Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-06-10 / 24. szám

Vácz, 1888. VÁC ZI HÍRLAP. Junius hó 10. : kalaplevéve hallgattak végig. Innét a hét­kápolna előtti térre vonultak, hol külön- 1 féle versenyfutást rendeztek és a délutánt 1 F kellemes szórakozással töltötték el, mely 1 nek végeztével a lövőházban gyűltek ösz­2 sze, hol Banda Marczi zenéje mellett 1 tánczra perdült az ifjúság. Esti 9 órakor vasúton visszautaztak Budapestre azon i Ígérettel, hogy hasonló kirándulást jövőre l gyakrabban rendeznek. Jubileumi utóhangok. a n a ú ■a n 0 Ä :a ü á £ n b ;a »s QI Ú q £ ifi >S 9Í i ú Ü ff! 9l >7 Í9 58 3d m A helybeli „Kath. Legényegylet“ nem­rég huszonötéves fennállását ünnepié. Több mint huszonöt év emlékei újultak fel ben­nünk ez alkalomból, lávolabbi múlt hasonló képei tolultak elménkbe. A szerény munka serény munkását láttuk magunk előtt a mohos hajdanból, amint létévé a testet tápláló, de szellemet zsibbasztó kézmü esz­közét, és a homlok redőit elsimító, a szellem szárnyait kifejtő művészettel ékesité azon ünnepét, melyen sorba állt a társadalom kényesztetettebb tagjaival, és kivette részét az emberi élet szebb és nemesb öröméből, miután lerótta részét a hasznos foglalko- dás kötelméből. Régi, igen régi képek ! A jelen kor fia számára alig alkonyszerű szürkület a kö­zépkor azon távoli szaka, melyből szár­maznak. A kézműves, az iparos akkor is azzal adta meg egyhangú élete fanyar prózájának a költőiség zamatát, azzal avatta pihenését a művelődés ünnepévé azzal nemesítette élvezetét, hogy dalolt, zenélt, költött, jelmezes meneteket és je­leneteket rendezett, és a színművészet, hol komoly, hol derült arczú múzsájától vett ihletet. Mikor pedig a kézműves igy mulatott, már számot tett az államban, már testü­leteket képezett, már alakot adott azon városi polgárságnak, melynek letűnt korok eseményeiben kiváló része jutott. Addig vagy megvetett kaszt volt, vagy szánandó sorsú rabszolga. És mikép emelkedett ki e helyzetéből ? Az emberiség gondolkodásmódjának gyö­keres megváltozása folytán, és saját érde­méből. Az elsőt előidézte a kereszténység, mely 5; ' a háború diadalai helyett a béke művé­ben kereste dicsőségét, véres torzsalkodás, 89 és itt lealázó, ott fenhéjázást szülő ver- 98 seny helyett szeretetre serkentett, mely felszabadította a rabszolgát, vagy türhe- tőbbé tette életét, mely szétbontotta a foí kasztok korlátáit, merev ellentét helyett ítt megközelíthető fokozattá szeliditte a ren- eíj dek és osztályok különbségét, tesvéreknek Id hirdette az embereket, egy családnak a népeket, mely kiemelte a kéz munkáját lenézett helyzetéből az által, hogy kimu­tatta az érdem nagyságát, melyet a leg­egyszerűbb foglalkodással szerezhetni az­zal, hogy áldást mondott a munkára és megszentelte a mulatságot, midőn olyanná nemesítette, mely sértő dissonantia nélkül illett az erkölcsi lét összhangjába. Ennyit tett a kereszténység a munka emberéért; a többit végrehajtotta saját embersége : munkássága, becsületessége, ta­karékossága. Ezek számára még elég teendő akadt. A kereszténység jótékony hatásától meg­változott világhelyzet a tavaszi naptól melegedő fold volt, mely még a szántó­vető verítékére várt, hogy terméssel jutal­mazza. Uj eszméken hirtelen kapnak az emberek, lassan alakulnak át általok, ha ellenére vannak szívok vágyának. Több indok létezett a középkorban mint a po gány ókorban arra, — hogy az emberek a velők termett és általok alkotott kü­lönbségek daczára egynek érezzék magu­kat. — Mindazonáltal a különválás hajla­ma mind eléggé bő tápot merített azon rendi- és osztálykülönbség külön érdek- csoportjaiban, melylyé a hőbériség korá­ban forgácsolódott a társadalom, melyben a szelidültebb alakban ugyan, de mégis felismerhetőn folytatta életét az ó-világ kasztja és azon mélyre ható ellentét, me­lyet hóditó és megigázott