Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-05-20 / 21. szám
Vácz, 1888. bizottság azt véleményezte, hogy a távozni kívánó városi polgármester részére tekintettel a városnál polgármesteri minőségben töltött 20 évet meghaladó hivataloskodására nyugdíj czimén feltétlenül évi 500 írt kegydij czimén pedig feltételesen vag}ds azon feltétel alatt, hogy a kegydij se eladás, se átruházás, se bírói foglalás tárgyát ne képezze, minthogy ezen esetek bármelyikének bekövetkezte esetén a vá rosnak a kegydijra vonatkozó fizetési kötelezettsége ipso facto megszűnik, 300 irtot hozott javaslatba megállapittatni, — mely bizottsági véleményes javaslat névszerinti szavazás alá bocsájtatván 32 szóval 1 ellenében egész terjedelmében elfogadtatott azon hozáadással, hogy úgy a nyugdíj, valamint a kegydij is a polgármesternek végleges lemondása napjától kezdődőleg ugyanannak kezéhez előleges havi részletekben fizettessék ki külön-külön nyugtákra. Kimondta továbbá a közgyűlés azt is, hogy a mennyiben a polgármesternek fizetési előlege is van, ha ez a lemondás előtt meg nem térülne, a hátralék összeg 12 havi részletben a megállapított 400 frtnyi nyugdíjból vonassák le. Ezen tárgyon átesvén a közgyűlés következtek a póttárgysorozatbeli ügyek elintézése. Itt első sorba került a városi polgár- mesternek 2 hóra leendő folytatólagos sza- badságoltatás iránti kérvénye. A közgyűlés ezen szabadságot minden megjegyzés nélkül megadta. Ezután tárgyalta a városi 1887. évi gyámpénztári számadásokat és mérleget s azokat jóváhagyván a megyéhez felülvizsgálat és megerősítés végett felterjesztetni határozta. A város 1887. évi közpénztári számadásai érdemleges tárgyalás előtt 15 napon közszemlére kitétetni határoztattak. Ezzel, a napirend tárgyai letárgyaltatván és a képviselők nagy része értesülvén arról, hogy a közel fekvő Duna-Bogdányban tűzvész pusztít, — csatlakozott derék tűzoltóinkhoz s a vész színhelyére sietvén — a közgyűlés véget ért. Tűz Bogdányban. Folyó hó 16 dikán délután 1órakor óriási füstfel leg sűrűn fonódó oszlopokban hömpölygött végig a „ Vértesek* innenső oldalán épült Duna-Bogdány község hegyes-völgyes felső részének tekervényes utczáin és vadul pusztító pörkölő lángfoszlányok száguldottak végig nagyobbrészt szalmával fedett házainak tetőin. Szép meleg tavaszi nap volt, fényesen tündöklött a nap, melynek a derült ég VÁCZI tiszta kék azúrján keresztül törő sugarait büszkén verte vissza a község fehér temploma. A nép Nepomuki Szent János tiszteletére fogadott ünnepet ült, s a délelőtti isteni tisztelet elvégzése után lakozásba merült. A templom harangjainak rendetlenül szakadozott zúgása verte fel asztala mellől. Az utczán rohanó néptömeg vészkiáltása s a menekülők jajgatása ijesztően keveredett össze megérthetlen zavarrá. —A községnek hegyoldalon egy szakadékban fekvő részén tűz ütött ki. A rendetlenül közel épített házak egymásután gyuladtak meg. Csakhamar felcsapott a láng az első ház felett emelkedő domb homlokán épült ház tetejére, hogy messze vidéken hirdesse Bogdány veszedelmét. A megrémült lakosság jajgatása áthallatszott a Duna két ága által képzett Szentendre sziget felső csücskén épült Kis-Oroszi községbe is, melynek lakossága régi alkatú nehéz fecskendőjét dereglyére tévén, rögtön segítségükre sietett. A tűz színhelyén megjelentek ezen kívül Tahi-Tótfalu, Verőcze és Visegrád községek küldöttei mindegyik község a maga fecskendőjével. Maguknak a bogdányiaknak van vagy négy nehéz járású ormótlan fecskendője. Fel is vonszolták