Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-22 / 17. szám
Vácz, 1888. V Á C Z I HI R L A P„ Április hó 22. Az ügymenet nyilvántartása azonban mindenkor a városi tanács kötelessége. A programm meg van. Pénznek is kell lenni. Itt a tavasz, Tovább nem várhatunk. Arra, hogy az egyes bizottságok megkezdjék a reájuk bizott teendőket, a tanács tartozik felügyelni éjt ha a programmszeríí teendők ellátásán a^JTtanácsnak nincs elég ereje, k'feÖhejség$-b'e n áll erről a képviselő testurefWS^** kellő időben jelentést tenni, hogy az az ügyek megfelelő ellátásáról ideje korán intézkedhessék. A képviselő testület pedig a tapasztaltak után leghelyesebben tenné, ha a költségvetésben megállapított programújának keresztülvitelét a saját kebeléből alakított, bizottságokra bízná. Mindezeket elmondottuk, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával fölvetett egészséges eszmék feledésbe ne menjenek, a feladat megoldása a városi képviselő testület és a városi tanács tisztéhez tartozik. cc A restség. Azt mondják, a restség keleti betegség. Lehet, nem kutatjuk eredetét, elég ha ismerjük. Hogy igen jól ismerjük, azt eléggé bizonyítja a magyar szótár, amelyben a restség mellett ott áll: a henyeség, a lomhaság, tunyaság, lajhárság, lustaság, here- ség, redvesség, a heverő s a haszontalan. .Rest embernek tanácsot adni, annyi mint: vizet rostába hordani. Aki a lomhaságot gyógyítani akarná : agarat hizlalna. De hát nem csak a porhanyós, hanem a rögös földet is fel kell a szegény embernek szántania s igy a restekhez is van egy két szavunk. Lajhárokra mindenütt akadhatsz, a világnak több a heréje, mint a bölcse s habár Salamon azt mondja, hogy „a lusta hét bölcsnél is okosabbnak tartja magát“, én az élettapasztalat alapján azt állítom, hogy ostobasága nagyobb a lomniczi csúcsnál s meg vagyok győződve, hogy ha örökké tükörbe kellene néznie, épen úgy meggyü- lölné önmagát, mint a gyerek a botot. Nincs utálatosabb lénye a földnek a nap- lopónál! A szegénység részvétre, de a lomhaság csak kancsukára méltó. A rest ember olyan mint a Csőri czigány kutyája, falhoz támasztja a fejét: ha ugatni akar; olyan, mint a birka: rest a saját gyapját hordani. A világon mindennek van czélja és baszna, de a restség hasznát még a torony baglyai sem eszelnék ki, pedig elég idejük van bölcselkedésre. A restség senkinek sem egész családjára két Ízben is áldást adott. A sz. atya köréből távozva, mindannyian egy-egy érmet kaptunk. E megfizethetlen emlék egyik lapján a pápa dombormű alakja látható a következő körirattal: Leo XIII. Pont. Max. A n. X. (XIII. Leo pápa uralkodásának 10-ik évében); a másik lapot sugarakkal környezett kereszt ékíti s ezen körirat: An. L. A. Consecr. Sacerdotal i Leonis XIII. P. M. Kal. Jan. MDCCCLXXX VIII. (XIII. Leo pápa 50 éves áldozárságára. Január 1. 1888.) A leirt privát audienczia alkalmával, mintha csak látogatóba jött gyermekei lennénk, bizalmas kegyességgel, saját lakószobájában fogadott bennünket a sz. atya; az ünnepélyes audienczia napján (Nov. 30.) azonban mint pápa-király, fejedelmi fénytől környezve jelent meg előttünk. Már előtte való nap belépő jegyet kellett szereznünk. s csak ennek előmutatása mellett juthattunk a sal a d u c a I e b a, hol a fogadtatás történt. A papoknak pallium ban, a világi férfiaknak fekete vagy disz öltönyben, a nőknek szintén fekete kerek ruhában s fátyollal lejükön kellett megje lenniük. A tolongás meggátlására korlátokat von- ,ak a tágas teremben sa korlátok mellett dagasztja a vitorláját; a lomhaság oly fertő, amelyben még a béka sem terem meg. Nagyon sokan állítják, hogy „jobb semmit, mint rosszat a vagy rosszul tenni valamit!