Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-23 / 39. szám
»’J*' ciUA, 1 ooo. jrávolabb aszőlődombok mögött Pásztó : imyán tört meg a nap ragyogó sugára. vVégig feküdtünk egy koloszszális vár- 3jony árnyában a fűre. Elővettük a q|;gelit s a fülemilék kívántak jó étvá- ß|at. Az az égbe nyúló bástya meg »éfidálkozva meredt reánk: hogyan me- x. .zkednek ezek mellém telepedni? Aztán »^Köszöntöttük az egyik palaczkot a múlt 55|;sőségre s koczczintás nélkül is csak- njjmar kifogyott belőle a hegy leve. ! Elindulásunk előtt még összejártuk a äfljisikot, ahol ezen omladék épült, átitattuk a falakat s ott hagytuk a kiürült sieget emlékül. j A Mátra felé néző kevésbé meredek g. ialon szálltunk le a hegyről s újra rá- »J. adtunk a kis patakra, mely most már 'őserdők között bujkált. Szép, zöld gyalogút í: zetett közvetlenül a csermely oldalán, n nne voltunk a rengetegben. Hegyesül lgyes volt az erdő. Itt ugyan még nem Mit sűrű, de arra tökéletesen elég volt, ■gjgy az irányt eltakarja. Az a sok JÍ kacsapás meg valódi labyrinthot ké- >4zett. Nem látott egyebet a szem, mint X y darabkát az égből és bükkfát. Ha 5 a kis patak nincs, a jó Isten tudja blik, hogy hová értünk volna, de ez •s'zetett állhatatosan, mint az őrangyal a Dgsdedet. JUtunk legközelebbi czélpontja Huta fi It. Társam jó ismerettségben lévén az : lakó erdészszel, erősen remélte, hogy fog kisérni bennünket az Ágasvárra, k 3ly egyik legmagasabbcsúcsae hegynek, a szerencse ismét kedvezett. Megcsörrent d bozót és az erdész állott előttünk. A mint megpillantott bennünket, felit: tte vállaira puskáját, egyet füttyentett ityájának s elénk sietett. Barátságosan vMvözölt s az ilyen elzárkózott ember 'nrmészetességével beszélt a nagy termé- foetről, mely az övé. Sajátjának tart min- njent, a mi több mértföldnyi körön belül ssitezik. Ezt az oldalt ő irtotta, amazt ő jf tette. Az a vágás az ő müve, ez a törpe PtÖŐ az ő kezét vallja létezése legköze- cfbbi okának. Ott a sűrűben lőtte azt a cr ippant nagy vadkant, a melyet urának, apáturságnak küldött fel ajándékul. : t a ritkásban bukkant ki az a gyönyörű fi arvas, melynek agancsa ma is szobájá- .ik legfőbb éke. Ez is az övé, az is az '' ré . . . minden az övé. Az első ember, a boldognak vallotta magát. Meg van ;9 égedve helyzetével. Napi gondjai nin- 9 enek. Felesége csókkal és jó ebéddel i. .rja, hiszen mindent megterem a kert- k. Lábas jószág is van elég. Csak vá- ■Jjirkor megy be az apjuk Gyöngyösre; )vyenkor aztán mindig bevásárol egy férvAczi hírlap. tály esztendőre. — Foglalkozását szereti, órákig ott áll lesben a bokrok rejteké- ben. És a kis pusztán, a hol lakik, mindenki megsüvegeli. ö a legnagyobb ur széles vidéken képviselője a földesura- ságnak. Szóval boldog ember, kinek el érhetetlen vágyai nincsenek, a ki telj sen meg van elégedve mindennel. Nem győztük eléggé csodálni és irigyelni ezt az embert. Észre se vettük, hogy a meredek oldal-hegyek lassankint ellapulnak s hosszú tisztáson csörgedezik a mindinkább kisebbedő patak. A tisztás után ismét sűrű erdő következett. Meg szomjaztunk, de a vadász nem engedett inni a csermelyből. — Mindjárt elérjük a „Mária k u t“- ját. Ott olyan viz van, a minőt még soha nem ittak. Kíváncsian vártuk tehát. Nem sokára egyenes sziklafalhoz ér tünk. Vékony csikban kígyózott alatta a tiszta viz. Egyenesen a szikla kebléből bugyogott elő. Oly tiszta volt, mint a csiszolt gyémánt. De nem ez volt az igazi. A nép „ördpgsirá s“-nak nevezi. Az erdész a legendát is elmondta, melyet e helyhez köt a néphit. Egykor a 8 arkangyalok közül a nyol- czadik fellázadt s társait is izgatni kezdé a legfőbb hatalom ellen. Itt a sziklák alatt összeesküdött az ördögökkel. Éppen lázitó szónoklatát tartotta, midőn megrendítő