az egyiket nagy nehezen a hegyre, hogy ott a tüzet keletkezési helyén elfojtsák. De a lángok mind nagyobb terjedelemben pusztítottak, a tűz ereje folyton fokozódott, a forróság mind tűrhetetlenebbé vált, mig az utcza átellenes házainak kigyuladása a fecskendőnél működő bátrabb lakosokat is menekülésre kénysze- ritette úgy hogy maga a két tűz közt hagyott fecskendő farészei is inegpörkölődtek. A lakosság igavonó marhái a legelőn legelészvén hirtelenében szó sem lehetett arról, hogy kellő időben elégséges viz szállításáról gondoskodhattak volna. Védekezni vagy menteni az adott körülmények között teljes lehetetlenség volt. Akinek volt, téglával, vályoggal berakta vagy valamivel betámasztotta ablakait és ki merre birt, menekült, a tűz pedig terjedt pusztított amerre éghető anyagot talált. A pokoli tűz veszedelmét nagyban fokozta a folyton irányt változtató szél, mely az égő házak piszkos füstével és égő üszkeivel a szomszédos községeket is rettegésben tartotta. Váczon is észrevették a tüzet keletkezése után rövid időre és 13/4 órakor már a város legnagyobb része tudta s tekintélyes számú polgár a Duna partjáról nézte Bogdány veszedelmét. A felebaráti szeretet érzete annyi önkéntes tűzoltót hajtott össze rövid idő alatt, hogy ha ezek egyetlen egy alkalmas szerrel azonnal megjelenhettek volna a vész színhelyén, bizonyára gátat vetettek volna a tűz tovább terjedésének mielőtt az a Duna partjára ért volna. — De ki tehet róla, azonnal sem dereglye sem kocsi nem állott rendelkezésükre. Nagy sokára jóval három óra után a váczi révkorcsma bérlője két révész legénynyel jött át egy nagyobb csónakkal a Dunán. Erre szedkeződött fel több váczi polgár társaságában 6 önkéntes tűzoltó, kik egy kis mozdony szivattyút vonszoltak magukkal. A túlsó parton egy egy Tovú fogatra akadtak, utána kötötték szivattyújokat s úgy igyekeztek a szigeten felfelé. Útközben a szivattyút maguk is tolni lévén kénytelenek útjok tovább tartott öt negyed óránál. Bogdányban a partra kiszállván szivattyújokat a Duna mellett szerelték fel s innét vezették a vizet a legközelebbi háznál támadásra. Bizonyára nem az ő igyekezetükön múlt, hogy áldásos munkájukat korábban meg nem kezdhették. Annyi tény, hogy azon ház udvarán, melyben megállották a tüzet rövid idő alatt teljesen elöl tatták. Négy óra tájban a délutánra összehívott közgyűlés feloszlatása után Korpás Márton városi tanácsnok helyettes polgármester, dr. Freysinger Lajos közjegyző, Ni- kitits Sándor egyházmegyei és káptalani üg}rász, Lencsó Sándor vámbérlő és dr. Csányi János ügyvéd, az önkénytes tűzoltók főparancsnoka is átkeltek a Dunán s két külön kocsin felhajttattak a bogdá- nyi révhez. Bogdányban a tűzveszély színhelyét átnézték s részvétjüket fejezték ki Bogdány község bírája és jegyzője előtt a községet sújtott csapás felett, mire ezek hálás köszönetüknek adtak kifejezést, hogy ami nekik kik nagy zavarukban eszükbe sem jutott, még a két Dunán túl fekvő távoli Vácz- tól is nyertek segítséget. Elismerőleg nyilatkoztak önkénytes tűzoltóink bátorsága, szakismerete, kitartása és mozdony-szivattyúnk alkalmas szerkezete felett. Munka végeztével tűzoltóink a községi nagy vendéglőbe vonultak, hogy fáradságukat kissé kipihenjék és szórójukat lehűtsék. Itt a község elöljáróinak s módosabb gazdáinak kívánságára tűzoltóink bemutatták mozdony szivattyújuk gyors lemoz- donyozásának és felszerelésének módját, melynek gyors és sikerült keresztülvitele felett őszinte elismerésünknek adtak kifejezést. HÍRLAP. Kövid pihenő után ^tűzoltóink haza készültek s mire fizetésre került a sor alß korcsmáros el nem fogadta a fizetést. Haza szállittatásukról a község elüljá-.