárja az úgynevezett „Virág vásár“ múlt vasárnap és hétfőn tartatott meg és csodák-csodája eső nélkül; ami azért érdemel különös megemlítést, mert alig van országos vásárunk, melyet esős idő ne tenne emlékezetessé azok előtt, akik igyekezett menekülni a helyről, melyben annyit szenvedett. Vágytam el, csak mesz- szire el e helytől, melynek egén még a bárányfelhő is csalódott szerelemre emlékeztetett. A keblemen hervadt jázmin űzött a külföldre. De itt megszűnt üldözésével, s erős, szilárd elhatározást öntött belém : tanulmányom folytatására. Technikai ismereteimet, melyeket a hazai egyetemen sajátítottam el, bővitni igyekeztem. S ezt sikerült is elérnem. De ezzel munkaköröm is nagyobbodott. Rövid időn Páris egyik előkelő építő társulata főmérnökévé nevezett ki; ott töltöttem öt évet. Ekkor ébredt lelkemben a vágy honomat látnom, mert hiába: hazát kívánt, hazáért vert szivem. Rövid gondolkodás után elhatározóm magam, hogy visszatérek szeretett édes hazámba. Elhatározásomat tett követé. — Társulatomnál felmondám szolgálatomat, és már egy hó múlva a dübörgő vonaton indultam vissza oda, honnan csalódott szivem elűzött. Mily édes öröm, mily leir- hatlan kéj tölté el valómat, midőn először szívta mellem szeretett szülőföldemen a rég vágyott hazai levegőt. R.-ben szálltam ki. Szerettem volna örömemben a találkozókkal összeölelkezni. Boldog, végtelen boldog voltam ... de ki ez az ismerős alak karján virágos kosárkával? Oh mi rémes sejtelem, mi nyomasztó gondolat! De az lehetetlen . . . És mégis való, még pedig kétségbeejtő valóság ! Ez ő, Berta. . — Igen, uram, én vagyok 1 Berta, ki önt szerette, ki Önt imádta akkor, midőn megsértett büszkeségében elhagyott, ki önért epedt, mióta önt elveszté . . . — Tévedsz) kis szirén, ha azt hiszed, hogy hitem hajótörő sziklára csalod. Edzett és tapasztalt hajós nem könnyen töreti hajóját szirteiden. Egyszer csalódnom abban résztvenni kénytelenek. És ez kedvező előjel volt arra nézve, hogy ezen országos vásárunk ki fogja elégíteni az eladó és vevő közönséget egyaránt, ami úgy is történt, mert ezen vásárunk a jó középszerű vásárok legjobbjai közé sorozható, sőt vannak iparosaink közül olyanok is, (pl. nyergesek, lószerszám készítők) kik azzal dicsekedhetnek, hogy 10 év óta ilyen jó vásárjuk nem volt. De nemcsak iparosaink és vendéglőseinknek nem nyujta- tott alkalmat igazságos panaszra ezen vásárunk, hanem meglehetett azzal elégedve a marha és lótenyésztő közönség is, mert e tekintetben is kiemelhető, hogy várakozáson felül sok ló s marha adatott el; igazolják ezt a következő számok. Behozatott összesen mindösszesen 1351 darab szarvasmarha. Ló és szarvasmarha eladatott tehát összesen 2066 drb. Az árakat illetőleg megemlitthetjük, hogy a lovak 15 frtól 300 frtig keltek él darabonkint; az ökrök párja 180—350 írtért vétetett; teheneknek darabja 40 írttól 200 frtig volt. A közbiztonsági állapatok kielégítők voltak. Történtek ugyan kisebb szokásos vásári tolvajlások, de ezek alig érdemesek a fel jegyzésre, különben is az illető tetteseknek nagyrésze elfogatott; voltak olyan esetek is, hogy a tetteseket az illető iparosok csípték el, s hogy rendőrségünknek vele bajt ne csináljanak, nyomban rögtön bíráskodtak fölöttük a maguk módja szerint, aztán eleresztették a delinquenst, kinek világért sem kerekedett kedve, hogy az önbíráskodás miatt az illetők ellen a törvény utján kereskedjék, hanem örült, hogy bár kék bőrrel is elvihette az irháját. — Mi is örülünk a vásár sikerének ; mert csakugyan a zord tél után