Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-23 / 52. szám

VÁCZI HÍRLAP. Deczember hó 23. ■ : s összegnek 70—80°|0-a mind apró ! 'C t, melyet az a puszlulónak hirdetett műves osztály tanult összekupor- g diii, midőn szűkre olvadt jövedelmét becsülni kezdette. Nézetünk szerint né­- k a válságot már átélte s nem a jelen ok, hanem a 70-es évek közepére esik isztulása. Akkor pusztított az uzsora adóvégrehajtás legjobban. A 80-as i elején mindez megszűnt. A ki a művesek közül gazdaságilag épen íekült meg e válságos napokból, an- nem árt sem a fillokszera, sem más :edelein. Az meg tudja keresni ke­iét és becsülni nehezen összeverité- ku ett jövedelmét. Az nem csinál adós- s; )t, nélkülöz, de tizet, s bármily ke­veset, de tőkét takarít össze a jövőre, városunkban a közadók soha sem lak be oly bőséggel és rendesen mint a mait évben és az idén. A hátrálé- bamulatosan megapadtak, állami vá­rosi és megyei adóban a n é 1 k ü 1, hogy az adóvégrehajtás szigora alkalmazta- volna. Csak az állami adókból az első ncz hóban több jött be az idén az ' z évre ! :V nál. A megyei köz- >7»lka háí! c léi i, mely az év elején V -0 forintra ment, az év végén alig ány sz á z forintra apadt le. E fizető- ességgel aránylag nőtt a város pofi­it,,: i jelentősége is. — A 70-es évek­ben alig volt 5—600 választója, ma : 0 körül van létszámuk. Pedig akkor 7 )000 forint körül volt városunk állami adója s ennyi után volt szedve a pót­adó. mig most alig 56000 forint után var az kivetve. Ebből is látszik mily ÁH;os az az okoskodás, mely a napok­ban 80000 forint adóalap emlegetésé­vel fitogtatta valami hírlapi czikkben sta stikai tudományát. De menjünk tó­im. Mit bizonyít a népszámlálás? Azt, h . r a fillokszera előtti években 1870.- és 1880. között alig szaporodott va­lamit városunk népessége. Pedig ez a vagvonosodásnak legjobb statisztikai hő­mérője. A baj, a szegénység, igaz, hogy meg in.%ö meg van népünk újabb nemze­dékében a jó akarat és munkakedv, meJ t épp a megpróbáltatás napjaiban al■ ’ a győzelmeit. A károk és elemi csa­lásoknak is meg van nemzetgazdasági Vác z, 1888. p „Um Hírlap“ íárczája. Karácsonkor. s'er etet s alázat testté válva Betlehemben üli ünnepét,-•megváltott szivekből e világon Hozsanna-szózat hangzik szerte-szét. szeretetnek milyen lángja volt Ott. y e földért a menyet elhagyd, 'ejére az, ki önmagából boldog, zenvedés tövist, hogy tűzte rá ? ! V. % dicsőség, fény örök királya '<r ded alakba rejti el magát; Tí>gy fér a nagyság el e kis ruhába, rí kit Urául hirdet száz világ P . . . A szeretetnek isten-napja éget Es az alázat von ma porba le, Hoz v ott imádjuk a nagy Istenséget, /•' / Messiásunk — mindenünk leve. — jeí a jászolhoz gőgös ember-elme) iái nár Istennek képzeled magad', Mer 1 a természet nagy, sz,ent műhelyébe Elleshetett a vizsga pillanat. — Ver és alázodj meg, iml itt a Mester, [/ borostyán a fejeden nem ég? e a kontár csak mázoló ecsetlel '■■■ kén jársz, mig itt porba hullt az Eg l 'ijj ide az emberszerelelnek zatirája, vakoló sereg légy gúnyul a legszebb érzelemnek, // az ember szívnek mélyén ered.-// e bölcsőtől nem kapod a lángol, ' <ó fény az, mely tévulat jelöl, hasznuk, mert felébresztik a bőségben ernyedő tetterőt. A történet bizonyitja, hogy a népek gazdagodása nem a köny- nyü aratást adó bőségben, de nehéz, kitartó munkásság és szorgalom árán született. Amerika kivándorlói nem a déli államok bőven termő rögében, ha­nem Massachussels és Rhode-island ko­pár talaján vettették meg gazdagodásuk alapját. Peril minden aranya nem őrizte meg Spanyolországot az elszegényedés­től, mig Anglia krétás szigete és Hollan­dia tenger borította mezei a vagyonóso- dás eddig nem ismert mértékének leltek bölcsőivé. Egy iró feljegyezte a Lissabont mull században ért borzasztó földrengés tör­ténetéből azt a jellemző adatot, hogy mindjárt a vész után a romok és pusz­tulás közepette megjelent egy csodadok­tor, ki földrengés elleni pilulákat kínált az ijedezők hiszékenységének. Vala­hányszor