Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-09 / 37. szám
Vácz, 1888. Szeptember hó 9 VACZI HÍRLAP. Színészetünk. Rossz csillagok járnak színészetünk fölött. Hiába minden agitáczió, a közönség megmarad elfogultságában és közönyében. „Ki mint vet, úgy arat.“ Bizalmatlanságot vetettünk, ugyanazt fogunk aratni. Ha S á g h y eltávozik körünkből, nem lesz többé valamire való színigazgató, aki felkeresné városunkat. Félni fognak tőlünk s kikerülnek messziről. Megfoghatatlan viselkedés ez a közönség részéről! Még élénken emlékszem, midőn Balogh kis társulatával tízszer annyi közönségnek játszott oly darabokat, melyeket máshol már rég'en levettek a műsorról. Akkor volt lelkesedés, volt müpártoló közönség, most nincs. Akkor volt annyi bérlet, hogy legalább födözte a napi kiadást, ma a bérlet még mindig a fagyponton áll, s szinte örülünk már, ha 30 40 ember összeverődik az előadásra. Vácz tagadhatatlanul rossz hirü város. Aki megfordult benne, gúnyolódva emlékszik kövezetére, világítására stb. de azt mindenki elismeri, hogy ritka intelligens város. Most ez az utolsó dicsőségünk van fenyegetve. A napi lapok ki fogják hirdetni országvilágnak, hogy Vácz on nem akadt egy szál bérlő sem, midőn egy 50 tagú, jó szervezett színtársulat tartott benne előadásokat. Ne engedjük ezt! Aki teheti béreljen, aki nem teheti, agitáljon s ha már fényessé nem is csiszolhatjuk a rozsdát, legalább tegyük lehetségessé a színészet existentiáját! Szombaton, szept. 1-én „Szép Helena“ Operette került színre zsúfolt ház előtt. A darab maga hitvány paródiája a nagy görög eposznak. Zenéje sem vetekedhe tik versenytársaival s ráadásul még morális alapja sincs. De mivel éppen ez a léha irányzat uralkodik korunkban, volt közönség is, taps is bőven. Pedig ma színészeink sem remekeltek. Maga az operette olyan természetű, hogy nem juthat érvényre benne a tehetség, mig ellenben tág tér nyílik az olcsó viczczekre. Kövessyné I. Mariska szépen éne kelt, ügyesen játszott, de nem volt elemében olyannyira, hogy perczekig tartó, újra és újra megújuló tapsvihar is alig volt képes őt egy szép énekrész ismétlésére birni. Bánházy Teréz nagyon csinos fiú volt. Neki volt legjobb kedve az összes szereplők közül. Nyíregyházi ismert keringőjét megtapsolták. Hogy a darab A „Yáczi Hírlap“ tárczája. Kisasszony napján. Alig jövél, már újra itt hagysz Vidám napoknak hirnöke ; Mi az, mi vonz békés körünkből, Hol kedves otthon éltete ? Hisz’ úgy szerettünk itt mi téged : Aggódva óvtuk fészkedet S hálából álmunk gyakran édes Valóra kelté éneked. Miért hagysz el hát, ó csevegj még, Tovább is halljam hangodat, Ha téged hallunk kis madárka, Vidámabb lesz a gondolat De ah ! te nem hallgatsz szavamra, Esdő szavam visszhangtalan, Nem érted meg hivó beszédünk’ Egy szebb vidéknek almiban . . . A szellő hűs kezd már iLL lenni, A táj kopár már itt neked, Ki csak a tavasz s nyár virágát Es nem a földjét szereted . . . 