egy kis vigasztaló tavaszi szellőre nagy szükség volt. * Lapunk előfizetőit s azon megrendelőit, kik lapunk előfizetési árával még hátrálékban vannak, tisztelettel felkérjük, hogy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy anyagi áldozatok árán is fentartott lapunk szétküldésénél a pontosságot megtarthassuk. * A keddi hetivásáron a pesti kereskedők régi szokás szerint kirakodtak s árulni kezdettek. A rendőrség azonban hivatkozva a városi tanács, mint iparhatóságnak múlt heti számunkban közölt s az országos vásár tartama alatt a vásártéren közhírré tett azon határozatára, hogy az országos vásárt követő hetivásáron sem szabad, a házi iparczikkeket és élelmi szereket kivéve, idegeneknek elárusítani, a pesti kereskedők áruezikkeit lefoglalta, árubódéi bat becsukatta és eljárásáról az iparhatóságnak jelentést tett. Az iparhatóság nyomban tartott ülésén a feljelentett kereskedőket iparügyi kihágásban vétkesnek mondotta ki s ezért őket egyenkint 5 frt pénzbüntetésre Ítélte, lefoglalt áruezikkeit azonban visszaadatta. * A színészek. Jámbori Károly, vá rosunk szülöttje, a m. kir. belügyminister- től színigazgatói engedélyt nyert. A legutóbbi időben szervezett társulatát a húsvéti ünnepek alatt először városunkban akarta 3 előadásban bemutatni; Emer ich Lajos rendőrkapitány azonban azon okból, mert a korábban jelentkezett Pesti Iliász elég volt. Több keserű emléket nem bírna e szív . . . Hiszen véle töltéd az éjét, véle távozál a bálteremből, és az ő mellén díszlett a jázmin, melyet örök hűséged jeléül tűzél kebelére . . . Sajnállak, de hálódba csalétked nem csal be. — Hallgasson meg uram és ítéljen! Azon nap, melyen ön távozott, az Anna-bálra Sz. földbirtokos négyesre kért föl. Válaszom az ellenkező volt, mint amit önnek ígértem, midőn szivem egész melegével mondottam igent. Válaszom tagadó volt. Sok faggatás után bevallám, hogy az egész estén összes tánczaim önnél el vannak foglalva, s hogy ettől el nem térek ... Gúnyos kaczaj követé elhatározásomat. — Hiszen ő már jegyes, | ma is jegyese fogadására indult N.-be. — Ez lehetetlen. —■- íme a távirat, mit ma kapott, ez talán eléggé bizonyítja állításomat: „Holnap az N-i vonatnál várjon reám, Öleli Malvin.“ — Való tehát?! S nekem [erről mit se említett! — Szabad-e ezután az Összes tánczait számomra kikérnem? Minden habozás nélkül igent mondottam. Ön megérkezett; de távozását a helyett, hogy igazolta volna, másnap minden nyom nélkül távozott . . . Ez a feltüzött jázmin története. — Igaz volna ez~]ßerta? Hiszen akkor én . . . — Várjon. Tudjon meg mindent. Ismeretségem Sz. földbirtokossal rövid volt, de elég arra, hogy önre méltatlan legyek. Azért kerüljön minden kísérletet, mely régi érzelmeit felújíthatná. — Menteni se igyekezzék Ön magát. Később, midőn csábítóm elhagyott, azt is megtudám, hogy a sürgöny, mit ön a sétányon elvesztett, Április hó 1. Lajosnak már előzőleg megengedte ugyanez időre az előadások megtartását. — Jámborától az engedélyt megtagadta. — Pesti Ihász Lajos pedig husvét hétfőjén Czeg- léden kezdi meg színi előadásait s igy jóelőre hirdetett beköszöntője egyelőre bi- zonytalan_ időre halasztást szenvedett. Az ipariskolai bizottság f. évi márczius 24-dik napján a városház tanácstermében tartott ülésen megalakult. Elnöknek Csávólszky József székeseygházi kanonok, alelnöknek dr. Frey singer Lajos kir. közjegyző, gondnoknak Intzédy Soma kereskedő és jegyzőnek: Várady János városi aljegyző választattak meg. * Zsebmetszők tettek látogatást városunkban a vásár