Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-04 / 45. szám
i II. ÉVFOLYAM. 45. szám. VÁCZ, 1888. NOVEMBER 4. r •§ 0 Előfizetési ára: (helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) Egész évre (í frt. — Fél évre 5 frt. — Negyed évre I frt 50 kr. Egyes szára ára : 10 krajczár. Kapható : a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében (Csillag-szálloda mellett.) Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. ET1LÄP. KIADOKIVATA Váczon, Külső-sor 892. (Ide kühlen pénzek, hirdetési dijak és hi Hirdetések : Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyllt-tér : sora 50 kr. — Bélyeg illeték: minden beigtatásnál 50 kr. — A nyugtabélyeg külön fizetendő. k»ü2áSiüOiíS3iá;%.' <o : Váczon, Duna-sor 5S7-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) mm TÄRSÄDA saiban és községeiben tűzoltó egyletek alakuljanak. Mert vannak még körülöttünk is községek, melyek mind ez ideig legfeljebb csak ócska fecskendővel birnak, a melynek kezeléséhez alig egy két ember ért. A veszély idején legfeljebb az isteni gondviselés segitett, hogy az egész község a lángok martalékává nem lehetett s az ő gondoskodása mentett meg mindenkit a legnagyobb nyomorból. Pedig házainkra s egyéb vagyonúnkra jobban kell ügyelnünk manapság, mikor annyira becsessé vált az mindenkinek. Minél kevesebbet bírunk, annál jobban kell ragaszkodnunk ahhoz s annál jobban kell vigyáznunk, hogy azt megtarthassuk. A tüzeseteket elkerülni nem lehet. A véletlen ellen nincs óvóeszköz, de arról mindenki gondoskodhatik, hogy a felidézett veszély csökkenjen. Ezt czélozta a kormány is, midőn a tűzrendészed szabályrendeletet alkotta, melynek értelmében még ez évben meg kell alakulnia, vagy legalább elvben kimondatnia minden községben az önkéntes, vagy kötelező tűzoltó testületnek. Az együttes működés szempontjából s hogy az érdekek kapcsa még szorosabbra fűződjék, kell hogy az egyes egyesületek tömörüljenek s olyan egyletet alakítsanak, mely hivatva lesz az egyes testületek érdekeit védeni s annak boldogulását elősegíteni. Az eszme helyes, az eszme jó s elis- mérésünkkel adózunk az egyéneknek, a kik az ügyet előmozdították s azok elő- harczosaivá lettek. Sziráki templomszentelés. Október hó 28-án Szirák és vidéke megható ünnepélynek volt szintere. Ugyan is ekkor szenteltetett fel újra, kimeszelt, kicsinosított, cseréppel újra fedett száz éves, diszes evang. temploma. Ez alkalomra az egyház történetét kiadta Wladár Miksa helyb. lelkész. E műből megtudjuk, hogy „a sziráki ev. anyaegyház a leg'- régiebbek közé tartozik. Mint község emlittetik Budai Ferencz által“ Polg'ári lexikonjában, hogy Szentgyörgyi Székely Tamás perjel. (V. László és Mátyás ki rályok idejében) a jeruzsálemi sz. János vitéz rendének jóváhagyásával ajándékozott Mehorai Jánosnak, Nógrád megyében Szi rág nevű falut 1453-dik esztendőben, melyet ez ideig az említett vitézi rend birt vala.“ Hagyomány szerint a Johanniták a jelenlegi templom helyén zárdával bírtak. „Ásatások közben egy emberi főt ábrázoló márványszobor találtatott, mely a hajdani zárdából származhatott s mely a jelenlegi templom szegletfalába beépíttetett s mai napig is látható.