Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-04-15 / 16. szám

II. ÉVFOLYAM. 16. szám. VÁCZ, 1888. ÁPRILIS 15. Előfizetési ára: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Hirdetések : helyben házhoz hotdatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ 6 frt — kr. fél évre .............................................. » — » negyed évre .... .... ......... ............... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. sora (négy hasábos garmond sor) ............................................. •»<> kr. Nyilt-tér: sora :íO kr. Bélyeg’ illeték : minden heigtatásnál ..................... ......... :io kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő'. Lemondó polgármesterünk. Az igazságszolgáltatás ellátásának !x államilag szervezett királyi bíróságokra ö'iörtént bizatása óta tizenöt esztendeje íinult az év elején annak, bogy városi >i ügyeink vezetésének átigazított rozoga s-szekere fel alá döczög azon tekervé- íyes kátyús utón, melyet úgy hívnak, )i hogy: — közigazgatás. Hy rósz út ennyi idő s annyi teher b alatt, mint amennyi ez öreg szekérre rr -akatott, még a legserényebb munká- u val készitett jól megvasalt újdonatúj sr szekeret is megviselte volna. Valóságos allsten csodája, hogy az a csikorgó szú- (i; evett ócska alkotmány, melynek egyes mlkotó részei úgy illettek egymásba, ív,mintha kölcsön kérettek volna, mosta­ni náig össze nem törött és hogy annak igjgazdája-, mint aki teljes életében a kör jmnégyszögesitésén törte fejét, problé­mája megoldhatatlansága miatt a folyto- )í mos javítgatásba bele nem bolondult. Próbált vele mindent. Kidobta éltö- öntött kerekét, újat tett helyére. Majd mikor axt látta, hogy valamelyik kerék nem helyére való, hátuljára tette azt, i amely elül forgott. Eltörött nyújtóját összepántoltatta s gyakran a rúd végét is visszaforditotta. Főtengelyeit vasak­kal pótolta, majd meg a küllőket ra­katta ujonta. Minden falu végén, min- )[ den bognár előtt meg kellett állnia, pedig a szidalmat kocsisától nem igen g< sajnálta. Minden hibáért minden szerencsét­ől lenségért felelőssé a kocsisát tette, pe­dig, — szegény gazda! — rósz volt ß a szekere. A „Yáczi Hírlap“ tározója. Imádságom. Fölkelt a uap, harmat csillan, Madárka zeng lombos ágon. Kelő sugár imára hiv: Miatyánk az imádságom. Fönn ég a nap, tikkadt lelkem Üdülni vágy hűvös árnyon. Izzó sugár imára készt: Miatyánk az imádságom. Lement a nap, néma tájra Elterül a virág-álom Haló sugár imára vál : Miatyánk az imádságom. Kubányi Béla. Lottinak, Valahányszor eszembe jutsz, Sajog bennem valami: Fáj a szivem olyan nagyon, Ki sem tudom mondani. — Távol estünk, nagyon távol, Elszakított sorsharag; Bérmi távol vagyis tőlem, He szerelmem megmarad. — Tűrj kedvesem, ne zúgolódj, Sorsunk megjavul talán; Elmondhatom még majd néked, Hogy szeretlek igazán. — Az vigasztal csak engemet, Nyugtot nekem csak az ád, A kocsis csak türt-türt, nem vagRo- sott vissza, inkább ahol mi tört a gazda rovásán maga pótoltatta. Végre ő maga is megunta a sok szit­kot. Gondolja magában: erre a rósz szekérre nem fordít több gondot. Törő­dött testének el kel a nyugalom, ily szekéren pedig arra nincs alkalom. Beállít urához. Kikéri a bérét. Any- nyi kicserélés után hadd legyen mód­jában kocsist is cserélni. Meghőköl a gazda, most veszi csak észre, mennyivel könyebb volt egy-két küllőt venni és mily nehéz sors most jó kocsist találni. Most jutott eszébe! Most mikor oly sok s nehéz vállalatba verte magát! Most, mikor megbízható emberre, ava­tott kezekre van legnagyobb szüksége. De nem lehet tartóztatni, mert hiszen Isten-ember látja, mennyire megviselte sorsa. Ennyi nehéz dolgot uj kocsisra bízni nem csekély feladat. És még is meg kell lennie, ha nem előbb, utóbb. Ilyenkor a gazdára kerül a kérés sora. Maradjon addig meg, mig uj kocsis kerül. Megérdemli tőle, hogy a legnagyobb munka