Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-07-08 / 28. szám

VÁC ZI HÍRLAP. Julius hó 8. I . „ ' :t jnöztiink. Úgy e különös? Belátom, de hát hi linden helyzet oly szokatlan volt. ó engem egy párisi salonba varázsolt. 1 Őt pedig én kivezettem az erdő mellé, o ■ ol a kolomposok legelésznek. Párist és ezt a piczike falut méregettük, agy melyik hát a több ? Ha olykor egy egy pillanatra elváltunk s egymástól, mihelyt találkoztunk, foly­attuk, ahol elhagytuk. — Ah ! — mond ő az est vége felé — iondolja csak. mily igen kedves illusióban ingottain most pár pillanatig. Amott ill­em a fák közt s a csillagok közé néztem. Igyszer csak egy csillag lefut . . . mire zemeimet behunyom s hallom egy pásztor- 'iurulya melancholikás muzsikáját, úgy ér­em, hogy egy erdő szélén vagyok — — Vácz, 1888. — És? — kérdém. ! — Elkezdenek ezek a czigányok játszani i illusióm eltűnik. — Asszonyom! Ön most egyszerre falusi fojett — tört ki belőlem a titkolhatatlan iu iröm — én pedig . . . — Nos ? j — Csodálatos a lelkek bolyongása. — Ön is ábrándozott? — Én is ép igy merültem el — — Itt kint valahol a falu határán egy se salfa délibáb — — Nem asszonyom I nem délibáb, hanem T ‘gy párisi szalon fényűzésén merengtem, 9fi nelyben egyszer csak feltűnik Ön asszo- yi íyora! felém tart, hirtelen kiveszi a kezem- lö )ől égő czigarettemet s egy pohár vízbe iuí nártja — ekkor ez az izgága házigazda srrnegrántja hátulról a galléromat, hogy : is lem nem iszunk? sem sem? íme még a ki- dí rludt czigarett a kezemben. — Oh! maga párisi! így hát quittek vagyunk. Menjünk. Mentünk és olyan szé pen összetánczoltuk a kankánt a csárdás­Ißfsal, mintha mindaketten vagy párisiak, svvagy falusiak lettünk volna . . . , .............És ez a szójáték úgy üldözött :iL még ma is egész nap, s tartok tőle, hogy e búcsú örökös reministentiájául marad meg bennem: Sokszor inkább bájos a kel 1 e- n m e s, mint kellemes a bájos. V Sz.-L., 1888. jul. 2. Tóni. ÚJDONSÁGOK. * Mindazok, kik lapunk előfizetési dijaival hátralékban vannak, tisztelet­től tel felhivatnak, hogy a hátralékos elő­fizetési pénzeket mihamarabb bekül­deni sziveskedjenek, hogy anyagi ál­dozatok árán fentartott lapunknak fölös számú példányban való nyomta­tása által kiadásainkat szaporítani ne kénytelenittessünk. * Szerkesztői üzenet. Lapunk leg­utolsó számában megkezdett „E sküv ő“ czimű tárcza folytatása s egyéb közle­ményeink kézirataink halmozottsága miatt a jövő számunkban fognak közöltetni. ' Küldöttség püspökünknél. A . vá­rosi egyesitett pénz s jogügyi bizottság kül­döttsége dr. Freysinger Lajos bizottsági elnök vevetése mellett f. hó 15-dikén (csü­törtökön) tisztelgett megyés püspökünknél azon kérelemmel, hogy a város főbb tere­inek tervbe vett rendezésének módjához való hozzá járulását megnyerje. Megyés püspökünk a küldöttséget szívélyesen fo­gadta és megígérte, hogy a székes tem­plom terén felállítandó két karos lámpa közül az egyik felállításának költségeit elvállalja, az átjáró útjában álló pincze lejárásnak áthelyezését támogatni fogja és a felsővárosi iskola előtti járdát koczka kövekkel kirakatja. * Lovagias ügy. Biztos kutforrásból értesülünk, hogy a Zechmeister János és Szarka Mihály ügyvédjelöltek között fenforgott becsületbeli ügy lovagias utón elintéztetett. * Hangverseny. A budapesti népszínház elsőrangú férfi tagjaiból alakult „hangver­seny-társaság“ kőrútjában itt átutazván f. é. junius 4-dikén (szerdán) városunkban a lövőházban hangversenyt rendezett. Közön­ségünk a későn és hiányosan való érte- sültség daczára is igen szép számban je­lent meg. A hangverseny minden tekintet­ben kitünően sikerült. Az előadást táncz követte, melytől ifjaink csak a hajnali órákban voltak képesek megszabadulni. * Kosdon tűz volt hétfőn e hó 2-án, mely délutáni 3 órakor ütött ki az úgy­nevezett „Német utczában.