Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-05-27 / 22. szám

Vácz, 1888. . . . Abban a pillanatban, a mint a kö­teleket elbocsátották, az egyik léggömb, — az, a melyben Jefferson foglalt helyet, ayilse’oességgel szállt a magasba; a másik í$ ellenben kissé hátramaradt egy váratlan d| körülmény folytán. A fák közül, melyek a fölszállás helyét d körülvették, egy fiatal nő rohant elő s m mielőtt valaki megakadályozhatta volna, td belévetette magát Davis ezredes mellé a se 3ajkába. — Boldogtalan ! — kiáltott ez, — mit 10'cselekedtél ? — Mindent megtudtam és megosztom tv veled a veszélyt, — válaszolt a nő; — u öa férjem ellened tör, előbb az én szive­rni,met fúrja át golyója. S ezzel megragadta a homokzsákok egyi- >j| két s kidobta a sajkából, mire a léggömb ivvillámgyorsan követte előbb elindult iker- 9j testvérét. Az ég tiszta volt, a levegő nyugodt és K a nap fényesen ragyogott. A két léggömb, a mint kiegyenlítődött köztük a magasságbeli különbség, egyén­id jlően emelkedett. Nyolczszáz méternyire a ff földtől oly légáramba jutottak, mely a A tenger felé sodorta őket. A légi utasok 0 elhagyták maguk mögött Central-Park-ot, jb a világ legszebb pontját, mely fenséges iJ tavaival tündéri látványt nyújt; New­1 Yorkot, két, millió lakójával és feltartha- ;t tatlanul a hullámok végtelen birodalma ff felé pályáztak. Jefferson az egész idő alatt egyetlen tekintetre sem méltatta az alatta elterülő csodálatos panorámát. Folyton szem előtt ;f tartotta ellenfelét, a ki egy pillanatra el- n maradt mögötte, ügy tetszett neki, mintha fi a másik sajkában két alakot látna; de o eleinte azt hitte, hogy az egész csak ér- x zéki csalódás. De nem! Ott csakugyan 9 egy női alak áll, a sajka kartájába ka- q paszkodva. *■ Most feléje fordította a nő arczát és ő megismerte a saját nejét. A vér agyába tódult, ujjai görcsösen á kapaszkodtak a puska csövébe és türel­metlenül szólította ellenfelét a szócsövön át: — Készen van ön ? — Készen vagyok! Egyszerre dördült el a két lövés. Az ezredes ellenfelére czélozott és a golyó fél lábnyi távolságban Jeffersontól 1 fúrta át a sajka oldalfalát. Ellenben Jef- í ferson golyója a léggömb burkolatját ta­il lálta és nagy nyílást szakított benne. A megsértett férj nem vette czélba el­lenfelét, mert attól tartott, hogy golyója js a másik alakot találhatná el. Davis lég­VÁCZI HÍRLAP. I gömbjéből kitódult a gáz és alább kezdett szállni, Újra töltöttek és lőttek. Az ezredes megint ellenfelét vette czélba, de csak a sajkán ejtett újabb sérülést. Jefferson go­lyója megint a léggömb burkolatát lyu­kasztotta át. A harmadik golyóváltásnál a férj golyója már felülről találta Davis léggömbjét s ez rohamosan kezdett sü- lyedni. A gáz süvöltve tódult ki a repedésen. Jefferson léggömbje eltűnt a magasban és a boldogtalan lény már láthatta a ten­ger kéklő tükrét, mely elfogja őket nyelni. Egyszerre csak egy roppanás hallatszott: a selyemburkolat egészen kettészakadt a gáz nyomásától. Az ezredes mindent kidobott a sajkából, a mi csak nélkülözhető volt. Előbb fegy­verét, melynek már most úgy sem vehette hasznát, aztán a homokzsákokat és végre ruháit is. De mindez nem volt elég, mert a léggömb őriiletes sebességgel sülyedt alá. A távolban feltűntek a long-islandi sziklacsoportok. A szél arra sodorta a két boldogtalant és valószínűnek látszott, hogy a kiálló csúcsok egyikéhez fogja őket la­pítani. — El vagyunk veszve! — mondá csüg­gedt hangon az ezredes. — De nem mind a ketten! kiáltott ked­vese. S mielőtt az ezredes megakadályoz­hatta volna, fejjel előre vetette le magát a mélységbe. A léggömb hirtelen fölemelkedett és egy pillanatra ismét meglátta egymást a két ellenfél. Oly közel jutottak, hogy Davis eltalálhatta volna ellenfelét, ha előbb túl nem ad fegyverén. — Lőjj ide! — kiáltott kétségbeesett hangon — nőd a tengerbe vetette magát. Jefferson hidegen nézett rá, aztán tagadó mozdulattal