Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-03-04 / 10. szám

Vácz, 1888. VÁCZI HÍRLAP, hetmjk, mert nincs, aki a jóban oktassa őket. Pedig ily mostoha viszonyok között s a inai élelmes világban nemcsak a gyer­mekeknek volna üdvös a tanitás, hanem egy jóakaratú és a helyzetet fölfogni tudó tanító a felnőtteknek is hasznára válnék, mert hasznos felolvasások által a hosszú téli estéken s buzgó serkentés által — be­tanítva a különböző ágú házi ipart — még sokakat lehetne a jó útra visszatéríteni. Hát a felsőbb hatóság? A megyétől kért a község a közmunka alapból némi segélyt irtaink kijavitására. Kérvényét figyelemre sem méltatták. A pénzügyigazgatóságtól a phylloxera miatt a borfogyasztási adót leszállittatni kérte és evégből a szerződést felbontotta. Az pedig a múlt évieknél még nagyobb összeget utalt a községre. Az adófelügyelőség mindig állami adó- végrehajtóval fenyeget s ettől csak is az mentett meg eddig is, hogy a szegény és teljesen vagyontalan népnél ennek sem volna tenni valója. Adalék szatoa&ságjfearezimk tör­ténetéhez. Arany és ezüst pénz-kivételről külföldre. 1- ör Minden ezüst és arany pénznek Ma­gyarország és a kapcsolt részekbőli kivitele a külföldre az alább elsorolt esetek kivé­telével az idézett törvényekben megszabott elkobzási büntetés terhe alatt f. é. Junius végéig rögtön megszüntettetik ; — ezen pénz­nek az austriai örökös tartományokba leendő korlátlan kivitele azonban a keres­kedésnek szabad mozgása tekintetéből any- r.yival inkább továbbá is megengedtetik, minthogy az austriai kormány az ezüst pénznek Magyarországba történendő bevi­telét, szintén nem gátolja, külföldre való kivitelét pedig már is megtiltá. 2- or Utazóknak azonban szabadságában marad hogy arany és ezüst pénzben körül­ményeikhez nézve 100 irtot meg nem haladó öszveget magokkal a külföldre kivigyenek. 3 or A határ lakók a határbóli keres­kedési üzlet további háborittatlan foly- tathatása tekintetéből feljogositvák arra, hogy arany és ezüst pénzt magukkal kül­földre 100 fi'tig kivihessenek, de ha a ki­viendő összeg 50 frtra rúg vagy ezt túl­haladja, e felöl az illető harminczad hiva­talnak jelentést tenni tartoznak. 4-er Arany vagy ezüst készpénzbeli na­gyobb küldemények eszközölhetésére a ma­gyar pénzügyi Minisztertől esetről esetre Balsejtelemmel telve indultam utamra. Mennyire teljesedtek, mennyire! Oh! Servus ! 3. . . . au. 187. jul. 2. Ke. La.! Taradatt, taradatt, taradatt, taradatt, tara . . . . s. i. t. 15 órán át. Persze azt véled, hogy ezzel a vonat kerekeinek csattogását kottáztam le. Sajátlag nem is tévedsz ; csakhogy ez­zel nem mondtál meg mindent. Az angol felolvasónőnek hangját nem hallod ki e zajból, Ugy e nem? De én kihallottam ám 1 Mylady unatkozik old Englandban, mit nagyon megbocsátok neki. Még az is mi­lyen hamar megunja életét ott, ki csak mulatságból megy oda ; hát még kinek mindig ott kell laknia! Mylady tehát a continensen utazik. De az is unalmas: az embernek annyiféle szo­katlan dolgot kell látnia. Másrészt az unalmas, hogy, ha visszatért az ember és megkérdik tőle, mit látott, nem tud szá­mot adni róla. Ennélfogva Mylady felolvastatja magá­nak útközben a vidékek, városok é3 ne­vezetességek leírását. Azt megtétethetné ugyan otthon is, hanem akkor sem pénzt nem kelthetne, sem nem mondhatná jó lé­lekkel, hogy utazott. Sok érdekes dolgot találtak ki Angliá­ban : az utazás ily módját nem