Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-12-09 / 50. szám
rácz, 1888. be. Sokan vannak a szép asszony :ül, csak maga hiányzik.-> — Ma nem lehet bátyám. Felsőbb padosnak engedelmeskedem, mikor ide f j -k s bámulom a kártyajátékot, de hát gfgigértem, hogy nem sokat alkalmat- •1 'ködöm.- — Maga oktondi. Hát nem veszi észre, X g-y csak ingerkedés, asszonyi szeszély T A nők a legtöbbször csak azért kiírjanak valamit, hogy kivánjanak. Mit n'náljanak különben? Az élet unalmas --kik s egy kis változatosságot csak I fii hozni a napi egyhangúságba. Men A, fogadjon nekem szót s higyje el >1 ,-kevésbé sem fognak érte haragudni, i Ígéretét meg is szegi. —1— Nem egész estére szóló ígéret ez, Fik ... De mit is beszélek . . . V STyiri alig vette észre, hogy már is cat mondott. De beszélgető társa aka- sí lanul is szedte ki belőle a vallomáso- :lrt s már azon a ponton volt, hogy ß almas közléseket tegyen. Szerencsére kiébe ötlött, hogy fecsegésével kompro- ílUtálhatja azt a nőt, a kit mindenek feilt szeretett s mig arczára pir szállt fel, s. j.allgatott. / Az örök ifjú azonban eleget tudott, íffhát még is téved barátja, a ki az ként azt mondta, hogy kételkedik Nyíri Berta viszonyában. Bizalmasság lékük e kettő között, a mely könnyen zassággal végződhetik. VVáljon gondolt-e erre Nyíri? Eléggé íöfősnek tartotta e szenvedélyét, hogy e ioést szükségesnek higyje? Berta nem ti lt iránta közönyös. Ezt látta, de val- n szerette-e? 3 Elhatározta, hogy megkérdezi s meg- rdezi mielőbb. 7 Megfogadta az örök ifjú tana csat s a w-c^éd szobába ment, hogy felkeresse (1 ládottját. A nők ez alau ’-egefáradtak a beszélgetésbe s tervezgetésDo c különösen a atalabb rész unatkozott. Szerott-eK. v~ina í ttamivel hangosabb mulatságot s sok- lük tánczra állt a lába. I Előbb azomban az elmaradhatlan ének ^vetkezett. Voltak a társaság tagjai közűi többen, kik mindig szívesen vállalkoztak arra, >gy a halgatók füleit megkinozzák s :rekasan meg is feleltek feladatuknak 7 inden alkalommal. Ma kivételkép más v vezet is kínálkozott. Egy volt énekVÁCZI hírlap. mesternő is résztvett az estélyen, a ki J fiatalabb éveiben csak azért nem lépett fel színpadon, mert pupossága nem engedte, de a ki hangversenyekben sok tapsott aratott. Vele együtt egy kis fiatal leány tanítványa az estélyen volt, nyilván azon szándékból, hogy előre is bemutassák, mielőtt a nemsokára rendezendő hangversenyen fellépne. A hangverseny Baliné eszméje volt, a ki szánt- szándékkal gyűjtött annyi vendéget ma össze, mert a hangverseny módozatait kellett megállapítani. Tehát az estély egyúttal bemutatója is volt a kis művésznőnek, a miről azonban sokan nem tudtak semmit. Innen a fázékonyság, mikor éneket indítványoztak. De a meglepetés annál kellemesebb volt. Nyíri éppen az ajtóba ért, mikor a zongorán az első akkordok felhangzottak. A kártyázok az ajtó betevését indítványozták, mert féltek a zavartól s mert a műsort már úgy is annyiszor hallották, hogy cseppet sem voltak kiváncsiak. Ma azonban mégis nyitva hagyták. Üde, kedvesen csengő hang' ütötte meg füleiket s meglepetve néztek a zongora mellett álló kipirult arczu serdülő leányra, ki bár nem volt szépség', még is sok nálánál szebbet elhomályosíthatott érdekes arczával, nagy kék szemeivel s bizonyos kimondhatlan bájjal, mely egész alakján elömlött. Nyírit megkapta ez a hang s mig az ének tartott, le nem vette szemét a leányról s bizonyos édes zsongást érzett lelkében, mintha az érzelmek harczra keltek volna egymással. A taps öntudatra ébreszté s őszinte bámulattal tapsolt ő is. Majd körültekintett s meglátta a szép asszonyt, ki úgy látszék, hogy őt vigyázta. Köszönt és közelebb ment. — Maga nagyon is szótartó Nyíri ur — feddé őt Berta. — Egész este nem láttam. Ugyan mit csinált? — Unatkoztam — volt a válasz. — De hisz nu^rnondtam, hogy nem tudok mit csinálni, ha ne».