Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-02-12 / 7. szám
IL ÉVFOLYAM, VÁCZ, 1888. FEBRUÁR 12. 7. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ERDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helybén házhoz^hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ......... ............................ <> frt — kr. fél évre .....................■. ...................... 3 » — » negyed évre ....................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér ment etlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: sora (négy hasábos garmond sor) ............................................. j^,. Nyilt-tér : sora 50 kr. Bélyeg1 illeték : minden beigtatásnál ................................. 30 ^ A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Harántsugarak a közgazdasági bizottság munkálataihoz. I. Egy higgadt, értelmes s megfontoló orvos a sínylődő beteg ágyánál mielőtt annak gyógykezeléséhez fogna, nemcsak a betegség mivoltát iparkodik megállt! pi tani, de számot vet egyúttal még az erőkkel is, melyek a szenvedő betegtestben léteznek, azoknak hatásképességéhez rendeli el, s választja meg gyógyszereit. Innen azon nagy therapeutical elv: hogy semmiféle gyógyszerről sem mondhatni, hogy mindig használ és egyetlen egy gyógyszerről sem, hogy az soha sem használ. Mig tehát a helyes kórisme a betegség, a kór valódiságát állapítja meg, addig az alapos gyógyszerisme a gyógyszer hatását viszonyitva a sinylődő beteg még hatásképes erőihez határozza meg. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy ezen élettani nagy igazság merőben csak a betegségek gyógykezelésénél követel, talál és nyer alkalmazást. Sarkalatos alapelve ez egyúttal a józan és gyakorlati nemzetgazdászattannak is. Igaz, hogy eddig vagy épen nem alkalmazták, vagy ha alkalmazták is, balul értve, félszegül alkalmazták, de azért az igazság a maga természetét nem tagadja meg, lényegét meg nem változtathatja. Mellőzhetik alkalmazását, előle menekülhetnek, követelményei elől kibújhatnak, de azért a fentartó alap ő marad és minden épület, mely nem rajta emelkedik, összedűl, romjai alá temeti azokat, kik azt emelték, azokkal együtt, a kiknek akarva nem akarva abban lakniok kellett. Az egész embeA „Yáczi Hírlap“ tárczája. Korcsolya-dalok. í. Korcsolyázni jertek, jertek! Ifjak, lányok lenge népek ! Sima jégen, bosszú pályán, Úgy repülünk mint a sárkány. Karikázva a kis lábak Pillanatra meg nem állnak; Nincs is annak, bej ! nincs mása Mikor nincsen maradása. Összefogódzva tízen, húszán, Korcsolyánk is jobban csuszszan ; Egyszer lassan, majd sebesben Társaságunk tova lebbcn, Körbe futva, lepke módra, Röpke perez lesz minden óra, S csak ne érné végét, hosszát, Azt szeretnök — e bolondság. II. — Nemde nagysám, gyöngy az élet ? Biztatgatjuk a sok szépet, Majd megállunk pihenőre, Aztán ismét hess ! . . . előre 1 III. És mi nem jő, mi nem létre, Ha kijősz a sírna jégre : Drága perczek, áldott „légyott“ De piczikém 1 ... te is légy ott. IV. He van a tó, he van fagyva, Száz korcsolya suhan rajta. riséget, az összes államokat egy kalap alá huzni nem lehet, emberi hiúságunknak puffaszkodni szerető gőgünknek jól esketik azt hirdetni világgá, hogy oly nemzet gazdászati bölcseség birtokában vagyunk, mely a világ minden államait kivétel nélkül képes boldogítani, de az ilyen nagy általánosságban hirdetett elveknek a részletes gyakorlatban való f'oganatositása siker helyett romokat teremt és rája is alkalmazható a nagy római költőnek azon mondása : „Quanta fuisti integra fracta doces.“ A romok, melyek közéletünket minden arányban elborítják, az ily nemű sze- renc?