Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-02-19 / 8. szám
Vácz, 1888. VÁCZI HÍRLAP. A nap majdnem lemenőben volt, mikor ‘ egyszerre ismerős léptek zaja hangzott a I zöld bokrok között s előttem állt, kit látni óhajtók. Lassan vontatott léptekkel közeledett felém, könyező szemmel nézett rám 1 és leült a tölgyfa tövéhez ; arcza halovány lett, szemei beestek, ragyogó fényük is, rövid idő alatt, mig én a hó alatt álmodoztam, — megtört. Nem mosolygott, nem dalolt piczi ajka, csak száraz elsoványo- dott keze tépte a körülötte lévő zöld pázsit fűszálait. ( Sokáig nézett rám a szenvedő kis leány s igy szólt hozzám száraz ajka: te kedves, kis gyöngyvirág, te pihentél először keblemen, — midőn kis szivem nyílni kezdett — egy év előtt. A tavaszszal te megújulsz, örvendesz s boldog vagy, mig én el hervadva állok melletted szivembe örök bánattal. Szép múltam homályban dereng távol tőlem. Szerettem igazán, végtelenül ! . . . És most . . . szavait a zokogás nyomta el. Könyeztem panaszán. De ah ! borzongva néztem körül. Reszkető keze az anyaföldből kiemelt s ebbe a cserép tartóba ültetett át. Kis virág — szólt — sajnállak, hogy megfosztalak a vadon erdő csöndes boldogságától, de nem állhatok ellentösztö- nömnek. Általad érttették meg velem, hogy mi a . . . szerelem, azt akarom te kisérj szenvedő keblemen a rideg sírba is. Azért jöttem e az előtt kedves, ma már fájdalmat keltő szomorú helyre, hogy te, a ki mindent láttál, te leszesz majd tanúja igaz szerelmemnek kihűlt szűzi homlokom koszorújában. Magammal viszlek le a sötét mélybe. Összes boldogságomnak, összes fájdalmamnak ott is — te leszesz egyetlen emléke. Szomorún követtem, nem mint testvérem, J ki egykoron büszkén hervadt el kebelén. — Megfosztva minden zöld lombtól, ágya mellett szenvedtem vele a szegény csalódott kis leánynyal együtt. Könyeivel áztatott — ha egyedül volt; — de kikelni az ellen, kiért szenvedett, halvány ajka nem tudott soha sem! Azt látva, hogy mily türelemmel szenved lázas keble, bele törődtem sorsomba, felejteni kezdtem az erdő édenét, csak azt néztem, figyeltem, hogy mint aludt el lassacskán a kis leány mécse. Szorongás fogta el kelyhemet, édes virágtestvéreim, mikor letörve egy virágszáram a kis leány halvány hideg meredt szelid arczát nefelejts koszorúval közösen köritettük. Nesz nélkül jártak, keltek a kis leány ravatala körül ápolóink, szánandó lelki fáj - dalom tükröződött arczukról. A gyászos ravatal mellett egy reszkető ifjú állt, könyei áztatták a kis leány hófehér ruháját s márvány hideg ajkait. Hirtelen irtózattal forditám el fejemet. lommal neki adtam magam a konyha-múzsák látogatásának s a sütés, főzés mesterségének, csak nem elég ok arra nézve, hogy mir nichts, dir nichts kidobjanak a lakásomból ? Az igaz, ho£y néha a német sógorok roszprádlija s paprikahendlije is áldozatul esett tudományos kutatásaimnak, — de utóvégre a tudomány megérdemli! Két hónap alatt megejtett negyedszeri vándorlásom után oly helyre akadtam, hogy megesküdtem volna a gazdám ko- mótsipkájára, miszerint itt kihúzom az évet, de tán többet is, de bizony merész számításomra egy fura történet keresztet csinált. De lássuk ezt bővebben ! No, mondok, végre-valahára jó helyre akadtam, nem mintha valami fényes házba kerültem volna, mer biz ez egy kicsit künn volt