Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-16 / 38. szám
Vácz, 1888, VÁC ZI HÍRLAP. .Szeptember hó I 6. hogy miben látja azt, hogy csak parádéra vonulnak ki elegen tűzoltóink? Végre hivatásunk betöltése körül elkövetett mulasztásokkal vádol bennünket. Azt veti szemünkre, hogy se jelző állomásunk, se őrtornyunk nincsen. — Elmondja, hogy „főparancsnokunk sem fog találni ellenkezőkre, mihelyt c o n c r e t eredményeket lesz képes felmutatni,“ és „előbb mutassa meg a tűzoltóság hasznavehet.őségét, akkor ... a tett előtt mindenki . . . meghajol.“ Arról, hogy se jelző jelző állomásunk, se őrtornyunk nincs, mi sem tehetünk. A parancsnokság már régebben ismetelve is kérte a város képviselő testületét tűzjelző állomás felállítására. Erre a városnak sem volt pénze meg a testületnek sem. A pártoló tagok által fizetett összeg legalább soha sem tett és ma sem tesz annyit, hogy abból az őrállomást berendezhetnők ésfentarthatnók. Csak ebben látná Omen úr a concret eredményt, vagy talán csak abban ha egyszer valahára 30 — 40 ház állana láng-okban, s a benégő emberek életének mentésében nagyban nyilnék alkalmuk magukat kitüntetniük a tűzoltóknak ? csak ekkor győződnék meg hasznavehe tőségökről ? Az, hogy a m. kir. honvéd huszár laktanya lángban álló istállójának egyrészét s a töltényes kocsik szinjét megmentették, az, hogy Konecsynak Fazekas ut- czai és Joó Adámnak Főutczai házában kiütött tüzeknél az égő házak tetőinél több meg nem égett, nem konkret eredmény ? Ha ily kis területen képes a tüzet localizálni, ebben nem mutatja meg tűzoltóságunk azt, hogy hasznavehető? Ö. T. A törökcsatorna ügye. Megirtuk annak idején, hogy Piufschich Lajos földbirtokos a végett folyamodott megyénk alispánjához, hogy neki a törökcsatorna vizének öntözésre való felhasználása engedtessék meg. E kérelem felett a tavaszon tartatott az első tárgyalás. Ekkor az érdekeltek arra kérték Beniczky Lajos tb. főjegyző alispáni kiküldöttet, hogy ez az összes érdekeltek meghallgatásával a nyár folyamán helyszíni szemlét tartson. A kért helyszíni szemle elrendeltetett s f. é. szept. 14 én meg is tartatott. Az eljáró tb. főjegyző rendeletéből Korpás Márton helyettes polgármester 8 nappal előbb a csatornát a Piufschich tagján levő „Török kút“- nál elzáratta. A helyszíni szemlénél jelen pillanatig biztosított; nem szándékom a csekély sikernek okát egyedül a kormányi sokféle befolyásoknak s kedvetlen resolutióknak tulajdonítani; maradok az adatoknál, melyek az egész hon előtt tárvák, s miknél fogva én a meg nem felelő sikernek okát az országgyűlés szerkezete s diétái gyakorlatainak némely hibáiban s visszaéléseiben kívánom főképen föltalálhatni.“ Fő helyűvé számította ezek között a szónok a diétái egyezkedések határozatlan sorát, megemlíti, miként a követek táblája több tárgyakban, szinte a kifáradásig vala kénytelen izeneteket váltani, a nélkül, hogy szerencsés lehetett volna azokat a Felség elébe juttathatni, ami nyilvános jelensége annak, hogy a főrendek táblájának köztanácskozási joga immár valóságos vétóvá változott. — A másik vétót szónok (a kormányét) pedig nem egyedül tagadó, mellőző vagy elhalasztó resolutiókban nyilatkozónak véli, hanem különösen azon időközöknek önkényes meghatározásá ban, melyek alatt a királyi válaszok az ország rendéinek kiadattak. A úrbérire felterjesztés után a kir. válasz hét hónapra jött, az adó tárgyában ellenben harmadnapra, sőt az utolsó napokban naponként három-négy resolutió érkezett, melyek a magok módosításaikkal, az idő röviősége miatt a követeket gyakran azon kínos dilemmába helyez tették, hogy vagy az egész törvény javaslatot elvetni, vagy a kedvetlen móvoltak a hatóság részéről: Beniczky Lajos megyei tb. főjegyző, P é c h Béla kultúrmérnök ; Piufschich részéről: Pesic o Medárd ügyvéd; a püspöki uradalom részéről: Nikitits Sándor ügyész, Rappensberger József mérnök ; a város részéről: Korpás Máton helyettes polgármester, dr. F reysinger Lajos, dr. Csányi János és P é t s Sándor városi képviselők, az alsóvárosi gazdaság részéről: H über József földbirtokos. A város képviselői azon kérelmet terjesztették elő, hogy a tö-rökcsatorna vize kizárólag a város közönségének használatára tarttassék fel, mert erre annak szüksége van. A püspökuradalom azt vitatta, hogy e vizet korábban malomhajtásra, utóbb pedig öntözésre használta. Minthogy a csatorna a püspöki uradalom tagján végződik, a használat kizárólag az uradalmat illette. Ezekkel szemben Piufschich azt kéri, hogy a csatorna vizénék a csatornából leendő kiemelése és öntözésre leendő felhasználása engedtessék meg. A helyszíni szemle alkalmával consta- táltatott, hogy a csatorna vizének a „Török kút“-nál való elzárása mellett az úgynevezett „Isten malma“ háta mögött levő kútban a víznek semmi mozgása nincs. A kőkert déli sarkánál a bolgárok oldalt kinyitották a csatornát és a viz e nyílásba illesztett deszkavályún keresztül oly erővel foly, hogy 20 másodperczen- kint 17 liter vizet produkál. A bolgárok e csatornát a „jugerumo k“ nevű szántóföldeken még két helyen kibontották, de a viz mozgása csak a dél felé esőben figyeltetett meg, honnét a bolgárok a vizet a bolgárkerék alatti gyűjtőbe szokták elvezetni. E helyütt a viz csendes mozgásban levőnek találtatott. Megvizsgáltatott még a viz a vasút töltése mellett levő nyílásnál is és az tapasztaltatok, hogy itt a víznek már semmi mozgása nincs. A „Török kút“-nál a zár felnyittatván, a csatornán körül-belül egy óráig duz- zadtabb víztömeg futott alá, mig végre folyása a rendes vízállást elérte. Ezzel a helyszíni szemle véget ért. A tapasztaltak két irányban nyújtanak határozott útbaigazítót. Először kétségtelen, hogy a Török csatorna eredete messzire esik délkeletnek Piufsich birtokától. Másodszor az is kétségtelen, hogy a „jugerumok“ nevű szántóföldeken több rendbeli forrás viz fakad, s hog'y ezeket a török csatorna felveszi. . Minthogy azonban városunk lakossá gának egészsége nagyban függ attól, hogy mindenkor friss, egészséges vízzel láttassék el, amit nagyban elősegítene a török csatorna vizének legalább a „Zöldfa“ vendégfogadó előtti térre való felvezetése; és minthogy a „jugernmok“-on fakadó viz az alsó város ivóvíz-szükség - letének fedezésére nem elégséges: méltányos és igazságos, hogy városunknak viz használati joga a török csatorna ösz- szes vizére fentarttassék. ^fc) dositást elfogadni legyen kénytelen ; igy történt, hogy több hasznos és sok időbe került törvényjavaslatnak el kellett maradni, mások oly módosításokat nyertek, melyek a nemzet képvisleőinek szándék- jukban épen nem valának. „V a 1 ó b a n nehéz születésű gyermek mi nálunk a törvény! hányszor nem hal el már születése órájában ! hányszor nem öntetik ki a keresztvízzel, hányszor nem kerül csonkán és bénán vissza atyjához úgy, hogy ez maga is alig ismer saját gyermekére benne!1) De ezerféle kiváltságokkal, nyelvekkel, érdekekkel s (tagadni nem lehet) előítéletekkel feloszlott hazában ez még most máskép P Á hatás megítélése szempontjából álljanak ill Kölcseynek br. Vesselényihez 1834. aug. 31-én irt leveléből a következő sorok : »Végre, kilen.cz hónapi várakozás után, az űrbérre adott kir. válasz megérkezett, s tegnap délelőtti tizenegy órakor vegyes ülésben felolvastatott. ügy beszélik: e válasz már régebben készen volt, s hogy a K. K. és It. R. által kivívott elvekhez nagyon közelitett; de a Nádor ezt nem tőré s mindent elkövetett azt megváltoztatni olyanná, a milyennek azt az ide mellékelt nyomtatványból látandod. Az ülés alatt, melyben a válasz felolvastatott, nagy égi háború volt; a dörgések egymást érték s éppen midőn az ötödik czikkelyre, az örökös megválthatásra került a sor, nagyot csattant, s a villám (úgy mondják) Szepesi és Aczél szállásán beütött. Gyulladás nem volt; de e villám és dörgés közt kihirdetett válasz, a sinai hegyen hasonló jelenetek közt kihirdeteti liz parancsolathoz bizony nem hasonlítható. 