étlen kísérleteknek eredményei. Ma tehát, midőn feloszlott közgazdasága bizottságunknak munkálatai a nagy közönség itélőszéke elé kerülnek, nem vélek haszontalan munkát végezni, ha a kifejtettekhez mérten nehány szerény sugárral bevilágítani iparkodom azon beteges állapotokat, melyekben közgazdasági helyzetünk sínylődik és számot adok azon anyagi és erkölcsi erőkről, melyek újabb közgazdasági állapot megteremtésénél rendelkezésünkre állanak és feltüntetem azon reményeket, melyeknek valósulása higgadt, alapos és körültekintő számítások alapján talán-talán eszközölhetők lennének. Jól tudom, és senki nálamnál mélyebben nem érzi, hogy egy ily nemű munkálatok kidolgozásánál a Statistik ai adatok majdnem teljes hiánya mennyire lehetetleniti a sikeres munkálkodást, mily zsibbasztólag hat a minden irányban szabadon mozogni óhajtó erőkre, azonban az ily elháritSima képét megvagdalják Csúnya ifjak, bájos lánykák— Ropog a jég, jaj Istenem ! Ijedezik egy derék fi. — Csak bátorság 1 itt a kezem, Szól egy dáma — nem kell félni 1 V. Bolond gyerek voltam Teljes életemben. Legbolondabb akkor Mikor — jégre mentem. Szivem rég oda van, Eszem’ is elvetted : Mért is nem maradtam Ott a „búbos“ mellett ? 1 VI. Fagyos jégnél fagyosabb, Kedves lányka, csak te vagy; De azért én, hidd nekem, Még kétségbe nem esem Majd ha eljő a tavasz, Jéghideg te sem maradsz, Majd fölengedsz mint a jég — S te is fogsz szeretni még. Csiribiri Mátyás. Zarándoklati emlékek. Irta: ÜDr. ISZa.za.l3r Im.re. I. Római utam előtt, de meg azután is ismételve megfogadtam, hogy útleirással a nyilvánosság elé lépni nem fogok. És ime mégis csak hűtlen lettem fogadásomhoz ! Nem tehetek róla. — Két heti utamban katlan akadályokkal szemben nekem is azt kelle tartanom : „Quantum potes, tantum aude.u Egy ostromlott vár falain belől minden becsületes polgárnak tűzhelye a várfalakon van, és nekem nem szabad azt számolnom, hogy hányán maradunk a falakon, csupán csak azt kell tekintenem, hogy az ütött résekre akkora sziklát hengerit- sek, mekkorát erőm és inaim meg- birnak. Számoljunk be először is azon veszteségekről, melyek polgárságunkat a filloxera pusztításai következtében ed- digelé érték. Teljes feltartóztathatlan pusztulás érte először is városunk határában levő 1700 holdnyi szőlőállo- mányunkat, hasonló pusztulás tarolta le a csaknem kizárólagosan váczi gazdák tulajdonát képező 500—600 holdnyi csekei szőlőterületet, melyhez még a csörögi szőlőállományból okvetlenül hozzá kell számítanunk mintegy 200 holdnyi szőlőbirtokot, melynek termésére már a jelen évben is számot tartani teljesen üres képzelgés lenne. így tehát az elpusztított szőlőterület kerek összege 2500 holdat tesz ki. Ha most nem többet, de holdankint csak átlagos évi középtermésül 12 hectoliter bort veszünk fel: úgy világos, hogy mintegy 30,000 hectolitert tesz ki azon borveszteség, a mely termő határainkról elmaradt. Es ha most az új bor értékét középszámitással hectolite- renkint 12 írtra vesszük föl: a városunk polgárságát sújtó kár összege évenkint 360,000 forintot tesz ki, bele nem számítva, hozzá nem értve a venyigének, söprűnek, a magánélvezetre, sokat láttam, sokat tapasztaltam. Az események mint méh-raj zúgnak fejemben. A méh-raj rövid időn elrepül, ha a gazda hamarosan köpübe nem fogja. Úti emlékeim is nyomtalanul tova illannak a feledés röpke szárnyain, ha a toll és tinta bilincseivel papírhoz nem kötöm azokat. Egyébkint is számot kell vetnem magammal. — Kissé rendeznem kell az éle- mények tarka quodlibet-jét. Yalamikép meg kell emésztenem az indigesta moles-t, mely még most is, éjjel-nappal nyomja agyamat. — És