-, engedi meg nagysád, hogy lássam. — Vallja meg, hogy más Wdpontot talált szeme ma este. Láttam, minő el. merülve nézte a kis énekesnőt s azt gondoltam, hogy kár volt ígéretét venni, mikor anélkül is került volna tekintetével. Nyíri Bertára nézett s csodálkozott ÚJDONSÁGOK. * Felolvasó est. Társadalmi életünk élénkítése czéljából e hó 4-én értekezletet hívott össze dr. Csányi János ügy véd, a melyen elhatároztatott, hogy e hó 19-én szerdai napon fog az első felolvasás megtartatni aKasinó-kör helyiségeiben a tüzörtorony javára. Felolvasó lesz Scherer István, belépti dijak családok részére 50 ki\, egyesek részére )>() krban állapíttatott meg. A felolvasás után teázás lesz, miközben Marczink zenekara fogja a közönséget mulattatni. A közönséget ez utón is tömeges megjelenésre kéri a rendezőség. * A nov. hó 24 iki mulatság rendező bizottsága f. hó 1-én beszámoló gyűlést tartott, melyen a számvizsgálók a számadásokat megvizsgálván, annak minden tételét helyesnek találták és az eredményt 146 írttal lezárták. Ez összeg az ev. egyház presbyteriumának átadatni határoztatott azon hozzáadással, hogy a mikor ez összeget a szépítés czéljaira felhasználni akarják, azt előbb a városi ’tanácsnak bejelentsék. Ugyanily értelemben a városi tanács is értesittetett. * B imapartunk. Sétáljunk csak arra lefelé s látni fogjuk, milyen mozgalmas a dunapartunk. Folytonosan gyűl össze az anyag, melyből a kőfal lesz építve s múlt héten már a faragott koczkakövek szál litása is megkezdetett. Mosolygunk, látva az emberek nehéz munkáját, hogy találkoztak városunkban, a kik felfujhatónak gondolták a falat s a vizenyős lielyet is alkalmasnak találták volna a súlyos kövek kihordására s elgondoljuk, hogy minő könnyű beszélni, de milyen nehéz tenni. * Áfbál utóhangjai. Az ev. egyház presbyteriuma f. hó 4 én dr. Csányi János ügyvédet, mint a rendező bizottság elnökét — azon alkalommal, hogy a bál tiszta jövedelme, 146 frt, a presbyterium- nak átadatott — felkereste s köszönetét mondott neki s általa a rendező bizottság minden tagjának a szives buzgalomért, melylyel a jótékony czél érdekében mindent elkövettek. * A Ferenezek, kiket az Isten éltessen soká, a múlt héten ünnepelték névnapjaikat, olyan tág körben, hogy kis estélynek is beillett volna. Arról panaszkodunk, hogy nincs társadalmi éleink s ime láttuk, hogy van, csakhogy nem tudunk felőle semmit. A nyilvános társadalmi életnek persze, hogy e szerint csak kevesen érzik hiányát, miután a legtöbb család elég tág ismeretséggel bir. hogy saját körében mulasson.- — Angolul sem beszélsz? Ez bizonyosan gngol. He is a good looking' old man. I) (Ő jó kinézésű öreg ember.) 7 Az öreg ur nem felelt, annál jobb i.züt nevetett magában. A menyecskét a kíváncsiság nem ugyta nyugodni s azért egy nemzetközi a szonyi cselhez folyamodott: ledobta egyezőjét, melyet egy műkedvelő tele jzolt s egy egy poéta tele verselt. Az yyik igy szólt: / Vajha minden szellő hozzám szállna. Mit legyeződ hajt e bús világba. Az ° eg úr gyorsan átfutotta a verset és . .osolygott. — Nemde feltűnt férjem verse. — Szép, szép — mondá megnyugtatá- 1. — A férjek verse mindig szép, — vé hozzá. — Bocsánat uram, hogy olyan lármát aptam az imént, kezde egészen más émát a még mindig magában dühöngő PÚ — Kérem jogában áll. — Ez a vasúti nép kiállhatatlan gomba, nem nézi kivel van dolga. — Hisz