irigylem tőle. De Mylady unatkozik a felolvasás után is ; mert a turista könyv egy napi porczió- jának hamarabb érni végét, mint az útét. Mylady tehát aesthetikát olvastat fel ma; gának. Mert az utazás első sorban aest- hetikus élvezet. Néha sikerült nemcsak hangot hallanom, hanem szót is értenem. Ritka szerencse ; mert az állomásokon nemcsak a vonat, ha­nem a miss hangja is pihent. „. . . A szépségről azt monda, hogy a külön kiviteli útlevél kívántatik meg, va­lamint a kormány által netán „status“ szükségek fedezése végett külföldre kikül­dendő arany és ezüst pénzbeli küldemények is kiviteli útlevéllel fognak ellátatni. 5-ör Az arany és ezüst pénznek a Fiu­mei, Buccari, Zengi, Carlopági, Portorei és Buccariczai szabad kikötők területeibe szán­dékolt kivitele, az azt környező harminczad vonalon nem gátol tátik, de onnan a kül­földre vezető irányzatban hasonlóan feltíig- geszttetik. Eme felfüggesztés nem terjesztetik ki az Austria tartományokkali rendes pénz for­galomra, mind az által minden olyatén pénz kivitel melynek összvege 300 irtot- meghalad, az illető szabad kikötő fő har­minczad hivatalánál bejelentendő s vámhi­vatali szabad jegyzékkel igazolandó s a netán még e felől esetről esetre szükséges­nek vélt ellénőrködési feltételeknek szoros megtartása mellett eszközlendő. Az illető harminczadi és kikötői hivata­lok ezen szabálynak pontos kezelése és végrehajtása iránt kellőleg utasitvák ; ezen rendelet megszegői pedig az igazság ügyi minisztérium alá tartozó s csempészkedések felett ítélő bíróságok eleibe fognak állí­tatni. Kelt Pesten, április 19-én 1848. Kossuth Lajos, s. k. pénzügy minister. ÚJDONSÁGOK. Személyi hir. Réty Ignácz polgár- mester a napokban megbetegedett, s azóta ágyban fekvő komoly beteg. : Az ujonözozás városunkban márczius elsején vette kezdetét. Hogy mily ered­ménynyel végződött, arról majd jövő szá­munkban adunk értesítést. * A Wertheim-szekrény kulcsai elvesztek. Egy helybeli polgár tűzmen- tes szekrényének kulcsait a napokban elvesztette. Felkéri a becsületes megtalá­lót, hogy a megtalált kulcsokat e lapok szerkesztőségének átadni szíveskedjék, hol az illető meg fog jutalmaztatni. * Az omnibusz vonatok. Az osztrák­magyar államvaspálya társaság budapesti igazgatósága elrendelte, hogy Budapestről Váczra délután 6 órakor és Váczról Bu­dapestre esti 8 órakor induló omnibus vo­natok f. é. márczius 15. napjától kezdve ismét közlekedni fognak. Ezen meneteknek ujabbi megindítását a vácziak a Rákos- Palota község élelmes lakosságának kö­szönhetik; mert ezek „a vácziak érde­kében“ még a közmunka- és közlekedés ügyi ministeriumhoz is folyamodtak a szó­ban forgó vonatok közlekedésének elren­delése iránt. Persze meg van a vácziaknak világ összes protectiójánál hatalmasabb ajánlás . . .“ Mylady pedig oly messze volt fiatalsá­gától, mint ez a szépségtől. Hogy felolvasónője sem lehetett Gratia, magadtól is eltaláltad. Szép fiatal nő élő aesthetika, a legfőbb három eszme elsejé­nek szüntelen ujoló revelátioja, a szerelem hatékony missionariusa, a legszeretetre méltóbb usurpátor manifestuma — egy kis anachronismussal: először olvastatja el magát, azután diétái. Hanem felolvasó­nőnek nem való. A miss mindezen jogezimek hiányában joggal vala mylady felolvasónője. „. . . mások Diogenesnek tulajdonítják e mondatot . . . pedig úgy határozta meg a szépséget, hogy az a kecses alak aján­déka . . . ellenben, hogy rövid uraimu zsarnok, mig . . . hogy a természettől adott kiváltság; de . . . azt állitá, hogy hall­gatag csalás . . . meg épen, hogy olyan di’ága kár, mint az elefántcsont . . . azon­ban teljesen megismeri uralmának szellemi természetét, mert azt állítja róla, hogy uralkodó, ki nem szorult testőrseregre . . .