Isten a földet s rázúdultak a szik Iák a vakmerő angyalra. Nagy bűnéhez képest kis büntetés lett volna a halál, azért erőt adott neki az Ur s nem pusz tűit el, hanem ott gyötrődik az óriási szirtek nyomása alatt. És azóta folyton sir s könyeiből fakad e .kis ér. És ezóta van csak 7 arkangyal az égben. Pár lépésnyi távolságban elrejtve a bokrok örökzöld homályában végre felcsillant a kis kút — Mária kútja. Mohón kezdtünk az iváshoz, de félig sein voltunk képesek kiüríteni a fapoharkát, melyet az erdész oldott le övéről. Hideg volt és kristályszerü. Alig tudtunk megválni e kedves helytől. (Vége következik.) Alpári Lajos. ÚJDONSÁGOK. * Eljegyzés. A városunkban időző színtársulat két legkitűnőbb tagja: Ágh Ilona k. a. a drámai hősnő és Vés z- prémi Jenő, a drámai hős, váltottak jegyet. Á boldog jegyeseknek, kiket nemcsak a színpadról ismerünk előnyösen, hanem, mint társadalmi életünk tisztelt alakjait is, őszintén gratulálunk Az esküvő még e hóban fog megtarttatni Váczon a róm. kath. vallás szertartásai szerint A fiatal pár a jövő hó elején indul új állomására — Miskolczra, hová Hatvani társulatához igen előnyös föltételek mellett szerződtek. * Választás. Hétfőn folyt le a bpesti tudomány- és műegyetemi olvasókör elnökének választása. Elnökké nagy többséggel D e g r é Miklóst jh., városunk szülöttét választotta meg az egyetemi polgárság. * Jutalomjáték. Ágh Ilonának, a helybeli színtársulat egyik tehetséges tagjának, szept. 26 dikán (szerdán) lesz jutalomjátéka. Honvéd huszáraink a Tápio Süly körül tartott hadgyakorlatokról tegnap hazaérkeztek. Vizsgálat a polgármester ellen. A „Budapesti Hírlap” ból vesszük át azon hírt, hogy a honvédelmi miniszter a sorozási munkálatok elkészítése és beterjesztése körül elkövetett mulasztások miatt Pestmegye alispánjához inté- zett leiratában vizsgáltatott rendelt el Réty Ignácz polgármester ellen, s hogy az alispán a vizsgálat veztésével Bell a- ágh Imre megyei főügyészt bízta meg.— A bot vége aligha Rétynek szól, mert az a tavasz óta szabadságon v a n. * Második uszoda. A belügyminister a közlekedés ügyi miniszterrel cgyetér- tőleg Honusz Antalnak megengedte, hogy Váczon dunai uszodát építtessen, de azon kikötéssel, hogy az esetre,' ha az engedélyezett uszoda későbben szabályozás, folyamrendörségi vagy hajózási tekintetből más helyre rendeltetnék, az engedélyes czég az ebbeli renjelke- zésnek, azonnal és minden kártérítés nélkül eleget tenni tartozik. * A váczi múzeum javára újabban adományoztak: Jarnót Ferencz legény egyleti tag egy réz- és egy ezüstpénzt. — Zemanovich József úr 9 darab réz pénzt és egy ezüstöt 1751-ből — Siposs István úr kristályosodott sóból egy ügyesen faragott oroszlánt, 2 tányérkát hozzá illő csészékkel, egy kis ágyút, egy csinos szobrot és ezek megvédésére egy nagy üveg-burát. * Tűz volt ismét Kosdon ; pénteken, e hó 21 én este 7 óra után gyuladt ki egy széna és szalmaboglya a református tanítói lak közvetlen szomszédságában. Szélcsend, elegendő viz s munkaerő lévén, a tűz tovább nem terjedhetett. Hogy ismét szándékos gyújtogatás müve volt, bizonyítja a szalmakazalban talált, ruhabélésből kiszedett vatta darab. A nyomozás erélyesen foly. * A test ápolása és tisztántartása az egészség egyik fökelléke. E czélra legalkalmasabb a Brázay féle valódi sós- borszesz, melyet a fővárosban ily czélra majd minden házban használnak. E sós- borszesz a legjobb fejmosó szer, mert erősíti a fejidegeket és eltávolítja a korpát. Száj- és fogtisztitó szerül is nagyon használják, mert a fogakat kitünően tisztítja, a foghust erősíti és a szájbüzt megszünteti. Pörsenések és lábizzadás ellen yedig épen hatásos. E kitűnő háziszer minden nagyobb füszerkereskedésben és gyógyszertárban kapható. ) adó magazinumban néhány pohár csere- ogárszinü bort bellebbeztünk, hát csak ugtat be szokott nagy hűhóval a gaz- átlanság és beteg barmászat avatatlan ubernátora bikacsek bottal uj öves aosóruhájában; mire a háziúr képeit érdemeinek lelkes csudálója és hű rnyéka a „Krinánon“ túltól ide lódult ektor úgy elbámószkodott, hogy kifelé ancsalitó szemei egészen megfordultak . sontos odúikban. „Te Béla komám — íert idővel ezek leszünk — mondom, tán vasasónból van a borodban, hogy olyan : ubákszinü meg izü?