tette puskáját a sajka fenekére. Nem volt ez tőle nagylelkűség, hanem hideg számítás. Jól kikombinált ő mindent előre és nem akarta Davist egy lövés által a hosszasabb halál kíntól megszabadítani. Nem telt bele öt perez és az ezredes saj­kája tengerbe merült. A boldagtalan utas még néhány perczig vergődött a hullámok szinén, aztán nyomtalanul eltűnt. * Az éj leszállt a tájra és halotti csen­desség borult a vidékre. — Jefferson lég­gömbje még mindig repült. Fásultság vett erőt az utazón. Alatta a végtelen víztükör és fölötte a néma meny­boltozat. A kielégített boszuérzet után föl­ébredt benne az életkedv és nagyon sze­retett volna ismét emberek közé jutni. Elmúlt az éj, de a reggel sem hozott változást. A mozdulatlan atmoszférában a léggömb is állni látszott. Lassanként mind melegebb lett. A nap sugarai tetőirányo- san érintették Jeffersont és fájdalmat okoz­tak neki. Később az éhség is beállott és kínozni kezdte őt. A hosszú nap után még hosszabb éj következett. Semmi nesz a légürben, a csillagok hideg ragyogása még jobban bán­totta Jeffersont, mint a nap forró sugarai. Kezdett önkívületbe jutni. Egyetlen óhaja az volt, bárcsak szél támadna, mely őt odább sodorja. Reggel a hőség ismét tűrhetetlen lett. A szomjúság kegyetlenül kínozta. Sajkája fenekén összekuporodva majd lázas álom vett rajta erőt, majd ismét kétségbeesve nézett a távolba. Már harmadik napja, hogy nem evett semmit. Kezdett lemondani minden élet­reményről s már azon tanakodott, nem volna-e jobb, ha a tengerbe vetné magát alá, hogy véget vessen a hosszú kínló­dásnak. Egyszerre csak ismét a láthatárra esett tekintete, mintha ködfátyol terülne közte és a nap között. Felhők tornyosulnak, szél kerekedik és a léggömb sajkája ringani kezd. S öt perez múlva az orkánnal együtt róhat a léggömb; előre, föltarthatlanul. A zivatar korbácsolta, az eső csapkodta és a menydörgés kisérte. A harmadik éjen át is utazott Jefferson. Reggelre száraz földet látott maga alatt. Végső erőmegfeszitéssel húzta meg a szellentyű zsinórját és a léggömb alá kez­dett szállni. Egy erdőn túl érte először a földet. Jef- fersonban nem volt annyi erő, hogy kivesse a horgonyt; csak végső erőmegfeszitéssel segitséDért kiáltott. Meghallották és midőn a sajka másod­szor súrolta a földet, számos kéz kapasz­kodott bele és a mozdulatlanul fekvőt ki­emelték a sajkából. Mikor magához tért, első kérdése ez volt: — Hol vagyok ? — A Vermupák szigetcsoportján! — volt az angolul adott válasz. . . . Jefferson három nap alatt megtette a hatszáz és ötven mértföldnyi utat a le­vegőn keresztül. S azalatt még párbajt is vívott. Nem csoda, hogy honfitársai nagy em­bernek tartották s mihelyt hazakerült, meg is választották képviselőnek. potizmusát megszokva, a prófétát dusgaz- b dag királylyá tehessék. Tehát Young el­ei határozá magában, hogy híveit egy uj ha- s zaba, mely a régi államoktól igen távol 9 esik, s úgyszólván megközelithetlen, fogja vezetni. E czél elérésére azonban Young nem 1 tartá elegendőnek, ha híveinek egyszerű kalauza, egyszerű honalapítója leend; ő i magasztosabb alak gyanánt akart előttük í tündökleni, ő egy ujabbkori Mózes óhaj- 1 tott lenni. Mózes Jehova megbízásából és parancsából szabaditá ki Izráel fiait az ) egyptomi rabszolgaságból, s 40 évig tartó 1 küzdelemteljes vándorlás után vezeté be őket az ígéret földére. Ily férfiú óhajtott, legalább en miniature, Young is lenni. Tehát lelkesítő szavai és ékesszólása ál­tál azon meggyőződést kelté föl a mormo­nokban, hogy az Ur, egy távoli vidéken, uj s nyugalmas hazát jelölt ki számukra, s hogy ezen uj hazába való vezetéssel őt bízta meg. A mormonok pillanatig sem kétkedtek Young szavainak igazságában, s az 1846-ik év elején Jowából, hova Smith halála után költöztek, kiindulva, behatol­tak a nebraskei nagyterjedelmü síkságra, s annak járatlan éjszaki vidékeit bebaran­golva, s az Elkorn folyón átkelve, Oregon