Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-02-26 / 9. szám
IS II ÉVFOLYAM. 9. szám. VÁCZ, 1888. FEBRUÁR 26 HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatássál. vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ fi frt — kr. fél évre ............................................ 5 » — » negyed évre ....................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. 20 kr. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) Nyilt-tér: sora 50 kr. Bélyeg' illeték : minden beigtatásnál ................................. 50 ki A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Az amerikai szőlő. Dr. Kiss J. közleménye. I. Ültessünk-e amerikai szőlővesszőket? Evvel a kérdéssel fordulnak hozzám szőlősgazdáink, kik egy át alán nem birnak beletörődni a helyzetbe, és nem tudnak megbarátkozni avval a gondolattal, bogy a szőlőmivelésről egyelőre lemondván egész más ellentétes mező- gazdasági kultúrával kell foglalkoznunk. Mielőtt azonban a fölvetett kérdésre egyenes határozott választ adnék, legyen szabad mindenekelőtt egy kis költségvetést készítenem. Mert az a o meggyőződésem, bogy kidobni való garasa a mai világban egy magyar embernek sem igen találkozik. Lássuk tehát mennyibe kerül gondos számítás mellett az amerikai szőlő- veszőkkei beültetett és beojfott szőlő- táblának holdja. A beültetendő földet mindenek előtt rendesen fel kell forgatnunk és ha azt akarjuk, hogy némileg maradandó termőképeséggel bírjon jól,'vastagon trágyával is elkeli boritanunk. Ezerkétszáz négyszög ölnek a felforgatása ölét csak 5 krjával számítva belekerül 60 forintba. A földszintezés, szakaszokra osztás, gödrök elkészítése legkevesebb 10 forintba. Ne számítsunk csak 200 szekér trágyát, ez a legalacsonyabb árakon 200 forintba jő, a széthordás és beforgatás gondos utáni átás mellett 30 — 40 írtba kerül a szerint, a mint'a tábla fekvése kevesebb vagy több napszámot vesz igénybe. Megkivántatik egy holdra 12000 szőlővessző, mely csak krajczárjával számítva 120 forint. Ennek fuvarára, elkészítésére és elültetésére csak fél krajczár költséget véve föl darabon- h int, ez 60 forintot tesz ki. Most vegyük az a legkedvezőbb esetet, hogy minden vessző száliglan megfogamzik, a mi csak a legkedvezőbb talajban, ott is csak ezer kozol egyszer esik meg, akkor fog következni a vadalanyoknak szelid európai fajokkal vak beojtása. Tizenkétezer sző- lővesszonek a beojtása, lia darabonkint csak két krajczárt szánunk reá 240 forintot emészt föl. Pedig ezen feltett esetben az illető ojtónak, kinek elvi- tázhatlanul rendkívüli ügyes szakembernek kellene lennie, és oly szorgalmas és gyorskezünek, hogy naponta 100 darabot képes legyen beojtani, és kitűnő képzettségéért, lelkiismeretes, pontos és szorgalmas munkálatáért ne merjen többet 2 forint napszámnál követelni. Most már tegyük fel, azt a még soha meg nem esett csodát, hogy mind«a 12000 beojtott tőke a legszerencsésebben mcgfogamzott: akkor még fel kell számítanunk a szőlőnek 6 évi munkáltatás! dijját, a mi holdankint legkevesebb 60 forintot követel meg, tehát hat évet véve föl a költekezés alapjául ez 360 forintot tenne ki. Hatvan forintra pedig azért vagyok kénytelen az amerikai vesszőkkel beültetett szőlők munkáltatását a mai olcsóbb napszámosok mellett is felvenni, mert egy ilyetén módon beojtott tőkék rendkívüli pontos utánlátást igényelnek, mert a vadja folytonos felszínre tör, és ha naponta gondos megválasztás által a legnagyobb tisztaságban nem tartatik akkor az az ojtványt teljesen elöli és minden megelőző munkálat teljesen kárba vesz, de meg más oldalról, kapálás, kötözés és a szőlőmunkálás és foglalatosság minden más ágai kimért pontosságot és minden oldalú kíméletet igényelnek, mert a gondatlan durva kéz érintésére az ojtványok fészkükből