a fillokszera dulása után né­pünknek kínált közgazdasági csodasze­rekről olvasunk, a paprika, dinnye, gyógyfű és nem tudom miféle régen ajánlott, de lehetetlen dolgok termelésé­től városunk öt felekezetes iskolái tan­tervének és könyveinek megváltoztatá­sáig, mindég e földrengés elleni pilulák jutnak eszünkbe. Mikor pedig hozzájuk a város újabb »statorává« a szegény nép erszé­nyére, még egy uj hivatal, a közgazda- sági intéző hivatala is szóba hozatott, akkor meg épenséggel Csiky Gergely egyik korszerű alakjára gondoltunk, ki egész életében nem dolgozott semmit, hanem mindég egy olyan hivatalt kere­sett. melyben nem kell dolgozni, hanem csak jó sok tanácsot adni a hazának. Vácz város közönsége számadatokkal és tényekkel mutatta meg, hogy nincs szüksége se földrengés elleni pilulákra, sem ily tanácsadó hivatalokra. Az segít magán és az Isten is megsegíti. Rálépett a haladás útjára, s tovább fog azon ha­ladni minden megpróbáltatás és sanya- rúság daczára. És nem állítja meg abban sem az irigyek csufolkodása, sem a kis liilüek rémlátása. E pur si muove. A té­nyek beszélnek. A jövő a mienk. Isten velünk. Önzetlenül nem válthat meg világot, Csak kit az Eg szerelme gyujta föl! Viz Zoltán. Idegen országban. — Bécs. — Idegen országban, elhagyatva élek. Itt bolyongok, mint a hazajáró lélek Nyugalmat nem lelve. Úgy tűnik fel minden, mint egy kába álom, Éleloltó méreg bűvös rózsaszálon Illatot lehelve. Bolyongok, bolyo?igok . . .felriaszt a lárma. Boldog lennék most, ha ölelő kar várna! Hiába . . . hiába. Oly idegen minden, oly távol a bérezek, Melyek felé vágyó áhítattal nézek Át a szép hazába. Tarka fellegvárak, csillogó remények Álomba ringatva ide vezérlének Messze a hazáiul, Ahol egyetlen egy roko?i kebel sincsen S mégis angyalomra emlékeztet műiden Ami elém tárul. Kelet felé száll egy rózsaszínű felleg . . . Megüzenem tőle mennyire szeretlek Aranyos virágom. Megüzenem azt is, hogy nem vagyok árva, Hiszen hozzád visz a képzeletem szárnya, Ahová úgy vágyom. Eltűnik a felhő . . . elfödik a bérezek; Elfödik mint én azt, mit szivemben érzek, Ha gyötör a bánat. Megnyugszom a sorsban . . .fény kel a nap árnyán Közgyűlés. Ritka kitartás jelentkezett városi kép­viselőtestületünknél ez alkalommal. Har- minezhárom tárgyból álló hosszú tárgy- sorozatot elintéztek oly rövid idő alatt, mely máskor alig volt elegendő két tárgy elintézésére. A közgyűlés már kez­detében zajosan kezdődött. A betörés-ügy volt vita alatt s ez alkalommal volt al­kalmunk tapasztalni, hogy bizony még nemcsak a rendőrség kevés, hanem . . . . Egyébiránt talán sikerül olyan módon, hogy t. i. a lépcső is ajtóval láttassék el, mint az ajánlva lett, elérni azt, hogy a betörés veszélye jövőben némileg cse­kélyebb leend. Az első pontok, habár nem is nagy vitát, de mégis elég élénk eszmecserét provokáltak. A kőfal kiépitése, mint azt már jeleztük, olyformán eszközöltetik, hogy mellette a hiduteza is betömetik. ürömmel győződtünk meg ma is, hogy a képviselők minden módot elkövetnek, hogy városunk minél inkább emelkedjék. Erre czéloz azon intézkedés is, hogy a Neuwirth-féle fatelep bekerítése is csino­sabb legyen s mindezek mellett a város ugyanannyi, vagy esetleg több bérletet is kap. Halottunk panaszt arról is, hogy rend­őrségünk goromba. Piát ezt nem árt megszívlelni azoknak, a kiket illet. A gabonamázsálási jog bér­beadása adta meg erre az impulsust, mert a köteles mázsálás keresztül vitele tár­gyában a rendőri közegek nem éppen udvariaskodták. A hosszú tárgysorozat fontosabb intéz­kedéseket ezeken kivül nem tartalmazott, de megemlítjük, hogy a tűzbiztonság elő­mozdítása tárgyában is igen fontos ha­ladásról értesíthetjük olvasóinkat, mert az uj szerződések értelmében a Goldberg és Neuwirth fatelepeken éji őr s mindig készletben levő tűzi fecskendő áll ezentúl. Felhívás és kérelem. A városi magánkórház s a városi sze­génylap javára a közelgő karácsonyi s újévi ünnepek alkalmából könyöradomá- nyokat kérünk