-J rósága gondoskodott: négy kölön fogatot i< rendelt számukra, melyből azonban ezek : csak hármat vettek igénybe. Tűzoltóinknak is jól esett a nem várt i' őszinte elismerés, melyre itthon önfeláldozó legbuzgóbb munkásságuk után sem c számíthatnak. Buna-Bogdány lakói midőn 53 lakóház sj és 11 melléképület kormos falaira néznek, mindannyiszor eszükbe jut hogy mennyit ti segíthetett volna az a bátor kis csapat ti egyetlen kis szivattyújával is, mikor ők nyolcz nehéz mozgású régi fecskendőjükkel Í9 tehetetleneknek bizonyultak, ha kellő idő- -o ben segítségükre lehetnek : Vácz város la- ß kói azonban mindaddig el nem ismerik fii sokszor jog s ok nélkül szidott önkénytes *59 tűzoltóink érdemeit, mig — ne adja az,s£ Isten — hasonló veszedelembe nem ke- -9 riilnek. Május hó 20. Estély Nina néninél. „Ma estére szívesen látunk,'(kedves csa ßi ládoddal együtt szerény névnapi vacsorára/ \i szólt a hektographirozott meghívó, melyet te' mosogatás után Terka, a gyors küldöncz, (sc kézbesített. No szüle! — szólék hitestár- -ai samnak — oda elballagunk, hallottam, cm muzsika is lesz; már pedig ahol az van, (uj ott nekem is okvetlenül ott kell lennem; . re mert gentry-szenvedélyem : bor mellett czi- is gány. ha mindjárt a vályog sara tapad is ei a vonóra. Azután meg tudja, milyen Nina ßn néni: ha elmaradunk, képes ránczba szedni inl úgyis redős homlokát, s duzzogni ránk fin egy pár hétig. Ergo elmegyünk. Dictum mi factum. — Fgyis történt. Az idő ugyan nem kedvezett valami im nagyon a látogatóba járásnak, mert térdig gil ért a sár, a zimankós szél pedig ugyancsak fis hordta a hóval vegyes égi áldást. De mi im az egy jól bebugyelált és megtermett nép <[£ felkelő családnak? Semmi. Szembe állunk fin vele, ha mindjárt oldalvást fúj is. Ily yll kellemes alkalmat nem szabad elszalaszta- -ßi nunk, mikor az egész falu kaputos frequen- ns tiája oda csődül; meg a muzsika! A meghívó v szerint: „kedves családommal együtt me- -9n hettem.“ No ez épen kapóra jött, mint ini Eranczi fiamnak ozsonnára a pattogatott üt kukoricza. Helybeli szokás szerint — az estélyre 9iA — már délután beállítottunk czakkom- -m' pakkostul. A pinczelámpáson kiviil (melyet Í93 én vittem) társaságomban dagasztották a ß „„Ha a piros rózsát érted, Felelhetek talán néked.““ Suttog a kis virág. „Piros rózsát, igen ! A szép rózsát értem ! Mely, ha szirmán harmat ragyog, — Mit ott az éj csókja hagyott — Olyan kedves nékem !“ „„Ó már nem királynénk!““ „Oh mondd, mi volt vétke?“ „„Nincs száműzve, elfeledve, Választánk bár mást helyette : Tekints fel az égre!““ És én föltekinték : Hófehér ruhában Ekés szűznek szép alakja Látszott félig eltakarva Csillag fátyolával. O volt, Nagyasszonyunk! Meglepetve térdre hulltam, S mosolyától boldogultan Forrón imádkozám : Azokért, kiket szeretek, S te éretted, hazám ! (Vácz, 1888. máj. 17.) S ............s. Emma. — Rajz. — Irta: IrZ. 2v£á.xtor\f£y Imre. (UiyrncHiné Emma pipere szobájában volt. Férje a miniszteri tanácsos, nem volt hon. Emma díszes fehér pongyolát viselt. Gyönyörű fekete haja kibontakozott a kék selyem reczéből, mely tartotta és sötét köpenyként takarta be a karcsú szép alakot. Merengéséből halk kopogás riasztja föl. — Szabad ! mondá. X herczeg lépett be. — Jó estét, asszonyom! . . . mondá a herczeg, és a szép asszony felé közeledett. — Ismét üldöz szerelmével, hisz mondtam, hogy