Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-09 / 50. szám

SZERKESZTŐSIG: ic on, Duna-sor 5S7-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.)- : --------------------------------------------------- -------­Előfizetési ara: le.i.elyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) i”Ggész évre 6 frt. — Fél évre :5 írt. — Negyed évre fi frl 50 kr. Egyes szám ára: 10 krajczár. VIDÉK! ERDEKU TÁRSADALMI HETILAP. KIADOHIV AT AJ Váczon, Külső-sor 892. (Ide küldendői pénzek, hirdetési dijak és hirdett A lelkiismeret. TOrázis. AValjonki törődnék ma hasonló elavult rigókkal, ma, a materialismus íényko- jsían? Váljon ki keresné azt, hogy mit rr.ínt e szó, lelkiismeret? ^Bizonyára csak olyanok, a kik nem k ek meg erre a korra, a kik legalább o így századdal hátramaradtak. Ma már imént a divatból, hogy mielőtt szólunk, b ^ismeretünkhöz forduljunk s megbi- ü tassuk vele, váljon helyes-e, igaz-e a mit mondani akarunk. Ez unalmas Mlog s talán azt eredményezné, hogy ii hevülésünk elmúlna s a mit mondani Teéretnénk, magunkba fojtanánk a lelki- » neret parancsára. Inkább szoktassuk ínhoz, t^ogy tűrjön. Ma minden tekin- íitben tág éritv-nezést kell adni a szó­ik. Korántsem szégy^, ^ [ia valakit snzugságon fognak s legkeveswuó spm-;| y .galmazó az, a ki valótlant állit, vagy ir. Mi ennek az oka? A mai kor hanyagsága s felületessége, anyag a tekintetben, hogy mielőtt szól, igére járjon a dolognak s ha ezt teszi ? olyan felületes, hogy a lényeget el fe­il di s csak a kiilszint tünteti fel. Pedig nem helyesen jár el. Sok tűnik I szépnek távolról, mig ha közelről s .emléljük: o c s m á n y. Igen sokban oak szabadabb megjegyzést találunk, edig ha közelebbről tekintjük: rága- t cd m. íme a hanyagság a gondolkozás­án s felületesség a szemlélésben. Ma gondolat és irás szabadság van. zép szavak s különösen hangzatosak zok előtt, a kik nem tudják kellőleg ér- líolmezni. De .higgadtan tekintve, a mily magasz- )sak, épp annyira lesújtok is. Parányi z ember ahhoz, hogy azt képzelhesse.: ondolataim helyesek, csak az emberek • em birják azt kellőleg értelmezni. Pa- ányi ahhoz, hogy igaznak és helyesnek élhesse a saját meggyőződését. A gondolat szabadság még a féktelen- edésben csapong s nem vagyunk elég rettek ahhoz, hogy helyes útra tudjuk erelni. A gondolkodó és iró épp oly hibás e Tkintetben, mint az olvasó és hallgató, .máz, hogy nem alapos; emez, mert eí­rj ári, hogy felültessék. Egyik sem bir nnyi bátorsággal, hogy az igazat be íerje vallani, előbbi, mert vélt nimbu- át félti, utóbbi, mert nem akar ellensé- et szerezni. Ez őszinteséghiány meg- zülte a lelkiismeretlenséget. Ez okozza, hogy annyi nyegle talál- ozik az emberek közt, a kiknek maguk z emberek adják meg a szarvakat. Per­Kapható a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál ( városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében (Csillag-s zálloda mellett.) j Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Hirdetések : Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér : sora SO kr. — Bélyeg- illeték : minden beigtatásnál Ilii kr. — A ny'ugtabélyeg külön fizetendő. sze ők azokat mindenki ellen használ­ják egyformán s igy ez az engedékeny­ség megboszulja magát. A társadalom, mert megtűri körében a lelkiismeretlent, legelső sorban maga szenved s bűnhő­dik türelméért. A hiba mindig megboszulja magát egy vagy más módon, de legtöbbször az ártatlant sújtja. Váljon miért nem emeli ez fel szavát ártatlanságának védelmére ? Nem kö­vet-e el olyan mulasztást, mely nemcsak őt magát illetőleg káros kifolyásu, de végzetessé lehet másokra nézve is? Váljon emberbaráti kötelességében áll-e védeni a bántót, a helyett, hogy megbüntetését előmozdítsa ? Miért tűrni el a légy csipkedését, mikor a légycsapó elég biztos óvószer, ha ügyes kezekben van. S minden igaztalanul megtámadott ember kezében tarthatja az óvószert, melylyda szemtelen tolakodót elűzheti. Lehet azonw^ hogy az ártatlannak nincs módjában a^-i^ztalan vádakat megczáfolrii, vagy nincs jogaWi. nehogy még fontosabb érdekeket sértsen s tgy kénytelen eltűrni mindazt, a mit rosz- akaratulag ráfogtak. Ez az eset igen gyakori s már fel sem tűnik. A hivatalt viselőt gyakran gyanu- sitják részrehajlással s egyéb hibákkal s valljuk meg ^őszintén, nem mindig ok nélkül. Egyet azonban minden gyanusifó el­felejt. Nem jár a dolognak mélyére s saját esze után következtetve a tények­nek olyan látszatot [nyújt, a minővel azok éppen nem birnak. Ezt már nem hagyhatná a lelkiismeret, ha ugyan az ilyen egyének birnak avval — s ha attól kérnének tanácsot, az bizonyára nem volna helyeslő. Egy hatalmas támaszt nyer a gyanu- sitó a hallgatóban, vagy olvasóban, a ki — nem érdekelvén őt a dolog olyan mélyen — eltűri, sőt elhiszi, a mit neki mondanak, vagy Írnak. Természetében van az embernek, hogy sokkal szíve­sebben hiszi el a rosszat, mint a jót s innen van az, hogy a rósz sokkal több követőre talál, mint a jó. A lelkiismeret hallgat, mert a szenve­délyek uralják s ezek néha annyira erőt vesznek az észen is, hogy az egyént va­lóságos rabbá teszik. A lelkiismeretlenség igen sok szeren­csétlenséget szült már, de azért áldoza­tainak száma naponként szaporodik. A lelkiismeretlenek száma épp úgy növekszik s ez a szám ijesztő nagygyá készül. A lapok majdnem naponta kö­zölnek egy-két, sőt több esetet, mely állításomat igazolja s valóban erős küz­delemre kell azon egyénnek elkészülve lennie, a ki harczot akar ezek ellen in­dítani. Ez a feladat vár a hírlapokra is, a kik miután a közvélemény nyilvánulásai egyúttal a közvélemény vezetőiül is te­kintendők. Sokan derekasan megállják a helyüket, többen bizony nagyon tág lelkiismeretességet tanúsítanak. A hírlapoknak pedig a lehetőleg iga­zaknak s részrehajlatlanoknak [kell len­niük, hogy a bizalmat, melyet a jóérzést! közönség beléjük helyez, megérdemel­jék. Nem zárkózhatnak el az egyéni né­zetek elől, de sohasem szabad elfeled­niük, hogy a gyanúsítások nem emelik tekintélyüket, hanem aláásák. A hírlapok nem arra valók, hogy az egyének, hivatalok stb. gyengéit takar­ják, de még kevésbé hivatásuk, hogy a hivatalnokok intézkedéseit s azok tény­kedését félremagyarázzák. A mely lap ezt teszi, annak nincs létjogosult­sága s avval szemben akkor jár el he­lyesen a közönség, ha ignorálja s meg­vonja tőle pártfogását. A sajtó szabad­sajt. nem úgy kell értelmezni, hogy egise alatt boldog, boldogtalan hebe­hurgyán mindenfélét a nyomdafesték utján kürtölhet világgá — s a mely lap ezt nem tudja megérteni, annak csak egy méltó jutalma lehet, az agyonhall- gatás — hanem, hogy eszméink kifej­tése mellett a közügynek épp úgy, mint az egyeseknek hasznot tehessünk. A szabad Amerikában, vagy a komoly Britanniában egyetlen lap sem meri megtenni azt, hogy az igazságnak meg nem felelőt Írjon, még kevésbbé tenné meg a szerkesztő azt, hogy valaki ellen alap nélküli gyanúsítással él­jen. Mi még nem bírunk kibontakozni abból a nyűgből, mely nem engedi meg, hogy higgadtan fontoljunk s tiszteljük annyira magunkat, hogy mások hazug­nak vagy rágalmazónak ne mondhas­sanak, mi — mint azt fennebb mondám — nem vagyunk elég érettek a szólás- szabadságra. Az idő közéig s a társadalom napról- napra érettebb lesz arra, hogy a fölüle- tességet s lelkiismeretlenséget megbün­tesse s a XX. század talán bennünket is úgy fog találni, hogy senki sem vethet szemünkre semmit. Akkorra talán mi is öntudatára ébredünk annak, hogy azon tulajdonság, melyet e rövid elmefuttatá­sunk cziméül vettünk, soktól megóv bennünket s különösen, hogy szavát megfogadva, sohasem leszünk abban a helyzetben, hogy pirulni kénytelenittes- sünk magunk és mások előtt. Filioxera által tönkretett szőlők birtokosainak figyelmébe. 3 Elpusztult szőlőink felújítására úgy ala­nyul szolgáló, mint direct termő ameri­kai szőlő vesszők az állami szőlőtelepekről szerezhetők be. Erre nézve a „Borászati Lapok“ f. évi 38 ik számából a követke­zőket hozzuk szőlőbirtokosaink tudomá­sára : Az állami szölőtelepekről amerikai szőlővesszők az 1889. év tavaszán a kö­vetkező árakon és feltételek mellett adatnak el : A) Csak alanynak: Ezer 1. Riparia Sauvage sima . . 5 frt n n gyökeres . 20 11 2. Vitis solonis sima . . 15 » ii rí gyökeres . 35 11 3. Vialla sima . . 25 11 n gyökeres . 50 11 B) Direct termők: Ezer 4. Jacquez sima . . 10 írt a gyökeres . 40 11 5. Herbemont sima . . 25 11 a gyökeres . 100 11 6. York Madeira sima . . . 20 11 n n gyökeres . 60 11 7. Othello sima . . . 50 11 ii gyökeres . 125 11 A kitett árakban a csomagolás és a feladó vasúti állomásig való szállitás költségei is benfoglaltatnak. Az árakból való leengedésért, vagy esetleg szölővesszők ingyenes adomá­nyozásáért csakis hatóságok, községek, egyesületek vagy szövetkezetek — köz- czélok előmozditása czéljából — folya­modhatnak a földművelési minisztérium­hoz. A szőlővesszők vételára és vasúti szálli- tási költségei utánvétel utján fognak a megrendelőktől beszedetni. A megrendelő aláveti magát annak, hogy az esetben, ha az utánvéttel küldött vesszőszállitmány átvétele iránt bármi okból nem intézkednék, a minisztérium a vesszők vételárát a felmerült összes szállítási és egyéb költségekkel rajta be­hajthassa. A megrendelések eszközlésére külön megrendelési ivek adatnak ki, melyek­nek mintáját alább közöljük. A megrendelési iv az illető fél által a rovatok megfelelő kitöltése mellett egy­szerűen aláirandó és az állami telepek kezelőinek bármelyikéhez beküldendő. (Itt megjegyezzük, hogy a megrendelések már e f. év október hó végéig beküldendők lettek volna, azonban remélhető, hogy a most beadandók is tekintetbe lógnak vé­tetni és elintéztetni, amiért is a venni szándékozók haladéktalanul nyújtsák be megrendeléseiket). A hivatkozott „Borászati Lapok“ 12 tele­pet sorol fel, a honnan a vesszők rendelhe­tők; nekünk azonban legalkalmasabb a budafoki amerikai szőlőtelepről rendelni, a melynek kezelője a budapesti vin- czellér iskola i g a z g a t ó s ág a, tehát vagy ehhez vagy az országos borá­l

Next

/
Thumbnails
Contents