Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-03-04 / 10. szám

II. ÉVFOLYAM. 10. szám. VÁCZ, 1888. MÁRCZIUS 4. / HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Hirdetések : helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ 6 frt — kr. fél évre ..................... ..................... 3 > — » negyed évre ....................................... 1 » 50 > Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. sora (négy hasábos garmond sor) ..................... ..................... jcl.> Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg illeték : minden beigtatásnál ................................. :$<> kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Az amerikai szőlő. Dr. Kiss J. közleménye. II. Egy ezer száz harmincz forint azon minimális összeg, a melybe egy hold amerikai alanyokon ojtott szőlő elő­állítása kerül. „Lássuk már most vajon mit jövedelmez? Miután a mint elég világosan, úgy szólván kézzel fogliató- lag kimutattuk, hogy a legkitűnőbben sikerült ojtásoknak is több mint har­mincz százaléka elvész, ennek folytán a termő tőkék száma is ilyen arány­ban megapad, következőleg azon évi átlagos 12 hectoliter középtermésből, melyet eddigi szőleink évi hozamára megállapítottunk 30 százalékot okvet­lenül le kell ütnünk, igy egy évi átla­gos termésül semmi szin alatt nem le­het többet 8 hectoliternél felvennünk. Hogy pedig ezen felvételünk épen nem alapszik pessimistikus számadáson, föl­tetszik onnan, hogy egy kitűnő borá­szunk egy-egy hold szőlő évi hozamát az egész országban összegyűjtött sta­tisztikai alapokon csakis 7 hektoliter­ben állapitja meg, holott a mi szemlé­lésünk ezt 8-ra teszi, annak daczára, hogy a tőkék harmincz százalékát hiányzónak fogadjuk el.“ Már most 8 hectoliter bornak az értéke, ha annak heetoliterjét 10 forintjával árusítjuk el; kerek összegben épen 80 forintot tesz ki. És most engedjék meg igen tisztelt szőlősgazdáink, hogy azon egye­Ä „Yáezi Hírlap“ tárczája. A kis harang . . . A kis harang csendül lágyan Oda lenn, a völgy ölén; ELelkapva egy-két hangot Pajkos szellő hoz felém ; Oh, ez a hang! tisztán csengő! Hányszor el nem hallgatám, Mig itt éltem, mig e hely volt Ifjúkori kis tanyám. Az idő múlt, röpke szárnya Áthaladt az éveken ; Sok búbánat, beteg kedély : Ez, mit adott énnekem. Roskadozva térek vissza, Itt nyugalom vár reám ! Köszöntelek beteg szívvel Ifjúkori kis tanyám ! Vész- s viharban hogyha álltam. Nagy veszély, ha környezett, Sötét felhők tornyosultak Őszülő fejem felett, Életemmel ha számoltam, Ha közel volt a halál: Könye8 szemmel gondoltam rád, Ifjúkori kis tanyám! Most pihenni haza térek, Megpihenni ha lehet; Sok csapás ért, baj üldözött, Ismerem az életet. Csend, nyugalom, örök béke: Ez, mit sebzett szivem vár, Csak azt kérem : add meg néki Ifjúkori kis tanyám 1 Sah. Böngészet. Tóthit Menyhért, úti élményeiből. (Lak ne mosolyogj, nyájaskodó olvasó! A czirn kaviárja és a kalandok csemegéje közt van még egy kis prózai menu. nes kérdéssel forduljak hozzájuk, hogy ezen 80 forintnyi összeg vajon mire elég?! „Ez csak, mint szemmel látható, az egy ezer száz harmincz forintos tő­kének épen megfelelő évi 7°/o kamatja. Igen ám ; de ezenkívül fedezni kellene az állami és községi egyenes és pót­adókat a mire holdánkint a mi vidé­künkön körülbelül 10 forint szükséges. Munkáltatni kellene, sőt okvetlenül kell a szőlőt, még pedig fokozott szor­galommal és körültekintéssel, mert ha meg nem munkáltatjuk, teremni épen nem fog, erre pedig a szüretet és pásztorpénzt is beleszámitva a 80 forint holdánkint maga sem elég. De azonkívül számításunkban még egy vak hiba onnan is támad, bogy az ilyen beojtoft tőkék még a leggondo­sabb művelés mellett is a legkitűnőbb talajban négy, őt év múlva elcsenevé­szednek, elhalnak, hacsak nem döntet­nek és bujtásoltatnak. De ezen szőlő- miyelési munkálatot, meg épen azért lehetetlen rendesen végeztetnünk, mert az amerikai venyigék gyökerein foly­ton ott leselkedik az európai nemes fajok halála, a filokszera és a mint az