gyűlölöm! Szeméből a harag méltatlankodás villáma czikázott. Keble hullámzott. Büszkén és felegyenesedve állott, a legnemesebb nőiség varázsától körül véve. Megjelenésének magasztossága és erkölcsi tisztasága, a legdurvább, érzéketlenebb embert is tiszteletre bírta volna e szép, fiatal nő iránt. Nem merészelte volna, hogy vakmerő tolakodással közeledjék felé. De nem úgy a herczeg. Ez már rég elvesztő szivét az ártatlanság és erkölcsi tisztaság iránt, ha ugyan valaha megvolt benne. O csupán az élvet ismerte. A nő nem volt egyéb előtte érdekes játékszernél. —- Valóban nem értem, hogy miért rémité meg úgy jelenlétem? . . . Mondá a herczeg czinikus méltósággal . . . Oly nő, mint ön, fiatal, szép, bájos, csak nem azért van a világon, hogy tartózkodjék. On az egész világ előtt tűrte hódolatomat, mi természetesebb tehát* hogy az ön iránti I forró érzelmeim viszonzását reményeim merészlem, és fölhasználva a pillanatot, melyben bizonyos voltara, hogy egyedül van, eljöttem, hogy megkapjam az édes szerelmi jutalmat szivem imádott jától. Miért tehát a harag? mely különben nagyon jól áll önnek, s még szebbé és kívánatosabbá teszi! Igen jól játsza a haragvó ártatlanság szerepét, csakhogy szerelmem sokkal forróbb, türelmetlenebb, hogy teljesen méltányolhassam játékát. — Meg kell csókolnom ez édes ajakat — kell! Ezzel feléje akart sietni. Emma sikoltva menekült a karosszék mögé. — Vissza, nyomorult! . . . kiáltá pirulva a boszu és szégyen érzetétől, a herczeg merész szavaira . . . Tudtommal a legcsekélyebb okot se adtam arra, hogy ily aljasan vélekedjék felőlem, és ha eléggé jó hiszemü voltam, hogy mint becsületes férfiúban bízzam, e pillanatban eléggé bűnhődöm azért, mert bebizonyul előttem, hogy becstelen ember van közelemben. — Pompás! — valóban pompás asszonyom : . . . kaczagá a herczeg gúnyosan . .. Fölolvasás, illem és erkölcsről, ily szép, rózsás ajakról. Ez uj és érdekes. Figyelmes hallgatót fog bennem lelni. Engedje meg azonban, szép asszony, hogy mást szintén érdekes és mulattató leczkét . . , Nem végezhette be. Az ajtó robajjal nyílt ki mögötte. K... hirlapiró, a szép asszony egyik imádója állt a küszöbön. Fölemelt fővel, szikrá- -ki zó szemmel és haragtól pirult arczczal. Még mielőtt a herczeg időt nyert volna, hogy állásba tegye magát az alkalmatlan riß háborgató ellen, a hirlapiró izmos karja ßj;i már megragadta nyúlánk termetét, földhöz sör tiporta és vashatalommal tartá őt. — Bocsánat, asszonyom . . . mondá ekkor ioj Emma felé fordulva, — a miért bejelentés sőt nélkül és ily szokatlan órában merészeltem m9 megjelenni, de tudtam, hogy ön veszélyben ri9< forog, melyet e becstelen ficzkó ön ellen nsl tervezett, és azt hiszem, jókor jöttem, hogy gazságát megakadályozzam. E gaz- -s ember megsérteni merészlé önt és becsületét. Ezért szeme láttára megfogom fényi- iy teni, hogy jövőre tudja, mivel tartozik fik becsületes nő irányában. Még mielőtt a herczeg sejthette volna ßn mi várakozik reá. K... izmos tenyere már u; arczán égett. — így, gazember! . . . sziszégé K. — Ez legyen jutalmad, védtelen nő ellen elkövetett gaz tettedért 1 Holnap elküldöm segédeimet, s fegyverrel kezedben fogsz se. elégtételt adui: ámbár nem érdemied meg, hogy becsületes kezemet becstelen véreddel szennyezzem be. Most pedig takarodjál! K. izmos keze fölemelte a herezeget. Ez dühösen állt föl, de nem merészelt a hírlapíróra rohanni, kinek óriási ereje tiszteletet gerjesztett benne. — Előre herczeg! . . . parancsold K. nyersen, az ajtóra mutatva. ________- - ^.
