Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-08-12 / 33. szám
Vácz, 1888. Augusztus hó 12. I szárnyra bocsátottak, s a priraás nevében ielszólitá: czáfolja meg az álhireket. — Tehát hihető, hogy rövid időn maga Séda fogja meghazudtolni a róla költött hazugságokat. E sorok Írója jelen közleményével nemcsak az igazságnak, de e becses lap repu- tatiójának is szolgálatot vélt tenni, annál is inkább, mert e lapot kezdettől fogva párttatlan és igazságszerető közlönyül is meri. Dr. K. \ Népünnepély a lőházban.*) Együtt voltak ismét e hó 2-án mind a kis fosztogatók; hivatásuknak derekasan feleltek meg ott is, itt is fosztogattak emberül ott is, itt is. Igaz ugyan, hogy száz és száz indokkal állhatták elő akkor, mikor a jótékonyczélra „hivatalosan kipum- polni“ igyekeztek lapos tárczádból az egy flórest egy-egy szelid mosoly kíséretében nyújtott rózsáért, a dermesztő hideg ellen megvédeni a szegény gyermekeket lebegett folyton szemeik előtt. A czél nemes volt, azzal punktum. Hogy Bukiban könnyíteni igyekeztek minden áron duzzadáshoz nem szokott zsebeden, azzal már leszámolhattál ; de ha a csütörtökön megtartott ünnepély alkalmából teher nyomja lelkedett, ezzel még csak. ezután kell leszámolnod. Pedig, be könnyen megeshetett az emberen, hogyha azt a sok, szép virágárus, csapiárosnak felcsapott, kucsiber szerepét játszó, mit én tudom, még miféle mesterséget űző gyönyörű kis lányt meglátta, hogy a szive nehezebben dobogott arra a ' gondolatra, hogy hát miért is eladó ez a szép kis leány még mind? Hja, a filloxera pusztít, nincs bor a lakadalomhoz, ettől félnek a vőlegényjelöltek. Gyönyörű volt a kép: ott egy siIfid alak karján claquos tánczosának lejti egész hév- \ ^vel egész odaadással a tipegőt, emit egy [ napbarnitotta képű bogár szemű tüzes met nyecske amúgy magyarosan igyekszik elí találni a „dajts“ taktusát, boszankodva t fölötte, miért is nem szól az a csárdás világos virradatik. Nem panaszkodhatik kijutott abból szépen. Még szemed az egyetértés alkotta e szép képen pihentetéd, a tánczteremben és gon*) Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt. S z e r k. dolkodni kezdettél fölötte, hogy; te szabadság, egyenlőség, mi isteni a te productu- mod és mi boldog a nép, mely téged megért és megbecsül. Gondolataid nem füzhetéd tovább, mert kin a szabadban pattogott a légbe röpített rakéta, gyönyörű képpé varázsolva a lő- házi kert keleti részét. Alig kezdéd a szemeid gyönyörködtetésére szánt eme képről szerzett gondolataid rendezni, már a főbejáratnál alkotott álvá- nyon, megszólal a licitáns: „először, másodszor . . . senki többet? harmadszor* kedélyes kalmárkodása. Árvereztek ott mindent, mindent olcsón is drágán is, — ott láttam egy aranyos kacsoktól készített könyvjegyzéket, — „Egy aranyos könyvjegyzék kikiáltási ára“ .... még nem hallottam az árát kikiáltani, midőn szomszédom nagyot sóhajtva egész lelkesedéssel 4-szer oly árat mondott, mint a minő áron megkaphatta volna egyéb körülmények között; szegény fiú gondolám magamban, te már lépen vagy és nem törődő!, hogy esküvőd megtartásához szükséges bor tőkéjét a filloxera elpusztitá. így folyt le az árverés szép rendben, nem mondhatom, hogy egész csendben is — (ezt különben el sem hinnék, miután az árverés nem a községnél, hanem a — lőházban történt.) Jó kedv, derült mosoly és szép kis lány no meg szép asszony volt mindenütt, merre csak szemed vetéd. Hogy kik voltak mind a szépek vagy talán a legszebb, tőlem ne kérdjétek, mert én annyira elvoltam foglalva a nézéssel gyönyörködéssel, hogy senkit sem láttam, azaz mindenkit, de senkit fel nem jegyeztem. (Ugy-e ezért kikapok? először a szerkesztő úrtól, másodszor attól a szép kis aranyos leánytól, ki nevét itt hiába keresi.