Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-12-02 / 49. szám
Vácz, 1888. Deczember hó 2. VAC ZI HÍRLAP. alá, — első esetben 100 írtig terjedhető pénzbüntetéssel, második vagyis visszaesés esetében pedig 15 napig terjedő elzárással és 100 írtig terjedő pénzbüntetéssel sujtandók, a községi elöljárók által. íme a jog és hatalom megvan adva ezzel városunk elöljáróságának is s főleg rendőrségünk van hivatva ezen jog és hatalomnak érvényt szerezni. Félre kell itt tenni kómaságot, sógorságot s vegye magának rendőrségünk azt a fáradságot, tartson néha napjában ezúttal vizsgálatokat s ha visszaéléseket fedezne fel, sújtsa azokat a legkeményebben, a legszigorúbban s ha ezt tenni fogja önmegnyugvást talál abban, hogy kötelességeit tisztjének megfelelően teljesítette, másrészről a lakosság érdekét, mint közérdeket fölibe helyezte a magánérdekeknek s a közérdeknek mindenkor elégtételt szerzett s azt egyesek jogtalan vagyonszerzési törekvéseivel szemben mindenkor megvédi^, — Úgy legyen! c O Kosdi levél. Most csak ffsűpa vigalomról kongathatok. Vasárnap e hó 25 én volt a szokásos „Erzsébet napi“ búcsúnk. Délelőtt a nagy mise után, mely <3$ Vili ásy István kanonok ur cz£l£brált, kettős papi assistentia mellett, a környékről szivesen, nem szívesen összekolompolt nagy számú vendégeink szétoszlottak — mint ők mondták — vendégszerető házainkba; persze előbb megrakodva a felállított, illetve a nagy szél miatt ugyancsak megtatarozott, négy mézeskalácsos sátorban. Volt mindenfelé vigalom, zaj, lárma, czigánymu- zsika, az evés és ivásnak minden elképzelhető alakban! végtelen hossza. Még az a ritka eset is megtörtént, hogy duhaj - kodásokról ismeretes legényeink, a korcsmában este nekik megengedett tánczmu- latságban nemcsak vért nem kivántak egymás fejétől, de reggelig dicséretes solidsággal mulattak. Az szót sem érdemel, hogy tévedésből M é n k ő n e k két ablakát emlékül kitábláztalanitották. Esteledni kezd, a gyomrok és torkok te- litvék a nagy baromfi gyilkolás és boros hordók megszivásának miatta, s a hol sok vendég, sok szép leány meg muzsika van, ott nem lehet mást tenni, mint ösz- szekászolódni és régi bevett szokás szerint E. barátunk példás vendégszerető, tágas lakását felkeresni. Úgyis tettünk; s a nélkül, hogy összebeszéltünk volna, lassanként az egész falu, vendégeivel együtt ott volt; s a nélkül hogy egymásnak szóltunk, vagy intettünk volna, Istók úgyse, még reggeli nyolcz órakor is járta a táncz, csendes és pagát-ultimó elfogása. aránt viszontagságteljes életet igér; én ezt harmincz év óta folytatott praxisom alatt megfigyeltem és most alaposan be- bizonyitom. Tudva levőleg az ember legtöbb idejét töiti: a) Az ágyban. A rendes ágyak azonban csak közép magasságú emberekre vannak számitva. — Ezért az óriás — az általános középtermetüség miatt igy ne vezek mindenkit, a ki öt láb és nyolcz hüvelyknél magasabb — kénytelen úgy összehúzni magát az ágyban, hogy nagy N-hez hasonlit, mig a törpe — igy neve zek minden embert a ki rövidebb négy lábnál — ama veszélyben forog, hogy elvész a párnák között s reggel csak nagy fáradtsággal lehet reá akadni. b) Ülve. Az óriások számára a székek rendszerint alacsonyak, a törpék számára pedig túl magasak. Ennélfogva az óriás örökös félelemben van, hogy térdével összezúzza az állát, a törpe pedig lábikra görcsben szenved s mindig vigyáznia kell, hogy az egyensúlyt el ne veszitse, mert lába nem ér le a földre. Kocsiban még bajosabb mindkét részre nézve, különösen, ha más egyének társaságá ban vannak, pl. omnibus-kocsikon. c) Felöltözve. Ez meg plane nagy kin. Nincs szabó, a ki az óriásnak, jól álló ruhát készítene, még ha az illető tízszer egymásután mértéket vetet is magának. Egykor bizonyos lengyel származású fiatal ember, — kinek a magasra növés családi betegsége volt, — panaszkodott előttem, hogy minden kabátja úgy áll, mintha lopta volna s nincs az az Annyian voltunk, hogy minden zúgban megelégedett, mosolygó ar ez ok at láttam a magam tornyából, de nemcsak azt lát tam madártávlatból hogy üvegek és tán- czoló párok sűrűn ütődtek össze, hanem hogy a váczi honvéd tisztikarból, meg a tereskei járásbíróságtól is voltak többen, gyakorolván a szivek és gyomrok kielégítő igazságszolgáltatását, szakértő katonai fedezett alatt. „Justitia“ mérlege ez esetben a csővári első banda nyiretyüi és czimbalma között ingadozott, nem látván, a nem tánezolók hullámszerű ingadozásait. A véghetetlen kedélyes, s mint mondám reggelig tartó mulatságban ott voltak, a mint a haranglábra feljegyezhettem : Burján Benőné, özv. Nagy An- talné, Elinka Gyuláné, Droppa Mihályné, Gilibert Sándorné, Hayden Antalné, özv. Beniczki Lászlóné, özv. Schrőterné, Spá- nyik Béláné. A férjhez menendők között: Kolena Mariska, Szvetenai Juliska, Melis Vilma, Porzerinsky Erzsiké, Hayden Anna, Beniczki Matild, Genzor Janka, Pap Ágnes, Szlávik Guszti, Goblóczi Etel, s talán még többen is, de háttal állottak franczia négyes alatt a toronynak s igy nem láthattam. Már delet kezd tek velem húzni, mikor a vendégek, ki a táncztól elázva, ki a szerelmi vallomástól felázva, ki a bortól beázva, de mindnyája a ködtől megázva és fázva hazafelé tartottak, hogy uj erőt gyűjtsenek keddre e hó 27-ére, mert: ezüst lakodalom volt Csőváron. Miklóssy János evang. lelkész tartotta egybekelésének negyedszázados évfordulóját. A sok — még az alföldről is jött — vendég között láttam Majthényi István képviselő urat is, kik a legjobb hangulatban világos reggelig voltak együtt e kedves házban. Alig kalinpáltam végig két déli és esti harangszót, már megint a gyomrunkat kellett erős próbára tenni. Ugyan hol? hát Endre bátyám szives házában, ki csütörtökön tartá, minden évben jól sikerült és kellemes emlékeket osztogató névnapja előestéjét. Ismét az is merős arezok, ismét a végtelen hosszú, változatos, a házi kisasszonyokat dicsérő vacsora. Kár, hogy az advent küszöbén lévén, a czigány hiányzott ; noha sülve, mint négylábú pecsenye, mégis ott figuráit aprólékaival együtt. A jó kedv azért nem hiányzott, mert a többrendbeli toaszt után, egymással vetekedtünk bók, adoma, tréfa, társasjáték stbiben? A legsikerültebb szó az volt, mikor Lénárt András veterán barátunk engem tekintve, maga harang'ozta a jelenlevőket össze egy rö vidke névnapi vacsorára. Bizony tanácsos, hogy rövid legyen a vacsora, mert már a sok dáridótól olyan puffadtak vagyunk, mint a harang. De a harangozó letette a kötelet s nem kongatok tovább, bár lelkemre kötötte, hogy legközelebb ismét a küszöbön álló János ollómüvész, a ki úgy dolgozna neki, hogy a munkában köszönet volna. En azt tanácsoltam neki, hogy menjen el egy bi zonyos ruharaktárba, a hol — mint hittem — talál magának való ruhát. A ruhakereskedés tulajdonosa — ki igen alacsony termetű, kövér emberke volt, engem nagyra becsült, mert egykor veszélyes betegségből gyógyítottam őt ki, azért személyesen elmentem hozzá azon idő tájban, midőn tudomásom szerint az említett lengyel fiatal ember üzletébe ment, hogy védenczemet melegen figyelmébe ajánljam. Midőn beléptem, mindkettőjüket félig kétségbeesetten találtam. Szegény, fiatal lengyelem már a harmincz- egyedik frakkot próbálta, a mely ö rajta rövidke kabátnak látszott, a kis kereskedő pedig rémülettel vegyes bámuló arczczal állt mellette, karján egy sujtá- sos kabáttal, a mely félig meddig megütötte a mértéket. Az emlitett kabát eredetileg egy magyar herczeg magánhuszárja számára készült; a huszár azonban időközben bizonyos angol úr szolgálatába lépett s igy nem volt szüksége a kabátra s nem jött el érte. De ezt a ruhadarabot a szegény védenczem csak nem viselhette.! Végre a ruharaktár tulajdonosa ama gondolatra jött, hogy egy hosszú, angol divatú felsőkabátot megrövidítés nélkül átalakít frakká. Ily módon tehát az első szükségen segítve lön. d) Bálokon az óriások és a törpék egyaránt bajban vannak. Az óriások rendszerint sajátságos előszeretettel viseltetnek az alacsony termetű hölgyek iránt s gyakran fölkérik őket olyan tánezokra, a napkor s bejelentett torokról, nem halotti, hanem disznótorokról szóljon a Hirharcmg. U. i. nehogy elfeledjem, mert harangszó előtt történt, csütörtök virradóra, hogy Tőrin esi István kosdi lakos első szobájába lépve, mit lát ? hát azt látja, hogy az ágyakról minden ágyneműt, a szobából több apróságot, még egy kész sonkát is elloptak. Az egyik utczai ablak falát kivágva a vasrostélyt kiemelték s a szobába hatolva, a mondottakat elemelték. A nyomozás erélyesen folyik. Elkésett. (Beszély.) Irta : Stefánia.. (Folytatás) Az ifjak között, a kik körülrajongták különösen egyik érdemli meg, hogy vele közelebbről megismerkedjünk. Magas nyúlánk alak volt s cseppet sem szép. Még alig- nagy korú, de jelleme érett s szilárd volt s gondolkozásmódja nem az a g-yermekes többé, mint hasonkoru társaié. Az idő már megérlelte annyira, hogy az életet a való sziliében látta s cseppet sem volt képzelgő. A létérti küzdelemben önállóvá fejlődött fiatal ember kevés rokonszenvet keltett az első pillanatra, de a ki többször érintke zett vele, lehetetlen volt, hogy meg ne szeresse s ne becsülje. Nyiri Jánosnak hívták s jelenleg még csekély jövedelmű államhivatalnok volt. Bertával egy ismerős családnál találkozott s ez a találkozás sok álmatlan éjjelt szerzett neki. Berta önkéntelen rokonszenvet érzett iránta, de ez inkább a barátság, mint a szerelem felé hajolt. Nyiri azomban lángra gyűlt s ez a láng emésztette s ösztönözte oda. a hol ideáljával találkozhatott. így sokszor találkoztak s nem lehetne mondani, hogy nem mind a két részről szivesen. E közben a fiatalok közül többen nyilatkoztak a szép szalmaözvegy előtt, s mindenik felajánlta szivét és kezét. Ekkor vette csak az észre, hogy messzire ment s hog-y miután reményt nem nyújthatott, oktalanul ütött sebet a fiatalok szivén. Nem mondjuk, hogy azok a visszautasítást nagyon zokon melyeknél igen sok függ az egyensúly helyes felosztásától, mint pl. gyorspolka, stb. Nem rég láttam egy bálon, hog-y egy fiatal ember valamennyi lámpába megütötte a fejét miközben egy alacsony termetű hölgyecskével keringőzött. — Ugyanott a ház ura, — ki a törpék fajához tartozott, — hasztalan igyekezett egy makacskodó fali lámpát rendbe hozni, mert sehogy sem érte el. Eme szerencsétlenek szomorú sorsa még soha sem tűnt föl előttem oly élénk színekben, mint amaz estén. Még több pontot is fölsorolhatnék, azonban, ezúttal csak hadd maradjon ennyiben ; csupán egy két átalános meg- megjegyzést akarok még a befejezéshez csatolni. A mint már említettem, sajátságos a magas termetű férfiak vonzódása a kicsi nőkhöz. A berlini anatómiai múzeumban látható az emlitett óriás-gárda egykori csuda magas szárnysegédjének a csontváza, ki alig négy láb magas kedvese hűtlensége miatt agyonlőtte magát. Ha a szerencsétlen valamivel alacsonyabb lett volna, akkor kedvese talán nem csalta volna őt meg, és ő nem lett volna öngyilkossá. Ez esetben talán még" most is élne s nem díszítené ritkaságképen a múzeumot. Megfigyelés utján tapasztaltam, hogy a világ tévedésben van, midőn az óriásoknak bátorságot és erőt tulajdonit és a törpéket gyáváknak hiszi. Én ennek épen az ellenkezőjéről győződtem meg. Az óriás rendszerint zavarban van a fölött, hogy mit tegyen ama testhalommal, melyet tulajdonának nevez s e kétség vették volna. Nehányan egy ideig elmaradtak a társaságokból, de, pár hét múlva újra megjelentek mint érdekes, halavány arezok, a kik azonban nem csaptak fel újra az udvarlók közé. Csak Nyiri nem nyilatkozott, de minden tette elárulta a heves szenvedélyt, mely benne forrongott s szemeinek fénye mutatta, hog-y elbűvölte őt a szép asszony. Lassan, lassan engedélyt nyert arra is, hogy Bertát otthonában felkeresse. A szülők nem tettek ellenvetést annyival kevésbé, mert a férj a válópert csakugyan megindította s annak tárgyalása ki is volt tűzve. Előttük a fiatal ember némileg kérő számba ment. a kit ugyan nem a legszívesebben fogadtak volna vejükül, de a ki ellen nem tehettek semmi kifogást, mihelyt leányuknak tetszett. így találtuk őket most is Berta szobájában s szavaikból következtetve, már valószínűleg hosszabb bizalmas beszélgetés után. A férfi még nem nyiatkozott s erre nem is volt szüksége. Értették ők egymást annélkül, — hogy a hideg- szavakra szükség-ük lett volna. A beszéd nem mindig tudja kifejezni azt, a mit a tekintet bensőbben mond el s bátran kimondhatjuk, hogy a nőre a hallgatásnak sokkal nagyobb hatása volt, mint akármily heves szerelmi vallomásnak. — Eljöjjek nagysádért — kérdé Nyiri — miközben kalapját kezében tartotta s menni készült. — Nem, ne jöjjön el, nem szeretném, ha miattam fáradna, azután tudja, Baliné annélkül is sokat tud rám mondani, nem akarom, hogy egygyel többet kelljen felrónia. — Igaza van nagysád. Tehát a viszontlátásra. j Estélyre készültek Baliékhoz. Baliné „benső“ barátnéja volt Bertának de ez korántsem akadályozta abban, hogy egyet-mást róla el ne mondjon a másik „jó“ barátnőnek. Persze ez tovább adta hol toldva, hol ferdítve s a szép özvegyről mindenki többet tudott mondani a valóságnál s hire is rosszabb volt, mint maga. De azért mindenhova meghívták s daczára a sok mende-mondának örültek, ha eljött, mert tudták, hogy vele a kedélyesség- s a jókedv toppan be. Ma este is „kitörő“ örömmel és „miért következtében ügyetlen, félénk. Ellenben az alacsony termetű emberek többnyire ügyesek, vakmerők, veszekedök. Párbajoknál, melyekhez, mint orvos hivattam, mindig a magasabb egyén húzta a rövi- debbet, alacsonyabb ellenfelével szemben. Bármennyire igyekezett is az óriás, hogy törpe ellenfelét távoltartsa magától, ez utóbbi mégis ügyesen kardja alá siklott az óriásnak s mielőtt az észrevette volna magát, megsebezte öt. Az óriás termetű férfiaknál azonban még nagyobb bajban vannak a túl magas nők. Ő náluk is meg van az a sajátságos vonzalom az alacsony termetű férfiak iránt s szivesen választanak törpe férjeket, valószínűleg azon okból, hogy könnyebb szerrel uralkodhassanak fölöttük. Pedig ez igen ritka esetben sikerül nekik. A legkisebb emberek rendszerint a legnagyobb házi zsarnokok. Júnói termetű hölgy sokkal nehezebben hódit meg egy férfi szivet, mint egy Thalia — értem a legkisebb grácziát. —. Egy Júnónak nem szabad kedveskedni, hízelegni, az nem áll jól neki. S ha Júnónak egy kis üg-yes, csintalan, cselszövő Thalia a vetélytársa és utánozná azt tetszetős, kedveskedő hódítási művészetében, úg-y menthetlenül elveszne, mert nevetségessé válna, a nevetségesség pedig a szerelem halála. Kornélia Sorsaié.