“ Ez nagyon szép, de üres beszéd. A veréb is rosszat tesz akkor, amidőn a buzakalász szemeit lopja, de hasznot is tesz, mert az ártalmas férgeket pusztítja. — A rósz ember azonban éppen azért nem tesz semmi jót, mert semmit sem tesz ! A lomha tehát még a verébnél is haszontalanabb. A legkönnyelműbb, de tevékeny ember kebele soha sem szülhet annyi gonoszságot, mint a naplopó agyveleje, amely a paradicsomi kigyó búvhelyéiil szolgál. Nem szeretem a rakonczátlan ifjakat, de még szívesebben elnézem pajzánságaikat, mint tétlenségüket. A tétlenség rósz következménye ma pa- rány, holnap óriás. Olyan az, mint a szénnel födött parázs, csak azért nem vet rögtön lobot, hogy később annál hatalmasabban föllángolhasson ! A szorgalmas ember, aki véres verejtékkel keresi kenyerét, éppen úgy szereti a lustákat, mint a szem a füstöt s a fog az eczetet. A rest az ördög czéltáblája. az ördög pedig kitűnő ezéllövő, a czéltáblát csakhamar rostává alakítja; más szóval, a rest megkísérti az ördögöt, hogy kisér- tetbe vitessék általa. Aki játékkal tölti el munkaidejét, annak nagyon gonosz szellem a játszótársa s aki se nem játszik, se nem dolgozik, az: az az ördög műhelyéül szolgál. Ha'tétlenkedni látja a gonosz szellem az embert, rögtön pokoli szerszámot nyom a kezébe, munkába állítja s csakhamar ki is fizeti a diját. Munkátlanság: a koldusbot anyja. A lustának két hasa és két torka van. Az a kis ür, ott az orr alatt, aranynyal tömi tele a tétlenség óráit, azon aranynyal, amelyen kenyeret és ruhát kellene szerezni a családnak. Hogy az iszákosságot és kihágást a tétlenség órái szülik, az oly igaz, mint amilyen igaz az, hogy mohos tető nő a régi házon. A tétlenség óráit nem szabad a pihenés óráival összetéveszteni. A pihenés: méz, a tétlenség : mész. Az élet nagy mestere, Jézus, beszéli, hogy amíg az emberek aludtak, az ellenség konkolyt vetett s ezzel fején találja a szöget; mert a restség kapuja sokkal gyakrabban lopja be magát a rósz szívbe, mint bármely más kapun. A lusta ember nyers anyag, amiből az ördög tolvajtól kezdve a gyilkosig mindent formálhat. A lustaság: a bűnök ösz- szesége. Az okos szülő azzal költi fel gyermekét minden reggel, hogy: „kerüld a rest embert, ragadós betegsége van,“ mert legjobb kölyök korában megölni a farkast s mert a vadkacsa nem tojik szelíd tojást. Aki méhekké neveli gyermekeit: azt nem pusztítják ki a herék. festői öltözetű sweitzi gárdisták képeztek diszőrséget alabárddal kezükben. Az emel- kedettebb előtérben vörös drapperiákkal díszített trón volt látható. A trón közeié ben le valának rakva a sz. István társulat ajándékai s házánk minden részéről érkezett hódolati aláírásoknak több kötetre menő óriási foliansai. 12 óra tájban megérkezett a zarándoklat vezére, a bíboros herczeg-primás; vele jöttek Császka, Schopper és Dulánszky püspökök s mintegy 15 diszmagyarba öltözött mágnás. Nem sokára megnyíltak az oldalkárpitok s a pápa ő szentsége 12 bibornok kíséretében a terembe lépett, trónra ült s a bi borosok kört képeztek körülötte. Most a herczeg-primás a pápa elé járult, mély főhajtás után szokott csengő hangján felolvasó latin szövegű üdvözlő beszédét, melyet ő szentsége nagy figyelemmel hallgatott, olykor olykor helyeslőleg bólintva fejével, néha ismét egy-egy könyet, a meghatottság könnyét szárítva le folyton kezében tartott patyolat kendőjével. Felolvasás után a beszéd szövegét is átadta a biboros herczeg-primás a sz. atyának, azon kijelentéssel, hogy nem csupán saját egyéni, hanem az összes