mind kiperegnek. Nem számítunk most már semmi más költséget. Tegyük föl, hogy után- pótolni nem kell semmit, karónk is van elegendő. Edényeink, készülékeink még a szerencsésebb múltból fentmaradtak, még ezen temérdek ezer szerencsés feltevés mellett is midőn sem utánjárásunkra, sem fuvarunkra, sem befektetett tőkénk kamatára nem róttunk semmit, egy hold szőlőnek az eléállitása, a földnek értékén kívül, mielőtt megszüretölhettünk volna : egy ezer százharmincz forintba kerül. Ezért az árért, még ha valamely külföldi bűvész készen, üveg alatt, a vasúthoz szállítva adhatna is el beojtott amerikai szőlőket, még akkor sem tudom ezer eset közül vagy egyben is találnék-e oly passionatus szőlőkedvelőt városunkban, ki hajlandóságot érez- ne magában az ily szőlő megvételére. Pedig az egész fennrajzolt számítás merő optimizmuson a legszerencsésebb véletlenek összetalálkozásán alapszik. Mert először melyik az a kitűnő pártfogók által támogatott szerencsés halandó közöttünk, ki egyszerre képes legyen 12 ezer darab amerikai szőlő- vesszőhöz juthatni, föltéve, hogy darabjáért semmi szin alatt nem volna hajlandó többet, mint egy krajczárt meg is megadni. A második nehézség abban veti meg lábait, hogy ki bir közülünk oly szerencsés fekvésű szőlő talajjal, hogy abban egy egész holdnyi szőlőültetvény a legszerencsésebben megfogamozzék, és azon talajt egyszersmind annyira kedvelje, hogy abban maradandókig megmaradjon. A harmadik úgy szólván meglábol- hatlan nehézség a körül forog, hogy oly kitűnő ojtóegyénhez juthassunk, ki teljesen értsen az amerikai szőlőfajok beojtásához. Ilyen pedig az országban nem találkozik. Ojtóink még azon kérdéssel sincsenek tisztában, hogy mily magasságban szabad az ojtásnak történnie, pedig a meddig ily elemi, alap kérdések sincsenek tisztázva, addig csak vak tapogatózás az egész munka, ami az ojtás körül történik. Azért tapasztaljuk, hogy tekintélyes szőlőbirtokosaink, kik nagy költséggel, roppant áldozatokkal nagy területeket rendeztek be amerikai venyigékkel, mikor ojtásra került a dolog s az egész szőlő- telepeik ki lettek ojtva, mindannyinak a munkája, szorgalma és költsége az utolsó fillérig mind kárba veszett. Egyetlen egy tűrhető ojtvány telepet láttam mindeddig az országban. És ez az ikladi amerikai szőlőtelep, mely jelenleg néhai Gróf Ráday Gedeon özvegyének a tulajdona. Ebhez hozzáfogható amerikai szőlőtelep az egész környékünkben nem létezik, de ennek is minden szerencséje azon felette kedvező körülményben létezik,- hogy rendkívüli gazdag televényü réti földön van berendezve, egy oly megbízható, ügyes, hü ember kezelésére bizva, ki az ojtáshoz nemcsak meglehetősen ért, de folytonosan azok között mozogva, a legélénkebb legkiismeretességgel felügyel, és az ojtásokat a vadhajtásoktól megoltalmazza. Nyílt beösmerést kell tennem, hogy ily gyönyörű ojtványokat nemcsak sehol nem láttam, de még képzelni sem birtam magamnak. És mégis még ezen a legszerencsésebb fekvésű és legzsirosabb talajon is az ojtványoknak legkevesebb 25 százaléka teljesen elveszett. Ez a telep sem volna képes soha magát a szőlőtermés jövedelmeiből fentartani, ha a venyige eláru- sit.ás nem jövedelmezne felette busásan. A második telep, mely némi figyelmet érdemelhet a Muzslay Sándor-féle Cse- kében, Nógrádmegyében, rendkívül gondos, ügyes vinczellér által kezelve, kiritkitja párját messze vidéken. Ez az egész telep alig áll többől, mint két ezer vesszőből, melyek a legszebben megfogamzottak, és gondos művelésűk következtében a harmadik évben már oly vastagságot értek el, hogy az oj- tást rajtuk a siker legnagyobb kilátásával lehetett eszközölni. Az ojtásokat meglehetős ügyes kezek végezték, az utógondozás a legpáratlanabb volt, mégis a tőkéknek több, mint 30°/o elveszett, a megfogamzottak