határába jutottak, s a hasonnevű folyam mentében egész Fort-Bridgerig nyomultak. Innét ismét visszafelé tartva a Sziklás, l hegység (Rocky-Mountains) vidékre jöt- í tek, mely akkor még, legalább névleg, a mexikói köztársasághoz tartozott, s bejárva annak kietlen pusztáit, s megmászva ma • gas hegyeit, végre eljutottak az Ígéret 1 földére — az utahi sóstavi völgybe. A hosszadalmas ut, melyet, a mormonok foly­ton gyalog haladva, mint egy másfél év alatt tettek meg, nem csekély fáradságot s küzdelmet igényelt. Az uj hazát kereső népnek sokat kellett küzdenie az idő vi­szontagságaival, éhséggel, betegséggel, a puszták rémeivel, s a hegyek zordonságá- val; sőt nem egyszer csatázni kellett a vad indiánokkal is. De végre 1847-ik év julius 23-kán megpillanták az Úrtól szá­mukra jelölt uj hazát. Young szerencsésebb volt Mózesnél. — Mózes csak Nebo hegyéről szemlélhető az ígéret földét, de maga annak határát át nem lépheté. Azonban Young ezen szeren­csében is részesült. A mormonok Mózese maga is eljutott az ígéret földére. Csakhogy Young hívei kissé megütközhettek, midőn fáradsággal keresett új hazájuk földére léptek. Az uj haza legkevésbbé sem ha­sonlított a tejjel és mézzel folyó Kánán- hoz. A czéljukhoz jutott vándorok ugyanis háborította magas bérczektől környezett nagyterjedelmü völgyet láttak maguk előtt, melynek közepén egy nagy tó, a sóstó te­rül el. — Valamint a völgyet zordon he­gyek : úgy a tavat is kietlen pusztaság, sivár homok környezé. Egyetlen fát vagy bokrot, de még egy szál füvet sem látott szemük. — Kevésbbé fanatikus nép bizo­nyára csalónak nyilvánította volna Youn- got, és semmi áron sem telepedett volna meg a terméketlennek látszó völgyben. Ámde a mormonok már megszokták Young- nak mindenben vakon hinni és hódolni ; s más különben is az izraeliták 40 évi ván dorlásának parodizálása teljesen meggyőzé őket Youngnak isteni küldetése felől : te hát minden ellenmondás nélkül leteleped­tek a kietlen völgyben. Young azonnal felismerte, hogy a völgynek kietlensége és terméketlensége egyedül az édes viz hiányától származik ; tehát az uj telepit- vényesekkel egész patakokat vezettetett le a sivár területre, s azt keresztül-kasul csatornákkal szeldelteté át. Most már si­kerrel lehetett művelni a sóskeserű, homo kos, de magában véve termékeny talajt. A kietlen pusztát a vas szorgalom rövid idő alatt a legvirágzóbb gyarmattá tette. — Ámde a szorgalom természetes ered­ménye a mormonok előtt csodának tűnt fel, s ez még inkább megerősité őket azon hitükben, hogy ők Istennek választott népe ; s főleg ez idő óta kezdték magukat „a végső napok szentjeinek“ nevezni. — Az uj hazában, mely igen távol esik a többi államoktól, az óhajtott nyugalmat is föllelték a mormonok. Itt már nem üldözte senki őket. Tehát örömmel és jó kedvvel éjpiték tel telepitvényök központját Gfreat- Salt-Lake-Cityt, melyet ők közönsége­sen „uj Sion“-nak neveznek, s egyik fő­ékességéül az ormótlan nagy tabernacle-t vagyis templomot, s Youngnak várszerű palotáját tartják. Dr. Kazaly Imre. (Folyt, köv.) Május hó 27. ÚJDONSÁGOK. * Bérmálás Újpesten. Schuster Kon­stantin váczi püspök kedden (május 22-én) adta fel a bérmálás szentségét Újpesten 500 gyermeknek. Délben a plébánián disz- lakoma volt. Az első pohárköszöntőt a püspök mondta Újpest közönségére. A püs­pököt éltették : Tóth tanfelügyelő, Illek Vincze plébános Újpest közönsége nevé­ben, Máday iskolaigazgató. Ezután Bossá nyi László orsz. képviselő, Illek plébános érdemeit ecsetelte. Az ebéd végeztével a püspök szemlét tartott a polgári- és elemi iskolák fölött s személyesen meggyőződést merített az oktatás ügynek Újpesten való nagy elhaladásáról. Végül meglátogatta az újpesti árvaházat. A szemleuton a püs­pököt Gömöry Oszkár kultuszminiszteri ta- tánácsos is kisérte. A hátralevő iskolákat a püspök^ holnap fogja megvizsgálni, mely­nek végéztével szemleutját tovább