Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-03-25 / 13. szám

VÁCZI HÍRLAP Márczius hó 25. meg nem hajol és nem hizeleg soha. Ha kelleti, megvillogtattam az ostort, a furkós botot a váczi nép fölött, ha tehát most érdemeit és nemes tulajdonait is kellő fénybe akarom feltüntetni ez részemről semmi egyéb nem lehet mint őszinte hódolat az igaz­ságnak ; tiltakozás azon qualifikálhatat- lan vád ellen, melylyel az mondatik, hogy hasztalan bárminemű közgazda- sági ujjitások és kezdeményezések a váczi nép számára, mert a mi polgár­ságunk ily dolgokra képtelen, ily dol­gok iránt érzéketlen. Bűnnek tartanám, ily igaztalan vádak hangoztatását til­takozás nélkül elhallgatni ; akkor, mi­dőn nyomor és Ínség egyaránt dézs­málja polgárságunkat, midőn semmi intézkedéseket elmulasztani nem sza­bad, hogy helyzetét mielőbb türhetővé tegyük, jó tulajdonságait kifejtsük, ügyességét és élelmességét tovább fej - leszszük. Bonczkés alá veendem tehát városunk polgárságát először az erköl­csi azután a phisikai élet terén. Adalék 1848—1849-diki sza- badságharczunk történetéhez. Pestmegyének 1848-ik évi április 28-án Pes­ten tartott közgyűlése. 2915. sz. a. Kossuth Lajos pénzügymi­niszter ur f. évi április 23-án tudatja, hogy az országos pénzügy jelenlegi állapota kö­telességévé teszi, miszerint az országos szük­ségek fedezésére az országos törvényes jö­vedelem forrásait apadni ne engedje s azok­nak kezelése iránt a szükséges intézkedé­seket tegye meg s azért rendeli. 1. Hogy az országosan megajánlott „Hadi“ adó szigorúan hajtassák be. 2. A hadi adóhátralékai szintén erélye­sen szedessenek be a be nem szedhetők pedig lelkiismeretesen írassanak össze és jelentessenek fel. 3. A fenforgó körülmények közti szük­séges tájékozás tekintetéből jelentsék fel, mily pénzösszegre lehet számítani való­színűleg a legközelebbi három hó alatt a behajtandó hadi adóból és .hátralékaiból. 4. A folyó év május 1 tői beszedendő pénzeket az azokra történt utalványozások fedezése után ezentúl ne a hadi pénztá­rakba, hanem a kincstári só és harmin- czad hivatalok pénztáraiba a mellékelt útmutatás szerint szállítsák. 5. Addig is míg a tartományi bizott­ság netalán rendeztetik, a bizottságok Vácz, 1888. A sixtina-kápolnából a palota ellenkező szárnyán levő Rafael-termek be és csar­nokokba mentünk, hogy egy másik hal­hatatlan nevű művésznek képeit bámul­hassuk. E termek valaha V. Miklós pápa lakószobái valának, melyek boltozata és falai freskó festményekre igen alkalmasak­nak mutatkozván, II. Gyula pápa megbí­zására a nagy Rafael képtárrá varázsolta a termeket. Az első terem (stanza deli’ incendio) IV. Leo uralkodásából választott jeleneteket; a második (stanza delia segna- tura) theologiai ideálokat ; a harmadik (stanza deli’ Eliodro) az egyház javára müveit csodákat (a többi közt Attilának I. Leo pápával való találkozását) a ne­gyedik (sala di Constantino) N. Konstan­tin császár életéből kölcsönzött eseménye­ket ábrázol. Ez utóbbi terem köti le kü­lönösen figyelmünket, s főleg azon fest­ményt bámuljuk meg, mely Konstantin és Maxentius közti csatát tünteti elénk. A művészek vélekedése szerint ez a legnagy­szerűbb csatakép, melyet valaha festő ecsetelt. E képhez Rafael csupán kartont készitett, melynek nyomán Guilio Ro­mano remekelt. A stanzákon végig haladva, a loggiákra jutunk. A loggiák gyönyörű folyosók, me­lyeknek kupolás