“ A tűz, mely két hosszú lakóházat, a beltelken lévő összes melléképületeket és felszereléseket, gazdasági eszközöket elpusztított, könnyen végzetessé válhatott volna az egész köz­ségre nézve, mert az óriási északi szél a lángokat majdnem a katholikus templomig hajtotta, az izzó pernyét pedig néhány száz lépésnyire a vetésekig sodorta. Leg­nagyobb szerencse volt, hogy a tűzfészkét cserepes házak környékezték, s a pernye szabad térségre repülhetett. Tudósítónk dicsérettel említi az utóvásárról otthon maradt és gyorsan segédkezet nyújtott falubelieket, de különösen Hufnagel József rádi földbirtokos urat, ki a rádi jeles szerkezetű tűzi fecskendővel csakhamar a helyszínén termett, és Fabriczi Nándor (városi biztosunk fia) segítségével, oly buz­dító erélyt, fáradságot nem ismerő tevé­kenységet és elszántságot tanúsított, mi­szerint az oroszlán-rész nekik jutott, hogy az oroszlánnal megkiizdve, a tüzet loká­lizálni sikerült esteli 7 óráig, mikor is minden el lett oltva. * Pórul járt hajós. Izgalmas jelenet­nek voltak tanúi a dunaparti lakók tegnap délben 12 1/2 órakor. I). A. a „váczi re­gattádnak egyik' lepbuzgóbb és legkitar­tóbb tagja bemutatta a nagy közönségnek az úszás praktikus de egy kevéssé önkényte­len művészetét. Merész sasként hagyta el a karcsú szkiff az egyhangú de biztos ki­kötőt, de ismeretes, hogy Deus humiles extollit, et excelsos humiliat s sajnos, hogy bekövetkezett ezen ádáz mondóka. A büszke hajós néhány igen hosszúnak látszó perczig lubiczkolt felborult szkiffjével a rév mellett, mialatt az ezen látványhoz még nem szokott dunaparti kacsák erős hápogással fejezték ki kárörömüket az írj de veszélyesnek látszó vetélytárs balsorsa felett. Csakhamar megteltek a partok né­zőkkel s néhány elszánt Tegetthof ivadék utána rugtatott modern argomautánknak. Ott láttuk első sorban vitéz úszómeste­rünket Málik Nepomuk Jánost, aki gyön­géden magához Ölelte a panaszos hango­kat ugyan nem hallató, de keservesen könnyező karcsú kis szkiíft. Fogadja e derék férfiú üdmosolyunkat, aki megérdemli hogy a Rassovszky uszodába minél többen járjanak, (de ne igy !) * Elveszett karperecz. Dr. Csányi Jánosné f. é. julius 4-dikén szerdán a, vá­czi lövőházban a budapesti népszínház tagjaiból alakult társaság által adott hang­verseny alkalmával értékes karpereczét el­vesztette. A kárt még az nap este haza­menet észre vette. Másnap, miután a kar- pereczet hasztalan keresttette, — férje az esetet megjelentette a városi rendőrségnél és maga össze járta a összes zálogintéze­teket kérvén, hogy a karperecz esetleges felmutatóját tartsák le. F. é. julius 6-ikán (pénteken) Balig Pál helybeli illetőségű ácsorgó napszámos beállít, a karpereczczel Sehmi dl Károly füszerkereskedőhöz, (az ipar és kereskedelmi hitelintézet becsmes­teréhez) és megvételre kínálja a talált karpereczet. Schmidl a jószándékú találót a rendőrségre vezette és igy a karperecz