Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-08-26 / 35. szám

Átküldött a faluban lakó tanárjelölt ^kollégánkért, Dévény Jóskáért, min- í Éket pedig tartott a szép szóval: „no még í ;l egy kicsit, no még egy kicsit, jön azon- i i nal !“ . . .

! Végre egy óra múlva csakugyan el i is küldött érette s meg is jelent a deli- 3 quens. Mikor aztán indulni készültünk, i nevetve adta tudtunkra, hogy immár I Pásztora jutni ma teljes lehetetlen - ?• ség, lévén az ide még vagy 6 mértföld a s az óra már 10-et ütött.

Nem tagadom — én mar meg voltam x ingatva szilárd elhatározásomban, de az 5 én kedves Jóska barátom nem tágitott. ) (Nagyon szereti az apját.)

— No, ha már nem birok önökkel, u úgy legalább elkísérjük a szomszéd

faluig. ..

Megindult a karaván, már most öt ,1 taggal. Az utón rátértünk a község ma- § gyarosodására is. A jegyző ur szerény

8 ségből a tanitóra rakta a babért (pedig n nem járt értté a tilosba) de a filozófus ő és más alkalommal a tanitó is lefegyve

rezték szerénységét s határozottan neki rí tulajdonították a főérdemet e tekintet- d ben.

Eléggé nem ajánlható taktikával folyton :j tiszta magyar segédjegyzőt tart (ilyen n az én kedves V. B. barátom is) s ilyen- fi formán a falu észrevétlenül magyaroso- 5 dik nyelvben; szellemben már régen n magyar.

Ha még nem lett volna minden kis )x idege működésében az agynak, mely a rí hála és tisztelet érzelme számára van d teremtve, úgy bizonyára két akkorára Jj ugrott volna fel emez érzelmek thermo- rr méterén a higany ezen dolgok hallatára.

De az ő szerénységét bántotta a sok b dicsőség s azért más tárgyra vitte át a cí beszédet.

— Itt a hegyoldalon van a „M u k i fi ú r“ tanyája, most alighanem csépeltet, — a szólott. Ne kérdezzenek semmit, hogy ki

9 ez a Muki ur? — igy hivja az egész ÍKHalu . . . hanem hagyjanak helybe mindent, amit mondani fogok neki < . . Pár

q perezre betérünk hozzá.

Muki u r a rozzant tanya ajtajában fi fogadott.

— Van szerencsém bemutatni N. és l ■ Y. urakat, a geológiai társaság kiküldött fi tagjait, kik a H i m a 1 á y a hegységbe u utaznak a talajviszonyok tanulmányozása 7 végett, — mutatott be bennünket Zsoldos u ur.

Muki u r olyan nagyot hajlott e sza- 7 vakra, aminőt csak egy agglegény háta 9 engedhet meg.

— Örülök, nagyon örülök — rebegé—... n mikor érnek arra a Hinalábára?

— Körülbelül egy hét alatt — felelém beletalálva magamat az uj helyzetbe.

Vácz, 1888.

Hm! hm! . . . rettentő messze lehet az; kibirják a geológus urak? . . . (Megjegyzendő, hogy Muki ur földbirtokos.)

— Ne prédikálj Muki! Ezek a geológus urak gyalog utaznak. Aki pedig gyalog utazik, az meg szokott szomjazni.

Muki u r minden korlátoltsága daczára azonnal megértette, hogy miben kulminál ez a kis logika s levonta a konklúziót, hogy : ergo bor kell.

Azonnal benépesítették a kis, színtelen asztalt a piros borral telt üvegek.

S mi még tovább füztük az okoskodást, h°gy: „bor van, tehát inni kell!“

Ittunk is nagyokat Muki u r végtelen gyönyörűségére.

Közben pedig összeszedtük azt a kis tudományt, mely még a geológiából megmaradt koponyánkban s beszéltünk tra- chitról, gránitról, bazaltszikláról, tőzegről, octaeder, tetraéder, stb. jegeczedés- ről.

— Van-e valami specziális ásvány ezen a vidéken ? — kérdém M. urat.

— Nincs biz’ itt kérem semmi egyéb, mint egy kavicsrakás az oldalban, — felelt megilletődve a kérdezett.

— Én nem értelek Muki! Mi lelt téged? Ezek az urak a félvilágban széthiresz- telik fösvénységedet. Aki utazik, az meg is szokott éhezni.

Muki u r erre már megijedt. Adna ő szívesen, de itt nincs semmije a tanyán. Menjünk vissza a faluba vele, ott lesz minden.

— Hisz’ ott legel a birkanyáj, vágass le egyet!

— Igazad van. Viki! vágjátok le azt a kopasz birkát; frissen, szaporán!!!

Alig birtuk lebeszélni a jó embert, hogy mi nem kívánunk ily nagy véres áldozatot; s a vörös bora révén a félvilág dicsőséggel fogja emlegetni úgyis.

Rengeteg hálálkodások és mentege- tődzések közt vett búcsút tőlünk. Még a küszöbről is kiabálta utánunk, hogy:

— Szerencsés utat! Visszajövet majd jobban ellátom a geológus urakat . . .

Egy óránk ismét elröpült a kis kaland által. Elmúlt 11 óra is, midőn Alsó- és Eelső-Sáp egyesült községek felé megkezdtük a láb szapora szedését.

A M u k i u r által előidézett derült hangulatban, adomázva haladtunk tovább, nevetve akkorákat, hogy viszhangra keltek a hegyszakadások, melyek mellett utunk vezetett.

(Foly. küv.)

Alpári Lajos.

VÁ C Z I

ÚJDONSÁGOK.

* Személyi hírek. R é t y Ignácz városunk polgármestere, múlt héten két napig városunkban időzött. Egészsége

HÍRLAP.

j majdnem teljesen helyre állt s a mint bizalmas körökben kijelentette — szabadságidejének lejártával — lemondva nyugdíjaztatásáról — hivatali állását ismét elfoglalandja s azt a régi szívós kitartással és erélylyel vezetendi. — Schuster Constantin váczi püspök úr ő nagyméltósága tegnapelőtt táviratilag Buda pestre hivatott Trefort Ágoston közokt, miniszter temetésén a szertartások elvégzésére! Rögtön le is utazott.

* Gyász-istentisztelet. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter elhunyta alkalmából Váczon a székes templomban tegnap (aug. 25-kén) gyászistentiszelet tartatott. Középületeinkben már négy nap óta gyászlobogók hirdetik a nagy veszteséget.

Szoborleleplezés. Túrán (Pest m. Vciczi alsó járás) ma nagy ünnepet ülnek. Ma leplezik le ott a szabadságharezban elvérzett honvédek emlékszobrát. Az ünnepély sorrendje a következő: 1.*Gyülekezés a községházánál d. e. 1/2 10 órakor. 2. Ünnepélyes kivonulás a szoborhoz. 8. Szózat. Énekli a dalárda. 4. Dr. Hornon nay a szoborbizottság elnöke, átadja a szobrot a hatóságnak. 5. Pász- kay István, túrái jegyző, a szobrot a hatóság nevében átveszi. 6. Diszbeszéd' lartja Szegedi Albert, valkói jegyző. 7. Hymnusz. Énekli a dalárda. Ezekután nagy diszebéd a községház udvarában emelt sátorban és táncz.

Halálozás. E. hó 20-dikán szent István napján kisérték Váczon örök nyugalomra a Rákosi, család tagjai, barátai és tisztelői Rákosi Jánost, a család, legidősb tagját, Rákosi Jenő és Viktor és városunkban lakó dr. Rákosi Béla m. kir. fegyintézeti orvos édes atyját, ki mint jelentettük e hó 18-dikán esti 6 órakor hunyt el övéinek karjai között. Özvegyén kívül négy fia négy leánya és tizenhét unokája siratja. A tizennyolezadik unoka : Rákosi Viktornak fia az öreg úr halála után 12 órával született. A családi gyász- jelentés a következő: Alólirottak bánatos szívvel jelentik, hogy Rákosi János életének 83-ik boldog házasságának 50-ik évében, a halotti szentségek ajtatos felvétele után folyó hó 18-án délután 6 órakor örökre elszenderült. Temetése f. hó 20-án délután 5 órakor lesz, a halottas házból, Fő utcza 728. sz. az alsó városi temetőbe. Lelki üdvösségéért az engesztelő szent-mise áldozat f. hó 21-én d. e. ]/2 8 órakor a székesegyházban lesz a Mindenhatónak bemutatva. Váczon, 1888. évi augusztus hó 19-én. Béke po raira! Özv. Rákosi Jánosné szül. Vogel Anna és gyermekei: Gyula, neje Vogel Karolin és gyermekei Imre, Erzsi, Zseni, Zsófi, Endre, Anna; Béla, neje Gluzek Kornélia és gyermeke Madlén; Jenő, neje Kalmár Lenke és gyermekei Lenke, Lajos, Gyula; Ida, özv. Csepreghy Fe- renezné ; S z i d i és gyermekei Beöthy Laczi és Zsiga; Fanny, Hermann Bélán é ; Viktor, felesége Réczey Janka és gyermeke Margit; M á r t h a, férje Evva Lajos és gyermekei Margit, Feri, Lajos Sári.

