Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-06-24 / 26. szám
Vácz, 1888. Junius hó 24. VÁC ZI HÍRLAP. arra, hogy a gyermekek tanításának és nevelésének helyességéről, mostani tanítási rendszerünk fény és árnyoldalairól a maga számára teljes képet alkothasson. Nézzen utána és vizsgálódásainak eredményét a jövő tanév elején terjeszsze a nyilvánosság elé. A porosz nép a hires francziát előbb a népnevelés terén verte meg s csak az illán indult ellene fegyveres erővel. Ha józanul nem is tekinthető a siker mindenkor a rendszer helyességének egyetlen mérvéül, azon rendszer, mely egyszer sikert aratott, megérdemli, hogy szomszédai tanulmányozzák. Ott a büszke Anglia, vajmi keveset törődik más népek tanitási és nevelési rendszerével. O meg van a magáéval és boldogul. A tanulmányozó Anglia tanügyi viszonyai előtt sem hunyhatja be szemeit. Annyi tény, hogy igen nehezen boldogulunk. Jövő boldogulásunk pedig első sorban népnevelési ügyünk fejlesztésének helyességétől függ. A haza polgárai aggódó figyelemmel nézik népnevelésünk és fejlődő ifjúságunk tanítása ügyének fejlődését. Mindnyájunktól megköveteli a haza, hogy e téren összes erőinket érvényesítsük, de legelső sorban azoktól követeli meg, akiknek a tanítással való foglalkozás élethivatását képezi. Ha a szünidőt a gyermekek, a fejlődő ifjúság, a szülők és a tanárok egyforma buzgalommal használják fel saját legközvetlenebb kötelességeik teljesítésére, akkor, — akkor igazat adunk a költőnek: „A magyar nem volt; hanem lesz !“ *■) Tan- és iskolaügyek a vidéken. Ilclad, 1888. junius 20. A közelebb múlt napokon tarttattak meg az évzáró vizsgálatok vidékszerte, melyeken népiskolai tanítóink 9 havi fáradozásuk eredményével számoltak le. Jól esik hinnünk, hogy a legtöbb helyen obsessus hánykolódni kezdett, habzó szájából értelem nélküli szavak, végre azonban egészen érthető igék hangzottak: „Isten akarja, hogy Bockelson vagyis ley- deni Jánoz választassék a nép fejévé!“ A nép egy pillanatig sem állott ellen Isten akaratának s leydeni Jánost kiki- áltá királynak. Az uj király sietett magát illendőkép etablirozni. Királyi palotát választott magának, fejére arany koronát tett s tagjait biborpalásttal födte be. Kan- czellárjává Krechtenget, udvari hóhérjává pedig Knipperdollingot nevezte ki. — A koronás próféta azután üdvösebbnél iidvö- sebb ordrékat bocsájtott ki az Ur nevében. 1535 február 23-én kijelenté, hogy egy mennyei látvány következtében szükségesnek látja Ézsau fiainak a városból való kiűzését. Erre mindazok, kik az anabaptista hitelveket el nem fogadták, még ugyanazon napon Münster elhagyására kényszerittettek. Már előbb egy apró próféta e szavakkal : „Tartsatok penitencziát !u nyilvánosságra hozta, hogy Isten rendeleténél fogva a templomokat mind ki kell fosztani, csak így osztozhatnak meg testvériessen a kenyéren. így létesülhet a vagyon és a nőközösség. Igen, nőközösség és többnejüség, most már ezt is hangsúlyozták az ú j Sión lakói. E részben a király ment elő jó példával, a ki kétségkívül jól kikalkulált quota szerint nem egészen két tuczat, vagyis 23 éles éget választott magának. A templomok kifosztása sem maradha- ott el, s a már puszta szent helyeken zentelt gyertyák fénye mellett de facto eljesité a nép a paradicsomban kapott e ararioHot: „Szaporodjatok és növekedjek 1“ e részben teljes sikert mutathatnak fél ama hivatás szolgálatában, mely a haza reménységeinek, csemetéinknek szive és értelme fejlesztését tűzte eléjük. A kornak intő szavát felérteni képes és követni kész tanító, nem csupán az eléje irt tarterv gépies végrehajtójául, hanem egyúttal a haladás zászló vivőjéül is szegődött és ha sorsa vegyes ajkú vidékre helyezte, hivatását akkor töltheti be sikeresen, ha a magyar nemzeti közszellemtől áthatva, föladatának magaslatára helyezkedik és szívvel, lélekkel szolgálja a magyar nemzeti kultúra ügyét. A Galgavölgynek különösen három erősen vegyes ajkú községében: Aszódon, Do- monyban és Ikladon megtartott elemi népiskolai vizsgálatok tanulságai költötték föl bennünk a fenti reflexiókat. Eme na- nyobb részében német ajkú községeknek iskolába járó tankötelesei a magyar nyelvben oly bámulatos előhaladást tettek, hogyha kellőképen méltatni akarnék az eredményt, arról a magasztaló lelkesedés hangján szólhatnánk csak. — Az összes tantárgyak, még a vallástan is magyarul taníttattak, a kisiskolások egymásközti társalgása is csak magyarul folyhatott és igy szépen, könnyedén elsajátították a hazai nyelvet, melyet apáik, a régebbi tanmódszer mellett, avagy egyéb köiülmé- nyeik miatt, el nem sajátíthattak. Hazafias örömöt kell hogy érezzen minden magyar e jelenségek láttára, melyek hazánk jövőjét, a hazafias együttérzés és a magyar szellem terjedésében, a legszebb fényben világítják meg reménylő lelkünk szemei előtt. Elismerés azoknak, kik évtizedek és századok késedelmét, mulasztását fokozott buzgalommal törekszenek helyre hozni, szakítva a múlttal, mely a jövővel meg nem fér. Ha, amiben nem kételkeglink, Margócsy Gyula, Pongrácz István, Glédura Dezső aszódi, — Micsinay Pál, Szeitlében Lajos domonyi és Kupcsek Ede ikladi tanítók továbbra is a megkezdett s már járhatóvá tett Ösvényen haladnak; ha buzgalmuk nem lankad, lelkesedésük nem hanyatlik, rövid időn községeinknek a jelen nemzedékben, szívben és nyelvben magyar polgárokat fognak átadhatni s eszményüket annak tudtával hogy hivatásukat betöltötték, elérhetni. Segítse őket erre a gondviselés! A magyar nyelvben való haladás serNevezetes vala a királynak ama rendeleté is, mely kinyilvánítja, hogy csak egyetlen egy könyv szükséges, a szentirás, a többi mind fölösleges vagy épp veszélyes. Ergo el kell minden profán könyvet pusztítani. Erre a nép megrohanta s fölégette a városban talált könyvtárakat. A még teljesen életbe nem lépett egyenlőség érdekében ismét új parancsot kaptak Sión lakosai. Az összes arany és ezüst készletüket kötelesek valának a király lábai elé rakni. Most. már minden vagyon, minden kincs közössé lön. Hosszú asztalok mellett valamennyien együttesen étkeztek. Az étkezést mindenkor a szent irás olvasása fűszerezte. Találkoztak még egyesek, kik nem tudtak megbarátkozni e paradicsomi állapotokkal, kik is ezért alattomban lázadást forraltak. Ez azonban nyilvánosságra jött s a bűnösök kivétel nélkül mind a bakó kezébe kerültek. Képtelenség lett volna gondolni, hogy Krisztus új országa örökké Münster város falai közé leend szorítva. Tehát gondoskodni kellett az ország határainak kiszé- lesbitéséről. E czélból apostolokat küldött a koronás próféta a szomszéd városok megtérítésére. Erősen hitte, hogy a hittérítők sikerrel fognak műküdni s a tartományok és kormányok rendre az ő jogara alá kerülnek. Már előre eligérgette kedves embereinek az egyes területeket. Csakhogy az új Sión ura gazda nélkül számított. Az apostolokat, bárhova tették be lábukat, a nép mindenünnen csúfosan elűzte. A münsteri herczegpüspök sem nyugodott ezalatt. Fejedelmi barátaival szövetkezve szép sereget vezetett a város falai alá. Kímélni akarván a rajongókat, kegyelem Ígérete mellett megadásra szó kerítésére, már évek óta ez évben is nagy- mélt. özv. ifj. gróf Ráday Gedeonná úrnő 10 frtot osztott ki az ikladi iskolások között. Ez alkalommal lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem a tanügy barátait bizonyára szintén melegen érdeklő egy másik eseményről is melytől már csak napok választanak el: az aszódi ág. evang. al- gymnásium százéves fennállása évfordulójának f. évi junius hó 27-én történő megünnepléséről. Aszód mezőváros eme napon ünnepi napra virrad, oly napra, mely mindazokban, kik eme iskola szétáradó kultúrájának közvetlen vagy közvetett áldásait élvezték, a hála érzet szép és becsülendő szívdobogását fogja előidézni. Ha a jelekből következtetést meríthetünk, az ünnepély rendkívüli érdeklődés mellett fog lefolyni. A protestantizmus legkiválóbb tagjaival lesz képviselve, úgy a papok, mint a főúri családok és egyéb notabilitások köréből. Az ünnepély prog- rammja tiz számra terjed; a rendező bizottság mely több mint 30 tagból áll, már teljesen szervezve, élén tevékenységet fejt ki a teendők elintézése körül. Az ünnepély lefolyásáról annak idején majd bővebben fogunk megemlékezni. Jamriska Lajos. Képek az Angyalfödről. I. Komor, nagy épület a paradicsom köze pében, százados hársak, karcsú jegenyék, hajlós füzek, terebélyes topoly fák árnyékában. Körülte ezernyi lomb bóditó, enyhe virágillat . . . kedves madárdal ostromol ja a mogoi'va falak viszhangját. Olyan ez a ház, mint egy óriási sírbolt telve tetszhalottakkal, kik tudják, hogy nem halottak s érzik, hogy el vannak temetve. A sirból ritkán hallatszik ki zaj, pedig belül élnek az eltemetettek; beszélnek, énekelnek, kiabálnak, de hangjukat felfogják a zordon, színtelen falak. Úgy tesznek, mintha még élnének. A ház egyik oldalára korombetükkel írta fel valaki a szerzetes könyvtárak is mert feliratát: „Hic mortui vivunt Et muti loquuntur.“ litá fel őket. Leydeni János a felszólításra gőgös hangon igy felelt: „Mi nem kérjük a ti kegyelmeteket, mert az nem más mint zsarnokság. Nekünk elégséges az, hogy menyei Atya kegyeit és segélyét élvezzük. Ép ezért részetekről valóságos Isten káromlás számunkra kegyelmet felajánlani, holott inkább ti szorultok a mi kegyeinkre. Ép azért mi el vagyuuk határozva hitünket és városunkat utolsó csepp vérig védeni!“ Az ostromlottak valóban is makacsul védték magukat. A király és prófétái föl s alá szaladgáltak az utczán, teli torokkal kiáltozván: „Bűnhánat, bünbánat! Jaj, jaj az istenteleneknek!“ Az egyik próféta már ott látta Krisztust a felhők közt győzelmi zászlóval kezében. E vizió azonban mit sem használt. Az ostromló sereg ugyanis tizennyolcz hónapi nehéz harcz után (1535 jun. 25.) bevette a várost. Csak elgondolni is iszonyú a mészárlást, melyet a győzők a legyőzötteken véghez vittek. A kik fegyver által el nem estek, akasztófára jutottak. Mathisen már az ostrom alatt elesett. Leydeni Jánosra rettenetes sors várt. Ugyanazon helyen, hol egy év előtt a koronát fejére tette, két kedves emberével, Knechtingerrel és Knipperdollinggal együtt majdnem egy óráig tartó válogatott tortúrák közt végeztetett ki. Tüzes fogókkal darabonkint tépték le testéről a hóhérok a húst, mig végre szivébe kardot döftek. Tetemeik egy ládába zártan szt. Lambert tornyára akasztattak föl. — — — A münsteri katasztrófa végre meghozta az anabaptisták számára az elérhetetlennek hitt radioális kúrát. Lemondtak régi ábrándjaikról: a tökéletes egyenlőségről. Egy Simonis Menno nevű németalföldi Néha megnyílik a sírbolt s előjönnek szerencsétlen lakói. Némelyik oly vidám, mint az a sárga rigó, mely mögötte füttyentget a topoly tetején. A másiknak arczán a bánat felhői honolnak, szemei elmerengve tekintenek az ismeretlen, kéklő messzeségbe. Az alkonyi zephyr kábító akáczvirágillatot hordoz szárnyain. Oly édes, oly bóditó illat ez. Valami régi emlék fűződik hozzá, mert az élő halott vonásain derült melegség ömlik el egyszerre, mint a szentek glóriájának viszfénye. A régi boldogságból egy halvány sugár, melyet csakhamar elűz a kedves arczról homályos emléke a katasz- tófának, mely a rövid boldgságra és Teréz elméjére örök fátyolt vetett. Szánalommal közeledtem a kedves, ifjú jelenséghez. Teréz elémbe futott. Karját bekapcsolá karomba, s esdő pillantással rebegé : — Ugy-e ismeri Aladárt? Az én férjemet . . . már oly régen várom. Ha haza jön, küldje ide, — már oly régen várom. — Ismerem, felelém alkalmazkodva az ifjú leány rögeszméjéhez, — még ma el fog jönni. — Igazán? . . . még ma eljön?! — oly régen várom . . . s úgy összeszoritá karomat a gyönge nő, hogy felsziszszentem. A vöröskarövű ápoló észrevette ezt s Terézt elvoná tőlem. A szegény leány sötét szemei villámokat szórtak, összeszoritott, kis kezeivel fenyegetve kiáltott reá: — Megállj ! ha haza jön a férjem . . . már oly régen várom. Aztán oda állott újra az akácz bokor mellé és szemei elmélyedtek ismét az ismeretlen, kéklő messzeségbe. Arczán ismét váltakozott a búfelhő és a glória szerű fény . . . Mi tehette e gyönyörű teremtést élő halottá? Mi nyitá meg előtte e sírboltot? A kalauzoló orvos ismerte Teréz múltját. Sietett velem megismertetni a drámát, miután érdeklődésemet észrevette. — Teréz Kovács A 1 adár jegyese volt, — kezdé az orvos. — Akit Békés Imre párbajban ölt meg? — vágtam közbe kérdőieg. — Igen . . . Tehát Teréz és Aladár jegyesek voltak. Teréz szegény volt, jegyese gazdag szülék egyetlen gyermeke, de szerették egymást véghetetleniil s ez pap mérsékeltebb szellemet öntött a fele- kezetbe, melynek kebelében ugyan még azután is dúltak hittani viták, de az államellenes eszmék többé gyökeret nem verhettek. Manap már mint békés és szorgalmas emberek ismeretesek az anabaptisták. E felekezet a reforraáczióval egyidejűleg hazánkban is el volt terjedve, a nélkül, hogy nálunk a németországihoz hasonló garázdálkodásokat vitték volna véghez. Pozsony, Nyitra és Trencsén némely vidékein még a múlt század végén is voltak anabaptisták, mig végre. 1763 táján a jezsuitákbuzgalma folytán katholikusokká lettek. A baptisták szintén rokonságban állanak az anabaptistákkal, mert tőlük vették át a keresztségismétlést. Egyébként Kálvin tanait követik. Dr. Kazaly Imre. A siket néma. ZE3d.m.on.d.o d.e _A_m.icis-tŐl*) Május hónapját nem fejezhettem volna be jobban, mint ma reggeli látogatásommal. Halljuk, hogy valaki csenget, mindnyájan az ajtóhoz sietünk, hallom apámat, a ki csodálkozó hangon kérdezi, hát maga megjött, György? György volt, chierü kertészünk, a kinek családja most Gondovéban van. Épen akkor érkezett Génuából, a hol előtte való nap kötött ki Görögországból jövet; három esztendeig dolgozott az ottani vasutaknál. Nagy táska volt a kezében; *) A váczi siketnómák intézetének vizsgája alkalmából időszerűnek tartjuk közölni a kitűnő olasz- ró o czkkót. Szerkesztő,
