Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-16 / 38. szám
IL ÉVFOLYAM. ■ P 38. szám. VÁCZ, 1888. SZEPTEMBER 16. ■ HRLYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ <> fyt _ kr> fél. évre .... ..................................... .. ;{ » \ negyed évre ....................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) ................................. Nyilt-tér: sora SO kr. Bélyeg1 illeték : minden beigtatásnál ..................... A nyugta-bélyeg külön fizetendő. A tűzoltókért. A „Váczi Közlöny“ 37-dik számáét tan „Meddig terjed a föparancs- ) 11 o k hatásköre“ czira alatt „O m e n“ »L.láirással megjelent közlemény szerzője 9 ;edve szerint megostorozza tűzoltóinkat ír:mintha ezek — tudja Isten — mennyi ro- ;v,zat, mennyi kárt tettek volna közéle- ű ünkben. Azt állitja, hogy oly esetek merül- 9 1 ele fel a legutóbbi időben, melyek az £aamugy sem kedvelt tűzoltóságot még roszabb szinben f o g - á ák feltüntetni.“ Ily bevezetés után azt vártuk, hogy a h cözlemény szerzője, ki a tűzoltók működésének figyelmes szemlélőjeként kivánta nagát bemutatni, rámutat azon okokra, mnelyek a közönség kedvét a tűzoltóság - ló ól elvették, ezt az előtt rósz szinben tűn J9 ették fel és felsorolja azon eseteket, 91 nely ek amúgy sem kedvelt tűzoltóságunkat v -z eddiginél is roszabb szinben tüntetik ló él. Az okokra rá nem mutat, az eseteket í- él nem sorolja: hanem e helyett ócsárolja :üzoltóinkat minden kritika és minden ndok nélkül.- r Szertelen ócsárlásai felett áttekintést teres vén azt találtuk, hogy Omen ur i tűzoltók leglényegesebb feladatai: a r T e z é n y 1 e t, a fegyelem ésahi- b 1 r a t á s betöltése körül talál legtöbb gán- )?.; ;solni valót. • Elismeri, hogy „ha tűzvész pusztit, ;lső személy a tűzoltó főparancsnok“, de ; djelenti, hogy „a főparancsnok óvakoddá ék attól, hogy másnak parancsoljon, in nint tűzoltónak1“ És igy folytatja: „A űznél érdekeltek kifakadásai a :i tűzoltók és azok parancsnoka ellen sí .rányulnak rendszerint.“ „Mindaddig i g y lesz ez, mig nincs meg a ‘kellő bizalom annak rendelkezései iránt.“ Minden vita elkerülése végett hivat kozunk, a tüzrendészeti kormány rende let 20. § -ára mely szerint; „a szolgálatban levő tűzoltó köz hatósági sze mélynek tekintendő,“ továbbá 23. §-ára, mely szerint: „a vész színhelyén az oltási technika tekintetében a tűzoltó parancsnok intézkedik; azonban intézkedéseiért felelős,“ és 25. §-ára, mely szerint: „a tűzoltás czéljából magán tulajdonba való beavatkozás csak indokolt szükség esetén s akkor is csak a vezénylő parancsnok rendeletére történhetik.“ E rendelkezések értelmében a vezénylő főparancsnoknak jogában áll a tűz színhelyén minden erő felett rendelkezni, amelyet a tűz megfékezésére vagy eloltására alkalmasnak talál ; és a tűz oltásba való beavatkozástól mindenkit eltiltani azon mértékig, ameddig szükségesnek találja. Ily körülmények között ha a főparancsnok azt követeli a rendőrségtől, hogy ez a bámészkodókat a tüztöl távol tartsa, a viZ szükséglet fedezéséről s a szivattyúk mozgásba hozásához szükséges emberi erőről gondoskodjék, vagy az égő háztetőre felkapaszkodott nem tűzoltókat onnét leparancsolja és a rendőrségnek megtiltja, hogy ez az égő ház kéményét lebonttassa, teljesen jogosan jár el. Ha a főparancsnoknak ilynemű minden józan ember által, helyesnek talált intézkedései némelyek goromba kifaka- dásaival találkoznak, annak nem „az amúgy sem kedvelt tűzoltóság“ az oka, hanem az, aki, mint Omen úr, a helyett, hogy irói tollát az értelmetlenek felvilágosítására használná, ok nélkül költi rósz hírét azon testületnek, amely ö nzetlenül ingyen áldozza fel idejét, egészségét és életét embertársai életének és vágyonának megmentésére olyan veszélylyel szemben, melylyel a nyers erő tehetetlen. Omen úr szerint: „tűzoltóságunk rendezetlen és kevés.