között sok szép derék példány látható, de azért a gondosan biráló szem elől nem rejtőz- ködhetik el az a szomorú bizonyosság, hogy a megfogamzott tőkék nagy része pár év alatt el fog pusztulni. Minden más szőlőtelepek ojtás után a legszánandóbb állapotba jutottak nem véve ki a magas kormány által Nagy- Maroson külföldi szakértők által ojtott szőlőtelepet sem, mely szintén gyors pusztulásnak néz elé. A gyümölcskóstolók kérdéséhez. E lap múlt számában, a hegyközségi czikkemben, emlitést tettem a gyümölcs- kóstolókról, s egyúttal bátor voltam azokat casinóiaknak nevezni. Azt hiszem, közgazdászatunknak nem okozok kárt, ha ez eszmét itt újból felemlítem s erről nézetemet közlöm, már csak azért is, hogy ezzel alkalmat szerzek az érdeklődőknek e tárgy megbeszélése és e fölötti eszmecserére. Nem kell magyaráznom — mert hisz mindnyájan mélyen érezzük — a csapást, melyet a filloxera pusztítása ránk mért, a sebet, melyet anyagi helyzetünk s ezzel társas életünkön ütött. Nem csak a lelket fel frissítő magán szórakozásunktól, fáradozásaink után méltán megérdemlett örömeinktől fosztott az meg, de anyagilag oly roppant módon károsított, hogy lakosságunk jó nagy részének létét tette kétségessé. Ily körülmények között nem csak azok, a kik magukat egészen a szőlő jövedelméből vagy szőlőmunkából tartották fen, de azok is, kik úgy szólván szórakozásból müveitek szőlőt, a midőn fáradságos munkájok és anyagi, áldozatok árán szerzett vagyonukat igy tönkre menni, igy megsemmisitetni látják, kétségbe esve s a fajdalomtól megdermedve, kérdőjelként állanak egymással szemben, halvány reménynyel várva valami biztató jó tanácsot, valami útbaigazítást, de a melyet ebben a válságos helyzetben egyesek adni nem képesek. Száz és száz féle gondolat, ugyanannyi tervezet szülemlik meg a v.észsujtottak agyában, kísérlet után kísérletet koczkáz- tatnak az egyesek, de az eredmény mindig azon sajnos meggyőződéshez juttatja, hogy bár a legsikeresebb termelést lennénk szerencsések feltalálni és felállítani, az többé nem szőlő! De végre is azt a földet, a melyet évek bosszú során át verejtékünkkel áztattunk’, a mitől — ha parlagon hagyjuk is — az adót és dézsma váltságot — egyéb keserves keresményünkből — meg kell fizetnünk, sőt nem fizetés esetében sem attól fog a végrehajtó megszabadítani, hanem a vánkost húzza ki fejünk alól; azt a földet — mondom — bármi módon is. de müveinün k kell ! Nézetem szerint addig is, mig jóakaraté tömörülésünkkel, szellemi és anyagi erőnk e tekintetbeni kifejtésével képesek leen- diink szőlőinkben valami hasznotbajtó termelést meghonositni —■ nehogy a föld elbozótosodjék, vagy eltaraczkosodjék — szőlőink talaját határozottan művelés alatt kell tartamúik s abban bár mi félét, de termelnünk kell. Egyúttal azonban — a mig e földekből a jelenleg benlévő több vagy kevesebb trágyaerővel legalább az adót és munkáltatási költséget kikeressük — gondoskodnunk kell egy oly gazdasági üzemről, mely — habár a szőlőnél jóval szerényebb — de állandó, biztos jövedelmet hozzon. A legtöbbek ide vágó nézete s reménye is a gyümölcstermelés felé irányul, mely — talán a nemesebb zöldség termeléssel — hivatva lenne a hézagot némileg pótolni és az uj szőlő telpitésekre — melyek iránt a franczia országi adatok szerint némi reményt még is táplálhatunk — az átmenetet képezhetné. A gyümölcstermelés azonban csak az esetben lehet hasznot hajtó, ha azt tömegesen vagyis nagyban eszközöljük és kivitelképes fajokkal szerezzük meg a külföldi piaczokat. Ki kell tehát választanunk gyümölcseink közül azokat a melyek helyi termelési körülményeinknek megfelelnek és kivitelképességüknél fogva nagybani termelésre alkalmasak. Mert ne gondoljuk azt, hogy mi nem bírnánk ily gyümölcs fajokkal, — igen is bírunk ilyekkeh de mert ezek csak