“ Csak ne ókumlálj 3 Aesculap fia, hanem igyál, mert a .örtvélyesi rozzant csárdáig úgy se kapsz :alt, ha gégéd mindjárt úgy összesúgó- odik is, mint a rektorné asszonyom kösz- ényes térdekalácsa. „Nadsádkám bizo- yára áztatja spanyol habsütemény köny- yü termetét az uj vasasfürdőben, hogy válási pörnek még nyomai sem látsza- ak redőtlen homlokán ?“ fújta ki magától egy szuszra, félkrajczáros czigarett- üsttől kisért ásításnak látszott sóhaj mel- 3t Füligláb Jóska czimborám szomszéd- őjének. A „Bolhámat“ már megnyergel- em szól be az ablaktalan ablakon az rasági vad állomány lapos orrú réme. lyerünk ! kászolódjunk! volt a társaság isszhangja, ne várakoztassuk a vasas- irdőnél fogadó czenpieket. „A körtvé- yesí tinóhódálynál, hopp! megállapod- jnk“ — jegyzi a csézám saraglyájába hur- zolkodott rektor — „mert illendőséges «Amim*míikénen. hoííV a velünk négykerekes alkalmatosságon döczögő bájhölgyek iránti mérsékelt tiszteletünknek, néhány deczi kevertnek beljebbitése által adjunk kifejezést, hogy midőn lengi neveik elpuffandanak szánkban ; odáig is ne poros gégén bepiszkolódva jussanak fel !“ No rektor uram, ezt a logyikai böngészetet ugyancsak helyes branddal eszkébálta össze — mondja a kicseppent puhos ispán és siet sárga laptikáján az országút melletti pinczéjéhez, hogy inkább előre puczolja ki örökké száraz bárzsingját. Már a fele utján döczög a négy kocsiból álló karaván, mikor az első szerkezetből a kántorné lyukas zöld napernyőjével megállásra int. Mi baj ? mi baj ? csak nem ájult el ? mint az egyszeri menyecske a szobaportól? Szaladok oda egy parádivizes levendula eczettel, hogy életre czimbáljam, hát riva mondja : hogy a „Móriczka“ otthon maradt, a muffskatu- lyába elaludt. „Uczú ! Györgyöm azt a ripacsos, kopasz lóreparator mindenségét magának, vesse el magát — parancsolom fuvarosomnak — s ódalogjon vissza ész- nélkül a kis kutyáért.“ Mi addig a mar- ha-hodályban kevertezünk — vág közbe, horgolását félretéve, a bor és tndomány-, szomjas rektor. Alighogy a langyos hűsítő italt elhozták, már Györgyöm is elhozta magát, de a kutyát meg nem hozta, mert a nagy lóhalálban elfeledte a kántori kulipintyó kulcsát. .Szegény Móriczka nem bolházhatja IHc'Magát,. a vasasfürdő edző hullámaiban. Végre elértük czélun- kat, ott voltunk Czenpen. Hozott Isten ! serbusztok ! másszatok beljebb ! le az elemózsiával! a tuornür meg ne akadjon a lőcsön! no csak, no csak tessék ! nyavalyog felénk a Térdig- has jegyző, s messziről integetett szine- hagyott 97 kros Hrabinovits-féle kalapjával, mintha most is a gyomrával lög- dösné a kugligolyót. Gyula komám — szól az ital után sopánkodó kántor — mi a vasat inkább csak a parádiban feloldva élvezzük. „Jobb is ez igy — mondja hozzánk lépve, a sokapaságról ismeretes patikahagyott urasági árendás folyton vigyorogva, mintha most is a hasznavehetetlen flastrom és szélhajtó pilulákat kotyvasztaná s rendbe szedve nehány szál bajuszpedrővel jól kikeményitett hajmaradékát; — mondom jobb is ez igy, különösen a Misa sumányi ó-borával kevertem „Sehr schön! freudt mich! alá- szolgája“ repül felénk a szúnyogdongáju háziasszony, eltakarva bársonypuha ke zével az állón szokott szerelmi pörsené- seit, hogy a halántékán is piroslik néhány, azt nem