0 ! hány van olyan ember is, ki Csak a gyümölcsöt élvezi S ha már a fán nem lel virágot Megy, még búcsút se’ mond neki. Csak élvezet kell a világnak, A nemesebb húr nem rezeg, Mily kön yen billión szebb bitéhez Miatta a hitvány tömeg — De nem panaszlok, menj, ha kell hát, Hisz’ a jövő majd visszahoz, Ha fészkednél a röpke szellő Újból virágokról susog. megállliatoit, az főleg Kövessy és M o ó r i érdeme. Mindaketten élénken adták szerepeiket. Tisztái Miksa Achilles szerepében igen előnyösen mutatta be magát. Alakja általános derültséget kel tett. Havasi mint Calchas, gyenge volt. Vasárnap két előadás is volt. A szorongatott igazgató minden lehetőt el követ, hogy az anyagi helyzeten segítsen, de még az elemek is ellene esküdtek. Az egész délután szakadó erő visszatartotta a közönséget s az esti előadáson alig volt tiz személy. Talán a délutáni gyermek- és népelőadás kárpótolta némileg az eső által elmosott kasszát. Jelenvolt vagy 150 apró polgár s öröm volt látni lelke sedésüket, apró kezeik tapsolását. Este Klárné: „Ne vigy a kísérteibe“ ez. népszínműve került színre a szakadó eső daczára. A színészek mind jól betöltötték szeropeiket; s ha az előadás mindazonáltal nem elégített ki, az nem a színészek, hanem a szerző hibája. Az erősen tragikus magvu cselekvény megrendítő összeütközéseivel más megoldást kíván. A bűnösnek pusztulni kell. Az ellenkezője arczulcsapása a költői igazságszolgáltatásnak. Ágh Ilona életet öntött Eszter elhibázott alakjába. Mivel ő adta e szerepet, még valószínű jellemménőtte ki magát. Más alakításban elmosódott volna a kontrasztok özönében. Szapári Janka ügyesen alakított abban a jelenetben, midőn Virág Imre (Tisztái) szerelmet vall neki. Bán házi T. és K is Laura jól megállották helyüket, de az utóbbi nagyon fiatal nagymama volt. Nem kell kímélni a ránezot! Rózsáné, mint Bujtorgyánné, oly jeles alakítást nyújtott, mint még eddig soha. Typusz volt; hű minden mozdulatában. A férfiak .közül Hevesi igen szépen adta a haldoklót. Mellette Tisztái Miksa jeleskedett. Nem is gondoltufi, hogy mily szép hangja van. M o ó r i, S z i n a y, Havasi és I7 e k e t e természetes alakok voltak. Elé t f ő n. „A suhanc z“-ot újra adták általános közkívánatra. CJjat ma nem mondhatunk. A szerepek a régi kezekben voltak. Kövessyné I. Mariska ismét remekelt bravour szerepében. Volt taps és éljen bőven. A színkör félig telt volt. Kedden. Gabányi jeles vigjátéka: „A kókai ház“ volt napirenden. Kövessy (Kókai) mint mindig, úgy most is kitett magáért. Igen ügyesen tüntette fel jellemének két alapvonását: a féltékenységet és vendégszeretetet. Kémkedése élénk derültséget keltett. Zsoboki festő szere pében V esz p rémi jeleskedett. Helyzetének komikumát: a szerelem és házasságtól való irtózást, jól ki tüntette. Egy vonalon állott vele M o ó r i, az ügyvéd, ki érdekből házasodik s más nejébe szerelmes. Jó alak volt Palotay a tudákos szolga és Havas i, kinek gyöngéd durvasága a komikus részletek daczára, vagy éppen e miatt elérzéke nyitett. Bánházy (Aranka) és Szinay (Barna) vékony szerepük daczára megérdemelt tapsokat arattak. Az est hősnője azonban C s ü g é n y i Vilma volt. Vele eddig nem voltunk tisztában. A tehetség, melyet rejtett, nem nyilvánulhatott még — ma azonban tel jes fényében ragyogott. Szerelme Zsoboki iránt, annak rögtöni elfojtása képzelt hűtlenség gondolatára, a féltékenység valódi drámai erővel törtek ki. A legőszintébben tanácsoljuk hogy legyen hűtlen az operettéhez — melyhez hangja gyenge — s ez utón fejlessze szép tehetségét. Gratulálunk ! .Szerdán „Constantin abb é“-t adták. Az igazgató oly darabok előadásával örvendeztetett már meg bennünket, hogy, ha csupa szombati darabokat adna is ezután, bebizonyította, menynyire jól szervezett társulattal jött s mennyire nem kíméli a fáradságot a klasszikái ízlést fejlesztő darabokban. Ezek