igaz magyar katholikusok érzőiméit tolmácsold beszédében. Ezután két jászberényi földművelő — mindkettő typikus magyar alak — trón zsámolya elé raká a hódolati aláírásokat. Nagyon sok a panasz a munkaadóra s én elhiszem, hogy a panasz sok esetben jogosult, de tudom azt is, hogy nagyon sok a rest munkás is. Minden gazda olyan igás állatokkal szánt, aminőkkel bir, de vannak a csigáknál is lassúbb munkások s talán az ajtóküszöbből hamarább lehetne vért préselni, mint ezektől rendes és jó munkát nyerni. Százat teszek egy ellen fel, hogy éppen ezek prédikálnak legtöbbet az ember jogáról, de soha sem jut eszükbe az általuk elkövetett jogtalanság. Bizony jobb volna, ha addig se támaszkodnánk az eke szarvára, amig papolnak. Nem mindig rókavadász az, aki piros kabátot visel s nem mindig munkás az, aki annak nevezi magát. Oly macska is van, pedig sok, amely egeret nem fog. A rest nem csinál hasznot s igy nem érdemli meg a mindennapi kenyeret. Igaz, hogy a magasabb, műveltebb osztályok nagyon rósz példákkal szolgálnak a tekintetben. Sok közülök éppen oly rest, mint amily gazda, s a nagy morgály ép oly sokáig alszik, mint a kicsi. Nagyon sok mágnásnak nincs más dolga, mint a haját simára fésülni s még ezt is fodrászszal végezteti a legtöbb. Ezek az urak pedig tudhatnák, hogy: „mennél magasabbra mászik a majom, annál jobban látszik a farka.“ Mennél nagyobb ur valaki: annál jobban pirulhatna restségéért. Sajnálom azokat, akik nem pirulnak. Inkább tisztességes halál: mint haszontalan élet. Egyébiránt a rest embernek, minden ravaszsága mellett is, nagyon kevés a nj'u- galma. Rest volt a háza tetejét kitatá- rozni: uj házat kell neki építenie; lusta lovat befogni: magának kell a kocsit huzni. Aki restel egy utat, egy dolgot, bizonyára kettőt kell megtennie. Balga az, aki az egér kedvéért odahagyja az ekeszarvát s aki üres csevegéssel hosszabbítja dolgát s elrontja munkáját. Balga az, aki csiga hátán nyargal az anyagi kincsek után s a Gondviselés nyakába zúdítja a szerencsétlenség okait. A szorgalom s a tevékenység alapja úgy az anyagi, mint a szellemi jólétnek! „Rongy fedi testét Bűn lepi lelkét, Megveti föld s ég Mert neve restség!. .. *0 Budapest rejtelmeiből. Az árva. Olyan jó kedvvel énekli a mellett a bekötött orrú, félszemű verklis mellett a hangszer taktusára, hogy: „Súj tazá tokmer tszere ttelek;“ meg: „Sira kislány á Ó szentsége egy kis pihenőt tartott, de nemsokára felemelkedett trónjáról s beszédre nyíltak ajkai. Mintha csak kicserélték volna a törődött külsejű aggastyánt, ifjú tűzzel és bámulatos szónoki hévvel szólott hozzánk. Minden szaván átrezgett a mély vallásosság, minden szaván, minden mozdulatán áthatott a meleg rokonszenv, az igaz atyai szeretet, melyet a meszsze földről ide zarándokolt hívei s azoknak honfitársai érez. — Még azok is, kik latinul nem tudva, beszédjét nem értették, — még azok is megértették a szeretet hangját, s e hang az ő szemeikbe is könyeket csalt. ■— -A mit beléptekor megtenni nem mertünk, azt beszédje alatt ismételve megtettük, — beszédjének egyes helyeit ismételve megéljeneztük. — Leirhatlan meghatottsággal borultunk térdeinkre a beszéd után, hogy ránk és egész magyar hazánkra adott áldását fogadjuk annak, kit szeretett egyházunk feje-, s a kereszténység közös atyjaként tisztelünk. Az ünnepélyes áldás után ő szentsége a sz. István-Társulat képviselőinek hódolatát fogadta, s ezzel kapcsolatban a mágnások és mágnásnők bemutatása következett. — Végre eltávozott a teremből a sz. atya, — s a távozót zarándok-seregünk harsány é 1 jenekkel iidvözö 1 te. Balaton pártján.