“ „Éjjel sem lát többet közülök, mint a nappali tüzeknél szokott megjelenni, ... a többiek pedig későn tudják meg a helyet, ahol ég.“ Felhányja, hogy „b é- relt egyének nyomják a fecskendőt.“ Es e szomorú viszonyok felett érzett fájdalmában azon kérdéssel áU a tűzoltók elé : „vajon csak parádéra vonulnak-e ki elegen tűzoltóink, — vagy igazán nincsenek többen?“ Majd azon tanácscsal áll a parancsnokság elé, hogy: „vagy füg getlen egyénekből iparkodjék összehozni (zammbringen) a tagokat, vagy pedig szerezzen annyit, hogy felesleges számban legyenek.“ „Itt érvényesítse a főparancsnok tekintélyét és ügyességét. Hozzon egy kis rendet ebbe a rendezetlen csapiba.“ Elogy kevesen vagyunk, arról nem te hetünk. Önkéntes csapat ez, nem zsoldos katona. Az vállalja magára a testület alapszabályaiban foglalt nem megvetendő kötelezettséget, aki önmaga akarja, — senkit sem kényszerithetünk arra, hogy a tűzoltás terhét magára vállalja. Ez okból az egylet tagjainak száma koronkint változik, A még ma tekintélyes csapat az év végén igen kicsire apadhat. Mondja meg hát Omen úr, hogy mikép szerezzen annyit a parancsnokság, hogy felesleges számban legyenek, mikor az önkéntes belépés semmi eszközzel semmi móddal nem helyettesíthető. ? Rendezetlen e csapat? Azt gondolja Omen úr, hogy az állhat soraiba aki akar, mint a tüntetők közé? Talán minden rend és regula nélkül kapkodjuk egymás kezeiből gépeinket, szereinket? Nincsen gyakorlati és szolgálati szabályzatunk? Nem tartunk gyülésaket ? Nincsenek parancsnokaink? És ha vannak, azokat nem mi magunk választottuk meg, hanem ők maguk foglalták el állásaikat, akkor amikor nekik tetszett? Egy szóval miben nyilvánul csapatunknak rendezetlensége? „F ü g g e 11 e n egyénekből hozza össze a tagokat.“ Az a kérdés, hogy Omen úr kiket tart független egyéneknek. A fogalom magában véve igen ruganyos. Az, aki jogilag gazdaságilag politikailag egyaránt mintája a függetlenségnek sok esetben csak azért nem lehet tagja a testületnek, mert a felesége nem engedi: mig ellenben igen hasznavehetö tagja lehet a testületnek mind az, ha személyi vagy családi tekintetek vissza nem tartják, aki g a z d a i hatalom alatt nem áll, bár hivatalában és politikai hitvallásában főnökétől függ. A parancsnokság megválogatja tagjait. A testületnek csak tisztességes egyén lehet tagja. De e feltétel mellett készséggel felvesz kebelébe minden önálló helybeli lakost, ha az testileg is alkalmas a szolgálatra. E testület az idén tavaszszal hetenkint (kedden és csütörtökön este 8 órától 10-ig) kétszer az őrtanyán és azóta csaknem minden vasár- és ünnepnapon délután 3- tól 6—7 óráig a gyakorló toronynál tartott gyakorlatokat, megjelent minden tűznél és a tűz egy esetben sem terjedt tovább, mint amily terjedelemben azt a tűzoltók találták. És midőn azt constatáljuk, hogy minden tűznél 20—30—34 önkéntes tűzoltó jelent meg, azt kérdezzük Omen úrtól, Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája. Szép Anikó. L Aludj' szivem gyöngye; aludj te virágszáB Szólt a szép Anikó az esti világnál Kisdedét szemlélve. . . A gyermek felsikoli, kit karján ringatott. .,, Oh ég ura — sóhajt — a holnapi napot Meg sem éri végre! Talán meg sem éri!LÍ — és őrültként kaczag. „Nem, ilyen nem .lehet az az égi harag... A bűnös én vagyok /“ Ha fékét veszti a bősz folyamnak árja Örült tánczát, útját is akként járja , Mint az élőhalott. Ezernyi csók között öleli át lágyan; Czifra czimmel illeti, a hány van, Egyetlen gyermekéi. ...A gyermek nem 9íkolt, kit karján ringatott. Boldogabb hazába, boldogságba jutott: Kilehellte lelkét. Altatja, ébreszti, lágy hangon szól neki; A kis anyjára szemét már nem veti, V S ő ezt nem is látja. „ Zöld koszorút veszek, boldog menyasszony lész, , Kerülni fog — úgymond — minden vihar es Őriz szivem vágya. [vesz: Majd kettecskén; atyád és én is, jó anyád.... Hajh, atyáid, atyáid? hisz1 tudom: igaz a vád, Ap álián