boltozatait szintén Rafael ecsete ékesíti 52 kisebb festrnénynyel ; 48 festmény ó-szövetségi, 4 pedig uj szövetségi történeteket állít elénk. A sok remek mű szemlélése már kifá­rasztott bennünket, miért is érdekes változa­tosságot nyújtott a loggia ablakaiból lát­ható díszudvar, hova ép akkor hajtattak be fogatjaikkal a bibornokok. Rápai con- sistoriumra jöttek a bíboros főpapok. — Egycrikint megláthattuk őket, de sajnos, nem volt senki közelünkben, ki névszerint megnevezte volna e tisztes alakokat. Búcsút véve Rafael képeitől, az óriási | utasitattak, hogy a szokott bizottsági számtételeket a pénzügy minisztériumnak havonként terjeszszék elő. Végzés : Annak előrebocsájtásával, hogy a megyebeli tisztviselő urak az adópénzek behajtása körül eddig tett intézkedéseket ezután is szorosan .megtartani kötelesek a következő utasítások és rendeletek szá­mokra adatnak. 1. A f. évi katonai évre kivetett adó­pénzeket a még hátralevő hat hónapra akkép oszszák fel, hogy a három első je­lesül május, junius, julius hóra az adóbeli illetőségnek ne egészen fele része osztá­lyozta ssék azon okból, mert a három végső hónap alatt a bekövetkező aratás és szü­ret terményeiből a nagyobb hátralék be­fizetése sikeresebben lesz várható. 2. Az ekkép felosztandó adó illetménynek, nem különben a hadiadóhátraléknak sike­res behajtását minden kitelhető módon esz­közöljék, annál inkább, mert azok kik ez évben még kizárólagosan, de egyszersmind igy utoljára viselik az adó terhét, oly kedvez­ményekben részesültek, melyeknél fogva az álladalom iránti törvényes kötelességüknek könnyebben megfelelhetnek, s melyeknél fogva ezen kötelesség teljesítését a hatóság minden megyebeli lakostól szigorúan meg­várja és követeli. 3. Tisztviselő urak az első pont alatt említett adó felosztásnak haladéktalanul leendő eszközlése után azonnal tegyenek tudósítást a felül mily összegek azok, me­lyekre a közelebbi három hónap alatt a behajtandó hadi adóból és hátralékokból biztosan számíthatni. Végre a jegyzőkönyvi kivonat kiadatása mellett Zsigray Lajos házipénztárnok is utasittatik az iránt, hogy a hadadói pén­zeket jövőre a pesti só hivatalnál fize­tem! i le. Bállá Endre s. k. főjegyző. Cherchez la femme! (Egy hajós naplójából.) Különös való, hogy a hányszor naplóm Írásához fogok, mindannyiszor hölgyeknek áldoz toliam — akaratlanul. Gyakram gondolkodtam már, hogy miért van ez ? A legelfogadhatóbb magyarázatot azon körülményben találtam, hogy fiatalabb ko­romban sokáig voltam kénytelen nélkülözni a hölgyek társaságát s igy később annál szívesebben kerestem, kárpótlásul az elmu­lasztottakért. Jelenleg azonban a „Cherchez la femme“ - hoz nem az íróasztalom fölött függő szép női arczképek vezettek, — Isten mentsen! Sőt ne tessék megi jedni hölgyeim, mert ha femme is, csupán a közmondás kedvéért az — és palotának egyéb nevezetességeit kerestük fel. Vaskos köteteket lehetne összeírni az ezer meg ezer műtárgyról, melyeket a régi­ségtárban, a szobrok és múzsák csar­nokában, a bel vedereben, az állatok termében, a Chiarmonti - Pius-Kele- men-féle és egyptomi múzeumokban láthatunk. Alig hiszem, hogy a világnak még egy más helye volna, hol ily roppant sok mű­kincs lenne összehalmozva. Különösen az egyptomi múzeumnak rend­kívüli gazdagsága lepett meg. Tiz terem­ből áll e múzeum, ahol a piramisok kivé­telével, mindazt megtaláljuk, a mik Egyp- tom népét