Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-12-16 / 51. szám
Vácz, 1888 VÁC ZS HÍRLAP, Deczember hó 16. adatja és az azon időszerinti ár mellett < mutatkozó különbözette port indít, melyet neki eddig mindig megítéltek. Az utóbb emlitett eljárás lehetőségében rejlett a határidő üzlet egyik legin- solidabb mozzanata. Mert a gabonakereskedők minden magas árállást felhasználhattak arra, hogy az eladókat sarokba szorítsák és olykor a szó szoros értelmében kifoszszák. Mert vagy adott fedezetet az illető eladó és akkor várhatott a teljesítéssel a kikötött tavaszi vagy őszi határidőig, vagy nem adott, mert nem adhatott fedezetet és ekkor a reá nézve legkedvezőtlenebb időpontban kényszer utján bonyolittatott le az egész ügylet. A tőzsdetanács érintett határozata ezen igazságtalanságot akarja megszüntetni. Lehetővé akarja tenni azt, hogy az el vállalt kötelezettség teljesítése meghatározott időhöz legyen kötve és ne függjön véletlen eseménytől. A ki eladott 1000 métermázsa búzát tavaszra, az ne tartozzék már esetleg januárban differen- cziákat fizetni, ha véletlenül az árak magas állása mellett úgy kívánná a vevő. A gabonabizományosok és ügynökök természetesen nagyon elégedetlenek a tőzsdetanács határozatával, mely szerin tök korlátozza a szabad (!) üzleti forgalmat. Remonstrálnak is eleget a határozat ellen és azzal fenyegetődznek. hogy elcsapják a tőzsdetanácsot. Azt hiszszük azonban a gabonakereskedő czégek és ügynökök agitátiójának nem lesz sikere. A tőzsdetanács, a midőn mérsékelni igyekszik a gabona-határidő-üzlet vészé deimes voltát, megdönthetien támaszra talál az ország közvéleményében, mely általános helyesléssel fogadta határozatát. _______ (P. U.) Az emke lobogóra adakozások folytak be Korpás P íi 1 n é úrnő ivén: Korpás Pálné .... I frt — kr. Kauda István ................... 2 — Kovács Istvánná .... — 30 R. R .................................... — 30 Korpás Jánosné .... — V 30 György Mihályné — n 50 >5 Acsay Mihályné .... — ii 20 Acsay Péterné .... — 20 V) Sport Mária ................... — V) 50 n Nell András ................... — 50 N. J ......................................-— y> 20 r> Maurer Andrásné — n 20 Átvitel : 6 frt 20 kr. Áthozat: 6 frt 20 k özv. Hegedüsné .... — 20 . Bajtai Ferenczné — 20 . Forgó Antalné .... — bo ; Schneider Ch. Jánosné — 40 , Török Endréné 1 Racsek Jánosné .... — 30 | Kohlmann Istvánné 1 Tanács Anna ................... 1 Bocskai Endréné 1 Túri Sándorné ____ 50 ’ Perczián Vilmosné . . ____ 40 , Csekó Pálné .... ____ 50 , Bömm Jánosné ____ 50 , Prohászka Jánosné . — 50 ,, Filo Pálné .... 1 Blázsovics Jánosné . 1 Zsidek Ignáczné .... — 30 ’ Abelesz Mórné ....----40 Összesen: 16 frt 70 ki Bónis Jánosné úrnő ivén: özv. Mizser Dávidné özv. Mikes Istvánné — frt 10 1 „ — ki Joó Julianna — „ 20 Bónis Jánosné 1 „ 30 Molnár Máténé — „ 50 )) özv. Kocsis Bálintné . — ii oo n Lenhardt Ignáczné . — „ 20 >1 Bauer Lajosné ~ „ 40 Fédor Sándorné . — „ 20 Almási Jánosné . 1 Tokodi Mihályné Huszár Józsefné .... — » 50 — „ 30 )) K. Csereklye Istvánné ifj. Kozma Gáborné 1 „ - — „ 40 Bónis Elekné ................... — „ 30 özv. Joó Jánosné — ii 50 Horváth Jánosné — „ 30 Hornung Albertné . . — „ 50 Stibrik Kálmánné — „ 30 Hegedűs Sándorné . — „ 20 Köbl Jánosné ....- „ 30 Össszesen: 10 frt — kr A1berty Ferenczné úrnő ivén: Alberty Ferenczné ... 1 frt — kr Ulrich Alojzia ..................1 _ Bartos Elek.................— 50 1 Rostetterné .......................