Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-02 / 49. szám

II. ÉVFOLYAM.

SZERKESZTŐSED:

■)í iczon, Duna-sor 587-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.)

49. szám.

VACZ, 1888. DECZEMBER 2.

TÁRSADALMI HETÍLA

KIADÓHIVATAL

Váczon, Külső-sor 892. (Ide küldendők

Előfizetési ára:

(helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) Egész évre frt. — Fél évre 3 frt. — Negyed évre ii frt 54> kr. Egyes szám ára: 10 krajczár.

Kapható: akiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében (Csillag-szálloda mellett.)

Kéziratok vissza nem adatnak.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak.

Hirdetések :

Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. üíyilt-tér : sora 30 kr. — Bélyeg- illeték •

minden beiktatásnál 30 kr. — A nyugtabélyeg külön fizetendő.

Petróczy László f

1814. márcz. 27. — 1888. noy. 28.

Nem ismeretlen név lapunk olvasói lőtt. Nem ismeretlen a történelemben re em s több hirneves embert tud felírni- j, látni ez a család. A most megboldogult íí3 büszke volt arra, hogy családja rokon ágban állt Rákóczy Ferencz egyik ha- onnevü tábornokával s mig ezen őse ő- -érrel szolgálta a hazát s kardjával szerre ett dicsőséget, addig ő szerényen vissza- o''-ormivá nyújtotta ki jobbját, melyben b ekintélyes összeget tartott, hogy avval i közművelődésnek áldozzon s szerzett :vvel magának tiszteletet s örök emléket.

Csendes visszavonultságban élt 6 1880 nóta, a mikor nyugalomba, vonult s utolsó iveit szülőhelyén, Kőkeszin, Hontmegyé- soen élte le.

Több helyen plebánoskődott s kitűnő gazdálkodási képességével szferény jöve- si léiméi mellett is tekintélyes összeget ryüjtött. Mindenkit nagyon meglepett, midőn 1882 ben 40000 frtot adott a helyjeli gymnásium 8 ik osztályára, ezáltal í: jjra életre keltve ezt.*) Városunk egy*) A 40000 frt eredetét igy adta elő a küldöttségek. Mifca Őiiv^Rerr volt, egy birtokot vett haszon íférbe, a mely oly kedvező helyzetbe juttatá, hogy ÍJIOOO frtot volt képes az éppen akkor megnyílt »Első . -azai takarékpénztárban« elhelyezni. Azóta ez össze- if jet ott hagyta s felé sem nézett a takarékpénztárnak. 3Í- Sem a kamatokat nem vette fel, sem a tőkét más )j jton nem szaporitá. Nem is tudta jóformán, mennyi . )énze van, de nem is kereste. Ily módon a város nem is 40000 frt, hanem csak négy ezeret köszönhet, - — igy fejezte ki magát szerényen a küldöttség előtt — u ,nert a többit a kamatok tették ki. Minő meggyőző • Példája a takarékosságnak s mennyire bizonyítja azt, oí uogy a kicsinyből, hogyan lesz a nagy s a kevésből

a sok.

Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája.

Két szív története.

Irta: Zlapás.

r Az ifjú iitra kelt; hosszú, messze útra, h Melynek ösvényét a szenvedés befútta; Melyen tövis nélkül még rózsa sem termelt, S minden nyomot küzdés, bú-átok jelelt meg. Ki nem zöldült ággal, száraz vándor-bottal, De büszkén, daczosan s szabadon egyúttal!

A És esküt esküdött: örökre hú marad; Szerelme ragyogni fog, mint a fénylő nap.

■ A kis leányka hitt ... Ö is megesküdött: Az ö szerelme is változatlan, örök!

Nevet, dicsőséget, hirt szerezni indult, Megvetni e hitványt, tiporni a hiút . . . Pedig tudta : ember irigységtől sorvad S kivétele nincsen, nem is volt e sornak. Tudta, hogy az öröm, mint a virág nyáron ■ Kinyit„ hódit, aztán . . . elpusztul a száron. Rang, fény és gazdagság épen oly múlandó, Mint a pillanat.

Tudta: a föld hiú, mint a kaczér asszony, Ki kendőzi magát s arczára hamist von, Hogy a fény nem egyébb hiúságunk csupán, Melynek vád. fúr dalás jár mindig a nyomán, S czifra csáb módjára csakis játékot üz, Amint a délibab es mint a lidercz-tüz. Tudta, hogy olyannak nem fáj az alázat, Aki munka közben nem hasogat szálat; Aki küzd és tudja: küzdelme miért van, Mit várhat, reméllhet idők folytán onnan ?!

hangulag díszpolgárává választotta őt ezután s négy tagú küldöttséget menesztett hozzá, a kik a diszokmányt neki átnyújtsák. Ez alkalommal a már majdnem 70 éves agg- nemcsak köszönetét mondott e kitüntetésért, hanem biztositá a küldöttséget, hogy Vácz városát szereti s el van tökélve, hogy még egy czélra, a dunai' kőfal felépítésére is fog tetemes adomány nyal járulni. A halál meggátolta szándékában s meggátolta még azt is, hogy a város hálájának és elismerésének méltón kifejezést adhasson.

Ha valaki, úgy ő bizonynyára megérdemelte volna, mert Migazzi bibornok óta, nem volt senki, a ki a város érdekében ennyit áldozott volna. Midőn unó- kaöcscsé primitiáját tartá Váczon, őt is várták s ez alkalommal ovátiókban akarták őt részesíteni, de egészségi állapota meggátolta eljövetelét.

Halála bár nem váratlan, mégis meglepő volt. S a gondviselés azt akarta, hogy még temetésén sem képviselhette senki sem városunkat s még ekkor sem róhatta le ez nagy adóját, a mivel a jótékony emberbarátnak tartozott.

Rójuk le mi, midőn elhunytáról megemlékezünk s emlékeztessük városunkat egyúttal arra, hog-y Petróczy László emlékét külsőleg is megőrizni törekedjék s kövessen el minden módot, hogy azt a helyet, melyet adományával oly nagylelkűen segitett, emléktáblával jelölje meg.

Egy régen érzett hiánypótlás.

Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy a mindennapi szükségletek fedezéséhez

Ö ezt tudta . . . Mégis ment, hogy vím

szálljon

Vészszel és viharral, mint a madár nyáron És ment, tévelygett az élet útvesztőin,

A világnak nehéz, göröngyös mezőin;

Évek múltak egyre; gólya, fecske jött, szállt, Daru madár sokszor látta már a határt; A nagy végtelenbe ember-öltő telt el;

Újra uj került; tűnt le s föl sok ember.. . Vissza nem tért többé. Zajában a létnek Mindörökre eltűnt, nyoma veszett, tévedt.

A kis leányka várt . . . Várta boldogságán

Boldogság! te játszi tündér, örült ábránd, Kit sóhajtva köszönt minden földi ember ; Ki annyi millió hivő ajkán hever;

Kit imába foglal szegény és a gazdag,

Ki apát, fiút, férft a csatába hajthat: Hiszünk benned éltünk első szent reggelén ; Bizunk fénylő delén, közelgő estéjén.

Ha te vagy velünk: a szenvedés is édes; Küzdés, nyomor, átok, bú is gyönyörré lesz !

A lányka egyre várt . . . Arcza hamvas

pírján

Az öreg idő mély redöket szántott már . . . Hervadt, hervadt folyton, egyre jobban hervadt,

Mint a nyitó rózsa őszi szellő alatt!

De kicsiny szivében ott élt a szerelem Változatlanul, mint nap egy álló helyen! És forró szerelme sír- keresni készié’ Válljék bár a földön minden vihar-vészszé! Sír-keresni indult, el, a nagyvilágba ; Szerelme volt útján a vezérlő-fáklya . . .

megkivántató áruezikkeknek kicsinyben való elárusítói az árukat a fogyasztó közönség megkárositására csekélyebb súlyban szolgáltatják ki, mint az megengedve lenne.

A törvényhozás ezen viszásság és magában csalást involváló helyzet megszüntetése végett hozott is elegendő számú üdvös törvényeket, de a köztapasztalás azt igazolta, hogy még mind nem elég az, a mi e téren eddigelé történt s különösen a mészárosok, szén és fakereskedők ellen oly számos panasz emeltetett illetékes helyen, hogy a magas belügyminisztérium a számos visz- szaéléseket tovább nem tűrhetvén indíttatva kellett, hogy érezze magát egy oly rendelet kibocsájtására, mely alkalmat, módot nyújtani legyen hivatva a községek és városok elöljáróinak is a jelzett visszaélések megszüntetésére és hathatos megtorlására.

Azért mondjuk, hogy szükséges volt ezt tenni, mert tény ugyan, hogy az általános büntető törvény 379. §-a s illetőleg a kihágásokról szóló büntető törvény 138. §-ai a jelzett visszaéléseket csalási vétségeknek, illetve kihágásoknak minősitik s igy azoknak mikénti megtorlásáról is intézkednek, mint hogy azonban az adott esetekben illetékes biróságoknak, a kir. járásbiróságok vannak kimondva, a községi hatóságoknak pedig legfelebb csak előnyomozási jog

Útjában összejött a szárnyaló Hírrel S kérdé tőle: if ja merre van, mit mível?

„ Kerestem mindenütt, tüskön, bokron, árkon, Meglelni nem bírtam, semmi fáradtságon !íl Majd a Dicsőséget állitá meg szóra, Az is azt felelte: nem Tudja, hol vő'na! Gazdagság is szól: el, tudom én, mi

vonzá ?!

De a hü S z er ele m igy szólt végre hozzá:

,.Ifjad én meglelém. Hú mindig hozzád; Bár szóban van: ott is gondol mindig reád! Ott is csak felöled álmodja szép álmát, Ott is szeretően és hú szívvel vár rád! Jöjj, nézzük meg sírját; jöjj én elvezetlek; Nézd; zokogj és örvendj a sír halom-jélnék V

Megmutatta a sírt, a virágos hantot,

Mely alatt ez ifjú nyugodt csendes álmot.. . Rajt’, sok sárga rózsa, mind szívéből

nyílott;

Erről megleli öt, ebben híven bízott.

Szerelmesek édes-kedves féltett titka :

A sárga rózsa lett mindenütt

ezóta!

(Pozsony-Szent-György, 1888. nov.)

Az óriások és a törpék.

Pbyziologiai tárgyalás; egy hypochondrikus orvos iratai közül, legif. Plinius után szabadon.

Mértékletességet (oh ez a hosszú szó!) tartani, jó dolog, de mértékletesnek lenni, jobb; mert, ha valaki mértékletes, akkor nem kell a mértéket tartani. Egykor — úgy mondják — az emberek mindnyájan óriások voltak! de akkor mindnyájan birtak a mértékletesség adományával;

volt fentartva, mi természetesebb mint az, hogy a községi elöljáré^Agok az ily ügyekkel vagy egyátafen nemv yagy csak lanyhán törődtek, mertMOä nem tetszett nekik másoknak dolgozni s magukra vonni ez által egyesek haragját, a károsult telek pedig látvány hogy ügyök saját elöljáróságuknál nem nyeft gyors és érdemleges elintézést, mint sem panaszaikkal a tapasztalás szerint sok helyütt mérföldnyi távolságokban székelő kir. járásbiróságokhoz fordultak volna, inkább eltűrték a szenvedett károkat, a visszaélések pedig annál inkább lábra kaptak.

Ezért csak örömmel kell üdvözölnünk, a magas belügyminisztériumnak ez évi 70000/1888. szám alatt kiadott körrendeletét, mely egy régi hiányt pótolván, csakugyan alkalmas lesz arra, hogy ha hatóságunk erélyes kiván lenni és lakosságunk érdekeit szivén hordja, ha vannak, vagy léteznének városunkban a jelzett visszaélések, azokat a legszigorúbb büntetéssel sújtsa és a lehetőségig kiirtsa.

A hivatkozott miniszteri körrendelet ugyanis kimondja, hogy mindazon áru- sitók, kik áruikat mértéken alul, vagyis nem a kellő súlyban és mennyiségben s igy hiányosan és a vevőt megkárositási czélzattal szolgáltatják ki; a mennyiben az azáltal elkövetett csalás nem esnék a fenthivatkozott törvényszakaszok súlya

azonban, mióta annyira eltértünk a természettől, hogy kávét, liqueuröket iszunk és füzzük magunkat, — itt nem csupán nőket értek — azóta vége az antik alakoknak s a földön már csak elnyomorodott, eltorzított képmásai vannak a jó Istennek. Jelenleg az emberinem fejlődésében átalában középszerűség uralkodik; vagy száz év előtt egy porosz király ezereket áldozott arra, hogy csupa óriásokból állíthasson föl egy gárdát; most bizonyára még egyszer annyi költséggel sem sikerülne ez neki teljesen s mert a középszerű emberek korát éljük, (kérem, testi nagyságról beszélek !) csak annál feltűnőbb az óriás, vagy törpe az emberi társadalomban. A ki nagyon magas, annak sok baja van, a ki nagyon alacsony, annak szintúgy. A gyakorlati életben egyik féle fej sem ér semmit. Sem a tul- magas, sem a tulalacsony emberek nem lesznek szerencsések, mert az ilyen, kivételes egyének állandóan feszélyezve vannak s igy soha sem fejthetik ki tehetségeiket kellőleg arra, hogy alkalmas időben czélhoz érjenek. A magas ember mindig korán érkezik, az alacsony rendszerint későn, pedig tulajdonképen az alkalmas idő a szerencse a világban, az alkalmatlan idő pedig a szerencsétlenség. A túl- hosszú ember többnyire hideg verü, mert bennsejében, szivében és fejében sok hely lévén, a szenvedélyek elosztanak. Ellenben a túlságosan rövid emberek jobbadán heves véralkatuak, hamar felforrnak s a kis edény azonnal kifut, ha harag, vagy másnemű indulat fő benne. Szóval, tul- magas, vagy tulalacsony termet egy-