10 tiz parancsolatban nem hagyatik rés, hogy gazdag a szegényt önkényesen bánthassa ; de az úrbéri válasz 8 ik czikkely s egy más czikkolyben a lacsio corporalis kitörlése által a. balalmasabh korbácsa alatt hagyja adózóinkat. Mit tegyünk ? az ég tudja.« Színészetünk. Végre mégis kimozdult a közönség lethargiájából. A lefolyt héten legalább deficzittel nem dolgozott a direktor. — Végre van körülbelül 30 bérlő is, ami legalább a napi kiadások fedezését biztosítja. Ez azonban csak az első lépés lehet. Csekély áldozattal egészen a jövő hónap közepéig körünkbe tarthatnék a művészeket, akik bizonyára nem igen óhajtják az eddig terjedő rövid időre újra kezükbe venni a vándorbotot. Két- szeresedjék meg a szinpártoló publikum s okt. 15-éig a Múzsa se pártol el tőlünk. Szombaton és vasárnap két-két előadást tartottak. A szombat délutáni „Repülő csizmadia“ jövedelmét megint elmosta az eső. A színészek is kedvetlenül játszottak, ami azonban legkevésbé sem alterálta azt a nehány jelenlévő kis ficz- kót, kik tapsoltak folyton, ameddig a tenyerük bírta. A másik népelőadás „A peleskei nótárius“ volt. Ez az elévülhetetlen, régi jó bohózat ma is szépszámú közönséget vonzott a színkörbe. A jelenlevők legnagyobb kontingensét a kis diákok szolgáltattcík ugyan, de azért voltak elegen a polgári osztályból is. És éppen ez okból nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ezen a délutáni előadáson maguk a művésznők is mulatnak. Nomina sunt.., tudja, akik illet. Ezt leszámítva elég élvezetes előadás volt. Szombaton este „A két testőr“ nagy, vig operette került színre több, mint félig telt ház előtt. A közönség már ismerte e darabot „Tiszt urak a zárdában“ czim alatt. Igen kedves zárdanövendékek voltak Kövessyné Iványi Mariska és Csügényi Vilma, akik mindketten jelesen töltötték be szerepeiket. Kövessyné I. Mariska gyönyörűen énekelt. Bánházy Teréz, mint csaposleány ügyes és természetes maradt. Rózsámé és Moóriné a szokott ott- honiassággal ma sem hagytak semmi kívánni valót. — A férfi szereplők közül Kövessy aratott nagyon sok, de jól kiérdemelt tapsot. Részegség! jelenete perezekig tartó derültséget idézett elő. Jó társa volt N yiregyházi; szépen tüntette fel az aggódót, s néhány énekszáma is tetszett. Kövessy mellett azonban FI a v a s i é az est diadala. Az abbé szerepének minden részletét érvényre tudta emelni s hű kifejezést tudott adni a legváltozatosabb benyomásoknak. — M o ó r i t ma kis szerepe akadályozta nagyobb részt kérni a dicsőségből. alig lehet. — És éppen, tűivel oly nehéz születésű gyermek a törvény minálunk, nagy megbecsülésre s gondos megóvásra méltó a jótékonyság, melyet magában foglal még akkor is, midőn a nemzet várakozásának teljesen meg nem felel. — Mindenesetre a legközelebb lefolyt országgyűlésnek legjótékonyabb, legüd- vösebb sikere azon erkölcsi hatás és szellemi előadás, mely a honfi kebelekből ki nem alszik többé soha s mely gondosan ápolva s józanul használva, mint tiszta lobogó Veszta tüze, fáklyaként fog még a késő maradéknak is világítani azon ösvényre, mely sokban elmaradott nemzetünket virágzásra, erőre s méltóságra fogja vezérelhetni. Miben a lefolyt országgyűlés sikert nem eszközölhette, azokat kifejtendi majd az idő, a század szelleme s jövő diétáink lelkessége. Amik pedig a Felség kegyes színe éli be nem juthatnának, a törvényhatóságok további lelkességének vannak felhagyva. — Ilyen tárgy méltán kiemelve a s z ó 1 á s törvényes szabadsá- g a. Azon közérdekből húzva következtetést, melylyel e sérelem ügye szerte az egész hazában pártoltatott, erős hittel meri a szónok reményleni, hog'y a hazai legtöbb tötvényhatóságok, s közöttük Best vármegye is követve a jeles példát, melyet Zemplén, Szathmár s az ország gyűlés befejeztetése óta Pozsony mutat tak, a követi