közé tartozik „Constantin abbé“ is, mely a legsajátszerübb szempontból indul ki. Az egyszerű, csendes élet, — a müveit, de követelözés nélküli hölgyvilág, illetve a mai modern élettel ellenkező állapot van benne eszményítve. Az egyszerű, de szép- és jóért lelkesülő abbét Hevesi adt£, szerepét teljesen felfogva. A III. felv. végjeleneteiben valódi művészi alakítást nyújtott. Veszprémi Jeant adta legnagyobb ' tetszés között. Tőle megszoktuk már. Scottné (Ágh Ilona) pompás alak; a főn ség és jószivü leereszkedés ritka hyb- riduma jelesült volt realizálva. Szapári J. elemében volt. a naiv szerelmes növel az amerikai jellem jól egyesült. Pauline (Rózsáné) hű és természetes. Ság h y né pedig (Lavardeus grófnő) a gyöngéden szerető, de czéljai elérésében az eszközöket nem válogató anyák mintaképe volt. E'ia: Paul, a nemes lelkű, de szeleburdi ifjú Kövessy ben talált jeles szemé- lyesitőre. M o ó r i De Larnac szerepét jól fogta fel. For ewer! Tisztái Miksa jó alak volt. Kár, hogy sok mindenféle szerepre vállalkozik, s igy tehetsége ner nyer határozott irányt. A hírneves vigjáték legalább félig tel házat eredményezett. Nagy számmal vo tak hölgyek. Tisztelet nekik! Csütörtökön „L u m p á c z iu s V a g £ bund u s“ került színre üres padol előtt. Az igazgató ezzel is experimen tált. Látta, hogy a legkitűnőbb darabol nem bírnak vonzani, megpróbált eg^ alantjáró bohózatot. De akinek az ilyei darabok tetszenék, annak nincs pénze az intelligenczia meg tüntetett távolié tével. Különben művészetről e darabbal szó sem lehet. Túlhajtott komédia a: egész. És ez a körülmény engem is fel ment a kötelessség alól, hogy bővebbel méltassam úgy a szereplőket, mint a da rabot. Igen érdekesnek ígérkezik a jövő hét műsor. Kedden kitűnő komikusunknak Kövessy Albertnek lesz jutalomjátékc „Stern Izsák“-ban, melyre előre h felhívjuk a nagy közönség becses figyel mét. Iráplá. üti emlékek. Vácztól—Mátráig. (Folytatás.) Ha a torkunk nem lett volna kiszáradva, bizonyára örömrivalgással üdvözöltük volna Bért. Eáradtan, kiéhezve, szomjan vonultunk be a tót fészekbe. Aztán, mint a végrehajtó, sói ra jártuk a házakat, hogy legalább egy kis tejet kapjunk, de senki sem adott. Azzal a csepp tót tudománynyal, ami még gyermekkoromban belém szorult, kértem, könyörögtem az atyafiaknak, hogy adjanak valamit, jól megfizetjük az arat, éhesek szomjasak vagyunk, de mind hiába. így értünk az alvégre, ahol a korcsma éktelenkedett piszkos falaival, mohos nádfedelével. No! itt csak lesz valami . . . Szurtos, bozontos alak fogadott a küszöbön. — Adjanak valami harapni valót! — Nincs. En csak bort mérek. — Hát csináltasson valamit hirtelené- ben, legalább tojás rántottát. (x^nnyi tyúk volt az udvaron, hogy majd levette az embert a lábáról.) — Én csak bort mérek. Más nincs nálam.-- No ne is legyen! világban! Lakomnak ily restaurátioja alkalmával, rendszerint úgy szoktam járni, mint XII. Károly járt varniczai háza ostromakor; szobánként kiszorittatom végre egész lakásomból, s vándorlóba kell indulnom a városba, két szemem után ; hacsak nedves szellőző szobáimban csúzt kapni nem akarok.