s gyűjtünk. A városi magánkórház — amelybe kö- nyörületességre szorult embertársaink val­lás különbség nélkül felvétetnek és ápol­tatnak, amelyben az 1887-ik év folyamán 14 férfi és 10 nő 615 ápolási nap alatt gondoztatott, ahol egy egyén naponta 64 kr. ápolási költséget igényel — tisz­tán kegy- és könyöradományokból állít­tatott fel s tartatik fenn. Tisztelt polgártársak! Nemesszivü em­berbarátok ! I Évtizedeken át kegyesek valának te- . hetségük szerint gyámolitani és segély­ben részesíteni! Midőn ezért hálás köszönetünket és el­ismerésünket a város szenvedő polgár­sága nevében kifejezni kötelességünknek tartjuk ugyanekkor, bátorítva a már any- nyiszor tapasztalt áldozatkészségük által, újólag is azon kéréssel fordulunk Önök­höz, tisztelt Polgártársaink! Nemes szivü emberbarátaink! hogy az újévi üdvözletek megváltásául városunk magánkórháza alapjának a városi szegényalapnak gya­rapításához ezúttal is bármi csekély pénzbeli kegyadománynyal hozzájárulni kegyeskedjenek. Szives adományaik a hivatalos órák alatt Meiszner Ede közgyám úrnál a városházán átadhatók. A kegyes adakozásokat, hirlapilag fogjuk nyugtázni. Váczon, 1888. évi deczember hó 19-én. A városi tanács. Kimutatás Atüzőrtorony felállítás! költ­ségeire begyült adományokról­A lefolyt héten a következő adományok gyüjtettek : A decz. 19-iki felolvasó­estély tiszta jövedelme Pápa József ........................ Hufnagel Imre . . . . Helmák Ferencz . Schuller Katalin . . . . Haffner Ferencz . . . . Összesen: 9 frt 60 kr. ^ 77 77 60 77 77 77 20 77 r> 1 „ 50 V — 77 13 frt 90 kr. A decz. hó 16-tól decz. hó 22 ig terjedő idő alatt gyűjtött 13 frt 90 krt, azaz tizen­három forint kilenczven krt átvettem. Vácz, 1888. deczember hó 22-én. Alillmann Géza, a váczi önk tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyü- mölcsözőleg elhelyezett 374 frt 60 krhoz a jelenleg nyugtázott 13 frt 90 krt hozzá­adva, van eddig összesen 388 frt 50 kr. Felhívás a Magyarországi Kárpát-Egyesület Osztályának megalakítására. Rég érzett hiány, hogy a turistaság hazánkban, különösen annak szivében, a fővárosban, támogatásban nem részesül. Ez annál sajnosabb, mivel a turistaság úgy az egyes egyénre, mint egész or­S a kiderült égen a legszebb szivárvány Vihar után támad. Alpári Lajos. Dalok. Ha szememben köny ragyog, Alikor bánatos vagyok, S ha vész dúl a szivemen, Megvéd-e a szerelem! ? Szerelem! ? . . . Haj szeretni Nevetséges valami! Á ki szeret, gyűlöl is, Mert a leány mind hamis. * * * Nem úgy van dm, mint mondjátok ! Nem epesztett sohse bánat! Ha köd borul az erdőre, Nem lesz vihar, ne félj tőle! Ha viharzik fönn a bérczen, Lenn a völgyben nyugszik minden : Ha két szemem könybe lábbad, Messze járhat még a bánat! Ide jer hát az ölembe! Bú, vihar mind elmúl tőle! Adj egy csókot, ha ?iem éget, Úgyis mit ér ez az élet! * * * Bús a nótám, búbánatos a szivem, Rútul bánik ez a világ én velem! Irigykedve elszakított te tőled, S azt akarja hírt se halljak felőled! Annyit-annyit, úgy búsulok utánad! Nemsokára meg is szán már a bánat. De akkor is azt húzzátok én nekem: „ Ezt a kis lányt, barna kis lányt szeretem * * Nosza fiúk az irgalmát most igyunk! A világért ürítsük most poharunk! Úgyis régen adós vagyok már neki Azért, hogy a szenvedésem neveti. Hadd nevessen, bánom is én, a világ! Korcsmárosné azért is a legjavát! Farkasszemet nézek most a szivemmel! Alajd meglátom, melyünk fárad előbb el! L. N. Szép asszonynak. I. 3NzT.-rLa.lr. Oh, hidd, sejtve érzem, Ha szemed rám tekint, Hogy ott a szerelem Fényes csillaga int! Oly messzi világ vagy Te szép csillag nékem, — S egyedül imádlak A nagy mindenségien ! — Ha a lelkem egykor Aids világra szállna, Légy te kedves csillag Az ö menyországa / . . . Vácz, 1888. decz. IG. R. Piros Rózsi. — Népballada. — Ragyogón süt le a nap Egy szép házikóra, Csinos ez, de csinosabb Benne a lakója. — „Piros Rózsi glambom, Láng a szivem érted, Nincs éjjem se nappalom, ó ha ezt megérted!“

Next

/
Thumbnails
Contents