Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-07-08 / 28. szám
IL ÉVFOLYAM. 28. szám VÁCZ, 1888. JULIUS 8. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... O frt — kr. fél évre ......................................... 3 » — » negyed évre............................. ........ 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetíen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések sora (négy hasábos garmond sor) Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg; illeték : minden beigtatásnál ............................... ;{0 ki A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Dunai kőfal. Régen érzett hibája az az ország szivében, Budapest főváros szomszédjában épült ősi városunknak, hogy épen a legszebb azon pont, a nemzetközi forgalom legtermészetesebb közvetítésére használt széles vizű Duna felé háttal van for di tv a. Midőn az idegen európai kőrútjában a Dunán jövet láthatára szélén megpillantja gyönyörű fekvéssel biró városunkat s azt látja, hogy e várost a természet összes kincseivel: lombos erdővel diszitett hegyekkel, melyeknek friss levegője legelső feltétele a nép egészséges fejlődésének, dúsan tenyésző aranykalászéi búzát termő rónával, melyen keresztül az osztrák magyar államvaspálya társaság tüzes kocsijai folytonos egymás utánban végezik a világforgalom közvetítésének kiszámithatlan munkáját, és a nyugodtan hömpölygő hatalmas Duna terjedelmes szőke vizével, melynek a hőmérséklet enyhítésére jótékony befolyása városunk fejlődését nagyban elősegíthetné, pazarul megáldotta, -- kelle- »mes illusiokban ringatózva közeledik felénk : de mikor azt látja, hogy e város lakossága évtizedek óta a saját erejéből mit sem tett áldott szép fekvése által nyújtott előnyeinek kiaknázására, mikor azt látja, hogy e város lakossága a helyett, hogy arczczal, épületeinek legszebbjeivel fordulna az érkező vendég felé, s arra törekednék, hogy a Duna partját alkalmas építkezéssel és kellő fásítással legkellemesebb séta terévé tegye, mint a Balaton partját tette Balatonfüred, szemétdombokat rak a Duna partjára és bűzt, terjesztő piszkát a szabad levegővel érintkező födetlen csatornákban ereszti a Dunára, melynek közelében különös jótétemény a járó-kelőre szaglási érzékének esetleges síikettsége, akkor bizony undorral fordul el városunktól, melynek lakossága meg nem érdemli a természet által reá pazarolt kincseket. Városunk jobbjai régóta fáradoznak azon, hogy Dunaparíunknak ezen az idegenek lesújtó Ítéletét pro vocal ó külseje kicsinosittassék, az egészségügyi bizottság évek óta sürgeti a Dunára vezető nyitott csatornák befedetésének elrendelését és a Dunapartján szemétdombok építésének eltiltását, eddig eredménytelenül. Mintegy húsz évvel ezelőtt a duna- gőzhajózási társaság szívesen ajánlkozott arra, hogy bizonyos feltételek mellett kőfalat építtet Dunapartunkon. Szűkkeblű képviselő testületünk akkor el nem fogadta. Most midőn már látjuk, hogy a fil- loxera által elpusztított régen díszlett szőllőmivelésünk többé vissza nem állítható, szántóföldeink pedig még legjobb mivelés mellett bőtermő esztendőben sem nyújtanak annyit, amennyi a saját szükségleteink fedezésére elégséges volna, és városunkban Budapest főváros nagyban előre haladt ipara és kereskedése mellett önálló ipar és kereskedelem képződése életerős gyökeret nem verhet, és hogy igy leginkább arra vagyunk utalva, hogy városunkat a főváros lakosságának kirándulási és nyaraló helyévé alakítsuk át: akkor kénytelenek vagyunk évtizedek mulasztásait pótolni, szemétdombok képződését a Dunapart- járól eltiltatni, a Dunára vezető nyitott csatornákat befödetni és a dunai kőfalat még nagyobb áldozatok árán is kiépíttetni. A legutóbbi időben ez irányban megindult kedvező mozgalom azonban számot vetve a múlt idők rendszertelen gazdálkodása folytán felszaporodott terhek törlesztésének nehézségeivel és a pénzügyi bizottság által szakadatlan áldásos munkával nagy nehezen megteremtett kedvezőbb pénz- ügyi viszonyok állandóságába vetett bizalommal, — elfogadta ugyan elvben a dunai kőfal kiépittetésének eszméjét, de annak megvalósítását a város főbb utczáinak és tereinek koczka kövekkel leendő kirakatása utáni időre kívánta halasztani. A szükség azonban nagyban sietteti ez eszme megvalósítását. A vármegyétől kieszközölt 4700 frt Ínség kölcsönnek a múlt télen meglepett rendkívüli havazások alatt feltornyosult hótömegek eltakarítására fordított 700 frton felüli része máig sem fordittatott rendeltetésére. A „vörösház“ előtt elterülő vásártér rendezésének tervét az ínséges kölcsön összegét fölöző költségek nagysága miatt egyelőre nyugalomba kellett tennünk. Az ínség kölcsön azonban mint már e lapok hasábjain közöltetett, még ez évben felhasználandó és másra nem haszhalható, csak földmunkálatra, hogy a munka folyama alatt a sorsüldözött legszegényebb néposztálynak legyen keresete. Erre legalkalmasabb aDunapart feltöltése. Nem kell hozzá vállalkozó, a városi tanács házilag is felügyelhet a föld hordására. Igen, de halálos vétek lenne elnézni azt, hogy a Duna árja Ínséges kölcsön pénzen feltöltött partunkat elmossa, mint elmosta a füzesi és derecskéi partokat városunk határának egész liosz- szában. A most kiépítve levő dunai kőfal alsó végétől a jelenlegi gőzhajó állomásig terjedő parton a kőfalnak kiépit- tetése alig kerül többe 10000 írtnál. Mikor a város e czélra 4000 frt segélyt kap, akkornem sajnálhatja a maga 10000 írtját. E kérdés a mai közgyűlés tárgysorozatába is fel van véve. Reméljük hogy városunk hazafias képviselő testületé az egész város mindnyájunk érdekében leendő felvirágzását eléje teszi az egyeseknél netalán felvetődő kicsinyes magán érdekeknek és nem fogja megengedni a Dunapart kiépítésének elhalasztását. Dunai Szél. Fővárosi levél. A föld eltűnik lábaink alól! Ne ijedj meg kedves olvasóm, nem valami előre megjósolt s ennélfogva okvetlenül bekövetkező rettenetes földrengésről van szó, — az egész nem egyéb, mint „plirasis,“ melyhez a tárczairók akkor folyamodnak, midőn nincs mit aratniok. A komoly baj egyedül az, hogy a levegő megint ég, s Budapest nincs többé Budapesten. Szerteszét van szakadva, s egy része falun időA „Yáczi Hirlap“ tárczája. Az aszódi evang. algymnasium száz éves fennállásának ünnepe. I. A mérhetetlen nagy idők homályán A te száz éved múltja csillog át. Clio jegyezget. lm midőn lepillant. Itt látja még a Múzsák csarnokát. Megáll a véső reszketeg kezében S a hosszú század képein mereng. Figyelve hallgat most, midőn feléje Kis templomából a hossána zeng. Ki zengi azt a riadó hosannát ? Ki verte föl az alvó századot? Minő csoport az, mely sugárzó arczczal Ellepte most a kisded csarnokot .... Vagy képzelet csak? — Lelkem gyújtja lángra A küzdelemnek munkás napjait? .... Oltárodon kik együtt áldozának ott: Szétszórva messze régi papjaid! . . . . .1 Ki tudna úgy e templomért hevüini, Mint oltárán kik tűzét ápolák ? Vagy fognak-e hát híven összegyűlni, A kik Minervát ottan hallgaták ? Van-e még hived, régi árva csarnok! . . . Felelj te ünnep! — zengjen éneked .... Oh, hozd el hangját képzelet galambja! S vidd el magaddal vágyó lelkemet. Ott küzdtem én is a nehéz időkben És hirdetém az ismeret szavát. Zúgó viharban e küzdés megedzett S emelt a hit sok hosszú éven át : Előre társaim lelkünk szent hevével S megtör a vész az ódon falakon ! Kicsiny sereg volt Hellas régi népe, De győzelmét látta Marathon. A csarnok állt, a csarnok nem rogyott le, Kiállta azt a hosszú századot; De messze szórt a sors viharja minket . . . Ki vívja ott ki a végső napot ? . . . Áldott az ég, hisz zendül a hosánna, Ott ég a láng még szent oltárodon-. Omlik feléd a hatalomnak árja, De. lesz még, lesz egy másik Marathon. Az nem lehet, hogy száz év a jövőnek Csak egy leroskadt romot adjon át: Az nem lehet, hogy annyi Szív kihűljön, Kik itt nyerék az értelem javát; Az nem lehet, hogy a zöldes posványba : Közönybe fúljon a szent küzdelem ! . . . Oh a ho&ánna felzengő szavában Előre int a biztató jelen ! Te neked álmod kell a sivatagban Kis zöld óázra épült csarnokom ! Fillért, szegény te ! aranyat te gazdag! Építs, javíts a régi falakon .... És te megáldod a munkát, nagy Isten 1 A jó ügyet te veszni nem hagyod .... Lángolj kis oltár, állj te régi csarnok, Kezd el dicsőn a másik századot 1 Cscngey Gusztáv, az aszódi gymnasium volt tanára. II. A „türelmi parancs“ fénye hozott el a sötétségbe... Az ég küldött, mint csillagot, fényed szász évig csillogott I S e fényt szülte lelkesedés : áldó napod volt a h i t. Szerény vala az a kezdet, mit léted itt élni kezdett: De te bíztál, hogy istennel mondhatja a hivő kebel, „Nem halok meg, hanem élek s teszem az Úr dolgait.