a városból, amennyiben a becsű letes kutyakeritő háza s műterme volt, s nem mintha uj gazdáim valami grófok vagy előkelők lettek volna, óh nem, de azért eléggé a hige-life-hez tartoztak, mert gazdám czipőfoltozó volt kedves élete párja pedig valamivel magasabb s függetlenebb állást töltött be, amennyiben kofa volt. Vétkezném a történelem múzsája Klio ő nga ellen, ha át nem adnám őket az örökkévalóságnak ! Vegyük előbb a méltóbbat. Gazdám tető- től-talpig derék' gyerek volt s lábtyűmü- vészsége mellett merész, de alapos politikus egyszersmind. Korára nézve úgy ötvenes lehetett, de még a legjobb barátja Felismertem benne azt, ki a múlt év ta: vaszán első virágomtól fosztott meg. Ö volt a szép vadász, ki megtörte az én kis tündérem igazán szerető szivét. Ott állt. Némán, remegve nézte mint tört meg egy fiatal „szivet a csalódás szele ! . . .“ Félelem környezett látván mint zárják el letépedt virágamait a kis leánynyal együtt. Beszentelte minden jó barát s azt kívánta: legyen neki könnyű a föld pora! Bezárult a koporsó fedele. Elvitték a kis leányt örökös nyugovó helyére . . . Virág-illat tölté be a szabad léget, éledt minden a tavaszszal s én a kis leány sírján illatoztam szomorúan. Az ifjú gyakran látogatta meg a sirhant alatt porladó fejfáját. Nedves, nyirkos őszi idő váltotta fel a szép nyári napokat, s én ismét megfosztva a szabad természettől fogságba estem. Úgy vándorlók egyik kéztől a másikhoz s mindaddig érzem hiányos életem, mig valaha csöndes magányos erdei hazámba visz- sza nem jutok. Megfordultam az emberek között. Láttam, éreztem mint keserítik egymás életét. Elkísérte virágom a szegény megcsalt szivü kis leányt az örök pihenésre; s most már vágyva vágyom ki a nag}^ természet szabadságába. Végig hallgattam a kis leány szomorú sorsát s önkéntelen zokogásom szakitá félbe a kis gyöngyvirág regéiét. Kandallóm minden üszke hamvig égett, kis szobám egészen besötétedett, csak az ablak körül derengett némi halvány világosság. Azt hiszem, hogy képzelmem teremté e képet. De nem; — a kis gyöngyvirág regéje nem képzelet szüleménye. Lámpát gyújtottam. Könyes szemeim azt bizonyiták, hogy valóság van a gyöngyvirág regéjében. Azonnal megfogadtam, hogy mihelyt az első tavaszi nap beköszönt, sajátkezüleg ültettem vissza elvesztett szabad hazájába. Elgondolkoztam. — Még e kis virágnak is van regéje és óhaja? Hát mi halandók mit szóljunk? Sok küzdés között tűnik le éltünk csillaga s mily kevesen maradunk győztesek? L. I. ÚJDONSÁGOK. * Személyi hírek. Poroszkay Péter székesegyházi kanonok a hét folyamán súlyosan megbetegedett ,s most is betegen fekszik. — Gallé József városunk tiszti ügyésze teljesen felépült s a hét folyamán már meg is kezdette rendes működését. * Adakozás. B. J. a „váczi első általános ipartársulat“ betegsegélyző egylete sem hitte volna el neki, hogy nem élt a franczia háborúban. Originális is volt a lelkem, mintha most is látnám mily dél- czegen lépdel pipaszárlábaival, melyeket színtelen s vízözön előtti divatú nadrágja igyekezett vastagabbakká tenni, de biz a törekvése csak pium desiderium maradt. Szinte legeltetém szemeimet tar fején, melyet kopott szőrű báránybőr-sipkája oly hatalmasan megnyergelt. Szó ami szó, gazdám puszizni való teremtés volt, de azért puszilkodási szempontból hozzá közeledni