foly­tatva s Félegyházára indult, útjába ejtve a közbeeső községeket. A püspök úgy a tanfelügyelő, mint Újpest értelmisége előtt többszörösen kifejezte megelégedését és dicsérőleg említette fel, hogy az oktatás­ügy haladása mennyire emeli Újpest ma­gyarosodását, valamint azt is, hogy a ta­nulók létszáma (2500) fölötte kielégíti. * Köszönet nyilvánítás. Mindazon szives közreműködőknek, kik a váczi kath. Legényegylet jubileumi ünnepélyének fé­nyes sikerét pártolással, tollal, szives fel­lépésükkel, vagy bármi módon biztosítani kegyesek voltak, valamint a váczi önkény- tes tűzoltó egyletnek is, mely a rendfön tartás teendőit magára vállalta, hálás kö­szönetét mond a váczi kath. Legényegylet Elnöksége. * Gyalogtiszti lovagló tanfolyam. A m. kir. honvédelmi miniszter folyó hó 18-án belt 19233/1. számú rendelete foly­tán a mozgósítás esetén lovasitandó tett­leges állományú gyalogtisztekuek a lovag­lásban való oktatására a folyó évben is lovagló tanfolyamok lesznek összeállitan- dók. A pozsonyi honvéd kerületből ezen két havi tartalmú lovagló tanfolyam, mely f. évi juuius hó 15-én kezdődik Váczon fog összeállittatni. A berendelendő külön alkalmazásbeli tisztek, illetve század pa­rancsnokok száma kerületenkint 15-ig ter­jedhet. A lovagló tanfolyam parancsnok­ságával és kiképeztetésével Bölöni Kál­mán százados bízatott meg. * Nyári mulatság. A V á c z i E 1 s ő Általános Ipartársulat folyó évi junius hó 10-dik napján a cselőtei kies erdőben juniálist tart. Belépő dij tetszés szerint. A tiszta jövedelem a társulat be- tegsegéíyző osztálya javára fordittatik. Kedvezőtlen idő esetén a juniális egy hét­tel elhalasztatik. * Kirándulás. A fővárosi iparosok- köre folyó évi junius hó 3-án Yáczra tár­sas kirándulást rendez. A ^kirándulás prog- rammja a következő: 1. Összejövetel va­sárnap junius 3-án reggel 6 óra 15 percz- kor az osztrák-m. államvasut pályaudva­rában (Váczi-körut). 2. Indulás Váczra a 6 óra 45 perczkor induló vonattal. 3. Megérkezés 7 óra 43 perczkor; fogadtatás az ottani iparos polgárság által; bevonu­lás a városba. (Villásreggeli tetszés szerint.) 4. A társaság csapatokra oszolva 10 óra­kor meglátogatja a nagy székesegyházat, a püspöki parkot és a siketnémák orsz. intézetét. 5. Déli 12 — 1 óráig összejövetel a városi lövöldében; 1 órakor társas-ebéd (table d’hote). 6. Délután 3 órakor kivo­nulás a honvédek siremlékéhez és a hét kápolna megtekintése; ugyanott rendeztet- nek különféle társas-játékok, versenyfutá­sok, táv- és magasugrások, golyódobások stb., melyekhez a nyereménydijakat az azokat elkészítő hölgybizottság fogja szét­osztani. 7. 5 órakor bevonulás a lövöldébe és a hírneves váczi czigányzene mellett tá.ncz; esti 9 órakor hazaindulás Buda­pestre. Részvételi jegy (jelvény, zene stb.) uraknak 50 kr. hölgyeknek 30 kr. Vasúti menet térti jegy: II. oszt. 1 frt 5 kr.; III. oszt. 70 kr. Ebéd-részvételi jegy 80 kr., mely utóbbi junius 1-ig bezárólag a kör­ben vagy a meghívó kézbesítőjétől közvet­lenül váltható. * Maliid néni majálisa, mely kedves szórakozásul szokott szolgálni városunk legifjabb elite-nemzedékének, a múlt héten (csütörtökön) tarttatott meg a lövőházban régi hírnevéhez híven szokott fesztelenség­gel és jó kedvvel. Miután a kicsinyek, kiknek számára a ezukrász felteritett asz­tala sem volt nagyobb gyönyörűség a nyilvános tánczolás megengedésénél, ked­vökre kitánczolták magukat, az idén is, mint egyébkor a felnőttek vették át a mulatság vezetését és hajnalig rakták a kállai kettőst. * Iskolás gyermekek majálisa. A felsővárosi római kath. iskola tanítói a vezetésük alatt álló iskolás gyermekek számára a múlt héten (csütörtökön) a cse­lőtei erdőben majálist tartottak, melyen városunkból több család volt jelen. E ki­rándulás eredetileg keddre (május 22-dikére) volt tervezve, azonban a hirtelen raegeredt eső miatt el kellett halasztani. A majáli

Next

/
Thumbnails
Contents