azt legtöbb esetben nem dja. — Kérem engem már ismerhetne, tud- .tná, hogy Kenderkényi Aladár vagyok, rdja azt az egész vidék, hogy a Ken- rkényi család a legrégibb családok ■yike. Apám alispán volt, bátyám képzelő, a húgom megyei ügyésznek a lesége. Mondom ez a paraszt conduc- r tudhatná, mert az apja az apámnál lt inas; a felesége pedig szakácsné a feleségem anyjánál, annál a hires szépségű Bálnaynénál, kinek apja Baltay egyenesen II. András királyunk kincs tárnokától származik s valószinüleg a honfoglaláskor Árpád vezérei között szerepelt, mit kinyomozni éppen most megyek a heraldikai intézethez. Mondom ezt mind tudhatná ez a Csehországból szalasztott urasági inas, kit úgy hittak, hogy Kepranek vagy Kipranek vagy Kopranek. O látta apám házánál az ösz- szes vidéki mágnásokat, tudhatná, hogy egy szavamba kerül s elkergetik a vasúttól. Moderálhatná magát nagyon, mert hat gyermek atyja. — Ön nagyon igaztalan ember, — szólt nyugodt méltósággal az öreg úr. — Uram. — Legyen szives meghallgatni. Meglehet róla győződve, hogy minden szavamért felelni fogok. Kezdjük előrül- Ön mindenekelőtt felhozza magas rokonságát. Mondja meg, mi érdeme van Önnek abban, hogy a Kenderkényiek agyában született ? Semmi! Absolute semmi! És viszont mit tehet Kipranek vagy Kopranek arról, hogy az apja nem volt magyar mágnás, hanem esetleg csak egy becsületes cseh trombitás, ki télen hangszerével, nyáron kézi munkájával kereste talán számos tagból álló családjának a kenyeret? Es vájjon vétett e annak egyik tagja nemzetünk s hazánk ellen, ha ide jött az országba s becsületesen munkálkodott, megtanult magyarul s lett belőle jóra való magyar polgár, ki legfőbb büszkeségének tartotta, hogy e haza iránti tiszteletből és szeretetből még a nevét is megmagyarositsa ? Hogy az ön atyja alispán volt, azzal még nem mondót semmit. Ez még nem emeli az iránta való tiszteletet, de igen is, ha azt tudhatnám, hogy milyen alispán, akkor adhatnék tiszteletemnek vagy nem tiszteletemnek kifejezést. A történelem tudtommal nem mond róla semmit, valamint az ön nejének őseiről sem tudok nagy dolgokat. Tehát ön egészen jogosnak, helyesnek és igazságosnak fogja azt találni, hogy én az ön, valamint igen tisztelt neje őseit közönséges halandóknak tartom, kik abban a szerencsében részesültek a sors által, hogy bíborban, bársonyban születtek, kik mint nemesek ember- fölötti jogokat élveztek, de hihetőleg annyit sem tettek hazájukért, mint a mennyit manapság a hazának minden egyes polgára tenni kénytelen, mert különben meg sem élhet. Ön se keresse tekintélyét a heraldikai intézet útján, hanem a becsületes munkálkodás terén. Ne legyen nagyzó, legyen egyszerű, szerény, takarékos. Utazzék inkább a harmadik kocsiosztályban s törlessze adóságait, miért épen nálam perelte be egyik hitelezője. Én Koros budapesti ügyvéd vagyok. Ne legyen dölyfös, igazíalanul goromba olyan emberek irányában, akik önt nem bántják. Ez a szegény kalauz ki már 24 óra óta van szolgálatban, ki van merülve, el van fáradva, de nem is hivatása, hogy ön körül tánczoljon, mint valamikor az apja házánál a szobacziczus tette. Ne ön fenyegesse ezt a szegény * Szerencsés portás. A helybeli indó- ház öreg portását múlt szombaton felkereste a szerencse és ternót csináltatott vele a kis lutrin. Szép összeget nyert de azt is érdekes volna tudni, hogy menynyit áldozott s rakosgatott be apránként Meglehet, hogy akkor nem is volna nyeresége s csak saját pénzét kamataival nyerte vissza. Jobb lutri a takarékpénztár. * Fegyházőrökből fegyenczek. A pestvidéki törvényszéknél f. hó 6-án egész csapat váczi fegyházőr