ha már egyszer számolok önmagámmal : miért ne vehetne erről a nagy közönség is tudomást? A kákán is csomót kereső kritikusokkal, kik tán kontárkodásról fognak vádolni, — édes keveset törődöm. Gyakran a józan olvasó a legigazságosabb kritikus. Remélem, pártatlan itélőszék előtt, úgy a hogy megálltam helyemet. Hosszabb út előtt sajátságos érzés szádja meg keblünket. Rövidebb időre s rövidebb útra távozva hazulról eszünkbe sem jutnak az úti bajok és eshetőségek. Ám ha legalább is száz mértföldnyire, avagy még messzebbre készülünk: akarva nem akarva vasúti szerencsétlenségekre, vonat kisiklásokra, hidak leszakadására; váratlan betegségekre, zsebmetszőkre stb. gondolunk. Csüggedni kezdünk s kérdőre vesszük magunkat: mi szükség neked ily hosszú, ily nagy utat tenned? Nem lenne üdvüsebb itthon maradnod; békében, biztosságban s a piaczi eladásra felhasznált szőlőnek értékét. Hogy pedig ezen felszámításunkban épen nem túlozunk, a sulykot semmi irányban el nem dobjuk: kitűnik abból, hogy számos szőlő- birtokost tudnánk városunkban me«-- nevezni, kik 8-10 holdnyi szőlőterület után 2000 — 3000 forint évi jövedelemmel bírtak, kik tehát holdankint, 200 — 300 forint jövedelmet élveztek, holott azon számítás, melyet mi kulcsul elfogadtunk egy holdnyi szőlő- terület átlagos jövedelmét csak 140 forintban tünteti föl. Számításunk józansága és szabatossága ellen tehát alapos kifogás, figyelembe vehető ellen- észrevétel épen nem támasztható, mert a fenn kikerekitett 360,000 frtnyi összeg támogatására még nagymérvű segélyösszegek eredzenek onnan is, hogy sokan sajáttermésű boraikat a kimérés által értékesítve hectoliteren- ként 16 — 28 frtos árakat értek el, mig mások a szőlőtermést lábon adták el és eképen számos esetben még a fenn- említetteknél is nagyobb árakhoz jutottak. Szőleink értéke tehát a legenyhébb számítás alapján tekintve azok jövedelmezőségét, 6 millió értéknek feleltek meg. Tekintsük most tehát minden más jövedelmi forrásainkat, gyűjtsük, összesitsük egy nagy egész- szé össze, állítsuk szembe szőleink megszűnt jövedelmezőségével, akkor látni fogjuk a bennünket sújtott kárt a maga rémitő enormitásában. Mert ezen elvesztett 360,000 frt évi jövedelem azon nagy gyűjtő meden- ezét képezte, mely évi fentartásunkat és élelmezésünket első vonalban látta töltened napjaidot tieid, barátaid, ismerőseid körében ? Szórakozást, élvezetet, mulatságot idehaza is eleget találsz: mire való mindazt a messze távolban keresned ? Ám a velünk született vágy: látni idegen országot és népet, ismerni újabb társadalmi viszonyokat, szélesbitni tapasztalatainkat, — e hő vágy csakhamar erőt vesz a csiig- gedésen. Már annyian megtették baj nélkül az utat, melyre készülünk: miért ne lehetnék én is ily szerencsés. E gondolat bátorítja a kandidátus touristát. Aggodalmait el sem meri árulni mások előtt, ■— s útra kél. Az érzelmek eme phasisai immár nem valának ismeretlenek előttem. Átéltem azokat hat évvel ezelőtt, midőn szintén Olaszországba utaztam, bár akkori utam csupán Yelenczéig vitt. Azt hittem, hogy római zarándoklatomra készülve legkisebb aggodalmaim sem lesznek. Eleinte nem is háborgattak a gondok; de annál hevesebben és váratlanabbal leptek meg az utolsó perezben, midőn útra teljesen felkészülve szobámtól búcsút veendő Voltam. Szinte rösteltem a túlságos elérzékenyülést, mely rajtam erőt vett. De a mily váratlanul jött, oly gyorsan eltűnt kebelemből a bohó aggodalom, — s midőn a gondviselésbe helyezett édes reménnyel és kegyelmes püspökömnek nem csak prac- tieus tanácsait, hanem atyai áldását is megnyerve a budai pályaházhoz kiértem, egészen nyugodt voltam.
