Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-12-16 / 51. szám
II. ÉVFOLYAM. Il ß IMSpl SZERKESZTŐSÉG: ráczon, Duna-sor 587-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részéi illető közlemények.) 51. szám. VÁCZ, 1888. DECZEMBER 16. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ HETILAP. KIADOHIVATAEx Fgfe Váczon, Külső-sor 80í2. (Ide küldendőid pénzek, hirdetési dijak és " ' Előfizetési ára: (helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) Egész évre ÍJ frt. — Fél évre :S frt. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: lO krajczár. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében (Csillag-szálloda mellett.) Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Hirdetések : Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér : sora SO kr. — Bélyeg Illeték • minden beigtatásnál SO kr. — A nyugtabélyeg külön fizetendő. Utczáink elnevezése. A mint tudjuk megtörtént dolog, hogy tmtczáink más elnevezést kapjanak s nem o'Jffordult elő kifogás, hogy ez keresztül ne vitessék. El is határoztatok, hogy az utcza Sárikákon pléhtáblán legyen az utczának uaneve olvasható s a költségekre úgy tud- uijuk fel is vétetett 400 frt s meg is sza- >\ ^áztatott. Minden meg volna tehát, csak a ki- rv vitel hiányzik. Nem tudjuk, hogy az ügy rr; melyik bizottságnál van tanulmányozás ív végett, de annyit szeretnénk, hogy a 'Vvégrehajtás ne késsék tovább s a táblák : felállittassanak. Milyen jó „Krisztkindli“ lehetne ez például s milyen jól fejezné be az 1888 ik A évet. A tevékenység, mely ebben az évben nyilatkozott, méltóan lenne befejezve ß az által, hogy a mostani évre kiszabott teendők közül nem lenne a következőre h átutalva semmi. Pedig ezekkel a táblákkal úgy vagyunk, s felszólalásunk da- A^czára is félünk, hogy továbbra is feledé- f kenységben marad az egész ügy. Nem tagadhatjuk pedig, hogy az ut- czák megjelelésének minő nagy fontos sága van. Bárki idegen vetődik is hoz- s; zánk nem képes eligazodni. Meg van a q-pontos czime s azt is tudja mely utczá- ü kon kell keresztül mennie s még sem talál o oda, hacsak meg nem akar reszkirozni rr néhány garast. Igen ám, de akkor hor- b dárra is volna szükség, vagy legalább j? arra kellenék figyelmünknek kiterjedni, A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Tagló s olló. — Falusi tragikomédia. — Szólt a tagios: „szép Katiczdm ! Légy Te az én kedves cziczám. Mészárszékben sok jó falat, ■ Roszprádlival jól tartalak. Felhizlallak velős csonton) A vért aztán érted ontom, Élted egén nem lesz borii Távol marad tőled a bú.“ „Bú. bút, búk1 Hallja ezt az ollós snajder S szól: „Mihaszna pernahajder, Ki az ökrök vérét ontod, Katám éltét meg nem rontod! Nem kell. ugy-e rózsám édes, Kinek mestersége véres? Mit legyilkolt annyi állat, Átka az ö lelkén szárad. Az én mesterségem szelid S boldogitja éltem felit. Selymet, bársonyt szabok rája, S örök boldogság czérndja Válhatlan hozzám férczeli, Ki tűmben örömét leli. férted élek és halok meg.“ ,5 M e k, m e k. m e k !u l'agló s olló összekapnak, Heves küzdelembe csapnak. Jaj. a tagló nagyot koppan Snajder koponyája roppan. De összecsap olló éle S rajt csurog a taglós vére! hogy a küldönczök bizonyos ismertetést hordjanak mellükön vagy fejükön. Igaz ugyan, hogy a Tragor sarkon akárhány ember tévelyeg dologtalanul, ezeket azonban senki sem hinné hordároknak . . . inkább valami másnak. Minő fogalmat szerez magának az idegen városunk rendezettségéről, azt elképzelhetjük. Pedig ne vegyük ezt olyan kicsinyes dolognak. Városunknak veszett hire volt s a régi időben talán nem ok nélkül. Ma azonban már annyira vagyunk, hogy egy kis törekvéssel bármely hasonló nagy, sőt több lakossal biró várossal is kiállhatjuk a versenyt. Igaz, hogy Budapest közelsége miatt tőlünk sokkal többet is követelnek, mint azoktól és senkisem tekinti városunkat provincziális