járt ki és be. _ S á g h i (fyörgy és Kenyeres István társaik bűnügyében szerepeltek, mint tanuk. A két említett fegyőr volt ugyanis a váczi börtönörök temetkezési egyletének jegyzője és pénztárnoka s apró- donkint 826 frtot sikkasztottak el a reájuk bízott pénzből. A vádlottak a szűz Márián kívül más mentő tanúra nem tudtak hivatkozni. De mert két éven át minden ellenőrzés nélkül kezelték az idegen vagyont, csak egy évi börtönre és háromé v i hivatalvesztésre ítélték őket. Vádlottak és az ügyész felebbeztek. (A „Fővárosi Lapok“ bél.) * A vác*i nyilvános muzeum javára újabban adakoztak: Tóth József egy könyvet „A keresztény meggyőződésből“ irta minden ifjaknak és sok öregeknek Endrődy János. Nyomatott Pozsonyban, Belnay György Aloys’ betűivel 1806-ban. S á n e r György egy réz 3 krajczárost 1800-ból és egy I. József korabeli ezüst- pénzt 1709-ből. M á t é István két darab 1/i rézkrajczárost 1816-ból. * A váczi I-ső általános ipartársulat küldöttságe múlt hó 29 én tisztelgett megyés püspökünk Ö Excziájánál, a vaskorona rendjellel történt legfelsőbb kitüntetése alkalmából. A küldöttség szónoka Balás Lajos a társulat tagja, remek beszédben tolmácsolta az ipartársulat Disztagja és fő pásztora iránti szeretetét, tiszteletét és meleg ragaszkodását, kérvén őt, ne rója fel mulasztásnak, hogy bár a társulatnak kellett volna elsőnek lenni a hódolók között, mégis talán utolsók; de szivük első volt az öröm érzetében s felhozván azon bibliai példát, mely szerint egy ember, ki lakodalomba lévén hivatalos, elsőnek érkezett és az első helyet foglalta el, a honnan magasabb vendég érkezvén hátrább szólitatott, a társulat hasonló sorsra jutni nem akarván, át engedte az elsőbbséget az azt megilletőknek. De most kötelességét szive szerint teljesiti s kéri a jó Istent, hogy főpásztorunkat az emberi kor legvégső határáig éltesse. Erre a küldöttség lelkesülten megéljenezte főpásztorát. Püspökünk O excziája válaszában, mely igazi apostoli szó volt megjegyezte, hogy mi különös érdemeket sem tett a kitüntetésre, csak is kötelességét teljesítette, de azt állíthatja tiszta lelkiismerettel, hogy híven teljesítette s örül a tudatnak, hogy ő is iparos mint __ Deczember hó 9. embert kenyérvesztéssel, hanem vigyázzon, hogy a saját szerény állását el ne veszítse, mert a könnyelmű, a pazarló, a fényűző, az adósságba sülyedt ember, nem hogy józan hivatalnok, hanem veszedelmes individium, mely könnyen kiírásokra ragadtatja magát. Fia valaki tisz tességes családból származik az kedvező ajánló levél lehet az illetőre nézve, ha azonban azt meg nem becsüli, kétszeresen elitélendő ! Beszédje alatt annyira tüzbe jött az öreg úr, hogy oda állva Kenderkényi elé erősen szeme közé nézve folytatta beszédét, mi alatt bal kezét hátravetve, a jobb keze mutató ujját pedig, mint valami jó oktató, folytonos fenyegetésre használta. A vézna Kenderkényi pedig beleesett az ülés vánkosába, a fejét lelógatta, mint a bűnös fiú, kit atyja dorgál. Gyáván megadta magát. A kis menyeske kinézett az ablakon, melyen még jobban kiugrani szeretett volna. A mint a legközelebbi állomásra érkeztek, zörgetett a kalauznak s amint ez kinyitotta az ajtót, kidobta szíjba csatolt pakkját s maga is utána ugrott. A férj szó nélkül követte. Ezentúl bárhova utaztak nem emlegették többé a famíliát. A kereskedővel pedig, ki Koros ügyvédnél beperelte, sietett egyezségre lépni, s ezentúl őrizkedett az adósságtól, mert félt minden fiskálistól. Falstaff. V l ( szavain. Volt azokban gyenge árnyalata a gúnynak, a megsértett büszkeségnek s még sem volt szemrehányó. (Folytatása következik.)