( Elismerés, dicséret illeti meg a legnagyobb fokban a fáradhatlan rendező urakat, kik Vácz város közönségét a letargiából kiragadni igyekeznek. Bár tennék azt, minél gyakrabban, akkor talán, hamarább megtörténnék, hogy az a sok „eladó“ kis leány „elárusító“ kis menyecskévé lenne. Úgy legyen. ’Numerus. VÁ C Z I ÚJDONSÁGOK. * A király születésnapjának évfor- fiulója augusztus 18-dikán szombaton lesz. Személyi hirek. Réty Ignácz városunk polgármestere a műt hét folyamán három uapig városunkban tartózkodott; egy néHÍRLAP. mely fontosabb hivatali teendőinek elintézést: után azonban ismét leutazott Budapestre szabadságidejét folytatandó.— Kováé h Ernő fegyintézet! igazgató szabadsága letelvén, a héten hazaérkezett s átvette hivatalát. * Hymen. Özvegy P e r c z i á n G. kedves és szép leányát Irma kisasszonyt f. évi aug. 5-dikén eljegyezte Lévai József magyar állam vasúti tisztviselő. :: Áthelyezés. Fekete Ipoly kegyesrendi tanár Veszprémbe és Bartek Lajos kegyesrendi tanár Kecskemétre helyeztettek át. * Elmebeteg. Ringauf. Ottó kir. aljegyző, kiről múlt számunkban azt irtuk, hogy karjainak ereit öngyilkossági czél- zattal felmetszette, elméjében megháboro dott, s valószínű, hogy elmebajának első kitörése adta kezébe a toll kést, hogy azt maga ellen fordítsa. Szegény szerencsétlent, kit városunkban oly sokan szerettek, a napokban fogják átszállítani az országos tébolydába. * A lovagló tanfolyam befejeztetett. Azon honvédtisztek, kik a lovagló tanfolyamban részt vettek, holnap (aug. 13-án, hétfőn) hagyják el városunkat, melyben itt létük egész ideje alatt mindenütt önzetlen magyar barátsággal találkoztak. * Rókusz napja, városunk fogadott ünnepe, a jövő hét folyamára aug. 16 ára, csütörtökre esik. * Halálozás. Dezséri Rudnyánszky Ferencz szadai birtokos, dezséri Búd nyánszky László atyja f. é. augusztus 7-én Szadán meghalt. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsájtotta ki : Özv. Rudnyánszky Ferenczné szül. Bába Izabella úgy maga, mint gyermekei: László, Erzsébet férj. Hajós Menyhértné, Mária férj. Stetina Józsefné és Róza; — vejei. Hajós Menyhért és Stetina József; — és unokái: Hajós Erzsébet, István és Menyhért ; Stetina Mária és Izabella; valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy forrón szeretett és felejthetetlen férje, a legjobb atya, ipa, nagyapa és szerető rokon dezséri B u d- nyánszky Ferencz a vaskorona-rend vitéze, a magyar vallás és tanulmányi alapokra felügyelő bizottság tagja és előadója, a pesti hazai első takarékpénztár igazgatóságának és az első magyar általános biztositó társaság felügyelő bizottságának tagja, a magyar földhitelintézetnek, a szent István és szent László társulatoknak alapitó tagja, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának viri- lis- és közigazgatási bizottságának választott tagja, volt köz- és váltó ügyvéd f é. augusztus hó 7-én reggel 6 órakor,.Szadán, munkás életének 62-ik évében, a halotti .szentségek ájtatos felvétele után az Urban csendesen jobblétre szenderült. A boldogulnak hült tetemei ÍSzadáról a budapesti kerepes! ut melletti sirkert halottas- házába szállíttatván, folyó hó 9 én délután 5 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és onnan a családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozatok folyó hó 10-én déletőtt 10 órakor Budapesten a Ferenczrendi atyák belvárosi templomában. — 11-én délelőtt 10 órakor Szadán, — 12-én délelőtt 10 órakor Veresegyházán fognak a Mindenhatónak bemu- tattatni. Szadán, 1888. évi augutus 7-én Áldás és béke lengjen hamvai felett! Rudnyánszky Ferencz temetése aug. J en délután öt orakor volt a kerepesi- uti temető hallottas hazából általános iész\ ét mellett. A gyász-szertartáson jelen voltak: Fabinyi Teofil igazságügyminisz- ter, Pestmegye