rövid idő alatt visszakerült jogos tulajdo­nos a kezeibe, a megtaláló azonban a ki­látásba helyezett borravalótól elesett. A kilátásba helyezett 5 frt tálalási dij a vá­rosi kórházra fizettetett be. * Keresd az asszonyt. Fügedi Dávid helybeli molnárlegény, ki minden tekin­tetben tetőtől talpig jóra való ember gya­nánt ismeretes városunkban arról győződ­vén meg, hogy felesége, sőt édes testvére a hirhedt Tujvélné rosszra csábította, ön­kívületi állapotba jött s ezen állapota első rohamában múlt éjjel vagyis e hó 6 és 7-ke közti éjjelen éjféltájban pisztolyt ragadott s először Tujvelnéra mint sógornéjára azu­tán saját feleségére lőtt. Végül a saját maga torkán éles borotvával öngyilkossági szándékból erős metszést tett. — A sógor- néra Tujvelnéra irányzott lövés nem ta­lált, de talált a második lövés s ezzel fe­leségén könnyű testi sérülést ejtett. 0 maga közönsége is, hogy az algymnásiumot di­csőséges múltjában megtisztelni s egy má­sik század megkezdéséhez felavatni sereg­lettek össze. — A mi egykor évtizedekkel )S9 ezelőtt csak mint homályos távoli kép le­begett az iskola ügybuzgó oszlop férfiai előtt, az eme napon a maga egyszerűsé­gig gében bár, de lélekemelő fenségében állott h előttük : a száz éves tanoda örömünnepe. Szép nap volt ez! Még azok is kiknek fásult kedélye föl en nem engesztelődött ama majdnem meddő- . nek nevezhető küzdelem láttán, melyet az egyház s Aszód és vidékének társadalma az iskola fentartása érdekében már évek óta a kimerülésig folytatott: e napon még azok is levetkezték közönyüket s érdek­lődve fordultak a művelődés eme kisded csarnoka felé. Vajha állandóan ébren tartott érdeklő­déssel ! A jubiláló iskola százados múltja utat nyit neki a jövőbe s akik annak ügyét szivükön viselik, hozzá is fognak járulni ama eszközök előteremtéséhez, melyeket fennállása s fejlődése egy újabb élet fo­lyamára elodázhatlanul igényel. * * * *■ A jubileum jelentőségéhez méltóan folyt le az ünnepély. Agalgamenti városka díszbe öl tözötte napon; főutjánsamellékutczák házain a kisebb nagyobb zászlók sokasága lengett. A nagy számmal érkezett vidékiek Aszód arczá­rói leolvashatták a lakosság lelkes örömét, mely a közvetlenség erejével hatott. A csendes városka utczáin már kora reggel szokatlan élénkség volt észlelhető; ki még nem volt készen házának feldiszi- j fősével, ezt a munkát most végezte. Itt is, ott is lel bukkant egy-egy bámész cso­port, mely mind nagyobbra növekedve, járta be az utczákat, hogy a lobogókban díszes épületeket, ezek között első sorban a virágokkal és lombokkal pazarul ékített gyimnasium épületét szemléljék meg. Sok nézője akadt a gallyakból emelt zöldlevél füzérekkel felczifrázott három diadal ka­punak is, melyek a jövőket „Isten hozott!“ az alatta elvonulókat „Isten veled!“ feli­ratú üdvözléssel fogadták és távoztatták.“ Hét óra tájban kezdtek gyülekezni a kék szalagos jelvényű rendezők is a csak pár nappal előbb renovált kastély előtt elterülő piacztéren, hol nem sokára a hely­beli és vidéki vendégekkel robogó fogatok egész tábora lepte el a teret. Kevéssel 8 óra előtt érkezett meg Kapczy Vilmos járási főszolgabíró Kemény Kálmán szolga- biróval, mire a rendezőség lelke Majthényi István orsz. képviselő megadta a jelszót a vasút télé való kivonulásra. Erre a menetsorba osztott fogatok hoszszu sorával megkezdődött a kivonulás a kartali ut elágazásánál