“ Ilyen melancholicus természetű álmodozásra hajlandó embernek, mint én, igazán irigylésre méltónak látszik. Egy éve már, hogy figyelem Lajcsit (azóta már a nevét is tudom). Minden délután becsörtetnek verklijükkel az udvarunkba ; s mindennap eljátszszák (?) el- éneklik ugyanazokat a nótákat. Eleinte boszantott a verklizörgés ; meg a Lajcsi dalolása is valami kínosan elismételt kornyikálásnak tűnt föl. De később úgy megszoktam, hogy szinte nyugtalanná levék, ha a Lajcsinak kikészített 2 kraj- czár ott maradt az asztalomon. Szegény fiú ! hogy rohan, mihelyt elmondja a magáét s nyit be minden ajtót, melyet számára csukatlanul hagytak. Úgy megszokta már, hogy 50 ajtó közül csak 5 6-ot talál nyitva. Nem zörög a csukott ajtókon, hanem vígan csörgeti két marka közt a pár garast, mit összekoldult ; lesiet az emeletről s egyenest a zsebébe ő apjának gondoltam. Még meg is söpri egyik kezével a másikat, nehogy akaratlanul is az ujjai közé ragadt legyen egy krajezár. Mire az én szobám ajtajához ért, mindig elmosolyogta magát; de e mosolyban volt valami furcsa, természetellenes. Nagy, kék szemeinek alázatos tekintete hitette el csak, hogy nem kicsiuylés, sőt megve tés látszik e kesernyés mosolyban. Hanem azért többször megkérdeztem őt hogy mit mosolyog. — Tán bizony kicsinyled ezt a publi- cumot Lajcsi, a mely itt hallgatja, sőt veled dúdolja nótáidat, mi? Hisz nem juthat mindenki az operához énekesnek ! Meg aztán ki tudja! lehet még belőled hires énekes is; hisz különösen az utóbbi időben nagyon tisztán cseng a hangod ? ! De ő csak mosolygott ; olyan érthetetlenül, mint azelőtt. Nem szégyenlem bevallani, hogy őszintén rokonszenvezetem azzal a fiúval, pedig köszönésen kívül alig szólt hozzám csak egy szót is. Csodálatosan hatott lel kemre az a szkeptikus mosoly, melyet e 14—15 éves verklis fiú ajkain láték. Nagy sokára — mert félt késni az Öreg miatt, — szerét ejthettem, hogy beszéljek vele. — Hát a másik neved micsoda, Lajcsi, — kérdém tőle egyszer. — Nem tudom kezét csókolom. — Nem tudod ? hisz nagy fiú vagy már ! hány éves vagy, mondd csak ? — Nem tudom én azt se, kézit csókolom. — Hát az apádot hogy hívják ? — kérdém mindinkább érdeklődve. — Azt se tudom én, kézit csókolom — feleié búsan, — Hát nem az az apád, a ki a verklit hajtja, a mig te énekelsz ? — Nem bizony, kézit csókolom. Nem ismertem én se az édes apámot se az édes anyámot — folytató fájón sóhajtva. — Csak azt tudom, hogy nagyon kis gyerek voltam még akkor, mikor egy asszony az újpesti országúton bevezetett oda, a hol most a központi állomás van. Ott leültetett a földre s azt mondta, hogy várjak csak egy kicsit ; ne sirjak, majd jön mindjárt és hoz nekem valamit. Én nagyon el voltam fáradva, hát leültem, meg le is feküdtem, aztán elaludtam. Már késő délután volt, mikor íolébredtem. Kerestem az asszonyt, de nem láttam sehol. Eleinte elkezdtem kiabálni, hanem mikor láttam, hogy ott több gyerek is van, közéjük mentem s azokkal játszottam estig. Estefelé a gyerekek hazamentek ; engem is küldtek, hogy menjek már haza, mert megver valaki, ha ott maradok. De biz én nem tudtam sehová se- menni. Mikor magamra maradtam, megint sírni kezdtem ; mert már nagyon éhes voltam, de meg féltem is. Akkor jött oda ez az ember; először csak nézett rám egy ideig, aztán kérdezgetett! — hanem nagyon szépen beszélt, En nem tudtam semmit se felelni, csak sírtam. Hitt -azután, hogy menjek vele ; de én nem akartam, mert nagyon csúnya volt és féltem tőle. Hanem aztán odahozott egy ki Ilit. és azt nekem ígérte, ha vele megyek ; nagyon szépen beszólt, még meg