első beojtott tőkét európai szálaira el- bujtásoljuk, annak megeredő gyökér szálait abban a porezben megtámadják és mielőtt az eldöntött tőke uj gyümöl­cseit megérlelhetné, kérlelhetlen ellen­sége által menthetetlenül elpusztittatik. Ez pedig olyan öreg hiba, bogy a ki Mielőtt bepillantanod engednélek bará­tom leveleibe, értsd meg tőlem, ki volta- képen a fráter? Ajánlására szolgál, hogy iskolatársam volt. Az iskola ugyan nem használ néha, hanem a társak olykor igen tanulságosak. Tüstént meggyőződől róla. Menyusnak igen fényes tehetség ju­tott, hanem egyúttal sokkal hevesebb vér. semhogy türelmesen be tudta volna várni, mig a leczkék naponkénti harmatcsepjei és némely cathedrai lumen verőfénye meg­érleli nála az „iskolai bizonyítvány" áloe virágzását. Az áloe egyelőre tövist hajtott. Mert szúrós volt a fiú, tele dévaj pajzán - sággal. Azok érezték léginkább, kik gyü­mölcsét lesték, ha már virágát nem lát­hatták. Mert pénze is volt a fiúnak annyi, a mennyivel higgadt vérit ember fényesen elél holtáig. Hanem ügyessége még több volt a köl­téshez. És hogy ezen tehetségének fejlesz­tésére nem veszett kárba egyetemi cursusa, fényesen bebizonyította azzal, hogy mi­helyt szabadon rendelkezhetett vagyonával, elverte egy év alatt. „No nem is volt hát a fráternak olyan nagy esze, ha nem tudott vele okosabban bánni!“ — Nemde ez Ítéleted felőle, ér­telmes olvasóm? Pedig dehogy nem volt! Mind megma radt neki, hisz pénzét ész nélkül költötte. Ez volt szerencséje. Mi lett volna sorsa szegénynek, ha eszét költi pénz nélkül ? Megmaradt eszének köszönhette, hogy sem adósságot nem csinált, sem váltót nem hamisított, sem ólommal nem iparkodott koponyája bélését pótolni. Volt benne velő bőven. Kistafirozhatctt volna vele egy hét me gyére alkalmas főispánt és a hulladékok­ból még telt volna egy elméleti bölcselőre, három igazgató tanácsra, hat hivatalnokra és tizenkét akadémikusra. Hanem hát — irtózott a komolytól és a chahlontól. Szelleme tiltakozott az szőlőmiveléssel alaposan foglalkozott, az első tekintetre be fogja látni és nyíl­tan megvallani, hogy egy olyan szőlő, a melynek ojtott tőkéit bujtásolni nem lehet: annak állandósága, maradandó - sága és termősége semmiféle talajban egyátalán nem képzelhető, de nem képzelhető különösen a mi söványos domboldalainkon, melyeknek minden termőképessége attól fel tételeztetik, hogy a gyakori ganajjal, és trágyával dúsan ellátott döntésekkel és bujtáso- lásokkal földjét megzsirozzuk, rögeit és göröngyeit porhanyókká, a lég­köri csapadékok felvételére alkalma­tosakká tegyük. A hol az ily munká­latot a hegyi szőlőktől megvonni kény- telenitettünk : ott először a tőkék termő- képessége fog megkevesbedni, majd tökéletesen elveszni, később pedig ma­guk a tőkék is mentlietlen enyészetbe sodortatnak, úgy hogy bátran kimond­hatjuk, hogyha a magas hegyoldalak­ba ültetett amerikai venyigéink képe­sek volnának is szerencsésen megfo- gamodni, az ojiásokat kedvezőleg fel­venni, de a mint a gyakori búj tásol á- sokat és döntéseket kénytelenek le­szünk tőlök megvonni, ép oly gyorsan el fognak pusztulni, mint a mily hamar tönkre mentek a filokszera támadásai folytán a régi nemes tőkék. De tegyük föl, hogy mindezen ne­hézségeket szerencsések lehetünk egy vagy más utón legyőzni vagy Htunkból algebra, Ízlése a görög abc, őszintesége a rhetorika és dialektika, végre ítélő tehet­sége a tanuló ifjúság számára irt történe­lem ellen. Nem is savanyodott bürokratikus ugor­kává, de még azt a veszélyt is elkerülte, hogy a bor-bándi, v. k. orsz. gy. képvise­lőjének dicsőségét pénze bánja, és .még a a magyar állam járadékok érték hullámai­tól sem leli őt a váltó láz. Mert lett belőle commis voyageur. Volt indignatio az ismerősök közt. Ba rátja persze már nem volt a szegénynek, mert pénze már elfogyott. Hogy fertály-mágnás Pyladesei beszél­tek-e ezen skandalumról öt percznél tovább, nem tudom. Nem gyanúsítom szegényeket részvét hiányáról. Ellenkezőleg: oly bő­vében kínálkozik körükben a théma, hogy bizony ne n szentelhetnek sok időt egynek. Hanem egykori tanuló társairól tudom, hogy azóta nem engedik nevét emlittetni házukban. Hogyan is kellene például Gyá- vássynak, az x-i törvényszék birájának, vagy Pokróczynak, az entreprise de pompe funébre főprotectorának, azaz: az . . . -dik kerület tiszti orvosának, vagy Csóvályi- nak, a tanfelügyelőnek, vagy KormÖssynek, a prókátornak, satb. satb.