Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-04 / 45. szám
-í i Vácz, 1888. VÁCZI hírlap. ÚJDONSÁGOK. * Halottak napja. Az alsó-városi te- ífietőbe a kath. legény-egylet d. u. 5 óra- íj or indult el helyiségéből ft. Kubinyi i.j ,ndre alelnök vezetése alatt az egylet i ászlójával. Leérve a honvéd szoborhoz, x|z egyleti dalárda először „Pihenjetek ti ej'ékében“ czimü gyászdalt énekelte el, ufiely után Scheicher Géza az egylet őjékánja mondá el Révész Istvánnak fi [apunk tárczájában közölt lendületes Veráiét. Á szépen sikerült szavalat után a Malárda a „Hymnuszt“ énekelte el s evvel ujuéltóan fejezte be a kegyeletes meg- ri; mlékezést. • * A kit a sors üldöz. Nem hiába partja a közmondás, hogy szerencsétlenség sohasem jön magában. Ennek a be- d izonyulását tapasztalta özv. Kókai Márti önné is hallottak estéjén. Alig néhány aiete, hogy szerencsétlen férjét eltemették. (.) is lerótta iránta a kegyelet adóját fel- l yujtva sírján az emlékezés szerény mécsedé ét. Egymás mellett van férjének és gyerekekének sirdombja s mig az egyik felé g. .ajolt, a másikon az égő gyertya lángja oóelekapott ruhájába s végig szaladt >a j- iá tán. Mellette lévő sógora lélekjelenlété- e ek köszönhette, hogy nagyobb baja o .em történt, mert ez sietett segítségére oltotta el a lángokat. * Társas vacsora. A Pintér-féle ú iázikertben az ott létesült tekéző társaság ö | edélyes vacsorával fejezte be tegnap x'zt az évet, a mely alkalommal — mint b;;rtesülünk — az évi fölöslegből egy észnek jótékony czélra fordítását indít ú ‘ányozták. Az eredményről miután lapunk fi ártáig nem tudtunk még semmit, a jövő é léten fogunk megemlékezni. Ma este >; .gyancsak társas vacsora úgynevezett hal vacsora“ lesz a lőházban. * Uj magyar találmány. Az eddigi )í ilomtartalmu fémkeverékből készített szi- roonok, melyek egészség'ügyi szempontból io ok kifogás alá esnek, egy uj találmány ti .Ital lesznek pótolva. R a d v á n y i Imre »udapesti lakos oly szifont talált fel, íj aelyben a szódavíz fémrészekkel egyáltalán nem jön érintkezésbe. E fémmentes r: .zifonok külsejükre nézve hasonlítanak vagyán a régi szódavizes palaczkokhoz, síle belsejük majolikával van kibélelve. \z uj magyar találmány szabadalmazásra a külföld összes államaiban be van je [9'ientve. (Bp. H.) r* Harmadik szalmahüveiy gyár. i/\z úgynevezett „isten malmánál“ készül s ;,z s ifj. Hirschfeld Mór fogja felálli- rßiani. A szükséges iparhatósági engedély n négadatott neki s a múlt hó 30-án mégis-ártott helyszíni szeneién sem fordulván :lő semmi kifogás az építkezés legköze- ;- ebb meg fog kezdetni. A helyszíni szem- u én a város részéről Korpás Márton ta- lácsos és Péts Sándor mérnök, az érde- 9 :elt fél részéről pedig Rappensberger ö ózsef uradalmi mérnök voltak, jelen. * Bűntett, vagy hanyagság. S t i g1 i c z Katalin deméndi (Nógrád m.) születésű és illetőségű cseléd újszülött kisdedét f. hó 31 én Pannerné cselédszer zőnének lakására vitte s ott csak az öregasszonyt találván otthon, azon kijelentéssel, hogy nemsokára visszajön, az ágyra tette. A kisded csendesen viselte magát s midőn este a házbeliek lefekvéshez készülődtek, miután az anyát hiába várták valahova félre akarták tenni a gyermeket. Ekkor látták, hogy halott. (Mi lett tovább?) Szedő. Az időjárás nem tagadja meg magát. Most is épp oly szeszélyes, mint volt egész évben. Már két héttel ezelőtt voltunk kénytelenek regisztrálni az első fagyot s ma, mikor ily előzmények után vastag hóréteget várhattunk 14—15° R. mutat a hőmérő s sutba dobhatjuk a téli kabátot, de még a felöltőre sincs igazán szükségünk. Feljegyezzük ezt tanúságául annak, hogy az időjárás az a mely veszélyes példát mutat, s igy nem csoda, ha az emberek között oly sokan találkoznak, a kik ma „hidegek“ holnap „melegek“ s megfordítva. * A mi soká késett, de . . . nem maradt el. Bartoss Ferencz biztosnak újra