gyermek vagy! //- /./. r. /»/ /im st rí rvi wrlw'/tn. mondani ? ! Csillagban szegények az égnek boltjai; Szegény az ég, a nagy Ahhoz képest: hányszor esküdött hűséget... Ahányszor szólt: boldogul csak veled élek Gyöngyvirág, édesem! S mégis megcsalt engem, pedig soli se hittem! Megállj! ... Nem, nem csalt meg: tudja ezt az Ki ott él felettem. [Isten, Csak bibor-bársonyban született nőt vett el. Nem is illett volna egy ily szegény növel Néki összekelni! Haddveszszenapór, ha kell, másodmagával... Hiszi vélem családja csak oly szégyent nem Hogy’ tudtam szeretni? /“ [vall. . . Künn versenyt zúg-búg a zordon zivatar; Fehér leplével a hó mindent eltakar, Csak a nyomort, azt nem. Kunyhók ablaki közt jégvirágok nyílnak, Hogy a szenvedésnek, ezernyi bú-kinnak Janii ja ne legyen. Szegényke Anikó! úgy didereg — fázik... Igaz! szobájában még kályha sem látszik, Metytöl melegednék. Egyroskadt, kis ded ágy, rajta egy szalmazsák, Óriás szenvedés: az összes birtokát Csakis ezek tették A gyermek nem sikolt, kit karján ringatott; Megmerevüll tagja óhajtja a hantot, 'A hideg sir öléi. Oly hosszú szenvedés, annyi baj, kin után Méltán érdemli meg a babért talán, Kinek küzdés a lét. Ajkain altató, csengő-bongó dallal Dől a nyoszolyára anya a magzattal, Dől le pihenésre. Hisz’ annyi éjen át vir.asztott már ö fenn, S annyi szorgalommal, oly béketüröen : Nyug hátik már végre! Nyugszik is örökre /. . . Aluszsza szép álmát... Meghalva is szép volt — mondják, akik Ez az élőhalott. [látták — Harmadnap a szobát, hogy miért nem hagyja: Nézik a szomszédok: a gyermek holt, s anyja Mellette megfagyott! Kapás Lajos. Fáy András követjelentése. (III. Közlemény F i n d u r a Imrének : »Fáy András élete és müvei« czimü munkájából.) Mint eddig is alkalmunk volt feltüntetni, Fáy a reform-párt híve gyanánt ment 1835. szept. havában Péchy helyett a diétára Pozsonyba, a hol azonban ter- 1 mészeténél fogva a mérsékeltebb elemekhez psatlakozott, amit — az országgyűlésről hazatérvén — Pest vármegyének 1836. junius 13-án tartott követjelentési közgyűlésén élőszóval maga is bebizonyított. Az elnöki asztalt Dubraviczky Simon Pest vármegye első alispánja foglalta el. Egy érdemekben gazdag tisztviselő, kinek tapintata nemcsak ezúttal, de mindig köztetszést aratott. Dudraviczky 1845-ben m. kir. helytartótanácsos volt. Felolvastatván a követek írott jelentese, mely rövid de velős kivonatban az egész négyévi országgyűlés történetét foglalta magában, azt az egybegyült rendek, mint a közügyek előmozdítására irányzott törekvés biztos zálogát fogadták. A rendek között voltak gróf Károlyi István, gróf Ráday Gedeon, gróf Be- nyovszky Péter, gróf Teleky Sámuel, Földváry Gábor másodalispán, Szentkirályi Móricz tiszti főjegyző, Enzsel tiszti ügyész, Patay és Jankó vies Miklós táb- labirák. Az írott jelentések felolvasása után felkelt Fáy András egy középtermetű, barna, széles vállú, nyugott magatartási! egyéniség élénk szemű, de rövid látásánál fogva mindent erősen megnéző férfi, a kinek irodalmi hírnevét, akkor különösen meséi már messze földön, tarsas összejövetelei pedig nemcsak a városban, hanem az egész vármegyében előnyösen ismert központok képezték s a következő beszédet tartotta: „Midőn a hazafi eddigelé leghosszabb országgyűlésnek sikerét vizsgálandja, valamint egyrészről örvendeni fog a hozott néhány törvény üdvös intézkedéseinek, nemzetiségünk előhaladása s nemzeti erőnk kifejlődése nyilvános tanainak; úgy másrészről alig fogja elnyomhatni búsulását azon: hogy a haza hozott siker sem a honfiak vont várakozásának, sem a negyedféléves tanácskozásoknak meg nem felel. E bús érzés annal, ki követ volt, aggodalommal is párosul, mert a csekély siker vadja közelebbról- távolabbról felelet terhével nyomja ót. Nem czélom mentségül felhozni ama szilárd lelkességet, melyet a nemzet képviselőinek táblája, a haza tudtára utolsó