* Ilka-napját Velzer Kálmán pol- társunk házánál különös jókedvvel ünnepelték meg vasárnap a szives házigazda csörögh-i szőllőjében, a hová már délután egy óra tájban gyülekeztek a

Augusztus hó 26.

a meghívott vendégek. A kedves háziasszonynak, leánya Margit k. a. segédkezett a vendégeket fogadni, mig a szives házigazda „érett csöröghi“ vel biztatta az úri vendégeket. A sok szép asz- szony, meg a czigány hegedűje csak fokozták a kitörő jókedvét az egybegyült társaságnak, a mely bizonyára sokáig fogja jo emlékben tartani az Ilka nap- j,lt- J ©len voltak : Kisasszonyok* Velzer Margit, Filó Iduska, Kresák Gi zella és Berta, Havas Vilma (Nagy-Oro- szi), Németh Ilona, Haidfeld Etel,'Velzer Ilonka. — Urhölgyek: Velzer Kálmánná, Haidfeld Alajosné, Haidfeld Gyűlné, Réthy Ferenczné. Velzer Lajosné, Kresák Ferenczné és Uhlig Edéné. — A meghívott vendégek nagy része egész reggeli 7 óráig ott maradt és a czigány még negyed 8 kor javában játszotta az utolsó csárdást jeléül annak, hogy minden jó vök és jól sikerült. Volt szives vendéglátás, szép asszony, szép lány, jó bor és kitartó czigány . . . Még sok ilyen kedélyes Ilka napot kívánunk a derék Velzer családnak !

* Kedélyes névnap volt e hó 19-én Kosdon a közszeretetben álló Perén yi István községi jegyzőnek vendégszerető házában. A vendégek, kiknekegyrésze|tá- vol vidékről sereglett ide, már elöttevaló nap érkeztek, mig a többség délután özön lőtt a kies kert lombos fái alatt lévő közös tekepályához, hol ének és pohárszó mellett ugyancsak lelkesülten folyt a bábuk elleni elkeseredett harcz, úgy hogy mire sötétedni kezdett, már rogyásig terített asztalok és a csővári czigánybanda várta az éhező hadat. A majdnem három óráig tartott lukulusi estebéd után, mely alatt egy csomó hivatalos, nem hivatalos, szellemes, betanult és kevésbé sikerült pohárköszöntők mondattak, a türelmetlen fiatalság apraja nagyja tánezra kerekedett. A táncz nemkivilágos-kivirradtig tartott fáradhatlan lelkesedéssel, hanem a miséhez szóló első harangszóig; sőt voltak, kik még délután is a mulatókhoz csatlakoztak. Szóval e névünnepély fesztelen kedélyességével (és jó boraival) hetedhét országra szólló volt, mit nem is lehet csudálni, hol a házbeliek kivétel nélkül mindnyájan, mindenre kiterjedő gyöngéd figyelme és lekötelező szeretet- reméltósága volt a díszes és nagyszámú vendégkoszorúnak kellemesen összetartó kapcsa. A házbelieken kívül ott voltak; özv. Nagy Antalné, Droppa Mihályné és nővére Vilma, Hinka Gyuláné, Hajden Antalné, Nagy Józsefné, Pap Béláné, Giliáert Sándorné, Nagy Emma, Hayden Anna, Melis Vilma, Szvetenai Juliska, Pap Ágnes, Perkinkó Erzsi, Hajnovits Etelka, Bartoss Margit, Milinkó Erzsiké, Veher Klotild, ITefter Rózsa kisasszonyok.

* Közgyűlés. A lőegylet közgyűlése élénk érdeklődés mellett e hó 15-dikén tartatott meg. Dr. Freysinger főlövész indítványa a diploma megszüntetését illetőleg egyhangúlag elfogadtatott és igy az uj tagjai a lőegyletnek már nem lesznek „czimeres lövők.“ Kérdés tárgyává tétetett az is vájjon nyilvános legyen a lőház, vagy zártkörű? A többség — természetesen — az utóbbi mellett szavazott és a lőház megmaradt annak, a mi eddig volt: gyülekező helye a város intelligencziájának, a hol nem

Csendesedjék kérem. Győzze le vágyait. 3 Eszter nincs jelen, hanem ha viszontrí látni kívánja öt úgy még ma útra kelrí hetünk az ő feltalálására.

De hát az Istenért hol van, ha itt i nincs.

Biztos helyre vezetem önt, hol felfog- n juk találni; bízzék bennem és kövessen.

Eszter gondosan rejté el magát előlem úgy mint az egész világ elől; azért igen helyesen teendi, ha' velem tart és oda igyekszik hatni, hogy rejtekéből elvonjuk és a világnak ismét visszaadjuk őt.

Mindenben készséggel segédkezem önnek Bérczy úr csak leányomat a kedves Esztert enyémnek mondhassam ismét.

