Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-12-23 / 52. szám
t/ACZ, 1888. DECZEMüSR 23 $ SZERKESZTŐSÉI: Váczon, Duna-sor 587-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) HELYI ÉS YIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. KIADÓHÍV AT A] Váczon, Külső-sor 892. (Ide küldendői pénzek, hirdetési dijak és hin Előfizetési ára: (helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) Egész évre íi frt. — Fél évre 8 frt. — Negyed évre fi fit 50 kr. Egyes szám ára : Í.0 krajczár. Kapható : a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében (Csillag-szálloda mellett.) Kéziratok vissza nem adatnak. Bér mentetten levelek el nem fogadtatnak. Békesség a földön. (F. f.) Ez volt a világ örökös óhajtása, ezt zengték már a mesés ó-korban | s hirdették mindenkor a tudósok, bölcsek s óhajtották a népek, mint azon egyedüli tényezőt, mely egy rövid emberéletre legjótékonyabban hat. Fájdalom azonban, hogy ez mindég csak óhaj maradt s az évezredekben alig van évtized, mely az emberiség békétlenségét ne jelölné véres betűkkel. Eme békétlenség előidézőjét ha kutatnék, csak az önzés határtalanságában találnók meg, mely bennünk gyűlöletet, irigységet szít embertársunkkal szemben. Előre haladott kort élünk, előttünk feküsznek a tudományok könyvhalmai s a béke, a szeretet tana: a keresztény ► vallás alapjában tanit a felebaráti sze- retetre, de mi ezt nem halljuk, amabban pedig figyelemre csak a nyers realizmust méltatjuk; és így csak maradnak azok a szivtelen, kegyetlen emberek, kiket a szeretet meg nem indit és a kiknek önzése túl képzeli magát minden valláson és erkölcsi tudományon. Nem vagyunk kíméletesek felebarátunk iránt, nem elnézők testvér, szülő iránt; csak azt követjük, csak azt cse- lekszük amit saját »én«-ünk érdeke diktál. Ennek áldozunk, ennek élünk, ami ezen kivül esik, az mind semmi!... És amit az egyesek cselekszenek, az a nemzetek életében is nyilvánul. Ebben rejlik a kulcsa annak -a szomorú békének, melyet mi élvezünk. A szuronyok milliói csak a gyűlölet, az ellenségeskedés, a viszály symbolumát képviselik, és nem a béke s a béke iránt való szeretetek És bármiként hirdetik a lángszavak a békét, nincs többé gondolat, mely a polgárnak ebben való hitét megerősitené ! Nyugtalanul kel, bizalmatlanul lát napi teendőihez s szeme könybe lábad, ha gyermekeire és a jövőre gondol. Sok az áldozat, mit a béke tőle megkíván, anélkül, hogy a háború borzadalmai tőle csak egy pillanatra is megválnának. Csak egy gondolat nyugtatja, csak egy ad neki erőt, bizalmat a jövő iránt, az az egy gondolat, melyet a kétségbe üldözött felkeres, habár létezését el is ho- mályositá előtte a föld anyagiságához ragaszkodó buvároktana, mit a tagadó aztán hivalkodva tudománynak nevez, de a ki létezik és uralkodik a világok millíárdjai felett, ki létet adott mindenkinek semmiből! Őt imádja az utolsó rabszolga s tőle esd könyörületet a bűnös börtönének penészes, dohos celiáHirdetések : Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér : sora ÜO kr. — Bélyeg,- illeték • minden beiglatásnál SO kr. — A nyugtabélyeg külön fizetendő. jában ; és őt imádja még az a lény is, ki előtt igéjének hirdetése elzárva volt... Imádja a napban, a csillagokban, keresi a vizekben, füvekben, hová gyenge sejtelme vezeti. Vájjon, honnan ered e sejtelem, ha Ő nincs? Es imádják a királyok palotáiban. Neki tömj én ez, áldoz az egész világ? Bizzunk benne ! Istenben való bizodalmuk a szeretet magvát hinti el, mely a béke aranykalászát termi meg. Legyen békesség a földön a jóakaratue mb e r e k n e k! Szűnjön meg a gyűlölet, irigység. Ajándékozzuk meg embertársunkat a jóakarat és szeretet nemes indulatával, hogy