nevezetessé tették. Láthatsz itt ezer meg ezer ékiratot, hyeroglypheket és kéziratot valódi papyruson. Számtalan mú­miát, zárt, nyitott vagy átmetszett alak ban, ptolomaeusi pénzeket, bálvány iste­neket, fekete gránitból, zöld bazaltból ké­szült szobrokat, alabastrom vázákat stb. Rendkívül sajnáltam és sajnálom ma is, hogy a könyvtárt meg nem láthattam; már bezárták annak ajtait, mire a felso­rolt nevezetességeket végig néztük. — A kertekbe sem juthattunk be, mert ő szent­sége ép sétára készült, ilyenkor pedig ide­geneket nem szokás oda beereszteni. — — Múltkori czikkemben azt irtain, Szt. Péter templomát tartom Rómában legszebbnek. Ezzel korántsem akartam mondani, hogy e templom lenne egyúttal a legfényesebb; mert Szt. Pál temploma fényre felül­múlja Szt. Péterét. Szt. Pál temploma a városon kívül épült jó félórányira a bástyáktól (fuori le mura). Másfél ezer éven túl fedte már e szent hajlék a nemzetek apostolának tetemeit, midőn 1823-ban egy bádogos vigyázatlan­sága folytán lángok martaléka lett. Ámde nem házasfelekre vonatkozó dolgok felso­rolása., hanem egyéb femininum história, a melyet csak az vegyen magára, a ki ta­lálva érzi magát. Házas felek dolgairól annál kevésbé be szélhetek, mert hála Isten, még nőtlen va­gyok ! — Ezt se tessék hölgyeim semmi- némü sértésnek avagy gorombaságnak sem venni, miután csak önmagámról van szó — ki mint tudni tetszik, — hajós vagyok. — Már pedig kérem alássan, hajós embernek nem való a házasság; — elégedjék meg hajójával, abban keressen kárpótlást a csa­ládi életért. Ebben a dologban azután meg lesz még az a megfizethetlen előnye is, hogy sem pap sem semminémü dispensátió nem kell hozzá, s igy, — ha esetleg rá imának egymásra — : minden teketória nélkül lesz eszközölhető az elválás. De, hogy ott kezdjem a dolgot, a hol mindent kezdeni szokás, t. i. az elején, te­hát visszatérek a czimhez, a „Cherchez la femme“-hoz és beszélek a nőnem azon egye- deiről, kiknek nagyon jól folyván dolgaik, nem akad egyéb foglalkozásuk s kedvesebb időtöltésük, mint a mások dolgaival tö­rődni és ha azok nem folynak ínyük sze­rint, úgy azokat, — minden köiülmény kiaknázásával, elferdítésével, vagy ha kö­rülmények nem forognának fönu, úgy olya­nok gyártása által —: a saját bölcs belá­tásuk szerint legjobbnak vélt útra terelni. Es ez kérem nem is oly könnyű dolog, mint a milyennek talán első pillanatra lát­szik, különben nem tisztelte volna meg min­den népnek nyelve külön szóval s hogy több nyelvre ne kelljen hivatkoznom, úgy hiszem elegendő mondanom, hogy a német­ben „Tratsch“-nak hívják, magyarban pedig „pletyka“ a neve. És" ez mesterség kérem, melyre némely haland ónak még szabadalma is van ; azért ne is tessék olyan váltvonva beszélgetni e tárgyról s egyszerűen megjegyzésekkel el­ütni a dolgot, hogy: „nemtörődöm az idő­viselt asszonyok vagy leányok pletykájá­val,“ „nem adok a kávénénikék beszé­deire“. etc. etc. Okos asszonyok kérem ezek mindannyian! A hölgyvilág tudós politikusai, kiknek egy- egy keresztül viendő tervükhöz legalább is annyi ész kell, mint Bismarcknak a ke­leti kérdés megoldásához. Csak egy a saj­nálatra méltó, t. i. hogy csupán ez lévén egyedüli foglalatosságuk: nem hagynak maradandó emléket nagy neveik után ; pe­dig, ha mást nem, úgy igen sok harisnyát megköthetnének azon idő alatt, inig a má­sok dolgain törik drága fejecskéiket, avagy saját házuk