“ Mylady arczán oly meghatottság tük­röződött, mint azén, kinek aznap ajándé­koztak fogkefét, melyen utolsó fogát hu­zattá ki. A miss odább kerepelt: „. . . midőn pedig valaki azt kérdezte tőle, hogy miért szeretnek az emberek gyakran és huzamosan szépek társaságá­ban lenni, azt felelte : „Ilyen kérdés csak vaktól telik! . . .“ Londoni köd sűrűségű melancholia bo­rult mylady savószinü szemére, a missnek elkellett némulnia és a kerekek angol prae- lectio nélkül zakatolnak odább. Elszörnyedve pillantom meg szemben ve­lem szomszédnőmet Eiróneia k. a.-t. Nem azért szörnyedtem el, mert az egyetlen üres helyre ült. — (Te pedig ne véld, hogy a déli pályán utazom Kanizsa-Pra- gerhofF felé; másutt is értenek ahhoz, mint kell utazó kényelmén (lividendát és tan­tiemet szaporítani.)• Fianem azért, mert tartottam tőle, hogy az a régi jó természete, hogy be szokta várni „a sült galamb repülését.“ * Vasúti kitérő. A helybeli sertés ke­reskedőknek régebb idő óta az a panaszuk, hogy sertéseiket a vasúti induló háztól a szállásokig tartó hosszú úton kénytelenek végig hajszolni. Ennek, no meg, — legyünk őszinték ■— talán a kövezetvám fizetési kötelezettségnek elkerülése végett az iránt folyamodtak az osztrák-magyar államva- suttársaság igazgatóságához, hogy ez ré­szükre a szállások közelében kitérést léte­sítsen. Kérelmük folytán f. hó márczius 6 dik napjára a helyszínére tárgyalás tű­zetett ki a végett, hogy a vasúttársaság megbízottjai és az érdekeltek között egyez­ség létesittessék. Amint halljuk, a vasút­társaság csak az esetre hajlandó a kité­rést létesittetni, ha az érdekelt felek a va­súttársaság részére a befektetendő összeg­nek 5 °/0 tiszta jövedelmét biztosítják. A tervbe vett kitérés a vácz hártyán! út mel­lett fekvő vasúti őrháznál építtetnék ki mintegy 400 méter hosszúságban. A török árok kérdése vízjogi te­kintetben. Piufsc h i c h Lajos helybeli birtokos az iránt folyamodott a megyei alispánhoz, hogy a szabályszerű helyszíni tárgyalás megejtése után neki engedtessék meg az, hogy a török árok vizét saját gazdasági czéljaira felhasználhassa. Az alispán a tárgyalás vezetésével Beniczky megyei tiszt, főjegyzőt bízta meg. A tár­gyalás f. é. márczius 5-dik napjára van kitűzve. E tárgyalásnál Piufschich érde­keit Peskó Medárd ügyvéd, városunk ér­dekeit pedig Gallé József tiszti ügyész és dr. Freysinger Lajos közjegyző városi képviselő képviselendik. * Ismét hideg. xA szigorú hosszas tél csak nem akar elhagyni. A hét folyamán két ízben is újabb havazás állott be. Ezt újabban nagy hideg követte úgy hogy alig lehet reményünk, hogy a Duna jege már­czius közepe előtt megindul. Az idén nem valósult igaznak az a közmondás sem, hogy: „Mathias bricht Eis.