— „ 50 ” Kohlmanné ................... 1 _. L *i Összesen : 4 frt 50 krl Kéretnek mindazok, kiknél ilyen gyűjti ivek vannak, hogy azokat kitöltve, vág) kitöltetlen visszaszármaztassák, hogy a begyült összeg' rendeltetése helyére le gyen elküldhető. ÜJD0MSÁÖ9IC. * Rávess István, dunakeszi administra tor püspökünk ő nagyméltósága által plébánossá neveztetetett ki. A közkedveltségf és jeles tehetségű fiatal pap ez előléptetési nagy örömet szerzett úgy dunakeszi hi veinek, mint baráti és tisztelői széle, körének. de olyan üvegeket nem szabad tartani, csakis jól czinezetteket, melyek időnként ellenőriztetnek. Majd azt mondják, hogy inkább isszák a házilag készítettet, mert az jobb és va lódi. Erre nézve azt mondhatjuk, hogy szén- savdus ug'y az egyik, mint a másik, sőt a gyárilag készítettbe több szénsav hajtható, mint a két gömbös üvegben készült vízbe, mert ott nagyobb nyomás fejthető ki. Előnye a házilag készültnek, hogy kiki maga készíti és tisztaságáról meg van győződve. De ha a szódag'yártás lelkiismeretesen történik, úgy e miatt sem lehet aggó dalműnk. Szükséges tehát a szódavíz- gyártásnál a legnagyobb gondot, tisztasá got és lelkiismeretességet szem előtt tartani. Kell, hogy a viz, melylyel készítik, a jó ivóvíz tulajdonságaival bírjon, mert ha rósz vízből készítik, igen természetesen rósz lesz a szódavíz is ; azért ismét csak legjobb ezen czélra forrásvizet használni. Örömmel hozható köztudomásra, hogy legközelebb a „Büki“ csárda forrásvízé bői készült szódavíz fog a forgalomnak átadatni; ugyanis ifj. Szekeres István az ottani bérlő szódagyárat állított föl a „Büki“ csárdában azon elhatározással, hogy iparkodni fog minden tdkintetben megfelelni, hogy ez által az élvezők igényeit teljesen kielégítse. Dr. Sehik Jáczint, irg r. főorvos. A gabona-határidő-üzlet korlátozása. Nem kutatjuk, vájjon a budapesti tőzsdetanács saját jobb meggyőződését kö vette-e, avagy felsőbb helyről jött intelemnek tett-e eleget, a midőn elhatározta, hogy a gabona-határidő-üzlet terén mutatkozó visszaélések ellen óvó eszközökről gondoskodik; de annyi tény, hogy a tőzsdetanácsnak azon határozata, mely- szerint a gabona-határidő-üzlet olynemü gyakorlását, a mint az legújabban bizonyos czégek részéről űzetik, nem tekinti reális ügyletnek és ilyen ügyletekből eredő követeléseket f. hó 15-től fogva megítélni nem fog — ezen határozat, mondjuk, minden elfogulatlan ember osztatlan helyeslésével találkozik. Mert miről van itt szó ? Arról, hogy lehetőleg megakadályoztassék az, hogy nállak téged! nem kérdem, hogy sze retsz-e? de nálatok nem maradhatok, mert becsületem forog koczkán, s akkor mi lesz veled. Megyek, mert megreped a szivem ! . . . S elment. E közben János gazda csak átkozódott, mígnem kivánszorgott ő is. Hallott min dem; hallotta leánya kíméletlen ítéletét, melyet annak igaz vallomást, zúdított reá. Látta a kínos jelenetet s megt .pogatta ereit, vájjon peszeg-e még bennük egy kis vér. s aztán rohant őrülten kiabálva; Leány mit tevéi? te atyád ellen zú dúltál fel, kinek karjai közt lebeg életed egész életed valóságai? . . . Nem! te már nem vagy leányom. Menj a fattyú után, s keresd föl a vándorok tanyáit, hol majd jobb atyát találsz. Pusztulj szemem elől! . . . A leány sírva fakadt; könyörögne, de hasztalan. Hova menjen, hiszen itt neki nincs senkije! Kedvese messze jár, a kapu bezárva előtte. Anyja, az az áldott jó teremtés, ott pihen a temetőben, saját atyja pedig elűzi azért, mert jó szive van. — A temetőbe 1 — igen oda megyek — szól, ott legalább nem hallja pana szom senki sem, nem tudják meg, hogy én vagyok a földön a legszerencsétlenebb teremtés . . . * * * Gyors szárnyakon jár az idő, s nem engedi még azt sem, hogy egy fájó pil lantást vethessünk rá. így szállt el a mi hősünk fölött is, s ki tudja hányszor tépázta meg, vagy tán az ütött sebek alatt visszatért magába. Tavasz van, a legszebb, minőt csak képzelhetünk. Az erdők dalosai, a pásztor furulyája oly elegikus hangulatot keltenek, aminőt felfogni csak az képes, ki érezni megtanult. X ... falu népe a templomba indul a gazdaságilag erősebbek kiaknázzák a gazdaságilag gyengébb kényszerhelyzetét; arról, hogy \hihetőleg megszüntetve legyen az anomalia, hogy hozzá nem értő, teljesen hivatatlan elemek foglalkozzanak a gabonaüzletek egy bár szükséges, de koczkázattal járó s igy köny- nyen veszedelmes ágáról — a határidőüzlettel. Valóban különös dolog volt, hogy a budapesti tőzsde választott bírósága előtt tuczatszámra fordultak meg olyan perek, melyekből kitűnt, hogy a társadalom legkülönfélébb elemei, a melyek rendes foglalkozásuk közepette távol állanak, sőt kell, hogy távol álljanak az üzleti élet mozgalmas erélyeitől, egyes lelki- ismeretlen egyének által belevonattak a koczkázatok örvényébe, melyből igen sok esetben nincsen számukra menekvés. E perekben orvosok, állami és helyha tósági tisztviselők, kereskedelmi alkalmazottak szerepeltek alperesek gyanánt, akikről első pillanatra feltenni lehetett, hogy a gabonát nem azért vették, hogy azt átvegyék és nem azért adták el papíron, hogy azt szállítsák, hanem csupán azon czélból mentek bele az előttük legtöbb esetben ismeretlen ügyletbe, mert az árkülönbözetből nyereséget reméltek. Legnagyobbrészt bécsi, de közismeretü dolog, hogy budapesti gabonakereskedő czégek is szétküldték ügynökeiket és megbízottjaikat a vidékre, a kik a kiszemelt áldozatok előtt oly élénk színekkel ecsetelték a könnyű szerrel való meggazdagodás lehetségét, míg azok aláírtak egy nyomtatott papirost, melynek czime „kötlevél.“ E kötlevél kevés szóból áll. Rendszerint azt tartalmazza, hogy tavaszra, vagy őszre N. N. urnák szállítok mondjuk 1000 métermázsa búzát tegyük fel 7 frt 90 kros áron.“ E körevéinek megfelel az ellenkötlevél tártál ma, mely a vásárlásról szól. Peres ügyekben a tőzsdebiróság illetékessége van kikötve. A foglaló a budapesti tőzsde szokásai szerint minden métermázsa után 1 frt, de ez nem kötelező, mert ha a a vevőt az eladó jónak tartja, rendsze rint nem kér foglalót. Igen, de azon esetre, ha a határidőre eladott gabona ára időközben annyira emelkednék, hogy az áremelkedés nagyobb volna az adott foglalónál vagy fedezetnél, a fél tartozik pótfedezetet (Zuschuss) adni és ha ezt nem teljesíti, a másik szerződő fél a kötlevelet a tőzsdén végrehajtásilag el délutáni ájtatoskodásra. A kisbiró régi szokás szerint most veszi elő azt az ütött- kopott dobot, s elveri ratja az ő szokott nótáját. Körűié gyűl a falu gyönyörűsége és úgy elcsodálkoznak a kisbiró művészetén, hogy nem tudnak tőle megválni. hanem kisérik házról-házra úgy, hogy még maga is elcsodálkozik művé szetén és elgondolja: mégis csak szép az ha valaki kisbiró lehet. Trata! trata! . . hangzik a végszó és most egész méltósággal veszi kezébe azt a s ázrét göngyölített papirost és fölemelt fejjel olvassa a sententiát: „Tudtára adatik mindenkinek, hogy máma létánia után a Biró János gazd' uram hómiját liczitájják: hát a kinek van egy pár karajezárja, az mennyen el a gazd’ uram házáho’ és ott majd meg- mongyák neki, hogy mit kő’ venni.