mi azt viszont remélhessük. így törvén meg az ellenséges indulatot halomra fog dőlni a szuronyok erdeje, melyeket a vak gyűlölet egymás ellenünk kezében tart! Erre intsen titeket országokat kormányzó diplomaták és honatyák, ha a szeretet ünnepét élitek családotok körében jókedvű, piros arczu unokáktól és gyermekektől körülvéve; hogy milyen jó az a békességes otthon! .Adjátok azt meg mind ny áj u nk nak ! Emlékezzünk régiekről, Most tiz évé nagy dolgok történtek városunkban. Küszöbön volt a városi tisztujitás és az a párt, mely öt évig hírlapjával és nyelvével terrorizálta Vácz közönségét, döntő csapásra készült a polgármester ellen Népbőldogitás, radikális reformok és más bővebben ki nem magyarázott vezérszavakkal indult ádáz küzdelemére. Fővezérei még egy szó- zatos kiáltványt is intéztek a néphez, melynek diszczimei sorában sűrűn járta a »zsebelő« és »zseb me tsző« elnevezés az ellenpártra. És mi lön az éveken át előkészített hadjárat vége? Óriási felsülés. A párt talán épp ma tiz éve tartotta »nagy« értekezletét. De polgármesterré nem merte kijelölni ékesen szóló vezérét, hanem azt minden törekvésével és reményével cserben hagyva egy épp akkor ide települt éltesebb ügyvédet léptetett fel jelöltül. Ezzel megmutatta, hogy nem bízik nagyratörő vezéreiben, sem czifra jelszavaikban. Inkább egy idegen, körünkben ismeretlen férfiúnak állott zászlaja alá, hogy elbukjék, mint sem saját vezetőivel a győzelem felelősségét elvállalja. A mi ezután történt, az ismeretes. A mindenkit űzőbe vett és leczáfolt párt feloszlott. A képviselőtestület szelleme gyökeresen megváltozott. Belátta, hogy országgyülésdit játszania nem le- \ hét s a világ minden szájaskodásánál többet ér egy parányi tett. Belátta, hogy nem meddő nyelvelésben, hanem a köz- igazgatás végrehajtásából részt kivánó munkában van az önkormányzat éltető ereje. És a város közönsége is gyorsan napirendre tért a szájas dologtalanok felett. Egymás után hullottak ki azok a képviselőtestületből és megye bizottsági tagságból. E ma tiz éve lefolyt események tanúsága támad fel előttünk, midőn az akkor örökre eltemettetni vélt szellem és törekvés egy-egy hírlapi czikk ide-oda kapkodó észjárásában próbál szerencsét. Talán ma szerényebbre van kendőzve s óvatosabbá tette a tiz évi mellőztetés, de modora és fegyvere ma is az a régi meddő nyelvelés, melynek tiz év előtti bukásától van keltezve városunk újjá születése. És ennek a tiz évnek a története komoly tanúságok sorozata. A nagy szónoklatok korának bukása után üres romok maradtak mindenfelé. Tönk szélén álló pénzügyek, fizetetlen hivatalnokok és tanítók, a város ellen intézett végrehajtások, a folyó kiadásokra elhasznált letéti pénzek, a 23000 forint hadi kárpótlás el tékozlása, a város adósságainak 70000 forintra szaporodása, komoly munkához nem szokott képviselőtestület, melynek tehetetlen zsémbe- léseivel sem polgármestere, sem a feletteshatóság nem törődtek s a városi ön- kormányzat elveszett tekintélye vajának e szónoki kor szomorú hagyatéka. A városi költségvetés összeállítása maga volt a legnagyobb számtani képtelenség. Öt éven át 1875—1879-ig minden évben újra felvették megszavazott kiadások fedezetéül ugyanazt a 19000 mond tizen kilen ez ezer forint pótadó hátralékot, miből soha egy krajczár be nem jött; de ha behajtható lett volna is csak egyszer lett volna felvehető. így öt éven 95000 forint képzelt ösz- szeget adtak a tanács kezébe ugyanennyi tényleges kiadás fedezetéül. Igaz, hogy e pénzügyi szörnyűséget 1877. tavaszán a közgyűlés egy ujoncz tagja észrevette és indítványára a város pénzügyei rendezésére a vezető párt ékesszavu vezérének elnöklete alatt egy bizottság lön kiküld- ve. De