“ VÁROSI ÜGYEK. * Bizottsági ülés. Dr. Freysinger Lajos városi képviselő, a pénzügyi bizott­ság elnöke az egyesített pénzügyi és jog- íigyi, valamint a gazdasági bizottságok tagjait f. é. márczius 2-dikára közös (érte­kezletre hivta össze. Előadta, hogy mind­két bizottság megbízatása még 1887. évi deczember 31. napján lejárt s áz uj évben a bizottságok újabban lettek volna alakí­tandók; minthogy azonban közgyűlés ez évben még nem tartatott s igy a bizott­ságok ujabbi megalakítására még alkalom nem adatott; minthogy a közgyülésileg elintézendő tárgyak felettébb felszaporod­tak, a város polgármestere pedig utóbbi időben ágyban fekvő beteg lett és helyet­tesítéséről' kellőleg gondoskodva nincs; és minthogy az egyesitett pénzügyi és jog­ügyi bizottság múlt évi működésére vo­iio most mindjárt teljesedik fenyegetése, és vagy nekem kell myladyt mulattatnom, vagy nekem olvas fel a miss. „Mit tekintesz oly kárörvendve szegény myladyre, ádáz szörny? Sohasem álltái „Alter és Kiss“ kirakata előtt, bár csak calico-ra telt? Sohasem álmodtál magad­nak fáczány-pecsenyét a hideg krumpli­salátához, és sohasem sóhajtottál szerel­mes „Báró vagy bankár“ után, ha csak fodrászlegény volt Seladonod?“ Elevenére tapintottam: a kisértet el­tűnt. Hanem már eleven kisértet maradt ám még a coupéban ! Nemde kezd a dolog érdekelni? Mos­tanra érd be tehát annyival, és a többit hadd érni! Servus ! 4. .... berg, 187. jul. 5. Ha oly következetes tudnék lenni, mint alapos, ott folytatnám elbeszélésemet, hol múltkori levelemben félbeszakadt. Tudod azonban, hogy Bädekert és Kalauzt azért hoztam magammal, hogy véletlenül olyant ne írjak, mi azokba is meg van. Van pe­dig mindenekelőtt rend, tehát — Hogy az utazók tarka barka tömegében némileg tájékozódjam, két csoportba szok­tam őket osztályozni: az egyiknek haszon és élvezet az utazás, a másiknak időtöl­tés, vagy kényszerűség, mert — a bon- tonhoz tartozik. Az első képet szerez a keretbe, a másik keretet a képhez. Az el­sővel mulatsz, a másodikkal nincs mulat­ság, kivéve olykor rajta. Alkalmazzuk. Az angolokon kívül unták még az utat egy apa leányával, kik mindketten a má­sodik csoportba tartoztak. Az apa tiszté­nek tartotta conatatálni, hogy az állomá­sokat úgy hijják, a hogy a Kalauz nevezi őket, és hogy mindenüvé épen akkor érünk mikorra a Kalauz mondja. Ezen örvende­tes tényeket tudomásul vétette leányával is, ki mindezen meglepő pontosság bizo­nyítékain ép annyira illetődött meg, mint Márczius hó 4. natkozó jelentését még máig sem terjeszt­hette a közgyűlés elé: mindezeknél fogva azt indítványozza, hogy az értekezleten megjelent bizottsági tagok tegyenek lépé­seket az iránt, hogy a városi képviselő­testület a legrövidebb időre közgyűlésre hivattassék össze. Az elnök indítványa helyesléssel elfogadtatott, és megbizatott az elnök, hogy e részben a betegen fekvő polgármesterrel lépjen előzetesen érintke­zésbe, és az esetre, ha a polgármester egészségig állapotában beállott zavar tar­tósságánál fogva a közgyűlésen személye­sen nem elnökölhet, rendeljen maga helyett helyettest, hogy az a közgyűlést összehív­hassa ; és ha e részben a polgármesterrel megallapodasra. nem juthat szövegezze meg az indítványt, Írassa alá azt 30 városi képviselővel s eként eszközölje ki azt, hogy a közgyűlés mihamarabb megtartattas- sék. Szóba hozatott ugyanezen közös ülé­sen, hogy Piufschich Lajos földbirtokos kérelmére a török árok vizének felhasznál- hatása végett a megyei alispán tárgyalást rendelt el, s hogy ennek megtartására ha­tárnapul márczius 5. napja tűzetett ki. A kérdés elintézésénél városunk közönsége is érdekelve van. Minthogy azonban a török­árok tulajdonjogának kérdése még máig sincs tisztába hozva; minthogy a gombás patak mentén fekvő birtokaik után érde­kelt