mutatta neki a folyton használt tükör. Hát az kicsoda — kérdem — abban az inas libériában- ott, a Tolnából ide plántált, nyáron is benyak- sálozott potrohös pipatartó mellett? Talán a vasasfürdő portása? Nem ismered? felel a zöld kabátos bársonygallér mögé bujt, térdig fityegő nevű jegyzősegéd ; a volt csendbiztos, ki csengős lovakkal ment az erdő széléig meg vissza, mikor __________________Szeptember hó 23. * Az uj-pesti csendbiztos. Chapó Géza, az uj-pesti felfüggesztett csengbiz- tos ellen többek közt annak idején személyes szabadság megsértése miatt is panaszt emeltek. A budapesti kir. törvényszék őt vád alá helyezte s az ügy végtárgyalását szept. húszadikára tűzte ki. Gozsdu Elek alügyész indítványára azonban a törvényszék a tárgyalást el halasztotta, miután két tanú nem jelent meg, továbbá, mivel az illető tanács egyik szavazó bírája jelenleg szabadságon van. * Távlovaglás, Gerhauser Xsig mond vezérkari százados, M a j t h é n v i Péter polgártársunk sógora, kit városunkban is sokan ismernek, a napokban- mint a bécsi lapok írják a horvátországi hadgyakorlatok alatt általános feltűnést keltett távlovaglásaival. A stájerországi táborból AVindisch Feistritzról délután 5 órakor indult el lovásza kíséretében az nap esti órára Pettanba jutott. Innen reggel 6 órakor kelt. útra és esti 7 órára az oda még 15 mérföldre erős Bellovárra ért, hol másnap és harmadnap jugyan azon lovon vett részt a hadgyakorlato kon. A jelenvolt katonai méltóságoknál közbeszéd tárgyát képezte e nevezetes lovaglás s érte a király külön is meg dicsérte. * Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlapinak, a hazai müveit olvasóközön ség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség- szellemét: minden pártérdek mellőzésé vei küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligencziája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar ujságirás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el ; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a kik a nap történetét Írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felöl rendes levelezőn kívül saját külön tudósit« értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog anélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírláp“ politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más "kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarorkapcza lókötőket ijesztgetett; azután meg 48-as honvédkapitány s ez a diszmundérja ; azután filoxerás szőllőbirtokos ; azután düledező háztulajdonos; azután nagy kártyás, erős dohányos, azután szép asszonyt szerető ; azután a patikának legjobb hajfestőszer kundsaftja; azután . . . Elég, elég! ijedtem meg, hát ilyen nagy úr? akkor czoki nekem mellette. Tessék, tessék abból a borocskából — kínál a tagbaszakadt csupahas öreg úr, az iroda ablakon át — de csak módjával, mert megárt; no meg hamar elfogy, azután szokásom, hogy spórolni kell magamnak. De megnőtt ez a kis Kálmánka meg Károlyka, mondja a szélcsap körorvos a mosolygó s szellemesen rácscsoló háziasszonynak, aztán hogy megszépültek, egész mamájuk fajtája; még a rokonszenves pattanások sem hiányzanak „Az ön érdeme kedves orvos úr.“ Hogy, hogy ? sápadozik a jegyben járó Aesculap. Mert jó himlőnyirkkel oltotta be. Lássa, azért oly sikerült babák a szomszédban is az okos kis Ilonka, a mama büszkesége Tibor és Erzsiké. Köszönöm a hízelgő bókot s rohant a boros asztalhoz, még a Dulcsi kutyán is átbukva. De éhön vagyok már — sóhajtozik Miska bácsi, a gavallér árendás gömbölyű fak- tótuma — bezzeg nem úgy van itt, mint szivem tulipántos ládájának lakatkulcsánál a kedves Ni./ácskánál! Vilma kisasz - szony adjon valamit harapni, szíveskedném enni.“ az már ah ! oh! Beregszászon LS1Z