“ No hiszen volt most sivitás, lárma olyan, a minőt még akkor sem hallat e remek csoport, mikor a bugyros Náczi andalító furulyája mellett ringyért-rongyért kiabál. Egyik tótágast áll örömében, másik meg oda lopódzik a kisbiró oldalához és akkorát nyom arra a nyomorult alkotmányra, hogy az gazdástól együtt a földre borul. Most utczu neki, vesd el magad! szalad az apróság, s mire a kisbiró föltápászkodik, ezek már hetedhét országon is túl vannak és csak itt-ott kandikál ki az utczaajtóból egy pár merészebb ficzkó, fügét mutatva a megsértett ki sb írónak. Most jöttek az öregek és el-el tana kodtak, hogy talán nem is lesz jó venni abból a portékából, mert azon úgyis átok van. Meglátszott ez a János gazdán is; ő is liczitáczión vette, de nem is volt rajta Isten áldása. — De hiszen nem is veszek én abból az átkozott jószágból semmit komámaszszony — vágott közbe a jószivü biróné — mert meglássák, hogy . . . De nem /égezhette el mondókáját, mert egy ficzkó ugyancsak lihegve kiabálja ám : — Jaj! jaj! mit láttam bíró uram ott az árokban, a falu végén! — Mond ki már! Hát mi van ott? Izé! . . . valami van az árokban 1 Én úgy félek! olyan furcsa! még meg is mozdult! Megindult a csapat, s oly ájtatos képpel követték a bírót, mintha bucsujárásra mennének és akadt még olyan is. a ki búcsúztatót is énekelt, mintha csak su- galmat kapott volna, hogy itt ma nagy nap lesz. mert óh meglepetés 1 — Hiszen ez a Biró János uram, kiabált egyszerre minden torok. — Lássátok megölte sze- g'ényt a sok ital. — Az Isten nyugosztalja meg 1 Pedig olyan jó ember lett volna, csak a boros üveget ne szerette volna olyan nagyon. Megszánták szegényt és eltemették: Mindenki csak azt rebegte: Az Isten bocsássa meg szegénynek, a mit cselekedett. * * * Ismét egy év távozott a semmiségbe. Egy tavasz hozott ismét illatos virágokat, hogy az ősz durva keze letépje azt. ‘Halottak napja van. Hideg zuzmarás idő üli diadalát a természeten: a megőszült fák terhük alatt bókolnak; az élettelen levelek zörögnek; a szél irtóztatóan süvölt. Mindenki beburkolózva megy egy-egy sirhalomhoz, hogy elhunyt kedvese sírjánál elmondjon egy „Mi atyánk“-ot és megemlékezzék arról, hogy ő is halandó, s majd ő fölötte is igy imádkoznak egykor unokái. A gyerták lassan-lassan elvesztik fényüket, s csak még itt-ott lehet látni, a mint egy.egy mécs lobbot vet, hogy ö is búcsút mondjon a halottaknak. A temető szélén meglebben egy árny, s mindinkább befelé közeledik. Minder sirt sorra néz, s mindegyiknél fölkaczag: aludjatok csak kedvesek! csak játszatok ti is odalenn! . . . látjátok én is tudok run szép játékot! Édes anyám tanított meg reá. Pillangókat űztem az erdőben; kiszedtem szárnyaikat, s mennyire ver gölödtek. Ha! Ha! Lássátok daloltam in nekik, s milyen jól eshetett szegényeknek . . . Most megáll egy fekete kereszt tö vénél és Nézi szelíden, nézi soká! Majd mosolyogd majd sirva keserg. Neki mindegy. Ha kaczag, nem tudja hogy mi az; ha örül, azt gondolja, hogj panaszkodott; -ha üveges szemeivel z csillagokra néz, futna utánuk, hogy el hozva játszhassék velük. Az utolsó mécs is ellobban; a torony óra megkondult; ő megrezzen, s mint ; föl riasztott őz, úgy halad a messzeségbe Egy szűrbe burkolózott sötét alak tü nik föl a temető csendjében, s késért ; könyeket hullatva bámul a távozó után Szive megdobban, ajkai megdermedtek fölpillant a csillagokra, s könyörületér esdekelve fölzokog: Juliskám!... Istenem L. N.