megadták az 1884. év előtt élvezett lakást, melyből — helyszűke miatt — kénytelen volt privát házban vonulni meg. Ma már újra bennlakik a városház épületében. De hát azt a néhány évet, a mit privát házban töltött s a miért megfizette a házbért, ki fogja neki kárpótolni. Van-e joga ezt követelni s köteles-e a város neki kárpótlást nyújtani, nem tudjuk, de a méltányosság mit szól hozzá, azt sem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni. Ajánljuk képviselő testületünk szives figyelmébe. * Beküldetett. Tekintetes Szerkesztő Ur! Szíveskedjék alábbi — a „Váczi Közlöny“ múlt számában „Küldöttség a megye alispánjánál stb.“ czim alatt megjelent közleményre vonatkozó — soroknak b. lapjában helyt adni. Nem szándékom a közleménynyel bővebben foglalkozni, sem az abban méltányolt érdemekből levonni, úgy nem a bizottság által benyújtott s szakavatott tollal írottnak állított kérvény tekintetében — az ügy fontosságát és érdekét tartva szem előtt — bővebben nyilatkozni, csak arra akarom a t. tudósitó urat az igazság érdekében figyelmeztetni, miszerint ő akkor — midőn közleményében a kérvényt R. B. ügyvéd úr (ki nem szorult ily olcsó s illetéktelen dicsőítésre s ki tudtommal nem szokott — némelyek módjára — mások tollával ékeskedni) szakavatott s ügyes tollával szerkesztettnek állította: tudva és akarva valótlant irt. Ezek után magamat a Tekintetes Szerkesztő Urnák nagyrabecsült hajlandóságába ajánlva vagyok Váczon, 1888. november 3 án alázatos szolgája Z. J. A váczi nyilvános muzeum javára j ajándékoztak: Benevits János egy lovas muszka pisztolyt rézcsövei, melynek hossza az agyával együtt 22 centiméter. S z a 1 a y Géza egy török pénzt. Szan- dányi János 10 rézpénzt és ezüst ha tost I. a s z k a Antal egy 1/i réz krajezá- rost 1816-ból, egy játékpénzt és egy ab- nonuis tyúktojást. Hufnagel Imre egy muszka fegyvert, melynek súlya 3-85 kgr. hossza T32 m csövének belső világossága 18 millimeter. Ennek a fegyvernek valóságos kis története van. Midőn 1848-ban városunk főterén a muszkák jelentkeztek, egy kis csapat vörössipkástól sortüzzel lettek fogadva, mely fogadtatásnak egy muszka közlegény és egy lovastiszt esett áldozatul. A mostani Hirschfeld-féle házhói — mely a forradalom alatt Hufnagel Imre édes atyjának tulajdona lévén — a zaj lecsendesülte után kijövő öreg gazd- asszony bevitte a nevezett házba a közlegény feg-yverét és a lovastiszt kardját. Képzelhetni a zavart, melyet e fegyverek behozatala okozott. A ház lakói ez öldöklő szereket elrejték a padlásra, hol 40 évig hevertek háboritlanul. Most, midőn a Hirschfeld-ház tetőjét lebontották, találták fel e tárgyakat. A fegyver Huf nagel Imre kezébe került, de a kardot, melynek markolata állítólag ezüsttel volt kirakva, elvitték az ott dolgozó ácsok ; ajánljuk a rendőrkapitány figyelmébe ez ügyet és reméljük hogy a kard is nem sokára megtalálja fegyver-társát a ’ múzeumban, hol a negyven éves pihenést tovább folytathatják. VÁROSI ÜGYEK. * Az 1888. évi november hó 1-től 1889. évi október 31-ig terjedő időre a tüzifaszállitási kötelezettség bérbeadása tárgyában múlt hó 28-án megtartott árlejtésen Ernyei János vállalkozott a város e nemű szüségleteinek fedezésére s a hasított tölgyfát — nyúzott hasáb kivételével — köbméterenkint 3 frt 25 krjával szállítja, tehát 25 krral olcsóbban, mint a megelőző évben. * A Neuwirth»féle fatelep továbbra is ott marad a pesti vám mellett. A bérlő ugyanis kinyilatkoztatta, hogy hajlandó az eddigi bérösszeget továbbra is megfizetni s igy e tárgyban az előre hirdetett árlejtés megejtésének szüksége nem forgott fenn. EGYLETEK és TÁRSULATOK * A pestmegyei tűzoltószövetkezet alakuló közgyűlését f. hó 1-én délelőtt 9 órakor tartották meg a megyeház nagytermében. Az alakuló gyűlésre Pestmegye összes tüzoltótestülete elküldte képviselőjét, azonfelül résztvettek azon E ö 1 d- v/y- ' ' Hy