közt a nyers erő a népvándorlás századaiban létesitett. Volt tehát még tenni való. A lassú át­alakulás ama korszakában, mely végered­ményül] a legkiilönnemübb elemek néppé, politikai egészszé forrását mutatta fel, a kézműves is megtalálta az oly fejlődés al­kalmát, melyben — sajátságos ellenmon­dás ! — ép az által érvényesült, ép az által járult a nagy mű létesiiléséhez, hogy kivált. Önálló lánczszemmé alakult, hogy a lánczba sorakozhassék. A többi lánczszem a tudomány őrét és erkölcs védét képező egyház, a nemesség, és a pórság volt. Más képpel élve azt mondhatjuk, hogy az első volt a művelődés meleg ágya, a második pedig többnyire csak dísznövé­nyek talaja; a közhasznú növények bő tenyésző kertjévé a polgári rend lön. A középkorban a gyérebb és alacsonyabb szintáju tudás jelleme kézen fekvő okok­ból nem lehetett az a közlékenység, mely jelenleg teszi gyümölcsösebbé, és — bizo­nyos feltételek mellett — áldásosabbá is.' Féltett, titkolt kincs volt akkor a tudo­mány, manap közkézen forgó vagyon. Bir­tokosa természetesen úgy szeretett elzár­kózni más elől, ki nem tartozott a czéhbe, mint a hogy birtokát rejtegette. A hódítók ivadéka, a lovag, a nemes, a fegyverhordó, a tekintélyvesztett hata­lom és lazult társadalmi viszonyok kor­szakaiban a vitéz, és ősi erényét féktelen szilajsággá alacsonyitotta. Tudatlanságá­ban nemesb czélok híján henye, nyers erő­szakoskodó, czivakodó, útonálló zsarnokká, vagy kalandorrá fajult. Nem kellett magát elszigetelnie: önként kerülték. Örült, ki útjába nem akadt. A pór, a jobbágy, sem elnyomott hely­zete, sem tudatlansága miatt nem volt al­mas arra részt, — nem mondjuk a tudás és hatalom uralmi versenyében vehetett volna, hanem hogy — akár csak a füg­getlen lét jótéteményéért is küzdhessen. E szerep a sikerrel együtt a kézművesre, a polgárra, a harmadik rendre várt. A kézmű-iparos és a kereskedő képezte azon városok lakóját, melyek menedékei lettek a csendes, hasznos munkának, józan gondolkodásnak és más polgárerényeknek, a városoké, melyeket szövetségesül sze­melt ki a fejedelem személyében összpon­tosult hatalom, midőn jogát a litorlóktól kellett visszaküzdenie, a városoké, melyek a szorgalom nyomában a jólétet, majd a műveltebb élet kellemesebb formáit látták keblükbe költözni, és melyek ennek foly­tán alkalmas fészkeivé lettek a nyilvános élet újra ébredő azon fejlettebb szerveze­tének, melyben napjainkban nyilatkozik, melynek segélyével jelenleg él, működik és hat állam és társadalom. Bár mily tömören csoportosítottuk is a történelmi háttér jelenségeit, arra talán igy is alkalmasak, hogy egy állításunk indokoló alapjául szolgáljanak. Ez állítás a következő: Ha az ip áros korunkban is oly mér­tékben óhajt érvényesülni, melyben ez őt a társadalomnak tett szolgála­tai értéke szerint megilleti, kell, hogy hű maradjon hagyományaihoz és értékesítse az osztálya történel­me által kínált tanulságot. Ha ez állítás még behatóbb megokolásra szorul, azt is megadhatjuk. Nem egyedül a hatalomról áll az, hogy legkönnyebb azon eszközökkel megőrizni, melyekkel szereztük. A fejlődés törvényé­nek alávetett bármely képződményről igaz, hogy fejlődésének tényezői egyúttal leg, biztosabb fentartói. Semmit sem von le ezen igazság fontosságából, hogy az emberi vágyakozás szertelensége könnyű vérrel vét ellene. A kézművesek sem mentek e bűntől. De a minden áron érvényesülni akarás törekvése, a balul értelmezett szabadság és jogegyenlőség eszméjének szikráján lob­bot vetett ezen kazántűz, amily mérték­ben kedvező feltétele lehet egyeseknél az erélyesb tevékenységnek, oly végzetessé válhatik szertelenségében a közre. Egyébiránt senki se vélje, hogy, midő 1 a munkás osztályok túlcsigázott kö­vetelései és igényei veszélyt látsza­nak hozni a társadalomra, hasonló komoly­97 vett maga mellé. A hitközség főnöke nyíl­tan prófétának czimezte magát. De nem­csak czimleg, hanem valósággal is próféta 67 vala ő. Hisz a nagyszerű dogmatikai fölfedezést a 15. század óta elrejlett igazság felismerése nem arrra vallott-e, hogy Storch szent Lélekkel teljes férfiú? Ó maga erősen meg volt győződve, s hivei sem kételked tek az ő ihlettsége felől. A szent Lélek .