helynek, daczára hogy nem egyéb ennél. S kérdezzük meg. hogy intézkedéseink általma jobb hirünk van e? Még nem. Éppen ezértkell a külsőségekre sok gondot fordítanunk s különösen azokra, melyek nem sok pénzbe kerülnek s még is sokat mutatnak. Ilyennek tartjuk az utczák megjelelését is s reméljük, hogy a legközelebbi jövőben ezek megtörténtét említhetjük meg. A szódavízről. Manapság már annyira elterjedt a szódavíz, hogy nem csak városokban, hanem igen sok faluban is kezdik jobban és jobban ismerni és használni. Ezen terjeSirkereszten gyászos holló, Alant pihen tagló s olló. Sír mélyéből véres rémek Alakjában visszatérnek, Kísérletes sötét éjbe, S m e gszólalnak a b fi s szélbe! „B ú, b ú, b ú /“ „Mle k, m e k, m e k /“ Rozarion. Hogyan pusztult el János gazda portája. (Rajz.) — Pálinkás jó reggelt kévánok gazd’ uram ! — szólal meg Álmos Misi. Ámde János gazda most sokkal boldogabb, hogysem ilyen prózai dolgokkal foglalkoznék. Az álmok honában vándorol, s még ott is mindig fülébe cseng ez a kedves nóta : „Korcsmárosné bort ide a kupába“ . . . Almában is elfacsarodik szegénynek a szive, mert bár sokszor eldudolta ő is, de ilyen édesen még sohasem csengett a fülébe. Misi egy darabig csak kiabált, de végre annyira kijött a türelemből, hogy ugyancsak emberül kezdte ám rángatni a gazd’ uram ködmenje szélét. Már szentül meg volt győződve, hogy meghalt, pedig — csak úgy mellesleg legyen megjegyezve — János gazda olyan furcsán nyöszörgött, mintha csak boristennel tusakodott volna. De ez nem lehet ! hiszen olyan jámbor ember ő, hogy a boldogult feleségét is elkergette a más világra ! Jaj neked Misi, ha föltalál ébredni ! Ilyen tréfát még a lányának sem enged meg, hogy nap lenyugta előtt föl merje kelteni; pedig már azt csak gyöngéden -szeretheti, mert ha ő nem volna a háznál, hol teremne az a sok tyúk? de meg désére több tényező működik közre, melyek közt egyik fontos az, hogy előál litása nem jár épen sok költséggel és még akkor is bir azon hatás és tulajdonságokkal, mint mikor drágább módon ( állittatik elő, pl. borkő és szóda bicar bonicával. Mindkét esetben szénsavat fejlesztünk, a melyre épen szükségünk van s ezt azután a vízbe vezetjük és lesz szénsavas viz. Helytelen tehát a szódavíz elnevezés, — mert szóda nincs benne, — hanem inkább pezsgő víznek kellenék nevezni, de minthogy már ez az elnevezés szokásos, mely valószínű leg onnan nyerte eredetét, mert először szódából készítették, úgy mi is csak annak nevezzük. Minthogy azonban a szódánál sokkal olcsóbb anyag'ok is vannak, melyek lekötött szénsavat nagymennyiségben tartalmaznak, gazdálkodási szempontból inkább azokat választják ; ilyen szénsavdús anyagok a közönséges kréta, ilyen a mészkő, ilyen az úgy nevezett dolomit kőzet is, mely egyes vidékeken nagy mennyiségben fordul elő, pl. a budai hegyekben. Mindezekből könnyen lehet valamely erősebb savval kiűzni a szénsavat. Leg- czélszerübbnek találták erre nézve a dolomitot, mely csupa szénsavas mágnesia és szénsavas mészből áll; ebből fejlesz- tik jelenleg a szénsavat, egy olcsó es mégis erős savval a kénsavval. Ha ezt összehozzuk a dolomittal, akkor heves pezsgés közben elszáll a szénsav, ha most az ily módon kihajtott szénsavat azután az Iczig zsidónak sem jutna ám annyi jó falat egy pohár jó borért. De psz! most megfordul; kitörli sze meit: körültekint egy hosszú sóhajtás után, s a mint Misit meglátja, még egyet nyújtózkodva fölvánszorog. — Hát mit akarsz megint ilyen késő éjszaka? — kérdi. Nem tudod, hogy éjjel minden tisztességes embernek aludni kell? — Megkövetem átossággal a gazd’ uramat, a kakas már régen kukorékolt és már a reggelit is elfogyasztottuk, hanem csak izé, . . . ejnye no! . . . csak azt akarom mondani, hogy . . . hogy meg ne haragudjék a gazd’ uram, mert én eleget őriztem, de . . . — No mi lesz már! mondd ki te semmirekellő ! — Már mindegy