felállított diadal kapuhoz, hol már akkor jobbról balról diszes közönség képezett sorfalat az ut szélén. A kivonulókkal nagy tömegre sza­porodott közönség között itt osztották szét Kerekes Sámuel ünnepi ódáját is, programmon kívül kellemes meglepetésül. Rövid vártatva ezután a kartali út ka­paszkodóján előtűntek a Fodrnaniczky bárók kocsijai, mire a közönség hatalmas éljenzésbe tört ki, a czigányok pedig a Rákóozy indulót húzták. Az érkezők le- szállván kocsijaikról a diadal kapuhoz közeledtek melynek ivezete alá érve újabb éljenzéssel fogadtattak, majd meg Proco­pius Zsigmond takarékpénztári igazgató lépvén elő, üdvözlő beszédet intézett hozzájuk méltatva a báró Podmaniczky család elévülhetlen érdemeit a mai ünne­pély tárgya: a gymnasium alapítása és fentartása körül. A család nevében Báró Podmaniczky Levente úgy is mint iskola- bizottmányi elnök megköszönve az ovatiót, ama ígéretet tette, hogy a család mint eddig ezentúl is érdeklődése körébe vonja a gymnasiumot s annak fennállását támo­gatásával biztosítani meg nem szűnik. Ezen éljen riadallal kisért válasz után a közönség a vasúti induló ház felé vette útját, hogy a Budapestről érkező vendé­gek fogadtatásánál jelen lehessen. Kevéssel 9 óra előtt hallatszott a vo­nat jelt adó fütyje; a mint a mozdony a perron elé ért, rázendült ismét a Rákóczy induló a czigányok hegedűjén, a közönség pedig zajosan éljenzett. A szép számmal érkezett fővárosi és vidéki vendégeket a vonatról történt leszállásuknál Kapczy Vilmos főszolgabiró üdvözölvén, a fedett perron alá kalauzolta őket, hol Földváry Mihály alispán esperességi felügyelőhöz Báró Podmaniczky Géza,— Gyulai Pál és Szana Tamás, mint az akadémia Kisfaludy és Petőfi társaságok kiküldött­jeihez verseghi Fáy Béla intézett üdvözlő beszédet. Földváry Mihály alispán és Gyulai Pál köszönetüket fejezvén ki a szives fogadtatásért melyben mindjárt megérkezésükkor részesültek, a nagy kö­zönség éljen kiáltásai s a zene hangjai mellett távoztak a perronról s felszállván kocsijaikba, kezdetét vette a bevonulás. A menetet Kapczy Vilmos főszolgabiró diszes fogata nyitotta meg, a kocsi bakján megyei diszhuszárral, utána Báró Podma­niczky Géza fogatán Földváry Mihály alispán foglalt helyet, balján a nemes sem sebesült meg éleveszélyesen, amennyi­ben a borotva nem hatolt be mélyen a tor kába — s igy miután úgy ő maga (Fügedi) valamint lövést kapott neje is rögtön or­vosi segélyben részesültek remélhető, hogy az életnek megmenthetők lesznek. * Eljegyzés. Csütörtökön e hó 5-én délután tartotta eljegyzését Radon szerény családi körben, Eisenkolb Antal nógrád- járási szolgabirói Írnok, Húfnagel József rádi földbirtokosnak szeretetreméltó kedves mostohaleányával Plauka Margit kisasszony­nyal. * Szaktanfolyam szeszgyártulaj- donosok és gyárvezetők részére. A magyar szesztermelők országos egyesülete az uj szeszadótörvény következtében a hazai összes gazdasági szeszgyárakban s kisebb ipari szeszgyárakban teljesen meg­változtatandó gyártási eljárásra való átme­netet megkönnyítendő, folyó julius hó 20 tói 30-ig szaktanfolyamot rendez Budapesten, a műegyetem teohnologiai szakosztályában. E tanfolyam czélja az eddig gyakorlatban volt gyors erjesztési eljárás helyébe lépő gazdasági s műszaki szempontokból egyaránt észszerűbb hosszú tartamú erjesztési eljárás elméleti és gyakorlati feladataival az érdekelteket