alispán felhívása folytán a njt.y-yei szőlgabirák is. Reggel 9 órakor nyitotta meg a gyűlést Krenedits — Belátja tehát, hogy e szándékáról •giigy időre le kell mondania? — Igaza van Tibor, atyám képes volna literre; fájdalom, de ő hajthatlan marad isösei hibáiban. — Kérelmének másik tárgya drága rmrénem: az én titkom, mit kell, hogy magammal a sírba vigyek, miután erre íaldokló atyám végső perezében esküt n. :evék. — Annyira erős indok ez azt hiszem, onogy miatta kérelmével nem egy ily szelíd angyal állana el kívánságától, de nás is felmentene annak teljesítésétől. — Esküje tiltja titkát mással közölni, gi agy bocsásson meg, hogy oly dolgot Kiértem öntől, mit tennem nem volt sza s aad. — Még egyet kérek öntől Tibor, legyen nyílt és mondja meg, mint jutott a végze- .es órában kastélyunkba. — Tudja meg Irén, hogy attól a b naptól, midőn értesültem a méltatlan aánásmódról, melyben részesült, minien perczemet arra használtam, hogy cegyedet bármi módon megmentsem atyja szigorú köréből; erre felhasználtam minden módot, -mely a czél elérésére ónak bizonyult. — így jutottam birtokába a kulcsnak, melyei a kerti bejárás ajtaját felnyitám, mely egyébként a nagy áradatban az egyedüli pont volt a kastélyhoz hozzá 'érhetésre; ama kulcs is, melylyel az ön szobája megnyílt előre előkészíttetett s a végső perezben kegyed cselédje arra használta, hogy megmentette a biztos haláltól. — A szomorú jelenetnek szemtanúja nem voltam, mely kegyed és atyja között lejátszódott a helyen, melyen eszméletlenül találtam. — Jobb is, hogy azt nem látta Tibor. Oh az borzasztó volt. — És Irén a fájó emlékek felelevenítésé nél rekesztett és remegve simult Tibor kebléhez, mint ha még mindig a halál hideg lehelete érintené arczát. — És Tibor nehogy drága kincsét orozva vigye el a rettegett ellen, gyöngéden szoritá magához a remegőt, miköz ben a legszelídebb hangon biztató szavakat sugdosott neki. Pár perczig tartott a rémes kép által gyakorolt benyomás és Irén ismét magá hoz tért és ismét gyönge pir futott át arczán, a mint a legnemesebb szív do bogását oly közvetlen közelből érzé. — Irén, miután a részleteket is meg- tudá, arra határozó magát, hogy kérdést intéz Tiborhoz, vájjon mi a szándéka vele szemben, most miután felépült és nyájas mosoly kíséretében mondá: — Látja Tibor, hajlékom nincs hová megvonulhatnék, miután felépültem nem jó volna-e ha engem, mig atyám felgyógyul, abba a nevelőintézetbe küldene, hol először láttuk egymást? miután atyám háza, mint előre is sejtem romokban hever. — Nem Irén, a házi rend az ön számára már megállapittatott, kegyednek csupán helyben kell azt hagynia, vagy ha módosítani valót talál azon, azt tetszése szerint megtennié. — Irén kegyed atyja felgyógyulásáig vagy mit még inkább óhajtanék azontúl is — szabad ura mindennek, mit e lakban talál, — kivéve atyja szobáját, melyet annak teljes felépüléséig a mondott oknál fogva látogatnia nem lehet. — Tibor ön nekem többet ad, mint mennyit ez időben igénybe vehetek, sza badságommal élek és ennél fogva a sétát választom a kertben és, ha megengedi egyelőre könyvtárát. Boldog napok voltak azok, miket Irén és Tibor a megállapított házirend mellett töltöttek és a boldogság fölé csak ritkán tornyosultak borús fellegek, a midőn Irén atyja betegségéről, — mely oly nehezen engedé a teljes felgyógyulást, értesítést kapott; és akkor, midőn arra gondolt, hogy e boldogság részesévé atyja akarata ellenére lett. Végre is belényugodott megmásithatlan sorsába azzal a tudattal, hogy mindez az ő előzetes közreműködése nélkül történt. Bármint óhajtotta is szegény Irén, hogy atyja felépüljön, bármint óhajtotta a per czet, melyben atyját viszont láthatja, soha sem tudott félelem nélkül gondolni a viszontlátásra. Tudta jól, hogy ez a kebel, mely a vész perezében képes volt mindent, feláldozni hagyományos gyűlöletének, felépülése után sem fog lemondani örökéről. Ferencz a tüzoltószövetségf köznom-i lasztmányának Pestmegyéből tagia s miután a pestmegyei önk. tüzoltóegyle- tek szövetsége határozatba ment tárgya lás alá vétetett Krenedits Ferencinek alapszabaly-tervezete, ami csekély módosítással elfogadtatott s jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felküldetni határoztatok, az országos tüzoltószövetkezet véleményének előzetes kikérése után. A szövetség ideiglenes elnökéül Föld- váry Mihály alispán, jegyzőjéül pedig Benitzky Lajos t. megyei főjegyző választatott meg. A végleges megalakulás csak az alapszabályok megerősítése után összehívandó közgyűlésen történik, amikor a tisztviselők választása is megejtetik. Az alispán előleges utasítására a járási főszolgabírók jelentést tettek az iránt, hogy kerületükben mely községek azok’, a hol önkéntes tüzoltóegylet fog feláb littatni s melyek azok, a hol köteles tűzoltóságra leend szükség. Kemény Gusztáv főszolgabíró jelentése, mely bennünket érdekel — azt az örvendetes tényt mutatta fel, hogy környékünkön minden község önkéntes tűzoltóságot fog szervezni. Szóba került még az is, hogy a községek részére utasítások szerkesztessenek meg a jelen közgyűlésen, a mire F o 11- mann Alajos szövetségi alelnök azt a kijelentést tette, hogy a legapróbb részletekig kidolgozott utasítás fog megküldetni minden törvényhatóságnak s hogy mindaddig, mig e javaslatok meg nem küldetnek, a további intézkedések elha- lasztatnak. Dr. C s á n y i János azon indítványa, hogy a községek már ez évben vegyenek fel költségvetésükbe szerekre bizonyos összeget, nem volt keresztülvihető, miután a költségvetések nagyobb része már jóváhagyás alatt van. A gyűlésen résztvett gr. S z a p á r y István főispán és Follmann Alajos szövetségi alelnök is. A gyűlés 12*/* órakor lett berekesztve. __________________ November hó 4. IRODALOM. * Vértesi Arnold összes munkáiból immár az 5-ik füzet is megjelent s a következő novellák elejét és folytatását tartalmazza: „A bohócz neje“. „A Hátszegi Neszti grófné utolsó kalandja“ és „Herbst ur és leendő veje“. Vértesi, csak a hét folyamán volt a fővárosban ezredik novellája felolvasása alkalmából nagy szerű ünnepeltetések tárgya s igy összes munkáinak megjelenése iránt annál nagyobb az érdeklődés. Érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy az előfizetők között hetenként 12 frt értékű vereskereszt sorsjegyet sorsoltak ki, s hogy már ketten voltak oly szerencsések, hogy a sorsjegyet meg - nyerték. Az egyik sorsjegyet Hüse Juliska kisasszony Debreczenböl, a másikat H o- moróczi József hivatalnok Szegedről És e tudat sokszor borzalommal tölté el egész valóját. — Végre is Tibor, ki oly önfeláldozó volt, midőn saját élete veszélyeztetésével megmenté mindkettőnk életét meg fog bocsátani — mondá Irén magában — ha atyám első felindulásában megtalálna feledkezni a háláról, mivel neki tartozunk és erősebben tiltakoznék az ellen, hogy — akaratom ellenére — a Sziklayak kastélyába kerültem. — Azután meg szivem — érzem — egészen az övé, úgy hogy nélküle élni nem tudok, nem akarok. — Mennyi odaadás? mi figyelem, melylyel elhalmoz, daczára annak, hogy atyám részéről mindezért köszönethála helyett mellőzés, gyülelet jut neki osztályrészül. Irén merengése arczárói lepergő forró könnyekben végződött és busán hajtó égő homlokát az esti szellő által hűvössé lett kerti asztalra. — Anyám! drága jó anyám, könyörülj szenvedő árva gyermekeden fohászkodék zokogva Irén — és ha megmenteni nem tudod a nagy szenvedéstől, végy magadhoz, hogy veled együtt imádkozhassak az ő boldogságáért. — Ugyan mi keserité el annyira édes Irén — szólal meg Tibor a közelben, kinek ottlétét Irén észre nem vévé. — Vigasztalódjék draga Irénem és bízzék a jó Istenben, kinek jósága oly végtelen és ki a szenvedőket sohasem hagyja el. — Igaza van Tibor, gyáva voltam:
