Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-10-07 / 41. szám

jVácz, 1888. VÁCZI hírlap. f ‘ n magukat kitüntették. Tóth József ír. tanács» & és tanfelügyelő előterjesz­tésére ez tVben vidékünkről a követke- 1 k vannak ajánlva: Gebier János tí»;rczeli r. k. Lipták János acsai és o h á n k a Ödön csővári ág. ev. tanitók. ‘ * Gyógytárak megvizsgálása. Dr. i irkó László pestmegyei főorvos e hó é|én tartotta meg a szokásos évi gyógy- t r átvizsgálását s mind a két gyógytár J an mindent a legnagyobb rendben ta­hit. Tiszteletére az irgalmasrend disz- >c bédet adott. } i: * Kegyelmi tanács, A fegyintézet közvetitö intézet jó magaviseletét ta­núsító rabjai kö?|Lil e f. hó 4-én 25-öt ß ánlt feltryeles szabadságra az intézet leí’egyelmi t-aácsa, melynek tagjai Kriszt törvényszéki elnök, Bossány i L. 3: 'sz. képv. megyebizottsági tag, Bellágh X] nre megyei főügyész és az intézet hi i atalnokai voltak. * 1 * Esküvők. Folyó hó 4-én délelőtt 9 n rakor esküdött örök hűséget Sághy is sigmond színtársulatának, két jeles tagja: I . g h Ilona és Veszprémi Jenő. Az fe sküvő egész csendben s csak a két tanú hilenlétében tartatott meg. Az uj házas­ul ár még az nap este elutazott Miskolczra, hova mind a ketten szerződtetve van- ß|ak. — Kramer Miksa helybeli tanitó hó 28-án tartja esküvőjét Kohn An- rcénia kisasszonynyal Újfalun Pozsony- jnegyében. * Tisztelgés. Az újonnan kinevezett ß állás- és közoktatásügyi ministernél gr. Pisák y Albinnál a helybeli kir. siket é. lénia intézet tanári kara nevében mull ő ó 29 én tisztelgett F e k e t e Károly az h ítézet érdemdús igazgatója. * Halálozás. Szentkirályi Albert A/ácz s kerülete volt országgyűlési kép­viselőjének családját súlyos csapás érte, mennyiben kisebbik leányát Ilonát 9 emplénmegyei birtokán, a kérlelhetlen saalál martalékul ejté. A korán elhunyt í.j.rtatlan virágszál hült tetemei Budapestre , ;zállittattak, s az ottani családi sirbolt Gi tan tétettek örök nyugalomra. — Egy másik kis ártatlan angyalkát is magához >s.,zóllitott az ég f. hó 4 én DécsiRőder L'Antal, fegyintézeti gondnok 9 éves le- rrjinyát Arankát. A gyászoló szülők o'ogadják őszintén érzett részvétünket. ;r/Ny. b. * Ellenőrzési szemlék. A közöshad sereg kötelékébe tartozó tartalékosok és > JTóttartalékosok ellenőrzési szemléje f. )nó 10-én délelőtti 8 órakor tartatik meg j l Curia szálló nagytermében Az utó i illenőrzési szemlék pedig november Lén Budapesten a háromnyúl kaszárnyá­it Dán lesznek. A honvédek ellenőrzési s; szemléje ugyancsak e hó 26. 27 és 28-án 9. esz a Curia szálló nagytermében, oly ír Amáliája beleegyezését arra, hogy ők n tetten egy harmadik helyen találkozni o: jognak. Amália igen vonakodott, mert : képzelőtehetsége ezer veszélyt és kellemet ellenséget rajzolt lelke elé, , a melyek ;o esetleg érhették őt. Aggódva jelöl ki egy -sisétányt, a melyen wa megállapított időben 38senki sem szokott járni. A leányka re- rn megve jelent meg, szive hangosan dobo­gott. Károly maga is megindulva, — ü bizonytalan hangon kezdé őt bátorítani. í A leányka nyugodtsága nőttön nőtt. A Fkedvező félhomályban, távol a kandi 8 szemektől, bizalmasan, kéz-kézben jár- b daltak a sétányon föl, s alá. De . . . ;9 egyszerre lódobogás hangzik s a két fiatal kénytelen volt egy vastag fa mögé n rejtőzni. Amália ijedten veté magát Károly > karjába s annak hü keblérerejtéfejecskéjét. >1 Károly, életében először élvezte ezt a d boldogságot s az időközben beállt sötét- 8 ség által védve, nem tartva a háboritástól, ú teljesen átadta magát ezen érzelemnek. De... egyszerre dühös ugatás hallat- 8 szik, a mi mindig jobban közeledik az országút felől, a szerelmes párhoz. Az a ugatás egy valódi buldoggetól ered, a kutyák legveszedelmesebb fajtájából. Ká- ■j rolyon iszonyú aggodalom vesz erőt, nem ugyan saját én je miatt, — mert ő mit sem koczkáztatott, ha egyedül van, — hanem az imádott miatt. De Amália mit tevő legyen, mig ő a nagy kutyával viaskodik ? . . . Az ismeretlen lovas, a gazdája, — ki már is meglassította lova I lépteit, — kétségkívül ide fog jönni s fölismeri Amáliát. A szegény leány, ki igy kompromittálva látja magát, közel van az ájuláshoz. Igen discret volt-e az utas, vagy félénk, ki akarná azt kutatni ? Elég az ahhoz: fiatalaink durva, nyers hangot hallottak: Fellövi Jössz ide? Ide jöjj! Szeráfok zenéje nem lehetett volna kedvesebb hőseink előtt, mint e hang; Fellov morogva s fogait vicsoritva som­formán, hogy 26-án Vácz városa: 27-én Ácsa, Csővár, P. Hatvan, Szilágy, Tót- Györk, K.-Némedi, Duka, Mácsa/ Zsidó, Veresegyház községek; 28-án pedig Kis Újfalu, Kis Szt.-Miklós, Rátót, V. Har tyán, Dunakesz, Fóth, Szód, Csornád és Botyán községek tartalékosai tartoznak megjelenni. * Hadmentesek figyelmébe. Az ez évre eső hadmentességi dijak október 1-én válnak esedékessé. A városi tanács figyel­mezteti az érdekelteket, hogy a reájuk 1888-ra kivetett hadmentességi dijat ese­dékességének ideje szerint október 1-seje és november 15ike közt annálinkább ki­fizessék, mert különben hat százalékos késedelmi kamatokat és esetleg intődijat is kell fizetniök. A kik a hadmentességi dijukat deczember Tjéig nem fizetik meg, végrehajtást szenvednek. :: Szakáll Antal a hírneves recitátor, múlt csötörtökön tartotta meg művészi estéjét az egyesült „Casinó“-kör helyi ségében. Valóban kár, hogy e jeles tra­gikus színész előadását oly kevesen hall­gatták meg. Pedig érdemes lett volna, mert ilyen élvezetben is ritkán részesü­lünk. A Petőfi, Schakespeare, Greguss és Schiller müveiből összeállított műsor elő­adása mind végig lekötötte a hallgatók figyelmét s minden egyes mű után zajos taps jutalmazta meg az előadót. Legsi­kerültebb volt Moór Ferencz nagy jele­netének előadása, a melylyel a művész estéjét befejezte. * A korcsolyacsarnok építése szé pen halad előre, tetőzete már fennáll a kőből készült alapokon nyugvó oldal fa gerendákon. Külsőleg tetszös alakkal bir, reméljük hogy hasznossági szempontból sem fog kifogás alá esni. Lehet, hogy már a legközelebb teljes felépítését re­gisztrálhatjuk. A helyszíni szemle meg­tartására e hó 2-án a városi tanács Rappensberger József mérnököt ne­vezte ki. A farsangban a még hiányzó költség fedezése végett jelmez estély megtartása fogadtatott el s reméljük, hogy ez a buzgó rendezőknek sikerülni fog minden tekintetben. * A kandeláberek valahára megér­keztek és felállittattak. Kettő a piacz- térre, kettő a székesegyház terére, egy pedig a hal-piaczra került s most már csak azaz óhajunk, hogy valóban világít­sanak is s soha se ismerjék meg a „strikot.“ * Szüret. Már javában folyik a szüret s mindenfelé látjuk az összetiport szőlőt hordani. De a leendő bort vivő szekerek száma nagyon megfogyatkozott. Még né­hány év előtt egymást érték az ilyen teherrel járók s ma, csak nagy távolságra látható egy-egy. A szőlőhegy is sokat veszített vidámságából. A kurjantás és jókedv megritkult, mióta a phylloxera polygott tovább, dühös ugatása összeve gyűlt a paripa patkódobbanásaival. Amália ismét összeszedte magát. Ká­roly minden további kaland nélkül ki­sérte őt haza. De az ujjonszülött gyengéd érzelem a kiállott aggodalmak között, mindjárt csirájában megfúlt. Negyedik tény. Szegény leány ! Mennyire unatkozik a bálban. ízléstelen ruhájában, a melylyel fölczifrázták, még csúnyább, mint máskor s hasztalan várja, hogy tánczra hívják. A fiatal díszes uracsok a zene első ütemeinél siettek a vidám leánykákhoz, kik köpenykéjüket gyorsan letéve tova lebbentek az ifjak karjain. Némely szép leánynak két, sőt több lovagja is volt, kik készek lettek volna párbajt vívni az előnyösités miatt. A szegény elhagyatott irigyelte a bol­dog leánykáktól az asztalról lehullt mor­zsákat is : a sok, egy-egy keringőért, vagy csárdásért hasztalan esdeklő tánczost, d e hasztalan, ő még e