idején segitsége legyen. GO Tűzoltóink. Önkéntes tűzoltóink folyó évi április hó 8-dikán a városház tanácstermében köz­gyűlést tartottak. Évek óta nem volt oly eleven érdeklődés tűzoltóink administrativ ügyei iránt, mint épen ezen közgyűlésen. És ez érdeklődés gyújtójául nem a puszta véletlenség mulékony szikrája, s nem is a hirtelen támadt rövid életű szalmaláng váratlan fellobbanása szolgált, hanem tűz­Találkozunk fenn az égben, Ha már nem is ideát. — ...................r . . . . r Zarándoklati emlékek. Irta: XDr. JgZ&.zaul-y Imre, VI. Midőn Kómába menet utitársaimmal ar­ról beszélgettünk; vájjon az örök város­nak, mely helyei fognak bennünket legin­kább érdekelni: mindannyian sejtettük, hogy legmaradandóbb benyomást sz. Pé­ter temploma és a katakombák fognak ránk gyakorolni. Nem is csalódtunk. Sz. Péter templom nem csak megfelelt várakozásunknak, de sőt felülmúlta azt. Örökre feledhetlenek előttünk azon perczek is, melyeket az első keresztények temetkezési és ajtatoskodási helyeinek, a katakombáknak megtekinté­sére szenteltünk. Az idők vas fogával is daczolni tudó ke­gyelet 42 ősrégi temetőt tartott fenn a mai kor számára. — Legnevezetesebb kö­zülök az appiai úton (via appia) sz. Se­bestyén bazilikája alatt elterülő Kalixt- féle és a Porta Pia közelében az Ágnes- féle katakombák. — A Kalixt-katakom- bák jóval terjedelmesebbek, az Ágnes-féle sírüregek azonban épebbek, f Egyébként egyik a másiktól nem sokban különbözik. Ha láttuk az egyiket, a másikról is fo­galmunk van. Én az Ágnes-féle katakom­oltóink önzetlen fáradozásaik által szerzett érdemeinek el­ismerése, amit kedvezően elősegített 15 tűzoltónak szolgálati éremmel való nyilvános kitüntetése. Rövid idő múltán kerek két évtizede lesz annak, hogy városunk lelkes polgárai­nak jobbjai az országszerte megindult üd­vös mozgalom első lökését megérezyén, a tűzveszély elleni védekezés szervezésének nem mindenki előtt rokonszenves ügyét magukévá tették és annak polgártársaikkal való megismertetését elősegitették. Kevesen kaptak a kezdet nehézségeivel küzdő mozgalom első fellendülésén. Keve- ' sebben voltak, akik népünk „született t ü z o 11 ó i“-nak felfogásával megvívandó küzdelemre magukban elég erőt s kitar­tást éreztek. Még kevesebben akadtak olyanok, akik az előrelátható nehéz küz- 1 delem első csatáiért a felelősséget magukra vállalni bátrak voltak. Döntő ütközet után felszökik a nyertes fél papírjainak értéke, megnyílnak előtte a világforgalom hitelének forrásai és min­denki az ő erejét, hatalmát bámulja, mi­alatt ellensége megalázva esd bocsánatért. A győztes hadvezér helyére könnyen akad pályázó, de az olyan hadsereg, mely­nek eszméjén és reményén kívül egyebe nincs, a kapzsi világ támogatására nem igen számíthat. Megbecsíilhetlének annak a férfiúnak az érdemei, aki elsőnek lép be ez eszme szolgálatába, hogy annak számára hadsereget szervezzen, és aki az általa szervezett hadsereg első döntő ütkö­zetét megnyeri. A váczi önkéntes tűzoltó csapat szerve zése sem volt kis dolog. A polgárság érdeklődésének felébresztése, a fiatalabbak ambitiójának felvillanyozása, a csapat első tagjainak ' összetoborzása, ruházatuk, a kézi és tűzoltó szerek meg­szerzése és a tűzoltó őrtanya létesítése bákat látogattam meg, mely hosszában megmérve 18 angol mérföldet tenne. — Előbb a IV-ik századból való templomban néztünk körül, azután a sekrestyébe men­tünk. Itt mindnyájunk kezébe égő gyer- tyácskát adtak. A vezető egy vasajtót nyitott ki, — s mintha pinczébe mennénk vagy 8 perczig lépcsőkön haladtunk lefelé. Midőn a lépcsők megszűntek, a gyertya világánál igen szűk, — 75—80 centimete- ter széles s mintegy 2 méter magas folyo­són találtuk magunkat. A folyósó mind­két falán egymás fölé vájt hosszúkás üre­geket látunk. Némely üreg üres, de van­nak olyanok is, melyekben emberi csontok nyugosznak. Itt-ott fölirattal ellátott