ideje alatt. A rendőrség több gyanús existentiát összefogdosott s letartoztatott, egyiknek azonban mégis sikerült özvegy Witner Józsefné, váczi lakos közelébe, férni annak 41 fttal terhelt tárczáját ruhája zsebéből kibéczézni és azzal „i 11 a berek, nádak erek“ tovább állni. Ozv. Wittnerné csak akkor vette észre pénzes tárczája hiányát, mikor a komédiával mulattató panorámás bódéból kijött. * Elvi jelentőségű határozat. Vácz város tanácsának, mint iparhatóságnak, a vidéki iparosoknak az országos vásárt kővető keddi hetivásárról való elutasítása tárgyában 1942/88. szám alatt hozott, múlt számunkban egész terjedelmében közölt, s az országos vásár tartama alatt a vásár téren dobszó mellett is közhírré tett határozata úgy a vidékről idesereglett iparosok és kereskedők valamint a helybeli fogyasztó közönség körében is nagy visszatetszéssel találkozott. Halálozás. A kérlelhetlen halál ismét egy köztiszteletben állott öreg urat ragadott ki közülünk. Dorner Béla váczi püspök uradalmi kasznár adta ki lelkét f. é. márczius 27-dik napján. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: A legmélyebb fájdalommal alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében szomorodott szívvel jelentik, a legjobb férj, a legnemesebb szivű atya és nagyatyának idősbb Dorner Béla \áczi püspöki uradalmi kasznárnak, életének 66 ik boldog házasságának 30 ik évében folyó évi márczius hó 27-én, délután fél 2 órakor, hosz- szas szenvedés után történt csendes elhunytét. A boldogult hiilt tetemei folyó évi márczius hó 29-én, délután 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartásai mellett az alsóvárosi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat lelke íidveért április hó 4-én fog a székesegyházban a Mindenhatónak be- muttatni. Váczon, 1888. márczius hó 28-án Áldás és béke poraira! Özv. Dorner Bélámé szül. Guót Eleonóra, az elhunyt neje. Gyermekei: Béla és neje Kemény Emma. Gyermekeik: Emi), Béla, Irén, Clarisse. Mihály és neje Rebsamen Eugénia. Gyermekük: Aurél. Ferencz, Lajos és Gyula. — A megboldogult kihűlt tetemei f. évi márczius hó 29. napján takarittattak el a város közönségének nagy részvéte mellett Ny. b.! * Ajándék. „Vácz városa a „Segítség“ albumának általa megrendelt 10 frtos példányát a helybeli főgymnásiumi ifjúsági egy közeli rokonától jött, ki e vidékén keresztül utazott. — De édes Bertám 1 hiszen . . . — Csak türelem ! még egyet, és mi megismerjük helyzetünket. A szomorú emlékű fürdői bál után anyám egy évre elhalt, követé egy fél évre szegény nővérem. Csekély vagyonúnkat a sok költség és lelketlen uzsora csakhamar felemészték és én teljesen magamra maradtam, minden vagyon, minden támasz nélkül. Ekkor ismét gyakrabban látogatott meg N. föld- birtokos és a minden támasz nélküli 18 éves leány, kit szülői is minden komolyabb munka nélkül neveltek, engedett, és ... én méltatlanná tettem magamat önre... És most, mert tud mindent, arra kérem, bocsásson meg, de magához emelni meg ne kísérelje . . . — Berta, én megbocsátok, de . . . — Köszönöm. És ezzel mint a szélvész rohant el tőlem és vegyült a nagy tömegbe: kezembe hagyva egy piczi csokor jázmint . . . Bármint igyekeztem őt felkeresni, minden kutatásom eredménytelen maradt . . . Végre hosszú évek múlva fellelém édes anyja és testvére mellett szegény . . . fejfáját . . . Virág-daemon! felhagysz-e üldözéseddel? Hiszen eleget kisértél életemen. Boldogságomat tönkre tevéd, sőt kit imádtam, sirba vivéd ?! De ő vigyorogva szemeimbe, kiáltja: még nem! (Folytatjuk.)