morzsákban sem részesült. Az idő múlt, az elhagyatott zavara nőttön nőtt, benső lehangoltsága képtelenné tette őt a szabályszerű mo solygás erőltetésére, pedig ez, ha valaha, most igen szükséges lett volna. Szemei majdnem könnyekkel teltek meg, minden egyes mozdulatában rosszúl palástolt nyughatatlanság nyilvánult, köpenykéje szélét tépdeste, miközben egészen lerán­gatta vállairól. Legyezője eltört, mikor kinyitni akarta . . . Ekkor a teremajta­jában egy férfi mutatkozott, kinek pillantása megremegtette őt. Adonis megirigyelte volna őt e hatalmas delejért. Pedig amaz úr mi sem volt kevésbbé, mint Adonis. Képzeljenek kérem egy mulatt - arczot; elhízott, egészen feketébe öltözött alakot, hasán órafityelélckel, lábain fekete gyapotharisnyával. Mindez mit sem tesz. Itt bebizonyul, hogy némely esetben minden férfi, — férfi. Ez gyakori vendég volt az elha­gyatott szülei asztalánál, tehát némi kötelessége van a leánynyal szemben. pusztító munkáját megkezdette. A gaz­dák, a kik még egyáltalán szüretelhet­nek, közép termést várnak, de minőség tekintetben kitűnő bor Ígérkezik. Hosz- szantartó munkát kívánunk a szüretelők- nek. * Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hirlap“-nak, a hazai müveit olvasóközön­ség vetette meg alapját. A lap élétől fogva megértette a magyar közönség szellemét: minden pártérdek mellőzésé­vel küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval : magyarság ! Viszont az ország legkiválóbb intelligencziája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Bu­dapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozó társak egész seregén kívül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennivel egy magyar lap sem dol­gozik ; minden rovatot külön vezető gon­doz, a helyi tudósítókon kívül, a kik a nap történetét 'Írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósitó értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a vilá­gon semmi jelentékeny dolog anélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap“ politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérde­keket nem ismerő szelleméhez. Politikai legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyaror­szág politikai és közélete felöl távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir a lap: a „Budapesti Hírlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világ­sajtó legjobban szervezett hírszolgá­latával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósí­tók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség Az elhagyatott megfigyeli a gyapotharis- nyás lépteit, szellemben magához idézi őt, nem téveszti el szem elől, midőn a fal mellett közelebb jön — félve, hogy más tárgy bilincseli le őt. Végre ide jön . . . Meglátta az elhagyatottat . . • Köszön . . . mosolyog. — Mily szere tetreméltónak tűnik fel e perczben. Amott egy üres szék . . . siet birtokába keríteni — kedvező jel . . . De . . . leülve kérdést intéz : Ön nem tánczol k. a. ? Ezzel feleletet sem várva, elbeszéli, hogy csúzos bántalmai vannak, a sok állástól megdagadt a lába, nem állhatja tovább, le kell ülnie. Stb. stb. További tapasztalatok. Kivel nem [történt meg már, vagy kivel nem fog megtörténni még, hogy észrevétlen tanúja volt, vagy lesz olyan párbeszédnek, a melynek tárgya saját becses személye; vagy, ha egy levélben, amely nem neki volt szánva, részrehajlatlan sorozatát látja, vagy olvassa érdemeinek és hibáinak. Ilyen esetekben gyűlöli meg az ember igazán a „de“ szócskát! Ha például igy hall magáról valaki beszélni; Ö jellemes ember, képtelen valakin igazságtalanságot elkövetni, nemes önzet lenségének több, mint húsz bizonyítéka van; rokonai dicsérik nagylelkűségét, magán viseletében következetes, elveiben szilárd, minden esetben hü és megbíz­ható ! . . . De mindezen jeles tulajdonsá­gok mellett unalmas, ügyetlen s ki- állhatatlan ember, kit mindenki szívesen kikerül. Mintha