Percznyi időt se késsünk, mert rám minden mulasztott perez örökkévalóság. Azonnal fogatok, ezalatt ön is elkészülhet az útra.

Nincs mihez készülnöm, igy megyek, a mint lát.

Annál jobb — mond az öreg Áron ) örömmel.

Alig múlt egy negyed óra és a mesz- ; sze láthatáron csak a felvert porfelleg jelzé a két távozó útját.

Ott hol a szeszélyes Garam kibontakozni igyekszik az őt gyámkodó kézzel medrébe szorító bérezek közül, ott hol a vadvirágos Garam völgy mint egy parancsszóra szakad el a fölötte kimagasló

ségtöl: messze lent az erdőben lombdús fák által takart komor magányos épület állott a H . . . zárda.

A zárdának komor falai figyelmeztették a szemlélőt, hogy azok mögött az élet édes örömei nem szakadnak többé a keblekben, hogy azok mögött csak lemondás és a halállal való kibékülés van.

Ritkán nyíltak meg a komor épület kapui, hogy maguk után örökre elzárják az utat annak, ki azzal, a gondolattal egyszer megbarátkozott, hogy lemond mindenről és feled mindent mi előtte az életben kedves volt.

Ritkán volt a nap, melyen a bennlakók arczán oly kimondhatlan öröm sugárzott volna, mint a mai napon.

Öröm e néma csendes arezokon ?

Igen mert, ma nagy nap van. A ros- dás zár a komor épület kapuján ismét utoljára záródott egy lemondani tudó teremtés után.

Agata testvér mond ma örökre Isten hozzádot a szép, a gyönyörökkel kecsegtető világnak.

Próba idejét kiállotta, buzgó ima és böjtölés között, s igy méltóvá tévé magát arra, hogy az égnek jegyese legyen.

Együtt voltak mindnyájan a kápolnában, melyben a felavatási szertartás kezdetét vette.

^ 1 f 1 f - t — -1 - 1rÁt*í o vArf

rimánkodik az ősz apa ön előtt. Ön azt meg nem tagadhatja tőle.

És az aggastány Ödön lábai alá veté magát, ősz szakálával torié porlepte czi- pőit, könnyeivel áztatá a földet, miköz ben keserves zokogása fuldoklásra kényszerűé.

Fájó lélek mély fájdalmát enyhíteni, arra a vigasztalás gyógyírját csepegtetni, volt Ödön osztályrésze.

Némán emelé föl az öreg Áront Ödön és szeretettel öleié keblére.

A lelkökben élő fájdalom a rokon érzelmek húrját pendité meg sziveikben.

Kérelmét nem teljesíthetem, bármenynyire átérzem Eszter elvesztése fölötti fájdalmát, mert olyat kér tőlem, mivel magam sem birok.

Tudja meg tisztes agg, hogy Eszter tőlem ép oly távol van, mint öntől hónapok óta.

A kápolna oltára előtt térdelt a fehérbe öltözött menyasszony, átszellemült tekintetét az oltárképre függesztő, mig a háttérben felállított orgona méla bús accordjait követve a zárda többi tagjai leikök egész melegével énekelték a zsolozsmát, melynek refrainja: „Oh Isten! szent fölség ! vedd magadhoz Agatát“ a szivet Istenhez emelé.

Az utolsó öltönydarabot adák rá a felavatottra, és ö az utolsó „ament“ mondá M midőn a zárda kapujának erős csengetyüje jelzé, hogy valaki bebocsáttatásra vár.

A vas zárban csikorogva fordul meg a a kulcs, az ajtó feltárul, mely előtt két porlepte utas Eszter után kérdezőskdik.

Igen itt van ő válaszol a kapus testvér, ma tette le szerzetesi fogadalmát, s igy önök vele nem szólhatnak.

Fogadalmat tett Eszter?

Többet nem mondott Ödön, hanem rohant a kápolna felé magával ragadva az öreg Áront is.

Ott állt Eszter egyszerű öltözetében Ödön előtt. Arczán a csendes megnyugvás, ajkán a biztató mosoly, melylyel Ödönnek mondá : Egymásé Ödön csak a túlvilágon lehetünk, itt a földön csak imáimban lesz velem, engem e falak örökre zárnak el.

Eszter szavait tompa zuhanás követé Jehova bosszuló keze a harmad izet halállal sujtá. A borzasztó átok megvalósult : az öreg Áron szive Eszter láttára meghasadt.

Bérczy Ödönt eszméletlenül szálliták szülei házához ; hol súlyos betegségéből kiépülve, csendes mosolylyal ajkán jár- kel szobáról-szobára folyton mondogatva:

„Ne félj atyám, Eszter imádkozik érett^n^' Zsubriczky Fcrencz.