veszélyes expeditió s vakmerő merénylet lett volna ; mert ócska tobákja s bakadohánya oly pompás illatot terjesztett, hogy ember lett legyen ám, aki vele eldiskurált. Sok eddig fel nem fedezett kitűnő tulajdonságai közt nem utolsó helyen állt nála a rettentő tudományszeretet, s az állam jövőjéért buzgó józan s alapos politika. Nem is volt az a falragasz, ócska kalendárium meg az a l1/2 hónapos Neue freue Presse, — melyet ha kezei közé kaparinthatott, meg nem gyötört volna. Fel is tette ily tudományos foglalkozásánál 50 éves jubileumát rég megült madzagos pápaszemét s oly tudós arczot vágott hozzá, hogy azt kellett hinnem, miszerint a Reichs- rath-ot akarja megbuktatni. 8 mily józan politikai elvei voltak 1 Orahosszant eldisputált velem, azt vitatván, hogy a magyar emberfaló, s politikája egy csipetnyi tobákot sem ér, de megjárt a német sógor, mert orra a tobák nevének tiszta hallatára is úgy megemberelte magát, miszerint kevésbe múlt, hogy javára 1.0 frtot adományozott. Fogadja e nemes adakozásért a társulat hálás köszönetét. * Halálozás, Gróf Z i c h y Hippolyt volt alvárosi plébános f. hó 12-dikén Budapesten meghalt. Családja.haláláról az alábbi gyászjelentést adta ki: Vásonkeői Gróf Zichy Ferencz, u csász. és apóst, királyi Felsége vak b. t. Tanácsosa és arany kulcsos hive, m. kir. fŐtárnok-mester, a szt. István-rend nagykeresztese és a család senióra saját és a család nevében szomorodott szívvel tudatja szeretett fivére Méi- tóságos és főtisztelendő Vásonkeői Gróf Zichy Hippolyt urnák, pápai praelatus- és apátnak, f. hó 12-en, rövid betegség és a haldoklók szentségeinek ájtatos felvétele után, életének 74-ik évében történt gyászos kirnultát. A boldogult hült tetemei f. hó 14-én délután 3 órakor fognak a a halottas házban (Városmajor-utcza 46. sz.) beszenteltetni és a budai németvölgyi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozatok f. hó 16-án délelőtt 10 órakor fognak a krisztinavárosi templomban az Urnák bemutattatni. Budapest 1888. február hó 12-én. Béke hamvaira ! Ravatalára városunk is küldött koszorút. Városunkat a temetésen Réty Ignácz polgármester és dr. Franyó István tanácsos képviselték. — Gróf Zichy Hippolyt szül. 1814. jun. 5-dikén Vedrődön (Pozsony m.); 1838. juh 22-én pappá szenteltetett; két évig volt káplán Szegvárott; 1840. éyben plébános lett Mogyoródon ; 1843. évben czimzete3 apát ; 1848. évben kanonokká s Vácz alsóvárosi plébánossá, 1854. évben pápai praelátussá, 1855. évben a váczi gymnásiumnál püspöki biztossá és 1856. évben pesti főesperessé neveztetett ki. Utóbb 1862. évben lemondván kanonoki stallumáról és a főesperes- ségröl, Budán magán életet élt. Vácz város lakossága a szabadságharcz alatt az ő közbenjárásának köszönhette, hogy az oroszok városunkat Losoncz sorsára nem juttatták. — Özv. Muslay Bertalanná f. hó 13. napján jobb létre szenderült. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsátotta ki: M ajthényi Péterné szül. Gerhauser Ludmilla, mélyen lesújtó fájdalommal jelenti, úgy maga, mint számos rokonai és barátai nevében forrón szeretett, és felejthetetlen nagynénje özv. Muslay Bertalanná, szül. Gerhauser Hermina úrnőnek folyó 1888-ik évi február hó 13-án éji 1 órakor hosszú szenvedés és a halotti szentségek ajtatos felvétele után, életének 68-ik évében bekövetkezett gyászos elhuny tát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 14-én délutáni 4 órakor fognak Váczon, saját házában beszenteltetni, s ugyan e folyó hó 15-én délutáni 3 órakor Nógrádmegyében, Rúdon, a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent-mise áldozatok folyó hó 16-án reggeli 9 órakor a rádi, Váczon pedig a felső plébániai szentegyházban ugyancsak folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor fognak a Mindenható Ur Istennek bemutattatni. Vácz, 1888. február hó 13. Örök áldás és béke lengjen hamvai felett! A megboldogultnak kihűlt tetemei f. hó 14-ik napján, délután 4 órakor, Váczon a helybeli testületek s intézetek és óriási nép részmeg nem fűlt a prüszkölésben. Úgy kellett a németnek ! Sőt, mi több, az irodalmat is pártolta,, s pedig nemcsak szóval, de tettleg is; tanúi ebbeli szenvedélyének a ponyvairodalom jelesebb remekei: mint Ubrik Borbála, Brunsviek stb. németre fordított akadémiai kiadásai Bagó Mártonnak. Ha pedig a lelket emelő példányokat megunva deli - catesse-ek után vágyott, nagy tudomány- szomjától űzetve a békés kofák s az arisz- tokratikusabb paprikás asszonyokhoz is elsomfordált s nem hagyott addig nekik békét, mig a náluk busuló remekművek egyikét-másikát foltozás fejében neki el nem adták. Volt ilyenkor öröm Izráelben! Nunc veniam ad fortissimam. Oldalbordája a kedves, tisztes korú Bábi néne teljes ellentéte volt gazdámnak mind lelkileg, mind testileg, innen magyarázható ki, hogy örökön czivakodtak s néha-néha úgy ellátták egymást, hogy alig bírtak szuszogni az operátio után, de a győztes fél rendesen a gyöngébb nem volt — a férj pedig békét kért. De egy tulajdonságban mégis megegyeztek egymással, de e tekintetben is lefőzte gyáva férjét szoknyás életepárja; s ez az ivodalom volt, tekintve a szőlő nedvének akár kigyömöszölt akár kifőzött ágát, az árpalé-féle nedvek fogyasztása körül kifejtett érdemeit s győzelmeit nem is említem a gyönge teremtésnek. Le is főzte volna Bábi néne Noé apánkat ; ki e téren épen nem volt capacitás ! Nem is találni minden bokorban olyan hölgyeteget; áldott természetű volt a lelFebruár hó 19. véte mellett beszenteltettek s még azon este kocsin Rádra szállíttattak. Temetése Rúdon f. hó 15-én délután 3 órakor ment végbe, hol a családi sírboltba helyeztetett el az egész környék legnagyobb részvétele mellett. A szertartást Randa István prépost-kanonok, váczi felsővárosi plébános, végezte teljes ornatusban, fényes assisten- tia mellett. A kocsik hosszú sora hozta Váczról és a környékből a gyászoló közönséget. Városunk is tett koszorút az elhunyt koporsójára s polgármestere által képviseltette magát a temetésen. * A nőegyleti bál jövedelme. A váczi jótékony czélú nőegylet által f. évi február hó 5-dikén a „Curián“ megtartott bál alkalmából a következők fizettek felül: Nra. Schuster Constantin püspök úr 100.— Nm. gróf Károlyi Istvánná Orczy Mária bárónő ..................................50.— Váczi székes káptalan .... 15.— Vörösmarty János kir. járásbiró . 10.—■ Piufsich Lajos.............................10.— Gosztonyi Jánosné ........................10.— Nemeskéri Kiss Miklósné ... 5.— Szentkirályi Albert ................... 5.— Benkár Dénesné............................. 5.— Virter Lajos............................. .... 3.