megismertetni s e czélból ki­terjed úgy a gazdasági szeszgyárakban szükséges műszaki átalakításokra valamint az uj gyártási eljárás összes mozzanataira, minden irányban oly tájékoztatást lévén hivatva az érdekelteknek nyújtani, hogy az átmenet rázkódtatások és anyagi ká­roskodások elkerülésével zavartatlanul tör­ténhessen meg. — A tanfolyamon a kö­vetkező tárgyak fognak előadatni, elismert kiváló szakférfiak által: 1. A szeszgyártás elmélete: előadó dr. Kosutány Tamás gazd. akadémiai tanár. — 2. Az erjedési chemia elmélete: előadó Békésy Sándor egyetemi assistens. (Maercker hallei tanár volt assistense.) — 3. Szeszgyárak építése, műszaki berendezése és gépfelszerelése, — gőzkazánok és gőzgépek kezelése: előadó Lázár L. Pál müegyet. m. tanár. — 4. Nyers anyagok vizsgálata és a gyártási üzlet chemiai analysis szerinti ellenőrzése: előadó Szilágyi Gyula, a Grűnwald és Tsa czég vegyésze. — 5. Az élesztő ké­szítése és szerepe a szeszgyártás üzemében: előadó Schwarz I. az aradi Neuman szesz­gyár v. vezetője. — 6. A gazdasági szesz­főzdék feladatai az uj gyártási eljárás életbeléptetése körül: Grósz L. a felső­magyarországi szesztermelők egyesületének szakértője. — 7. A szeszgyártási üzlet beosztásának praxisa: előadó Kaczander Zsigmond, a temesvári részvény-szeszgyár vezetője. — 8. Az uj szeszadótörvény magyarázata és az adóellenőrzéssel szem­ben teljesítendő feladatok: előadó Bosányi Endre egyesületi titkár. A tanfolyamra való jelentkezések legkésőbb julius hó 15-ig a Szesztermelők Orsz. Egyesülete titkársá­gához Budapestre (Köztelek) küldendők be. A tandíj egyénenkint 22 ftban állapíttatott meg, mely a tanfolyam megnyitásakor fizetendő be. A jelentkezők julius hó 20-ig báróval; őket követték a fővárosi irodalmi társaságok küldöttei, majd a többi vendé­gek hosszú kocsi sora, látványos képet nyújtva a szemlélő közönségnek, mely a főúton kettős sorfalat képezve lelkes han­gulatban gyönyörködtette szemeit a bevo­nulás élénken mozgó változatosságán. — Mire a menetben résztvett kocsik utolsója a piacz térre kanyarodott, már az elsők a gymnasium előtti térre értek. Itt az ornátusba öltözött papság fo­gadta a vendégeket, kik a tűzoltók sor­falán belül s a szintén sorba állított ta­nulók élénk éljenzése mellett a második diada l kapu körül csoportosultak. Fehérbe öltözött lánykák virágcsokrokat osztogat­tak a vendégek között, mi közben az egyház nevében Moravcsik Mihály hely­beli lelkész üdvözölte Földváry Mihály esperességi felügyelőt, ki arra adott vá­laszában szerényen visszautasítva a sze­mélyéhez fűződő ovátiókat mert úgymond nem ünnepeltetni hanem ünnepelni jött — a gymnasium jubileumát méltató szavakkal emlékezett meg a nap jelentőségéről. A beszédet követő éljenzaj lecsillapultá- val a vendégek egyrésze a papiakra vo­nult, másik része és a nagy közönség pedig a harmadik diadal kapuhoz indult, mely a Vácz felé vezető ut bejáratánál volt felállítva, hol csakhamar az egész piacztért elárasztotta az ünneplő sokaság. Tíz óra után pár perczczel jelezték báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő fogatának közeledtét Iklad felől. A hullám­zó néptömeg feszült várakozással de türel­mesen várta az érkezés pillanatát. Végre általános mozgás az egész vonalon, a nép tolong, zajong, hogy a diadalkapu köze­lébe férkőzkessék; majd felharsan az éljen

Next

/
Thumbnails
Contents