lélegzete ragály volna, a mely elöl a társaságokban minden élénkséget, megbénít minden szellemet s képes a legjobban látogatott salont is pusztára varázsolni. Stb. stb. Vagy, ha egy titokban szerető imá- dottjának képét igy látja jónak vázolni. . . . Bájosságát nem vitatjuk el. Ö ki­tűnik vonásai finomsága, — lénye von- zósága, — nyúlánk termete, — gyöngy­külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap“ e czélokra havonkint oly összegét fordit, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy hírlap egész költségvetése volt: de sike­rült is elérnie, ma a legjobban, leg­gyorsabban értesülő orgánuma a saj­tónak. A „Budapesti Hírlap“ Tárcza- rovata I e 1 e k i Sándor gróf, Tóth Béla. Rákosi \ iktor (Sipulusz) és több kiváló irók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A naplovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi érte­sülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rova­tai külön-külön szerkesztői a főváros sö­tét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család aszta Ián. A közgazdasági rovatban a ma­gyar gazda, birtokos, iparos, keres­kedő megtalálja mindazt, a mi tájé­kozására szükséges. A regény csarnok­ban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyed­évre 3 frt, 50 kr., egy hóra 1 frt, 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerübben postautalványnyal esközölhetők követ­kező czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadó-hivatalának, IV. kerület kalap utcza 16. szám. ___ Október hó 7. IRODALOM. * „Magyar család“ a ezime a leg újabb képes szépirodalmi hetilapnak, mely Ábrái Károly rég ismert, jónevü regény­írónk szerkesztése alatt a jövő hóban, megindul s melynek mutatványszáma előttünk fekszik. Hetenkint látunk illusz­trált lapot, de azt hisszük, hogy nagyobb jogosultsággal az a lap sem kezdheti meg az uj évfolyamot, melynek múltja van, mint ez az uj, melynek múltja nincs, de hisszük, annál nagyobb jövője. Leg­alább a mutatványszám gazdag tartalmú, a melyben régi és uj előkelő iró és költő nevekkel találkozunk, bízvást arra következtet. Murai Károly az ifjú irói nemzedék e kiváló tagja „Nem szeretik egymást“ czimmel elbeszélést kezd meg; másik sokat Ígérő elbeszélés a szer­höz hasonló fogai, — élénk, természetes arezszine által . . . De haja, látszik, nem természetes s aminap pompásan mulattunk fölötte midőn egy, a Kálmán által el­veszített (ez volt a szerencsétlen szerelmes neve, ki e sorokhoz véletlenül jutott) s általam megtalált medaillonban levő fe­kete fürtben reáismertem ugyanarra, me­lyet a Király-téri Figarónál rendelt a bájos hölgy . . . Röviden, a „de“ szó minden alkalommal csalatkozást, bosszúságot, leromboltilluziót s nagy aránytalanságot jelent a nekünk hízelgő tényállás és a valódi tény kö­zött. A „de“ szócska határvonala azon merőnek, a melyet határtalannak óhaj­tanánk. Sorompó az országúton, a melyen szabadon szeretnénk járni. S a mi több: mivel mindenütt élőnkbe tolakodik, még felül reá képzeletünk létesít egy csomó „de“-t, a melyek azután útját szegik ezer meg ezer apró óhajunknak. „Szeretnék nyolez napot falun töl­teni“ . . . De ha esik . . . Ezen nyolez nap alatt a legszebb idő, s legtisztább ég volt. „Szeretnék X. asszonynál látogatást tenni“ . . . De nem lesz otthon! 0 otthon van, te boldogtalan és vár téged. Te el mégy a kapu előtt, a mely hasztalan hí­vogat, a kisértetés „de“ elzárja előtted az utat. „Mily bájos“ — mondod magadban, „mily jóakarólag és barátságosan fogad mindig! . . . „De ő kaczer.“ Kaczér ? Te együgyű! Értsd meg inkább őt, semhogy elriaszd magadat tőle. „Örömest nőül venném ...de özvegy • • • gyer" mektelen özvegy, kinek férje öreg ember volt . . .“ Lehet benne valami igaz, mondja türelmet veszített olvasóm, de ez a tár­gyalás már mégis hosszadalmas. És ne gyűlölje az ember ezt az utálatos „de“ szócskát?!

Next

/
Thumbnails
Contents