— Andrásy fegyházi ellenőr . . . 2.— Blázsovits Jánosné ........................ 2.— Ulrich Károlyné............................. 2.— Dl1. Csányi János........................ 2.—• Regele Károlyné........................ 2.— Kovács Ernő ................................. 2.— Prokop Károlyné ........................ 2.— Balás Lajos.................................. 2.— Dr. E. L .......................................... 1.50 Idősb Korpás Pál ........................ 1.50 Intzédy Soma............................. 1.—■ Dr. Rákosy Béla ........................—.60 Zsidek Ignácz.............................—.50 N. N.............................. —.50 Összesen . 234.50 Jegyek árából befolyt .... 96.— Gyertyamaradékokból befolyt . . 3.56 Összes bevétel . . 334.06 Kiadás .... 137.06 Marad tisztán . . Í97.— A nagylelkű adományozók és felülfizetők, akik az egylet jótékony czéljait jótékonyságukkal felpártolták, fogadják az egylet hálás köszönetét. * Piknik. Múlt hétfőn, (febr. 13-dikán) Rúdon, Hufnagel József földbirtokos ur vendégszerető házánál, fényesen sikerült tánczmulatság volt. Az első franczia négyest 18 pár tánczolta Marczi bandájának gyújtó zenéje mellett. A mulatság fesztelen jókedvben másnap délig tartott. Részt vettek: Hufnagel Józsefné, Gottschall 1st-., -r vánné, Haidfeld Gyuláné, Velzer Kálmánná, dr. Hinka Gyuláné, Burján Benőné, Droppa Mihályné, Hajdú Károlyné, Hayden Antalné. A tánczosnők sorában láttuk: Plauka Luiza, Plauka Margit, Burján Etelka. Velzer Kiss Anna, Eiló Ida, Szvetenai Juliska, Hayden Anna, Melis Vilma, Zi- mányi Margit, Velzer Margit, Krottentaller Erzsiké, Berger Vilma kisasszonyokat. Tűz. Kosdon, a múlt héten alig néhány napi időközben két tüzeset volt. Egy takarmánynyal megrakott pajta és egy lakóház gyulladt ki; ez utóbbi teljesen leégett. Mindkét épület biztosítva volt. keni, de azért mentsen meg Isten tőle minden halandó férjet ! Nem is feledem el őt soha-soha ! Most is előttem áll káposztás-hordó termetecskéjével s gyenge lábacskáival, melyeken oly takaros czi- pellőket viselt, hogy az árviz-veszély-bi- zottsága jó hasznát vehette volna az vizárnál. Fejét nem is emlitém, pedig hiúzÉó szemei úgy fénylettek akár a subiksz ! S ha egyszer úgy Isten igazában. — persze csípőre tett kezekkel rá kiáltott az alatta álló tollaslábu legénység kompániájára, Habt Acht-ban állt az egész garnicson, különösen férje urának volt ilyenkor keserves állapota ; dehogy mert volna szegény ördög ilyenkor megnyikkanni. „Aba Bábi gib Acht“ — volt az ösz- szes ellenkezést s rosszalást kifejező dic- tiója, de ez is csak úgy félve vánszorgott ki vaczogó fogai közöl s legkevesbbé sem mondható a férjí öntudatra ébredt lelki erő halvány árnyékának sem. Érdekes volt e két patent egyéniséget egymás mellett látni ! Vézna ura csak válláig ért öblös nejének, ki nagysága érzetében, mint valami amazon tekintett végig a papucskormány igáját tűrő drága férjen. Nagyszerű látvány volt az is, midőn a deli férj audientiára volt megidézve a czugos czi- pőcskéjii monarchához, ilyenkor a nagykövet szerepét rendesen én vivém s nem egyszer léptem fel ama merész indit- ványnyal, hogy párt- elveiknek tettleg is szerezzenek érvényt, de indítványom legtöbbször leszavaztatott, csupán a deli férjnek ígért neje nehány iitleget, (az igaz