“ — A templom alapkövét 1872 ben letette özv. Roth Tamásné született Vattay Borbála; az építész folytatta s 1788-ban befejezte gróf Telekyné sz. Roth Johanna. A templom, az egyes kiadásokat tekintetbe véve (p. o. az oltár aranyozásra 6000 ft.) körülbélül 30—35 ezer forintra tehető. E drága örökséget most a buzgó unoka Gróf Degenfeld Lajos felügyelő nyitotta fel a száz éves kulcscsal, mire a nagy közönség a diszes templomot meg tölté. Az oltár körüli padokban helyet foglaltak: Gróf Degenfeld Lajos felügyelő, ki e diszes tisztet 13 év óta viseli ritka buzgósággal s áldozatkészséggel, Desswffy Ottó volt bányakerületi felügyelő, Nógrádi S z o n t á g Pál val. belső titkos tanácsos, kerületi törv. elnök, Veres János főszolgabíró, Nedeczky Géza, Podhorszky Pál, Ondreovics László, Plachy Gusztáv, Cservenák Károly presbyterek, O kolicsányi Gyula felügyelő és számos mások. Jobbról ültek a hölgyek: Gróf Degenfeld- Dessewffy Ilona leányaival, Rudnay- Veres Szilárda leányaival, Veres- B e n i c z k y LIermin az orsz. nőképző egylet elnöke, Podhorszky Pálné, Ondreovics Lászlóné, B o z ó Pálné, Lábát Etel, továbbá: W 1 a d á r-E s z- t e n g á 1 y Borbála, B e k e Lajosné, Wladár Antónia, Wladár Vilma, Wladár Jánosné, Horvát-Zelenka Ilona, Vallentinyi Sománé, Sz 1 ujka- Sárkány Ilona, Okolicsányi Gyuláné és még sok más hölgy. — Közvetlenül Tüzoltö-testületek szövetkezete, Minden műveli állam meglelte már az intézkedéseket, hogy lakosai anyagi érdekeit minél inkább biztosíthassa. A legmesszebb menő intézkedések ezek s ki- terjednek a véletlen szerencsétlenségek b és elemi csapások minden nemére. S i nagyon helyesen. Tudjuk azt tapasztalás- i ból, hogy anyagi javaink vesztesége i mennyire elszomorít, sőt kétségbe ejt :1 bennünket s alig van veszteség, mely a d kedélyre is nyomasztóbban hatna. Legnagyobb csapás s legérzékenyebb veszteség sújthat minden várost, minden ;-i .községet, minden egyest tüzesetek alkal- ü mával. Ez a pusztító elem sokszor meg- ! fékezhetlenné növi ki magát s rövid idő alatt képes az ember hajlékát tönkre L tenni s őt a legnagyobb nyomorba dönteni. r A külföld már régebben megtette azon i intézkedéseket, melyek által a nagyobb v veszélynek elejét vehetik s Németország p. o. már törvényhozásilag intézni kedett régebben, hogy minden község j: tűzoltósággal bírjon. Igen helyesen történt, hogy kormául nyunk is utánozta a külföld példáját s elrendelte, hogy az ország összes vároEmlék-koszorú. : : 1888. évi nov. hó 1-én, a »Váczi Kath. Legényegylet« ti; által, a honvédek sírjánál tartott gyászünnepélyen elszavalta: Sehe ich er Géza, egyleti dékán. .. A fáj dalovi s a gyásznak ünnepén Sajgó kebellel állunk meg ma itt, Hogy hálakönynyel hintse be szivünk A nagy hösök dicső sirhantjait-. f Hogy nyújtson fényt azok pora felett, A kik ragyogtak szép hazánk egén S leáldozának, ám de felkele L A honfi szivet biztató remény. A tiszta hála, mely soti sem feled Virágfüzért rak sírotok föléj Fogadjátok szívesen azt, hiszen A munkás kéz, a becsület köté, A becsület, a tiszta szűz erény, A mely nélkül a szív csak húsdarab, Mely meghajol a czifra rongy előtt, Mely rút bilincset hordó gyáva rab. A gyász e szent helyén fogadjuk azt, Hogy hűtlenek mi nem leszünk soha; Égőn szeretjük édes szép hazánk' ' Jöhet idő akár mily mostoha: 7 Nem csak ajkunkon hordjuk szent nevét, Hanem szivünk is lelkesülj hévül; Megértjük majd a hivó szózatok Ha zeng: „Hazádnak rendületlenül.