Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-06-24 / 26. szám
II ÉVFOLYAM. 26. szám. VÁCZ, 1888. JUNIUS 24. VAC ZI Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... frt — kr. fél évre ......................................... 3 » — » negyed évre ..................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI HETILAP. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) ................................ Nyilt-tér : sora 30 kr. Bélyeg illeték : minden beigtatásnál............ ........ A nyugta-bélyeg külön fizetendő. 20 kr. 30 kr. Előfizetési felhívás! Mindazokat, kiknek a „YÍ€ZI I III It li A I*“-ra szóló előfizetése f. hó v végével lejár, tisztelettel felkérjük, rí hogy előfizetéseiket hova-elöbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok szétküldése fenakadjon. A „Váczi Hirlap“-ra előfizethetni a 8 szerkesztőnél, a lap-kihordónál (ez ií utóbbinál a nyugtatvány azonnali ki- 8 szolgáltatása mellett) és postán való n utalványozás utján. Előfizetési ár: egy évre . . . 6 frt — kr. fél évre ... 3 frt — kr. egy negyedévre 1 frt 50 kr. Dr. Csányi János s. k., felelős szerkesztő és liptulajdonos. A tanév végén. Pár nap múlva az 1887/88-diki tan- ó évnek is végére járunk. Csak a „Te (.Deum“-ot várjuk. A tanárok, tanítók ó és tanitónők visszahúzódnak otthonukéi ba, hogy a tiz havi folytonos tanítás fáradalmait kipihenjék, vagy útra kelnek, hogy ismereteiket újabb tapasztalatokkal és újabb tanulmányokkal gyarapítsák, a tanulók pedig szétszé- d lednek a szélrózsa minden irányába, ß a jobbak: hogy örömmel lobogtatott bizonyítványaikkal beszámoljanak szeA „Váczi Hírlap“ tárczája. Nincs Isten. Mondják sokan : nincs Isten e világon, Mert hogy léteznék, az csak balga hit, Ha nagy nyomor, ha nagy csapás kerülget, Nem Isten, nem — a véletlen segít; Ég mégis, ha sújt a nyomornak karja, S az ember-féreg összedül alatta, Fohászkodik az égnek a kebel: „Segits meg, oh, segits meg Istenem !“ Bátor vitéz, ki küzdött szép honáért, Gazdag reménnyel volt szive tele, Vad ellenség keze által találva, Haldoklik, tűnik életereje, Fájdalmas arczczal, kintól eltorzulva Gondol még egyszer a kedves otthonra : „Ok Istenem — szól — nyugodtan halok, Csak ők legyenek otthon boldogok 1“ Vihar közéig, hatalmas mennydörgése Megreszketteti a földet s eget, Minden imára, mindenik fohászra Vakító villámlás a felelet, Ha vad vihar csavarja ki a fákat, Félve húzódik el az ember s állat, Leborul a hitetlen s félve szól: „Ments meg Uram, ments meg haragodtól!“ Gazdag nemes, ki nem hivé az Istent, Hogy él az Űr, ki mindig feledé, Kórágyon fekszik, sápadt, összetörve, Útban van már a másvilág felé, Aszott karját az ég felé kitárja — Figyeljetek csak mindenik szavára — És úgy sóhajt a kiaszott kebel : „Adj gyógyulást, adj édes istenem!“ „Nincs Isten, nincs I* kiáltanak daczosan A bigfcjíi, kincsekben gazdagok ; „Csak én szereztem e nagy gazdaságot, Én tettem azt, hogy oly boldog vagyok He csak csapás, csak átok egyre érje, Aggódva néz el elfogyó kincsére, retett szüleiknek, kik reájok oly tetemes összeget költöttek, egy iskolaév alatt tanusitott viseletűkről, szorgalmukról és előrehaladottságukról, a rosszabbak pedig : bogy a hosszadalmas tanév nyújtotta unalmas életet egy rövidebb ideig tartó vig élettel cseréljék fel. A szülők kétes örömmel félve-re- mélve várják gyermeküket, keblük összes szeretetével, földi vagyonuk összes örömeivel. Haladt e, bukott-e, — e kérdésekre várnak feleletet s e felelet kétsége tartja izgatottságban telkeiket legkomolyabb dolgaik közepette. A tanárra nem lehet panaszuk. Egyformán részesíti az minden tanulóját a tanításban. Ha többen jeles előmenetelt tanúsítottak, nem a tanárban van a hiba, hogy valamennyi egyforma előmenetelt nem tanusitott. A tanár maga is szereti tanítványait, ő maga örülne rajta leginkább, ha valamennyi tanítványa egyformán haladna elő a tanulmányok sajó erkölcsök terén. Hiszen épen abban látná leginkább megjutalmazva hasznos fáradozását, ha a tanulmányokban és a jó erkölcsökben való előmenetel terén összes tanítványai között nem tudna különbséget tenni. Minden szülő tudja ezt. Tudja, hogy — ha valamely gyermek rósz bizonyitÉs szól a büszke: „Kincseim oda, Add vissza őket, add Egek Ura 1“ Mondják sokan: nincs Isten a világon, Mert hogy léteznék, az csak balga hit, Ha nagy nyomor, ha nagy csapás kerülget, Mem Isten, nem — a véletlen segit; És mégis, ha sújt a nyomornak karja, S az ember-féreg összedül alatta, Fohászkodik az égnek a kebel: „Segits meg, oh, segits meg Istenem !“ Lalcatos. Képek az egyháztörténelemből. II. Érdekes, de veszélyes rajongók. 4. A parasztlázadás leveretése után azt lehetett volna hinni, hogy a sűrűn következő csúfos kudarczok, a vérmes remények dugába dőlte, a két fővezér elhunyta végre tán ki fogják ábrándítani államveszélyes utópiáikból az anabaptistákat. Ám az óhajtott kiábrándulás még ekkor sem következett be. A történet színpadáról lelépett korifeusok helyébe újabbak léptek. Storch legjelesebb tanítványai: Hubmayer, Stubner, Rink és Hoffmann titokban ismét egybe- gyüjték a szétirasztott rajongókat. Bejárták Sziléziát, Lithvániát s az itt lakó hitsorsosaikat is fanatikus eszméikben megerősíteni s velük elhitetni törekedtek, hogy a szebb jövőnek hajnala előbb-utóbb ismét fel fog számukra viradni, s mihelyt alkalmas helyet találandanak: teljes fényében restaurálni fogják Krisztus független respublikáját. Az izgatok eme titkos iizelmei elé sem a gyűlölet, melyet a katholikusok és lu theránusok részéről egyaránt tapasztaltak, sem a drákói szigor, melyet a polgári hatóság ellenünk alkalmazott, nem vala ványt visz haza, — annak egyedül a gyermek az oka. Még is ha a saját gyermekét érié balszerencse, azonnal az önzés oltára elé siet, mert el nem hiszi, hogy az ő gyermeke gyengébb, vagy roszabb lenne más ember fiánál, és másban keresi az okot, hogy gyermeke bukását elpalástolja. És ha nagy nehezen alkalma nyílik, hogy saját szemei- vel győződjék meg arról, hogy az ő gyermeke gyengébb is meg roszabb is mint sok más atya gyermeke, legfeljebb abban keres kétkedő lelkére mentséget, hogy: „az ujjaink sem egyformák,“ azt azonban, hogy bukásának egyedül gyermeke az oka, el nem ismeri. Hát még, aki azt látja, hogy ha gyermekében egyszer másszor megcsillan az ész, azt, a mire rá adja a fejét, nálánál talpra esettebben a legjobb tanulók sem sajátítják el, legmagasabb fokra hág hiúsága, nincs ember akinek szavára megadná magát s elhinné, hogy semmi másban csak az első nevelésben van a hiba, s bogy igy a jövőben gyermekük elmaradottságát szülői ferde irányú nevelésének köszönhetendi. A nehány nap múlva szétosztandó iskolai bizonyítványok s értesítők bő anyagul szolgálnak a szülőknek gyermekük képességeinek szorgalmának s jó akaratának tanulmányozására. képes gátot vetni. Az ellenséges érzület, az üldöztetés nem hogy csökkentette volna, de sőt inkább növelé vakmerőségüket s végtelenig felcsigázá fanatizmusukat. Főleg a Mansfeldben már egyszer meg- izlelt theokraczia esiklandoztatá a veszélyes ábrándozók Ínyét. És nem is nyugodtak, mig a képzelt paradicsom megteremtésére alkalmas helyet nem találtak. E hely Vestfália fővárosa, Münster volt. Itt 1582 óta egy Rothmann Bernát nevű fiatal prédikátor hirdette nagy hévvel Luther tanait, s azok értelmében a népet az oltárok és szent képek elpusztítására tüzelte. Mesterét azonban még sem követte mindenben, mert tőle eltérő ábrándos vallási nézeteknek is hódolt. Esténkint néhány bizalmas barátjával kertjében sétálva szokott