hát! ha összezúz is a gazd’ uram, csak kimondom, hogy az éjjel elhajtották a pejloyunkat, meg a legjobb fejős tehenünket. Én nem vagyok az oka, mert jobban vigyáztam rá, mint a szemem világára, de ha kiszedték az istálló falát, arról már nem tehetek gazd’ uram! Hej a fűzfán fütyülőjét! Ez már a soknál is több ! Ezért fizetem én azt a drága bért, hogy még egy éjjel sem hagyhatom el nyugodtan a házamat! — Ha még egyszer lett vóna! — szólt Misi. Hej gazd’ uram az Isten büntetése ez! — Még oktatást akarsz nekem adni te hitvány, gaz fattyú, semmirekellő ? Te rajtad veszem meg ! a te bőröd keserüli még ezt meg, s ha nem akadtál még gazdára, majd leszek én! Talán magiad loptad el ! . . . Misi az utolsó szavakra mint az őrült rohant, ki nem tudja, mit tevő legyen, mert ha szegény is, de becsülete drága előtte. Feladja gazdáját, vagy megverje... nem engedjük elszállni, hanem zárt cső vön keresztül egy zárt edénybe, melyben viz van, vezetjük, bizonyos nyomás mellett, úgy azon viz szénsavdús lesz és ily módon kész a Szódavíz. Terjedési tényezőként szerepel továbbá azon tulajdonsága is, hogy igen üdítő hatása van, úgy, hogy sok szegény beteg azt nem találja fel, sem a vízben, sem a limonádéban. Jó hatásúnak bizonyult gyomor izgalmaknál, ezeknek csillapítására, hányingerek ellen, úgy hogy igen sokszor az orvosok részéről is sikerrel vétetik igénybe. Savanykás borral italul mily kellemes, azt nem is kell mondanunk, mert átaljá- ban úgy is ismeretes. Ezen tulajdonságánál fogva tehát, igen sokan szeretik használni, pedig a szódavíz élvezete nem mindenkinek való ; erre nézve legjobb az orvos tanácsát kikérni. Tapasztalatból mondható, hogy ismét olyanok is sokan vannak, kik vonakodnak a szódavíz élvezetétől, habár az orvos rendelte is légyen. Vonakodásukat több okkal indokolják, majd azt hiszik, hogy fertőzve lehet kénsavtól, mert hallották, hogy azt kénsavval (vitriol) készítik. Ez nem történhetik gondos készítés mellett, mert a fejlesztett szénsav 3—4 vízzel telt edényen vezettetik keresztül, a hol minden kénsav elnyeletik, mert a víznek azon tulajdonsága van, hogy azt mohón nyeli el; majd azt mondják, hogy a vízben ólom van. Hát igenis az lehet, ha a szódaüvegek kupakja nincs kellőleg czinezve, Ámde eszébe jutott szerelme; eszébe jutott a leány, kit oly boldogtalanná tenne, ha atyját számadásra vonná. Egy pillanatra még megállt, de végre győzött a szív. Ott állt a kapufélfánál és a gazd’ uram bájos leánya odaborult a vállára. Könnyeztek, de szó nem jött ajakukra, mert válni kell! válni attól, kit oly igen szeretett! — Isten veled! — szólt végre a leány. — Már most csak egy lehetséges: válni! Ez a szó öl meg engem! Atyám méltatlan bánása veled szemben csak fokozzák szenvedésemet. Én ' mennék ! röpülnék veled, de atyám van, kit szeretek, s engem mégis szintúgy gyűlöl, mint téged, mert pártjára álltam az igazságnak! Bízzál szivemben, mely tiszta lánggal ég, s melynek csak egy vágya van: a te boldogságod. Légy boldog, ha én boldogtalan leszek is! Verézeljen szerelmünk őrangyala, s gondolj vissza e boldogtalan tanyára, hova beköszönt a rémséges éjszaka, hol a dühöngő szenvedély szétdúlja, mit tiszta szent kéz alkotott, s beszennyezi azt az emléket, melyet^ jó anyám örökségül hagyott rám ! Menj! s ha majd egyszer megtértél hosszú utad- ról, nézz ki a temetőbe, s ott megtalálsz engem! A legény ajakát lebilincselték a forro csókok, a drága könny; ő szenvedett kimondhatatlanul, mert kedves Juliskáját nem vihette magával. Már indulna is, de úgy megölelte azt a félfát, mintha ezer- esztendei emlék fűzné hozzá, pedig csak szerelmük titkát zárta be és mégis oly nehéz a válás. Pedig menni kell ! — Fattyának nevezett atyád — szólt — gaz tolvajnak, ki csak kegyelem kenyeret ettem nálatok. Nem! én nem vagyok az! — De meg kell tudnom az igazat! . . . Elmegyek s megkentem az állatokat. S saj_