“ Ti karddal védiélek dicső hazánk’ Vérrel öntözve meg e szent helyet, Mi meg erény s iparral védjük azt, Verejtékkel pirosló vér helyeit. Ti e honért éltet áldoztatok, Mi élve vágyunk boldogitni azt S mi bízunk, hogy a munka, hit s erény E hon számára szép reményt fakaszt. Nyugodjatok dicsők ti csendesen! Bús sírotok felett a kegyelet Virraszt s a mig az egy szívben is él, Remény-csillag ragyog hazánk felett. A mig szivünk nagy tetteken hévül S nagy ősöket tisztelve lelkesül, Nem veszhet el. de élni fog e hon, A vész között is áll törhetlenül. Isten, holtak, élőknek Istene ! Ki biztatáf hogy majd feltámadunk, óh adj e hősöknek feltámadást, Kik által feltámadt dicső honunk. Sírjuk tövénél esdve kér szivünk: Ne vond, meg óh tőlük az égi kart, Áldd meg az elhunyt hősöknek porát, Áldd meg velük a szegény magyart! Révész István. Hull a levél . . . Hull a levél, sir a felszéf Tépi azt a sok virágot; Csillag kiég, felhős az ég . . . Ily időt ember nem látott! „ Oh, jöjj velem, szép kedvesem ! Túl az erdőn, túl a, bérczen . . . Erdő árnya, felhő szárnya Eltakarja utunk, érzem. “ Villám czikáz, megreng a ház, Halálnótát dörög az ég; Sűrű könye, mintha nőne Egyre jobban zúdul le még! „Hol nap nem kel s lázas kebel Nem várja hőn leszálltát sem: Arra tájra, kis tanyára, Utunk, kedves, arra viszen. “ Hab hab hátán . . . Egymásután Tolul villám a villámra . . . Arany kalász, hol fürj tanyáz, Megeiül, omlik e csapásra. „Érted jöttem; nincs mögöttem Ki hallaná szavaidat . . . Ily időben ah! nem röppen Még madár sem az ég alatt A Pelyhes párok — oh mily átok — Fészkeikből kiszorulnak ; Zúgó orkán — e föld sarkán — - Okozója ennyi rosznak. „ Jó, hát legyen! hagyj el engem . . . Vélem főni nem akarsz te . . . Hogy szent voltál, mint az oltár, Érző szivem hogy is hitte? /“ A bérezfokon, hol áll a rom, A rémes éjt egy vészes hang Szakítja át, ha hallanád Szólnál: jaj! ez lélekharang. „ Te hidden, ne jöjj velem . . ■ Esküszegő és csa.podár! Isten tanúm: nem rajtam múl Hogy többé az nem leszesz mar! Rémes lángja, ahol álla Bérezfokon a síró bagoly, A villámnak — ég nyilának — Fán, virágon által hatol. „Hú szív nem kell, mert kincsekkel Nem bir, földhöz ragadt szegény ?!... lm gőgödér’ jutalombér . . . Ne légy másé, ha nem enyém P Mintha első reggel vóna S díszben állna az Úr trónja Átövezve szeráfokkal, Körülvéve háladallal. Virág kelyhe szép szemében Mintha egy-egy álom-éden Lánggal égne ... A csalogány Énekétől zengne magány. Ilyen dicső hajnal kelt föl Ama zordon, vészes éjből, Tiszta volt az ég azúrja . . . Fák lombját a szél nem fújta ... S a kelő nap egy sugára Rásütött egy halott párra . . . Barna ifjú, szőke lányka Ezt a reggelt már nem látta! (Pozsony-Szent-György, 1888. nov.) v Kapas. Egy rég elfeledett történet. (Folytatás.) — Segítsen rajta orvos ur és én az életemmel fogok önnek adózni. — Térjen magához Sziklay ur, mert e mr ——ja—pBBP—gMS—BBWBWWW——BMlll I» I HMM A „Yáczi Hírlap“ tárcsája.