£ azonban sohasem volt szükkebelü. Nem csupán egyetlen egy, hanem sok más igazságokat is kiszokott ő jelenteni válasz- tottainak. És igy egész természetesnek találták az anabaptisták, midőn mesterök viziókról, ekstazisokról kezdett beszélni s ez újabb kinyilatkoztatások egész soro­zatával állott elő. Izeltetőül halljunk néhány ilyetén ki­nyilatkoztatást : „Az Úr eltaszitá magától a megátalko­dott pogányokat. Utálja a tudósokat. Gyű­löli az emberi tudományt“. „Nem a tudomány, hanem az Isten igéje üdvözít. Nincs tehát sem tudományra, sem pedig könyvekre szükségünk* A szent irás az igazaknak egyedüli könyve, ebben rejlik a valódi tudomány“. Dobjatok el magatoktól minden könyvet, csakis a szent Írást forgassátok. Mihelyt a kezetekbe veszitek e szent könyvet, azonnal megszáll benneteket a szent Lélek, h kinyilatkoztatja előttek a szent igék I értelmét 1“ Ti az Istennek szabad fiai vagytok. Nektek nem parancsol senki! Ne hallgas­satok a pápa szavára, kerüljétek a papok prédikáczióit! Ne tűrjetek magatok felett semmiféle hatóságot és elöljárót! Alkossá­tok meg Krisztus független köztársaságát!“ „Ne féljetek, ne rettegjetek senkitől, mert az (Jr lelke van veletek. Nevessétek ki a papokat, ha a pokol tíizével fenye­getnek bennetek. Hisz’ ti vagytok az egye­düli keresztények, ti vagytok a menny­országnak kétségkivüli örökösei 1 Ha nem hagynának békét nektek a Beliál szolgái, a papok, s nem engednék, hogy megal­kossátok Krisztus független respublikáját: rohanjatok ama gonosztevőkre, vegyétek el tőlük azok birtokait és jószágait. A szent Lélek megsngta nekem, hogy ti- nektek adta az Úr a föld minden gyü­mölcsét, s a világ minden javát, hogy a megalakítandó független respublikában kö- zössen élvezhessétek mindazt, mit a Te­remtő az igazak javára alkotott“. „A polgári hatóságtól se rettegjetek! Ha ellenállna nektek s erőszakot alkal­mazna ellenetek, toroljátok meg az erősza­kot erőszakkal. Izrael fiai is fegyverrel kezükben hódi ták meg Kánaánnak tejjel - mézzel folyó mezőit, tehát nektek is, ha békés utón nem lehet, bátor és kitartó harczot kezdve kell Krisztus független or­szágát létrehoznotok 1“ Ki nem ismerné fel azonnal a kifogásta­lan (? 1) logikát, mely a fanatikus próféta ékesszólásbáan rejlett? Ha ő, mint tanu­latlan mesterember fölfedezhetett egy eddi - gélé ismeretlen dogmatikai igazságot: akkor teljesen fölösleges a bibliai tudomány. Fölösleges a hermeneutika, az exegesis, fölösleges a keleti nyelvek ismerete. Elég az irás és olvasás mesterségénok elsajá­títása. És ha a bibliai tudományok ha­szontalanok : akkor a többi tudományra sincs szükségünk. Ha pedig nem kell tu­domány : akkor a könyveket is el kell vetnünk. Egyedül azon könyv szükséges, mely a tanulatlan Storchnak tudós voltá­ról tett tanúságot. Csupán a szent irás érdemel a könyvek közt beczülést és tisz­teletet. Ezen egyedül szent és hasznos könyvnek értelmét csodásán jelenté ki a szent Lélek az c prófétájának, Storchnak. Ám a kegyelmekben gazdag szent Lélek, mint már mondók, nem szükkebelü. Tehát nem csupán az ő prófétájának, hanem az ő kartársainak, az iparosoknak is mind­annyiszor segélyt és természetfölötti vilá­gosságot nyújt, valahányszor a szent Írást kezükbe veszik. Bizonyos tehát, hogy az iparosokkal s az anababtistákkal az Úr lelke vagyon. Már pedig szent Pál mondja, hogy: „Az Úr lélek, a hol pedig az Úr lelke:, ott a szabadság“. (II. Kor. III. 17.) íme az anabaptisták uj isteni ajándéka a szabadság! Kétségkívül hoz­zájuk intézte ugyanazon apostol látnoki lélekkel e szavakat: „Ti szabadságra vagytok hivatva atyámfiai!“ (Gal. V. 13.) Világossá lön tehát Storch előtt, ságu veszély nem fenyegeti őket is. A téléi, mely szerint minden hatás vissza­hatást szül, nem engedi meg, hogy a dol­gok következetes menete az ő kedvükért megakadjon,*ha a visszahatás rájok nézve kedvezőtlen fordulatot vesz, és a mait tanúsága mind a mellett szól, hogy álla­potuk nem olyan, mely nem tűrne rosszabbra változást, mindamellett, hogy ismétlődé­sek vajmi gyakoriak a világ folyásában. A kézműves felszabadult, polgárrá lett, nincs elzárva előle az út vagyonosodáshoz és művelődéshez, és ezzel — egyénileg _ bármely álláshoz. Az iparterményekből világszerte rendezett kiállítások fényesen tanúsítják, mily fontosságot tulajdonit a tényleges eredményeket mérlegelő kor mind a művész, mind a nemzeti vagyon gyara­podása szempontjából az ipar fejlettségé­nek. De az étvágy néha épen evés közben nő, a birvágy olykor ép szerencse folytán fokozódik telhetetlen kapzsisággá és pénz- szomjjá, jogosulás és érvényesülés pedig az uralomvágy szárnyát szokták növelni. Azonban minden, ami túlteng, rohamos feloszlásának csiráit szaporítja magában, mert természeti törvény őrködik az erők játéka felett. A kézműves ne kívánjon en­nek igyzságáról saját kárával meggyőződni. Mert e túlhajtás tényleg fenyegeti az ipa­ros helyes Ítéletét helyzetéről és ezzel ál­tala a társadalmat. Ez általában áll. Egy másik egyoldalú­ság és szertelenség különösen az iparosok fiatalabb nemzedékére válhatik károssá. Értjük a mértéketlen mulató vágyát. Ezen két irányzattal szemben, mely még igen kis körökben is hűn tükrözi vissza korunk főkórjainak jellemző vonásait, ki­váltkép azoknak, kik hivatásukat teljesi­tik, midőn az iparos fiatalságot értelmileg befolyásolják és erkölcsileg tájékoztatják, a következőket ajánlanók megszivlelésre. Emlékeztessék őt minél gyakrabban és minél behatóbban arra. hogy mi volt a kézműves hajdan, hogy kinek és mi­nek köszöni azt, amivé jelenleg lett, és világosítsák fel arra nézve, hogy észsze­rűen mire asspirálhat, mit remélhet elérni. Egykor állapota abban leli indokolását, hogy az emberiség nem épen helytelenit- hető ösztönnel régen osztályt tett azon feltételek értéke között, melyektől maga a lét, ennek tetszőbb alakja, és kényel- mesb volta függ. Ha feltétlen fontosságot tulajdonítva az elsőnek, a másod sorban levőket néha túl is becsülte, a harmad ranguaknak épen nem volt hajlandó a fá radság diján kívül még megismeréssel és tisztelettel adózni : eszményi felfogását fe­jezte ki vele a létről, tökélyét többre be­csülve alapjánál, de hatékony voltát is elébe téve kényelmének. Csak oly szivte­hogy az anabaptistáknak senki sem pa­rancsolhat, hogy ők mindenkitől függetle­nek. Minthogy pedig a függetlenség kiví­vását csak az egyházi és világi elöljárók gátolhatják meg : az is nagyon világosnak látszék, miszerint e két ellenséggel szem­ben élet-halál harczot keilend az Úr vá­lasztottalak vivniok. Nos, kérdjük, nem tiszta, nem kifogás­talan logika-e ez ? Csakhogy a csökönyös zwickaui hatóság semmikép sem akart e logikai postulatu- mok előtt meghajolni. Egy darabig nyu­godtan, szótlanul tűrte a rajongók őrjön­géseit, de midőn látta, hogy a soknál is több az, mire az anabaptista polgárok -törekednek, midőn észrevette, hogy a pró­féta hivei már-már föllázadni készülnek s fegyveres erővel óhajtják Krisztus függet­len respublikáját megalkotni: ekkor meg­szakadt a hatóság türelmének fonala, — radikális kúrához fordult és Storch ura­mat, híveivel együtt kikergette a városból. Ez volt az anabaptisák világtörténeti szereplésének első fölvonása. A hévvel folytatott színjáték ép akkor szakadt meg, mikor a komikum már-már a tragikumba készült átcsapni. Dr. Kas ah) Imre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents