Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-25 / 48. szám
Vácz, 1888. magamban, hogy e tárgyról ezúttal röviden megemlékezzek, ha szives leend becses lapjában soraimnak helyet engedni. A viz, miként tudjuk épen olyan szükséges tápláló anyag, mint a feliérnye, zsir, keményítő és a sók, mert hiszen fontos része az emberi testnek, a test súlyának több mint két harmadát teszi, az összes szöveteink vízzel vannak átivódva, felvétele a szervezetbe okvetlenül szükséges, mert külömben nem volna elég nedvesség' szöveteinkben. Látjuk tehát mily szükséges tényező ez, azért talán ngm felesleges dolog, a vízre egy kissé több figyelmet fordítani. A megivott viz a gyomor és belek nyákhártyáján át a vérbe könnyen átszivárog és hatása változó, a szerint a mily módon és minőségben használtatik. Ha valaki közép mennyiségű, mérsékelt hideg vizet (9— 13°) iszik, akkor a gyo mór érző ♦ idegei ingereltetvén. reflex utón az ^$*£-»££0 nedvek elválasztása és az előhal^ lfőrmozgás élénkebb lesz, miáltal * étv át£ is javul; ha nagyon hideg vizer^s^*-1*'* J-az nehezen melegszik fel, átszivárg^/a* a belekben nem lesz képes, az eíőhaladó körmozgás annyira élénkülhet^c*:f^-A'nnyebb székelés, vagy épen lmsí^üiSs KÖvetkezhetik be, a mellett ^cfogak zománczára is kártékonyán hat. A sok viz pedig, akár hideg, akár meleg, tömegével mint lobosinger hat a gyomor és belek nyákhártyájára és ezek nek hurutját idézi elő: Gyomor és bélhurutot okoz a viz, ha benne sok putrid szerves anyag' van, melyben főleg az ürülék által szennyezett viz gazdag". A kik kénytelenek ilyen szennyezett vizet inni, azoknak szervezete gyengül és kevésbé lesz ellenálló bizonyos fertőző betegségnek p. o. cholerának typhus- nak stb. a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy azok. kik rósz vizet isznak, kiknél tehát hamar mutatkozik hasmenés, azok sokkal fogékonyabbak a fertőző betegségek iránt. A kutviz az említett putrid anyaggal könnyen fertőztethetik, ha nincsenek a kút ásásánál a kellő kanteliak szemelőtt tartva p. o. ha a kút közel esik az árnyékszékhez, honnan a patkányok utat törnek a kútba és ily módon meg van az alkalom a fertőzéshez.ámbár ha még utat sem törnek, de az árnyékszék gödör nincs kirakva átjárhatlan (impermeabilis) anyagokkal, még akkor is fertőztethetik VÁCZfl HÍRLAP. a víz. A városokban, igen sok a mindenféle szerves hulladék, miből rothadás folytán bizonyos bomlási termékek képződnek és ezek szennyezik a talajt ez pedig a talaj vizet, azért kaphatunk városokban ritkán jó kútvizet. Sok helyen épen a szemét gödör esik közel a kúthoz, mely gödör szintén nincsen kellő módon ellátva arra, hogy a szennyt át ne bocsássa. Ritkán lehet találni városokban tiszta talajt, hol kutat ásva tiszta szűrt vizet kapunk, hanem többnyire szerves anyagoktól szennyezettet, a mellett meg igen sokszor alig néhány méternyi mélység"- ben már vízre akadunk, mely csekély rétegben keresztül tökéletes szűrés alig jöhet létre, főleg ha nincsen a kút kellő szűrő réteggel ellátva, mint közönségesen lenni szokott. Az ilyen kutaknál két sor tégla, a téglasorok közé kavics réteg, a kút fenekén szintén kavics rétegnek kellene lenni, ez azonban nincsen. így eléggé érthető tehát, miért panaszkodnak a város lakói a rósz viz miatt. Ezen említett rósz viszonyok Váczon is léteznek és épen azért nem csoda, hogy igen sok helyen rósz az ivóvíz. Kérdés tehát, milyennek kell lenni a jó ivó víznek? Erre nézve a közegészségtan kívánja, hogy legyen a viz kellemes izü, tiszta, tehát nem zavaros és iszappal kevert, mely miatt undort g'erjeszt; ne legyen nagyon hideg, de ne legyen meleg sem, mert az utóbbi hányingert okoz. Legyen a viz tiszta, vag'yis állati eredetű anyagok és bomlási termékektől ment, ne tartalmazzon sok szilárd részeket, vagyis ne legyen nagyon kemény. Mindezen feltételeknek leginkább a forrás vizek felelnek meg, miért is ivásra legajánlatosabbak. Azért ajánlatos volna Váczon is, ott hol rósz viz van, inkább forrás vizet használni, mely az itteni kedvező viszonyok mellett könnyen volna keresztül vihető. Van itt közelében forrás viz, ilyen a hétkápolnai forrás vize, továbbá ilyen az úgy nevezett Büki csárda forrás vize. Bármelyik sokkal jobb a városban levő vizeknél, minthogy ezen vizek tiszta talajon át szüretnek, mely nincs semmi szerves anyagoktól szennyezve, egészen kristály tiszta a színük. a mellett kellemes izüek, miért is bátorkodom a város t. ez. lakóinak saját egészségük érdekében melegen ajánlani. Kimutatás Atüzőrtorony felállitási költségeire b e g y ü 11 adományokról. A lefolyt héten a következő adományok gyüjtettek : Meiszner János 2 frt — kr. Kecskés József .... — 30 Windisch Ferencz 1 — Deutsch Mór .... — 50 Gavaldik Gy. Béla . — 50 Dr. Schik Jáczint irg. r. főorvos ........................ 1 — Wicha Athanáz gyógysz. 2 — Irgalmasok rendháza . 2 — Leitner .Sándor .... 1 — Hirschfeld Lipót .... — 20 Dach és Hirslifeld . 1 — Tápay János ................... 1 — Biel József ........................ 1 — Polacsek Miksa .... — 35 Neuwirth Simon .... 1 — Oberländer Izidor 1 ____ Büki Kovács István 1 — Összesen: 16 frt 85 kr A nov. hó 17-től nov. hó 24 ig terjedő idő alatt gyűjtött 16 frt 85 krt, azaz tizenhat forint nyolezvanöt krt átvettem. Vácz, 1888. november hó 24 én. Millmann Géza, a váczi önk tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyű mölcsözőleg elhelyezett 346 frt 15 krhoz a jelenleg nyugtázott 16 frt 85 krt hozzáadva, van eddig összesen 363 frt — kr. ÚJDONSÁGOK. * !>•-. Hómaiin Ottó, tankerületi főigazgató szokott évi látogatása czéljából vendébe volt a lefolyt hét elején a helybeli kegyesrendi gymnasiumnak. Még 17 -én a délelőtti gyorsvonattal érkezett városunkba s 20 án a délutáni vonattal utazott el. Ittléte alkalmával sorba látogatta az egyes osztályokat, majd a tanári testülettel értekezletre jött össze, hol a már régóta vajúdó ügye a gymnasium nak is szóba került. A főigazgató határozottan kijelentette, hogy ez az utolsó éve a bizonytalanság se jobbra, se balra nem dűlő évének s jövőre vagy redukál tátik négyre a nyolez osztály, vagy a felső négy osztály is rendszeresittetik és egyszer s mindenkorra megkapja a nyilvánossági jogot a minisztériumtól. * A váczi püspöki uradalom nes- tora. Máj er József Vácz püspök urad. tiszttartó f. hó 18 án tartotta családja körében a váczi püspöki uradalomnál eltöltött gazdatiszti pályájának 50 éves jubileumát. Majer József született Váczon 1819 ben, iskoláit szintén itt végezte el, November hó 25. azonban a gazdasági tanfolyamot Keszl helyen hallgatta 1837. és 1838 ban, honná már 1838. november 18-án hivatott me; és lépett az uradalom kötelékébe gró Nádasdy akkori váczi püspök alatt. Rőt koványi Ágoston püspöksége ideje alat 1852. neveztetett ki az uradalomhoz tar tozó úgynevezett alpári birtokra ispánná Ismét 1861. évben boldogult Peitler A József által ismét Váczra központi kasz nárnak lett előléptetve, mely hivatalánál rövid viselése után a gazdasági téréi bebizonyított szaktekintélyének elisme rése és jutalmazásául 1862. évben urad tisztartónak lön kinevezve és jelenleg i; azon minőségben van. Gratulálunk ! * Jótékonyságok. A helybeli izr. hit község, mint minden évben, úgy az idér is 30 szegény izr. iskolás részint fiú, részirn leány gyermeket ruház fel teljes téli öl tözettel. A leányok czipőt, harisnyát, felsí szoknyát, meleg kabátot, kendőt kapnak a fiuk csizmát, kabátot, nadrágot teljeser uj kiállításban. Közadakozás utján szed ték össze e czélra szükséges költséget s az anyag beszerzése után a leányok ruháinak megvarrását, ehhez értő egyes személyek ing'yen vállalták el. A mai napon kellő ünnepélylyel történik a kiosztás alkalmi szavallatok, köszönő versek egész sora képezi a programmot. Az érdeklődők -- azt hiszszük — szívesen látatnak a kiosztásnál. A nemes tett önmagát dicséri. — W eisz Pál Lipót részére, kinek üzlete házával együtt nem régen a tűz martalékává lett, gyűjtést rendeztek saját hitsorsosai között, Deutsch Mór kezdeményezése folytán. Eddig már több mint 100 frt van együtt. A gyűjtést még tovább folytatják^ hogy minél nagyobb mértékben enyhítsék a semmi nélkül maradt család nyomorát. Ä fóíhi plébániára, mely Somhegyi József praelatus, báthmonostori apát ha- lala áltál megürült, Károlyi Sándor gróf, mint kegyur, Tanács József, vácz- egyház megyei áldozópapot, a rákospalotai kertészképző intézet igazgatóját terjesztette fel a váczi püspöknek. A kitűnő műveltségű fiatal pap számos vetélytárs, köztük kanonok és főesperesek ellenében, nyerte el a kiváló javadalmat. (E.) * A ki igazán elhagyatott. Nem hinnők el a következő történecskét, ha megbízható forrásból nem értesültünk volna. Lakott Váczon bizonyos B . . . ur, a kit az ég egy 11 éves fiúval is meg áldott. Múlt hétfőn összevesztek a szülők s miután kis ártatlan fiút agyba főbe verték s megrugdosták, szétmentek a szélrózsa irányában egyedül hagyva az utczán a ezegény teremtést. Azt az éhség és a hideg rokonaihoz hajtotta s midőn az egyik közeli rokon kiűzte, elment a másikhoz, hogy annál találjon legalább egyelőre menedéket. Ez a rokon se vette pártfogasába a fiút, ki azután összetalálA „Yáczi Hírlap“ tárczája. Az élet zajló tengerén . . . Az élet zajló tengerén Révparthoz ért ívé csónakom. Hol annyi vész s csapás után Fejem, öleábe hajthatom. Öledbe, édes aranyom, Kitől ha szépen kérdezem : Oh, mondd mid is vagyok neked? Ölelve súgod: mindenem! S e szent igéd? megértve én, Szemembe forró köny fakad S örök, édes pecsét gyanánt Megcsókolom kis ajkadat. Bíbor-piros kis ajkadat, Bogár szemed’ s nyílt homlokod’, S imádva áldom Istenem’, Ki nékem üdvömül adott Kubányi Béla. Miért nem nősült meg* Jani bátyám. Ezt meg nem foghattam. Mert: sem szegény nem volt, se rut. Tehát bírt mind azon jó tulajdonokkal, melyek manapság figyelembe vétetnek férjhez menendő leányok részéről, (s a kettő elseje az eladó leányok papája és mamája részéről különösen.) Egyszóval parthie volt biz ő, akár hogy forgás uk is a dolgot s kaphatott volna ö még agglegény korában is olyan helyre asszonyt a házhoz, a minőt a magamfajta fiatal urak is megirigyelhettek volna. És mégis nőtlen maradt. Miért? ez fúrta az én oldalamat gyakran, különösen mikor már magam is abban a korban voltam, hogy megnéztem a szép leányokat s nézettem magamat, — még pedig nagyon szívesen — ha az alkalom úgy hozta magával. Szép állással s e mellett még magán vagyonnal is bírni és még sem nősülni, ezt nem birta az én gyenge eszem elképzelni. Hiszen ha nekem bármilyen gyenge jövedelmem lett volna, már régen „nyögném“ „Hymen“ rabigáját, még ha az a kilátás kecsegtetendett is, hogy „két koldus egy pár“ lesz belőlünk. Persze hogy Jani bátyám nem volt olyan szeleburdi, mint én, de hát ö már abban a korban, a melyben én vagyok, saját ura volt s ha valóban belépett volna „a tisztességes emberek“ közé, mint a hogy a házasemberek magukat nevezni szeretik, azt már nem minősítették volna szeleburdiságnak. Egyik vidéki székvárosban lakott s árvaszéki ülnök volt. De hivatalát inkább csak tisztességből viselte, mert, amint már egyszer mondtam, magán vagyona is volt, még pedig nem megvetendő. Jó rokonok voltunk. Én különösen kedveltem, nemcsak azért, mert a cziga- rettát nem tiltotta el tőlem, hanem különösen azért, mert mindig volt egy pár kisegítő forintja számomra. Szünidők alatt, mikor apám nem adta meg- a havi gageomat, — mert hát úgy is mire kelteném, mondta — nagyon gyakran felkerestem Jani bátyámat. Persze hogy tisztában volt azzal, miért megyek hozzá lecsüggesztett fejjel s bágyadt tekintettel, de a jó szív sohasem hagyott hiába epedni s mindig felvidította „szomorú“ kedélyemet. Hálából deák történetkékkel mulattattam, a mit nagyon szeretett hallani. Olyan jóizüket kacza- gott a deák elmésségeken, hogy utóbb magam is szellemeseknek s mulattatok- nak találtam azokat s másutt is értékesíteni akartam. Az ismerős leányok unalmasnak, később ostobának deciarai tak érttük. Nem egyforma a gusztus, vigasztaltam magam s másokat kerestem fel, a kik udvariasaibbak voltak irántam. De hogy szavam ne felejtsem, Jani bátyámat meg" kérdeztem egyszer, — a mikor nag-yon szerelmes voltam egy csinos kis leányba — hogy miért nem nősült meg, mikor a legnagyobb boldogság a szép kis feleség s a sok apró „szerzemény.“ Mert hát szegény embernek a gyerekek az első szerzeményei.-- Nem való az nektek, mai fiataloknak, volt bátyám szomorú, de nem mogorva felelete, mig homlokára felhő ült. Nem tudjátok ti ma már, hogy mi a valódi szerelem s azt nyerném, ha el mondanám agglegénységem történetét, hogy kinevetnél érte. — Ejnye bátyám, hát nem látja, hogy éppen én tudom a szív gyötrelmeit mél tányolni, a ki magam is szenvedek s olyan szerelmes vagyok, hogy kimondani sem bírom. Én űznék talán gúnyt a leg'- szentebb érzelemből, én? . . . — Jó, jó nem is téged értettelek. Tudom, hogy te neked érző szived van, de látod te is közlékeny vagy s a mit ma hallottál tőlem, azt holnap másnak is elmondod. Ezt nem akarom. Biztosítottam bátyámat, hogy nem fogom senkinek sem elmondani szerelmének történetét, csak elégítse ki kíváncsiságomat. Sok rábeszélésre engedett s elmondá azokat, a miket alább közlök. „Mikor a te korodban voltam kedves öcsém, bolondulásig szerettem egy leányt. Ig-en fürge, eleven, jó kedélyű leányka volt ő, a ki szerette a társaságot s a tréfás fiatalokat. — Persze ma már koros matróna, a kiben magam sem ismerem fel a hajdani sugár termetű s ruganyos járású „ideált.“ Akkor az eg'ész város fiatalságba bolondult utána s alig mutatkozott az utczán, már is egész sereg udvarló vette körül. Én ugyan nem nagyon kisértgettem, de talán szerelmesebb voltam, mint bárki s folytonos irigykedéssel tekintettem azokra a fiatalokra, a kik körülötte forgolódhattak, mig én poros aktákat rendezgettem s azokat tanulmányoztam. Szabad időmben gyakran elmentem hozzájok. Nagy háztartást vittek s vendégszeretők voltak. Nem is volt házuk vendég nélkül soha. Az ilyen emberek, ha csak kissé rokonszenveznek valakivel, egyforma szívességgel bánnak a teljesen idegennel s a régi ismerőssel s én nem panaszkodhattam, hogy talán nem szívesen