“ ’) Majd Zsuzsiját egy idylli képben mutatja be. Rozsot adott el Fáy, zsidajának Salamonnak, a kivel, midőn a ház folyosójára léptek, egy régi úgynevezett sza- lupon akadt meg a Salamon zsidó szeme, szellőztetni tette ki az asszony, s a zsidó meg nem tudta állani, hogy fölötte menet közben szemlét ne tartson s egyet-kettőt ne fordítson rajta. Neje éppen akkor lépett a szobába, mikor a zsidó az előpénz utolsó húszasát számolta a Fáy asztalára, Salamon fürg'én a Zsuzsikához kézcsókolásra siet, s a sza- lupotköhecselő beteges neje számára kérte; hiszen, úgymond az ócska ruha darab úgyis csak a zsidónak való (talán sejtette, hogy egyedül lábtakarónak használták, ha utaztak !) Fáy egy ellágyult pillantást vetett nejére s a mint magát az iró kifejezi „a jó lélek megérte engemet.“ 2) Gusztáv az iskolában kitünően tanult s az egyetemen a jogi tanfolyamot jó sikerrel végezte, éltető eleme azonban a zene, a dal volt, s nem egyszer lépett fel nyilvános hangversenyeken, a hol mindig szivesen tapsolták. —A negyvenes években Párisban is künn járt s ott a többi közt Feuillet öctávval kötött ba*) Szépirodalmi összes munkái V111. köt. 800. lap. 9) Ugyanott a-1225. lapon. Tán a világ is visszatér majd Istenhez, akit elhagyott S egy szebb jövőn virágra kelti A szivbe ültetett magot. Víz Zoltán. Vad vihar volt . . . Vad vihar volt; a szél zúgott, Tombolt az ég haragja, Erős fáknak a törzsei Meghajoltak alatta; Mint a fékevesztett csikó, Úgy rohant a téreken, A fermészet vad haragja, Jaj ! be tetszett énnekem ! Félve meglapult a madár, Elhallgattak dalai, Mit kis szive érzett ekkor, Nem merte elmondani; Dörgött az ég; a fohászra Villám volt a felelet, Oh nagy Isten ! mily örömmel Néztem, láttam ezeket! Nagy örömmel, mert keblemben Is csak ily vad vihar dúl, Nem tiszta, nem felhőtlen az, Ott is egyre csak borul; És ha csordultig megtelve A vad vihar megered, Kebelemben százszor átkos Szenvedélyek küzdenek. Sah. ' Fáy András követsége. Családi kör. (II. Közlemény Find ura Imrének: »Fáy András élete és müvei« czimti munkájából.) Az 183Fik évi nagy. cholera, a melyben a hazának sok jeles tehetségű fia, mint például Kazinczy Eerencz, elhaláloztak, számos család beléletére is döntő befolyással volt. Mint fentebb láttuk a kis Gusztáv már nyolezadik évét taposta, s az anyja, Zsuzsika, még mindig a legnagyobb bi zonytalanságban élt a maga és gyermekének jövő sorsa iránt. Saját elhatározásából tett-e, vagy papja, a bölcs Báthory Gábor ref. lelkész rábeszélésének engedett, hogy az életveszélyes járvány ideje alatt Zsuzsit törvényes nejévé, Gusztávot pedig saját gyermekévé fogadta. Azok, a kik a harminczas és negyvenes években a Fáy András kalap utczai családikörébe jártasak voltak, nem felejtették el azokat a boldogan töltött órákat amelyeket eme tősgyökeres magyar háznál élvezni alkalmuk nyílott. Fáy „Ész- és szivkalandjaiban“ egy-két pillantást enged vetni lelkületébe. „Szánom, igazán szánom az agg nőtleneket — úgy mond, — mert ezeké par excellence a kávéház, miként szegényeké a menynek országa (ö kávéházakba ritkán vetődött be,) hogy ily társaságban kell leszürcsöl- niük cicoriás, barna czukormorzsalékos, keresztelt tejes kávéjokat; mit otthon az én kedves kis barna nőm —.“ „De az én kis barna nőm most épen padlót suroltat, bútoromat félre és vissza, könyveimet, írásaimat le és fel, nyoszolyá- mat, szekrényeimet ki és betolja, rakostat, sepertet, tisztogattat; s ilyenkor az én lelkem nőm oly serény és buzgó, hogy szinte magamat is féltem, nehogy seprő alá kerüljek — nem mintha az alá tar- tozandónak vélném magamat, hanem mivel lubom: mennyi gyöngyszemet nem sepert már ki szeméttel együtt buzgólkodás a