a pártvezér úr soha sem fedezte fel az általa örökösen hirdetett pénzügyi reformok titkát. És bár akkor kezébe adatott a rendezés munkája és hatalma, máig is adós jelentésével és indítványaival. Még a bizottságot sem hívta össze egyszer sem. A nagyra termett vezérférfiak nagyszabású reformjától eképen elesvén a közgyűlés kisebb emberei voltak kénytelenek össze fogni a pénzügyek repá- rálására. Miután pedig ezek sem a defi- czitet elszónokolni, sem merész fantáziával a kétszer kettőt ötnek nézni nem bírták, kénytelenek voltak a mindennapi józan ész gyalogúíján elindulni, melyen nem fest semmiből ábránd képet a rajongó fantázia, hanem csak szívós munka és aprólékos számítás adja a biztos eredményt. Ekkor vette kezdetét az 1880-iki költségvetés átvizsgálásával a pénzügyi bizottság működése. Ekkor ion megvitatva és elfogadva az a programúi, melynek néhány év alatt minden pontját következetesen megvalósította. A város költségvetését ezerféle ok miatt le nem szállíthatta, bár azt is megpróbálta. Nem maradt hát egyéb hátra, mint új jövedelem- források teremtése s a hátralékok és folytonos adósságcsinálás révén mesterségesen alacsonyra tett pótadó emelése, de csak a szomszéd faluk mértékéig. _ Ahoz, hogy várja a mesebeli együgyű módjára, míg a Duna vize elfolyik, míg iskoláinkban egy új nevelési rendszer nyomán új nemzedék támad s a sült galamb a szájába repül, ahoz nem volt sem bátorsága, sem ideje. Mert dolgozni kellett alaposan és serényen. A városi közpénztár, kórház és árva- tárnak a nagy szónoklatok idején megvizsgálni felejtett tiz-husz évi számadásainak levizsgálása és rendezése, a gyám- hatósági és pénzkezelési szabályrendeletek megalkotása, s ezzel a városi pénztárak helyiségeinek és kezelésének átalakítása, az 1817. óta felszedett, de soha nem törlesztett városi adóssá ;ok sokféle czimeinok törlésztési^öTcaóiíne változtatása s törlesztási alapul a fogyasztási pótadónak, uj jövedelem forrásul pedig a kövezet vám és napi helypénz szedésnek behozatala, a járda kényszer kimondása és végrehajtása, a fogyasztási adó házi kezelésbe vétele, a régi bér és pótadó hátralékok rendezése, a városi bérletek előnyösebb értékesítése. lakbérleti és a többi szabályrendeletek megkészitése, voltak azok az intézkedések, melyek a flllokszera csapása daczára Vácz város arczát megváltoztatták, s olyan áldozatokra és beruházásokra képesítették, a milyenek teljes egy század óta nem történtek. Igaz, hogy egyik közgadasági lángelménk végtelen monológjaiban a vészharangot kongatja mindezek felett. — Egyszerűen pazarlás, svindli, s a tiz év előtti szónoklatok szótárából kikapott más hason nevekkel ilieti ez eredményeket és prófétai ihlettséggel, mintegy második Jeremiás kesereg már előre Vácz népének elmaradhatatlan pusztulásán, ha tanácsát nem fogadja. De e rémlátások bennünket nem aggasztanak. Közgazdaságilag a helyzet ma Váczon szegényebb, de egészségesebb, mint a hajdani bő termések idején. A közgazdasági élet ugyanis három folyamatból áll. A termelésből, fogyasztásból és újra termelésből vagy is tőke % gyűjtésből. Nos a bőséges időkben meg volt a termelés és fogyasztás, de nem volt meg az újra termelés tőke gyűjtő folyamata. Avagy menjünk házról, házra elpusztult szőllőink birtokosainál s kérdezzük meg mit takarítottak meg a bőséges idők dús terméséből ? Van-e tőkéjük, tettek-e beruházást? Volt-e városunkban valakinek a kor színvonalán álló borháza vagy pincze berendezése? Mondjuk ki határozottan nem. A tőke gyűjtés elmaradt s csak a mai nehéz idők tanították [arra a népet. A 70-es években a váczi takarékpénztárba betett tőke alig tett 2—300,000 forintot. Ma meghaladj a az a másfél milliót. És ez i