előtt söpörgethetnének és meg­szerezhetnék legalább azon maradandó em­léket neveik számára, hogy ime: ez mun­kás, — ez pedig tisztaságszerető asszony volt. Semmi sem repül oly gyors szárnyakon, mint a pletyka, (mi ehhez a sebes szárnyú sas röpte ?) és semmi sem növekszik oly gyorsan, mint ez a szörny! (mi ehez a tenger dagálya ?) Ha pletyka, — asszony száján, — reg­gel, lepke képében szárnyra kel: úgy es­tére már biztosan griffmadárként kerül hozzá vissza s maga is hinni kezd annak valóságában, a miről ő tudja legjobban, hogy voltaképen minden alapot nélkülöz. De mi mindannyian az egészért, az egész pedig érettünk vau teremtve. Egyik em­ber a másikat, egyik tény a másikat egé­szíti ki, miként egymás nagyságát a bol­dogság és fájdalom — s egymás igazságát a való és pletyka. Sőt a pletyka néha hasznos is! Mi tör­ténnék például, óh uram, egy oly embeirel kiről nem mondott asszonyt száj pletykát vőlegény korában és a szerencsés szeren­csétlen, akadály nélkül vezethette menyasz- szonyát az oltár zsámolyáig? — Bizony­bizony kitenné magát az illető azon ve­szélynek, hogy valamely angol természet- búvár megveszi és ritkaság kabinettjében spiritusban mutogatná őt. No már pedig ennek azután fele sem lenne tréfa! De elvégre is, valljunk meg mindent, a mi igaz ; a férfi-nem sem egészen ártatlan a pletyka dolgában, mert vannak közöttük olyanok, kik azt állítják, hogy csak érde­kes és irigylendő emberekről szokás plety- kálkodni s magukat ilyenekké akarván tenni, önmaguk szolgáltatnak okot és anya­got a sokat beszélni szerető asszonyságok nyelvére. Sőt többen ezek urak közül még azt is állítják, hogy ez a maneuver a chic- hez tartozik. Ilyen körülmények között a pletyka istennője, szegény, persze nem tudhatja, hogy kinek és mennyiben tegyen eleget — s természetes, némely ember megharag­szik rá, ha túlságos sokszor megringatja tövises ölén. Sok, sőt talán a legtöbb pletyka azon­ban nem egészen agyrém, hanem van némi igazságra fektetett alapja; — és ennek praktikus haszna van kérem; mert egy­némely halandó, ki nem akarja önmagát semmikép sem megismerni: megláthatja a saját képét, kissé eltorzítva bár, de rokon vonásokban, a pletyka nagyitó tükrében. Ilyeneknek semmikép sem árt a világ szá­jára kifüggesztett arczképük; legalább ta­nulhatnak rajta. K, ÚJDONSÁGOK. * Lapunk előfizetőit s azon meg­rendelőit, kik lapunk előfizetési árával még hátráiékban vannak, tisztelettel fel­kérjük, hogy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy anyagi ál­dozatok árán is fentartott lapunk szétkül­désénél a pontosságot megtarthassuk. * Személyi hírek. dr. Schuszter Constantin váczi megyés püspök a hét fo­lyamán több napot Budapesten töltött s f. hó 22. napján este tért vissza székhelyére. — Réti lgnácz városunk polgármestere betegsé­géből felépült s a hét folyomán elfoglalta hi­vatalát. — Olgy ai János váczi siketnéma in­tézeti segéd tanár eddigi fizetése és lakbér il­letményének meghagyásával a Kolozsvárott felállitandó siketnémaintézethez rendeltetett ki, és amennyiben az intézet szervezési munkái igényelnék, a jövő tanév megkezdése előtt is elfogialandja helyét. * Márczius 15-dike Aszódon. A polgári kor karöltve a függetlensegi párttal régi szokásához híven ez évben is meg­ünnepelte márczius 15-ét. Délután 5 órakor vonultjki a Rákóczi induló hangjai mellett zászlókkal az ünneplő közönség a polgári