-nek saját formá­jából kikelnie, ha . . . „Lótfut Menyhért barátom, commis voyageur . ...“ képte­lenség ! Mondják, hogy szilárd pontokra települt osztrigák igen exclusiv aristokratikus gondol kodásmóduak. Ha főbe lövi magát, csak úgy özönlött volna a koszorú koporsójára. Némelyek vagyoni tönkének hírére állítólag már meg is rendelték a fájdalmas részvét hirdetőit; némelyek legalább alkalmas szalag-devise- ről tanakodtak. Az a felülés fáj az embernek leginkább, melylyel nevetségessé lett. Azzá lett pedig minden gyászra készülő, kinek Menyus a világ legvirágosabb ked­vében mondta el, hogy lemond a szánalom fanyar leveleiről, és gyászuk szalmaüres eltüntetni, akkor is marad még egy végtelenül válságos, fenyegető,romboló körülmény, melylyel, ha mi nem aka­runk megszámolni, akkor az fog velünk végkép leszámolni. Ez pedig a boroknak rohamosan hanyatló áraiban jelentke­zik. Tessék csak a borvásári jelentése­ket országszerte figyelemmel kisérni: a hitelesén kitüntetett borárak, vidéken- kint 6 — 8 forint körül lebegnek. Ily válságok és hanyatlások közepette az általunk 80 forintra felvett évi átlagos jövedelem is leapad 60 forintra, sőt még ennél is kevesebbre. Ennek jobbra fordultához pedig, vajmi hiú dolog volna alapos reményeket fűzni, sőt ha­tározottan mondhatjuk, hogy azon vég­telenül alacsony árak még- beláthatlan sülyedésnek néznek elé. Mert egyrész­ről óriási homokterületek lettek az utolsó időben kitűnő termő szőlőfajok­kal beültetve, melyek a legközelebb jövőben már a legdúsabb szüreteket fogják önteni, már pedig a hegyi gazda abban a végtelenül egyenetlen ver­senyben, melyet neki a fillokszerától ment homokos szőlőkkel kell felvenni, becsülettel és sikerrel a helyét soha meg nem állhatja. O neki nemcsak háromszoros munkaköltséget, fokozott adót, drága fuvarozást kell viselnie,' hanem magas áru, kétséges sikerű, ide­gen vesszőket beszereznie, azokat rop­pant drága árakon beojtani, egy uj, az állandóság' semmi attrimutumával fel immortellejeiről, és felcsap szegény mun­kás embernek. Meg is koszorúzta elszántságáért a gond­viselés az életkedv, az örökderült ke'dély naponként megújuló friss koszorújával. Commis voyageurből Z. gyártulajdonos ügynöke, fac-totuma, jobb keze lett. Némely ember gyalogszerrel liasadtában sem érne rá egy-egy út-széli virágot tépni; Menyus barátom hozzájok fért, ha vasúti vágány mellett nyíltak is, és mig akár­hányak csigalépésök daczára sem érkez­nek a világ és élet időt érdemlő képét rögzíteni, addig M.-nak képtára van oly jelenetekből, melyeket úgy szólván a coupék ablakán át lopott. Erről levelei tanúskodnak. Hogy jutot­tam hozzájok? Egykor összehozott vele a véletlen. Utaink más rétegekbe tértek szét, sokára nem is találkozhattunk. Szervusz Menyus! Nini hisz ez C . . . Laczi ? — ismersz még ? Hát hogy szólítottalak volna különben ? Nem úgy értem . . . folytatja kissé za­varban, végig nézve rajtam. Jó kabát volt rajtam és kezemen glacé-keztyü . . . ha­nem, nem restelled, hogy ismersz? Megint csak azzal a kérdéssel válaszol­hatok : hogy szólítottalak volna meg kü­lönben ? De — talán nem tudod, hogy ... mi vagyok ? Azt hiszed annyira elmaradtam tőled...? Én maradtam el tőle? Nem fogadom el, — collégák vagyunk! Hogyan ?! Te is . . . ? Csak úgy, hogy te a más ügyében jársz el annak risicojára, én pedig a magam gondolatait colportálom — saját risicomra. Jobb helyzetbe vagy: höhere Diátenclasse, höhere Hang! Nem akartam magamban és benne fájó emlékeket felnyitni, különben eszébe juttatom, hogy, mit az iskola mind­kettőnknek az elégtelen pensumok padjain utalványozott, azt az' élet pontosan bevál­totta.

Next

/
Thumbnails
Contents