“ Mint a hangyát, oly szorgalom űzte néped hű buzgalom ; Felépültek itt e falak, készen áll már a Muzsa-lak. Látjuk fényben ragyogni a szeretet áldásait. Szegény szülők menhelye ez, mit a tudvágy igénybe vesz. Szegényeink mindig lesznek s biztatást e szóból vesznek : „Nem halok meg, hanem élek s teszem az Ur dolgait.“ Sötét, felhők kék egeden hirdetik, jő a veszedelem. .. Yillámlott ősz fejed" felett s te kérted a kegyes eget, Hogy viruljon, hogy éledjen a remény zöld ága itt. A jó Isten meghallgatta kérésedet és megadta, Hogy új életre ébredtél s ez szebb, jobb jövőt igy remél: „Nem halok meg, hanem élek s teszem az Űr dolgait.“ Ma kinyiinak a koporsók, feltámadnak azok a j ó k‘ Kik éretted éltek, haltak s lelkűk örül a szép napnak. Podmaniczkyak törzsfája küldi harezba sarjait.... Kibontva az ősi zászló s minden szívben ez a zárszó: „Nem hagyunk cl! Veled küzdünk : az apák erénye köztünk !“ Nem halunk meg, hanem élünk s teszszük az Ur dolgait.“ Az új század szép reggelén, az anyának boldog ölén Sok ezer fi lelke rebeg imát, hogy a kegyes egek Tartsák meg a jó matrónát, ki szereti fiait, És az Isten szent trónjáról biztatván imigyen szól : „Ne félj, ne félj kicsiny sereg, én mind végig veled leszek !“ „Nem halsz te meg, de élni fogsz s teszed Urad dolgait“ És a költő, kinek lángja itt gyúladt ki, menyben látja Jőni a szebb boldog jövőt és lelkünk szólni hallja őt! „Talpramagyar,hi a haza! hi az egyház téged itt!“ Terjeszd a világosságot, védd a lelki szabadságot: így eljön Isten országa: lesz erények koronája. „Nem halunk meg, hanem élünk s teszszük az Ur dolgait“. Dr. Melczer Gyula, acsai lelkész s aszódi volt tanuló. III. „Aszódi ... Itt irtani a legelső verset; itt voltam először szerelmes..*“ Petőfi. A gyors időnek nagy, hatalmas árja A létezésnek medrén átrohan ; Eszmék, remények, vágyak rondre-sorra A1 á-alárn er ü 1 nek nyom tál an. Más váltja fel az eltűnő világot. Virág, ha lehull, nyomán más fakad ; Sok még csak éled, még alig virágzott S elűzi létét a gyors pillanat. De mint a szikla, mely daczol viharral S a melyet meg nem rendít semmi vész; A melyen, a mint rácsap nagy morajjal, Fáradtan tör meg a hullámverés: ügy áll szilárdan, törhetlen erővel Mind az, mi nagy, magasztos, szent, dicső; Enyészet, elmúlás hozzá-nem ér fel, Le nem ronthatja a futó idő. Úgy állsz Te is, rendíthetlen szilárdan, A mult, a távol csak jobban emel. Hisz, hogy meglássuk a nagyságot jobban, Térnek s időnek távolsága kell. A fenséges Kárpátok büszke ormát Szemünk közelről nem láthatja meg ; De íeltűnnek a messzeség ködén át Az égbe ötlő óriás hegyek. így állsz szilárdan.... S látom sorra őket, Kik innen indultak ki küzdeni ; Tieid ők, kik győzelemre leltek,. Tieid ők, az eszme hősei. Mely ég lelkűkben : tőled jött a szikra, Hirök sugára visszatűz reád ; Tiéd a zöld babér, mit homlokukra Elismerésül tett a világ. És ő is — oh mily látomány ez ! — itt van A szabadságnak fenkölt dalnoka, .... Ki — mint kívánta — a harezok zajában Meghalt ...........de még sem halhat meg soha. A vad csapat, a zsarnokság ölé meg! Meghalt, hogy halhatatlanná legyen .... És innen indult el ... . Nagy szellemének Legyen oltár emelve c helyen ! Kiket falaid befogadtak egykor: Elhozzuk koszorúinkat neked; Még sziveinkben ég, mint régen akkor, A tanitványi hála s szeretet, Mit a családba zárt lelkünk magába, Győzelelmet ért az e falak között ; Megnyílt előttünk a tudás világa S a hit, a vallás megerősbödütt.