XII. Leo, XVI. Gergely és IX. Pilis pápa buzgalma folytán phoenixként megifjodott az ősrégi templom. Mint sok más monumentális olasz épü­let: úgy Szt. Pálnak nagyszerű mausoleuma is, kívülről nem sokat mutat, de annál meglepőbb belsejének pazar fénye. Vil­lanynyal megvilágított kristály palotaként ragyog és csillog itt minden ; s a szent helynek minden zege-zuga kápráztató hatást gyakorol szemeinkre. — A még soha nem látott fény és pompa azonban nem gerjeszt bennünk oly magasztos érzelmeket, mint a minők Szt. Péter bazilikájában uralják lelkünket. — Kevésbbé tudunk megbarát­kozni a templom stylusával és alakjával. Egy jóval magasabban álló tágas szentély­ből és öt hajóra osztott óriási oszlopcsar­nokból áll a szent hajlék. A szentély ma­gában véve is beválnék templomnak. A 120 méter hosszú és (10 méter széles csar­nok, bár ragyogó márvány talajával s 80 hatalmas oszlopával ellenálhatlanul gyö nyörködtet bennünket, de egyébkénti pusz taságában és salon-szerü decoratióival nem annyira templom, mint inkább butorozat- lan fejedelmi teremként tűnik szemünkbe. Mégis, ha az egyes részeknek arányossá­gát az egészszel, íSzt. Péter és Szt. Pál­nak az épület nagyságához mért óriási szobrait, Szt. Pál sírja fölé emelt nagy­szerű oltárt, melynek fő dísze malachit s melynek költségeihez nemcsak katholi- kus, hanem protestáns fejedelmek, az orosz czár, sőt zsidók és törökök is önkényt hoz­zájárultak, — ha mindezt tüzetesebben szemléltük, — s ha megláttuk a lánczo kát is melyeket egykoron Szt. Pál a töm- löczben viselt, — kibékülünk a templom sajátos stylusával és berendezésével. Szt. Pál sírjától a még távolabb eső Tre-fontanához vagyis azon helyre haj­tattunk', hol a nagy apostol lefejeztetett. A hagyomány szerint a szent férfiúnak földre hullott feje háromszor fölemelkedett s tova ugorva, három véres nyomot hagyott hátra, s a véres nyomokon három forrás fakadt. — E források fölött emelkedik az egyszerű tre-fontana kápolna. Itt nem­csak megtekintettük a lassan csörgedező forrásokat, hanem ittunk is azokból, s iga­zat adtunk kalauzunknál'', - ki azt állitá, hogy az egymás mellett levő forrásoknak más és más izii vizük van.— A kápolnát a trappisták őrzik, kiknek itt kolostoruk és szép kertjük van, melyben főleg az Ausztrá­liából ide honosított eekalyplikus fák vi­rítanak. E fa gyümölcséből a szerzetes atyák gyógyitalt is készítenek. A szabadkőművességről. Újabb időben főleg Magyarországon meg­lehetős sokat foglalkoztak a szabadkőmű­vességgel, sőt voltak és vannak lapok, melyek majdnem állandó rovatokban élesen és leginkább kedvezőtlenül bírálják e szö­vetség czéljait és tendencziáit. Az utolsó 4—5 évben a szokottnál is több szabad- kőmüves-ellenes könyv és röpirat jelent meg nálunk s midőn legutóbb bizonyos körök a magyarországi szabadkőművesek­nek névsorát is közzétették s egy szabad­kőműves ellenes egylet szerzése érdekében röpiratot adtak ki, úgy látszik maguk a szabadkőművesek is megsokalták a sok támadást és rezervált állásukból kilépve, egy füzetkét adtak ki, melynek az a czélja, hogy a szabadkőművesség lényegét, alapelveit, történetét, fejlődését, szer­vezetét s feladatait a nagy közön­séggel tiszta világításban megismertesse. Ez érdekes füzet nyomán közöljük, e vilá­gon szerte elterjedt és nálunk is meghono- sult szövetségtől, a következő általáuos érdekű részleteket.

Next

/
Thumbnails
Contents