tábla által oly lelkesedéssel sürget-tetett, de felterjesztésig nem halad hatott felhívást alkalmaztatáson kívül A zenekar összhangzó játékával csak emelte az előadás értékét. Vasárnap az „Ezres bank ó“ czimü népszínművet adták. Hegedűs Kata szerepét, mely az egész darabnak éltetője. Bánházy Teréz alakította. Sok szépet láttunk már tőle, de ma a legvérmesebb reményeinket is túlhaladta. — Kelemen gazdával (Moóri) való kaczérkodása oly kedves, természetes és élő jelenet volt, hogy vidéki színpadon párját ritkítja. A jelenlévő csekély számú közönség el volt ragadtatva. Szapáry Janka és Csügényi Vilma csinos alakok voltak és ügyesen mozogtak a színpadon. Szapáry J. érzelmes kitörései hű kifejezői voltak a valóságnak. Rózsán é Katalin meg előadásról-előadásra mindinkább kiérdemelni törekszik a közönség rokonszen- vét, mely szerepköre természeténél fogva nem méltányolja eléggé játékát. K i s Laura a rábízott nagyobb szerepben elég jól megállotta helyét. — Moóri (Mihály gazda; igazán elemében volt. Különben nála ez rendes szokás. Tisztái mély érzelmeit és nagy szenvedélyeit kitudta fejezni. Hangjával pedig tapsra ingerelte tenyereinket. Veszprémi (Sas Ferke) jelesen alakított abban a szinlelési jele netben, midőn Mihály gazdát keresi halálra. Havasi Ferencz (Jódli) a gyűrűs fiú szerepében jeleskedett. Kedden Kövessy Albert jutalomjátékául „Stern Izsák“ adatott. A közönség szép számmal gyűlt egybe, de tekintetbe veve azt, hogy Kövessy a váczi közönségnek már oly régóta ke- gyencze, nem elégité ki reményeinket. Az est hőse természetesen ő volt. Megjelenésekor taps fogadta s minden felvonás végén kihívták. Koupléit megismételtették. Részvétünket a legnagyobb mértékben kiérdemelte a szerencsétlen Stern Izsák. A darab bohózatnak van nevezve, de hogy mi jogon? jó volna tudni. Vannak benne tragikus motívumok népszínműi kifejlődés. A komikumot legfeljebb a szegény zsidó fiú jargonja és észjárása képezheti. Ennyi komikumot pedig még a snakespearei tragoediák is megtűrnek. Szapáry Janka ismét az érzelmeknek volt hű kifejezője. Már több ízben csodálkozva kellett tapasztalnunk, hogy B ánházy T. oly alsóréndü sze-^ repeket is kap, melyek haladását csak akadályozhatják s amelyeket bármelyik kardalnoknő is szépen elcsinálhatna. Hog-y miért kellett neki ma (Diskant énekesnő) megjelennie úgyszólván néma szerepben a színpadon ? — nem tudjuk megérteni. iC férfiak közül S z i n a y érdemel még szóról szóra, még a jelen közgyűlésből ő Felsége elibe fogják terjeszteni.“ „Egy tárgy van még (folytatá a szónok), melyet hazafiúi fájdalom ad nyelvemre, s melyben fel nem szólalnom polgári szent kötelességem sérelme nélkül nem lehet. — Az országgyűlés befejeztetése óta, hihető ottani dolgok miatt, hazánknak néhány i f j a i f o g s á g r a vitettek. 0 felsége a nemzet képviselőinek azon nyilatkozására, hogy az adót három esztendő alatt múlhatlanul tartandó országgyűlésig és nem tovább kívánják megajánlani, vég válaszát kiadván, úgy nyilatkozott : hogy valamint a felséges személye iránti bizodalmát mindenkor méltatni tudta, hogy ahoz semmi bizodalmatlan- ságot közel férni nem enged. Ha már igaz az, mit kétségbe vonni nem lehet, hogy csak bizodalom szülhet bizodalmát, s ennek a kölcsönösség legbiztosabb kútfeje, kérdem én : szülhet-e a kormány iránt bizodalmát a nemzetben, midőn ennek ifjait, kiket mint maga reményeit, törvény s alkotmány oltalma alatt mely tompa fájdalommal s elkeseredéssel illette az egész hazát,elfogatni, rabságra vettetni, s a polgári törvényhatóságok elmellőzé- sével katonai őrizet alatt tartatni tapasztalja ? Kérdem, adott-e erre okot azon mindenkor hű magyar nemzet, mely, hogy többet ne említsek, Európának múlt század vvége óta dúlt polgári viharai között is csak egy óráig sem tántorodék el alkotmánya és alkotmányos trónja iránti hűségtől? Valóban egy oly nemzet ellen, mely törvényeiben a felségsértési