volt titkos beszélgetést szőni a mennyi Jeruzsálemről, melynek megalapítására, mint hitte, ő nyert Istentől hivatást. Rothmann jeles népszónok lévén, nemcsak a polgárokat, hanem a magisztrátust is megtudta a maga részére nyerni, sőt a hesseni őrgróf kegyeivel is dicsekedhetett. E lutheránus prédikátort szerették volna a mindenütt szaglálódó anabaptisták saját hálójukba keríteni. Erősen hitték, hogy ha ez sikerülend, egész Münster követni fogja Rothmann példáját. — A fÖnnebb elősorolt korifeusok egyike, Hoffmann, két kitűnő tanítványt nevelt a felekezet számára. Mindkét tanítvány belga származású vala. Neveik: Mathisen János harlemi születésű sütő és Bockel- son János leydeni szabó valónak. E két jeles férfiúnak végre sikerült megvalósítania azt, a mi után Storch, Münzer és tanítványaik már régóta áhítoztak, de a mit elérniük vagy épen nem, vagy csak felig-meddig sikerült. A két belga megtestesítő az ősi anabaptista igét, egész való A két havi szünidő alatt ott lesznek a gyermekek közvetlen az ő szülői szárnyaik alatt. Utána nézhetnek, mire irányul gyermekük hajlandósága. Szeret-e tanulmányokkal foglalkozni, vagy a szórakozást eléje teszi minden komolyabb dolognak? Van e benne jó akarat? Szaporodtak, avagy fogytak-e nemes erkölcsei? Mennyire haladt a szeretet ösvényén? Hajlandó-e a bűnre, vagy talán már keresi is az alkalmat, hogy biint követhessen el? Orvosolhatók-e gyengéi, vagy már szenvedélyévé vált némely indulat, úgy, hogy attól meg sem menthető? Alkalmas lesz-e a tudományos pályára vagy sem, és ha más pályát kellene számára választaniok, melyik lenne legmegfelelőbb ? A szünidő alatt szerzendő tapasztalat elég támpontot nyujtand arra, hogy mit tevők legyenek a jövő tanév kezdetén gyermekükkel. A tanár és tanító kezeiben meg igen sok iskolai értesítő megfordul. Volt alkalma a gyermek képességeit, indulatait, hajlamúit, szóval összes tulajdonságait tanulmányozni. Olvassa a vezetése alatt állott iskolának, olvassa azon tanári kar vezetése alatt, melynek Ő is tagja volt, állott intézetnek, olvassa sok más hason és más jellegű intézetnek értesítőjét. Szép anyag ez ságában megalkotá Krisztus független respublikáját. — De ne ar.ticzipáljuk a dolgok menetét, hanem annak rendje és módja szerint méltassuk a két nagy (!) ember tetteit és még nagyobb (?) alkotásait. Mathisen és Bockelson, már mint jó hírnevű, kipróbált próféták, több apró- cseprő próféta és vizionárius társaságában 1538-ban Münsterbe jöttek. Rothmann meglehetős hidegséggel fogadá őket s bár legott konferencziázni kezdett velők, elein- tén hallani sem akart az anabaptista elvekről ; utóbb azonban mégis csak beadta a derekát. Ezzel a jeles prédikátor csillaga menthetetlenül lehanyatlott, annál fényesebb nimbus vette körül a két nagy prófétát. Nem is csoda ! Hisz mindketten legbensőbb összeköttetésben állottak az istenséggel. Naponkint újabb és újabb revelá- cziókat nyertek. És mily ékesen, mily bájosan túdtak a néphez szólani Krisztus ezredéves országáról, melyet Münsterben keilend legközelebb megalapitaniok. Mindannyian testvérek, teljesen egyenlők leen- denek ez országban. Közösen fogják élvezni az Isten adta földi javakat. Mint andalító zene hangzottak ez igék a münsteri nép fülébe. Ám a helybeli herczegpüspök Waldeck Eerenez s a városi hatóság érzéktelenek maradtak e zene iránt, de sőt a betolakodott idegeneket kikergetni készültek a városból. A nép azonban fegyvert ragadott védelmükre s a püspökkel szövetkezett szomszéd fejedelmek csapatait szerencsésen legyőzvén : 1534 ben minden akadály nélkül hozzáfoghatott a két próféta az új ország megalapításához. E munkánál a dii minorum gentiumnak is kijutott a maguk szerepe. Egy napon a kisebb próféták egyike az utczán földre veté magát, mint valami