birtokosok a tárgyalásra meg nem hivattak; minthogy a város képviselőtes­tülete e kérdést máig sem tárgyalta és minthogy a városi polgármester beteg: abban állapodott meg az értekezlet, hogy a város érdekeinek ezen ügyben leendő megvédése végett Gallé József városi tiszti ügyész dr. Freysinger Lajos p. ü. b. elnökkel egyöntetüleg járjon el és hogy első sorban az iránt tegyen lépése- ket, hogy a f. hó 5. napjára kitűzött tár­gyalás elhalaszttassék. Az ínség kölcsön felhasználása. Tudjuk, hogy a vármegye az 1886-dikí szűk termés következtében nálunk is fellé­pett Ínségnek enyhítésére városunknak a megyei közmunka alapból 4700 frtot adott kölcsön, a mely összeg városunk által kü­lönben is rendesen fizetendő kozmunkavált- ságból fog törlesztetni. Az ínség kölcsön felvétetett s egyelőre takarékpénztárba he­lyeztetett. A nép átszenvedte az 1886-dik év szűk termésére következett Ínséges hó­napokat minden segedelem nélkül. Az ín­séges kölcsön felhasználására a vármegye által polgármesterünk elnöksége alatt ki­küldött bizottság a kölcsön felhasználásá­nak módja felett megái lapodéra máig sem jutott. A pénz elköltetlenül maradt. A múlt évi ínségre következett az idei már teljes három hónap óta tartó szigorú tél. Népünk múlt évi terméséből és keres­ményéből alig volt képes az előző ínség alatt szenvedett baját kiheverni, télire va­lóról nem is gondoskodhatott. Ismételve felszólaltunk már ez irányban. Népünk ma még nagyobb Ínségben szenved, mint a múlt évben szenvedett. Csoportonkint vég­zik a szegények városunk végig kilincse­az . . . völgy nagyszerűn regényes jele­neitől, azaz semmiképen. Kölcsönösen un­hatták meg egymást otthon: az utazás meggyőzhette őket, hogy fád figura remek keretben sem "mutat különbet. Ha benyo­másokat úgy préselnének az emberek, mint virágokat, némelyiknek herbáriuma, melyet útközben szerzett, mutatna-e fel tápnövé nyékén kívül egyéb fajokat? Pedig nem ezek a legélvezhetőbbek. Az a vadregényes orrú hölgy például, ki ötödik részvényese coupénk élenytar­talmának, igen ritka specziesnek ígérke­zett. Oly merész fogást nem gyakran en­ged meg magának a természet, minővel e hölgynek illesztette orrát arczára. Kár, hogy részemről nem állapíthattam meg, ő reá nézve szerencsés volt-e a fogás ? Magas csúcsok ritkán vannak el borulat nélkül; közéje és a külvilág közé is, te­hát az én megfigyelésem elé is, nem so­kára sűrű fel leg ereszkedett: a hölgy el­aludt. Ha magyar lett volna a szánandó, egyik szeméből bizonyára ezt olvasom ki: „Képeddel alszom el“, a másikból pedig: „Képeddel ébredek? ; ami persze nein reám szól, hanem az ő orrára. Tehát ez a hölgy is a második csoportba tartozik: éjjeli tájkép holdvilág nélkül, melyre elfelejtettek tüzet festeni. Ennek ugyan kár a keret. Hogy pedig vis-á-vis met mely csoportba sorozzam, az sokáig kétes volt előtte m Csinos fiatal arcz, vidám tekiutet, élénk mozgások, hanem néma mint a fenyves- erdő. Azzal, amint belépésemkor üdvözlé­semet viszonozta, elárulta, hogy nincs szándéka szólni. Máshoz sem szól ; vigasz ez nekem? A táj érdekli; vizsgán jártatja szemét minden érdekes ponton. Megkíná­lom távcsövemmel : Köszöni, ismeri a vi­déket. My lady mélázik, a miss — savanyodik, apa és leánya hallgatnak, a regényes al­szik, vis á-vis-m néma: taradatt — tara datt . . . A kerekek zajának chaoszából lassan­ként melódiák fejlődnek réveteg lelkemben

Next

/
Thumbnails
Contents