már­vány lap zárja el a sír-üreget. Az első keresztények symbolikus alakjai, a falakra vésett pálma, galamb, hal, valamint Krisz­tus mongramraja (X P) is sűrűn szemünkbe ötlenek. Részint szabadon, részint kisebb fülkékben apró üveg- vagy cserép-edénye­ket (phialae) is találunk. A régészek vér­edényeknek nevezik ezeket. Az üldözések idején ugyan is a vesztőhelyre vitt martyrok kiömlő vérét a hívek kendőikbe, sziva­csokba felfogják, s azután edénybe csöpög- tetve, a vértanúnak eltemetett holtteste mellé helyezték, hogy e véredényről a mar­tyrok sírjai felismerhetők legyenek. A földalatti folyósók többnyire egyenes irányban futnak, de 3—4 ölnyi hosszaság után jobbra, balra elágaznak, — s egy­más fölött több ily folyósó hálózat terül el. A felső folyósók levegője egészen tiszta, sokak hosszas kitartását és fárasztó után­járását emésztette fel a felebaráti szeretet oltárán. Jutalomra és kitüntetésre való minden kilátás nélkül a saját idejét és munkáját lekötnie és egészségét, sőt életét is kocz- kára tennie kellett annak, hogy veszélybe jutott polgártársának életét és vagyonát megmentse, aki e csapat kötelékébe belé­pett. Aki e csapat szervezőinek élére állott, aki e csapatot az első küzdelemben vezé­nyelte, aki a polgárság nagy részének ellenszenve felett az első döntő ütközetet diadallal megvivta, aki e csapa­tot itthon és széles e hazában képviselte, aki ennek mindenütt tekintélyt és elisme­rést szerzett és aki nehéz hivatását 1G esztendőn keresztül híven és önzetlenül betöltötte: az Krenedits Ferencz volt, a váczi tűzoltók első fő- parancsnoka, kit ügybuzgó munkás­ságáért a tűzoltók országos szövetkezetébe felvett tűzoltó egyletek kezdettől fogva a szövetkezet központi választmányába való beválasztással s utóbb azon megbízással tüntettek ki, hogy a biztosítási intézetek megadóztatása tárgyában alkotandó tör­vényjavaslat tárgyalására a kormány által összehívott anquetten mint elismert szak­ember az ország összes tűzoltóinak érde­keit képviselje. A váczi önkéntes tűzoltók egylete Kre­nedits Ferenczet legutóbbi közgyűlésén a tűzoltás ügyében szerzett elhervadkatlan érdemei elismeréséül örökös tiszteletbeli főparancsnokának választotta meg és a közlelkesültség bizalomteljes hangján el­határozta, hogy életnagyságú mellképét az egylet költségén le fogja festetni és emléke megőrzéséül az őitanyán ki fogja függesz­teni. A tűzoltók megtették, a mi tőlük telt. Magasabb kitüntetésben érdemeket nem is részesíthetnek. de az alsóbakké már fojtott. — Egyes helyeken a folyósók kiszélesbülve, négy- szögletes vagy gömbölyded szobákká (cubi- culi) alakulnak. Az ily szobák vagy egyes családók, avagy valamely nevezetes vér­tanú sírjaiul szolgáltak, — s a rendes sirliregeken kívül a hátterében márvány­nyal födött sarkophagot is előtüntetnek. A Sarkophag egyúttal oltára volt a po- gányok által üldözött keresztényeknek, kik itt hallgattak sz. misét, s itt járultak a szentségekhez. Órákig is elmerengtünk volna eme leg­első templomokban s nagy érdekkel s tüzetesebben szemléltük volna a földalatti síremlékeket, de gyors lábú vezetőnk csak­hamar tova haladt, — s utánna kellett sietnünk, — egyes pontokon sokáig nem időzhettünk ; észre sem vettük, midőn a kanyarulatoknál eltűntek előlünk társaink ; néha azt hittük eltévedtünk, de a másik pillanatban a gyertyácskák lángja avagy a beszélgetők hangja útbaigazított s el­oszlatta ijedtségünket. Igazat adtunk ve­zetőnknek, ki már a lemenetnél figyelmez­tetett bennünket, hogy egymástól el ne maradozzunk. Nem is gondnok : mily köny- nyen áldozatai lehetnénk kíváncsiságunk­nak, ha többed magunkkal járva e sötét labyrintban, — egy magányosan, vagy ketten-hárman — messzebbre elmaradnánk a többiektől. ügy látszik hajdanában emlékekkel meg­rakodva szokták a zarándokok elhagyni a katakombákat. Ma már ez nem lehetséges, 03"Z

Next

/
Thumbnails
Contents