küldöttsége F ö 1 d v á r y Mihály alispán vezetése alatt, az első ha- zaitakai ekpenztarkü 1 döttsege, e 1 en Steiger Gyula vezérigazgatóval, a magyar földhitel intézet igazgatósága részéről Arany László és Lukács Antal igazgatók, több országgyűlési képviselő és Szada község küldöttsége. A beszentelés után, melyet Romeiser prépost plébános végzett, a koszorúkkal borított gyászkocsin a koporsót a Rúd nyánszky-család sírboltjához szállították. Az első hazai takarékpénztár külön gyászjelentőt is adott ki igazgatósági tagjának haláláról. Újra oltás. A szülőknek figyelmébe ajánltatik, hogy az 1887. évi XXII. tör- vényczikk 4. és 5. §§. rendelkezése szerint a tanulók életük 12-ik évéig újra oltandók, ha csak időközökben valóságos himlőt nem állottak ki. A tanulók tehát felvételük alkalmával hiteles orvosi bizonyitványnyal tartoznak igazolni, hogy újra beoltattak, vagy esetleg 7 — 12 éves korukban sikeresen oltattak, ellenkező esetben csak ideiglenesen vétetnek föl iskolába. * Védhimlőoltás. Városunkban a véd- himlőoltás a mai nappal befejeztetik. Az oltás a városházánál történik d. u. 2 órakor. Erre az érdekeltek különösen figyelmeztetnek. * Elszabadult lovak. Leitn er Sándor helybeli vaskereskedő lovai a vasúti Köszönöm Eszter ! Ily igazi szerelmet az Ég áldása nem hagyhat el, ily igaz szerelem erőssé tesz. Holnap tudatom elhatározásunkat atyjá- r val és kikérjük annak beleegyezését is. Az a jóságos Isten, ki a szivek fölött is őrködik hallgatná meg könyörgésemet, ) és meglágyitná szivét, felvilágositaná lelkét jó atyámnak, hogy beleegyezését ne í tagadná meg. Bizzunk és reméljünk benne, sohajtá Ödön. És most Isten vele a nagyon boldog r viszontlátásig. Még nem. Mielőtt búcsúznánk, tanítson meg édesem valamire az ön vallásából, hogy felette l gondolkodhassam, ha álom soká szememre t nem jönne. Az én, és már a maga vallása is Eszterem e három biztató szóban van jelképezve : Hit, remény és szeretet. Gondolkodjék felette és ha megértette, álma a menyben lesz. Hinni, remélni és szeretni, mi szép, mi boldogitó arra, ki megtudja érteni. Ugye megfogja érttetni velem is e magasztos szavakat ? Megérttetni s vele együtt átérezni drága szivem. A hajnali csillag búcsú fényét hinté a földre, midőn Ödön Esztertől elvált. Hazaérve szobájában sokáig járt föl alá gondolataiba elmerülve, tervet készítve a holnapi napra; mig nem egészen kimerülve álomra dűlt. A felkelő nap arany sugarai azonban már ébren találták, és alig tudta bevárni az időt, melyre az öreg Áronnal való taI/. ll/Av/.uiíf f lirv/t/é Végre 11 órakor útnak indult félve remélve a választ, melyet az öreg árendástól nyerni fog. Elvolt készülve minden eshetőségre, a legkonokabb ellenkezéstől sem riadni vissza. Az öreg Áront épen dolgozó asztalánál találta, ki midőn Ödönt belépni látta a legnagyobb szívességgel sietett fogadására. Hozta Isten Bérczy úr, minek köszönhetjük e ránk nézve oly ritka szerencsét, — kérdé a bőbeszédű öreg Áron. — Tessék foglaljon helyet. Mivel lehetünk szolgálatára ? Köszönöm. A szerencse az enyém lesz ha, abba ön is beleegyezik, mondá Ödön mosolylyal ajkán. Rövid leszek Uram ! Hallgasson végig és belátja, hogy a szerencsét csakugyan Öntől várhatom. Nevem, állásom ismeri, erre nézve tájékoztató magyarázattal, azt hiszem fölösleges szolgálnom. Természetesen, Bérczy úr. De miért e komoly bevezetés? Mindjárt megfogja tudni azt is uram, csak kissé türelméért esdem. Vagyonom, habár nem sok, annyi van, hogy egy nőt szegény igények mellett eltudok tartani, a mellé képességem és munkára termett karom van. Bocsásson meg Bérczy úr, de ezek után még kevésbbé értem önt. Uram önnek van egy csinos és szellemes leánya Eszter kisasszony, kit én szeretek tiszta szívből és ki engem szeret egész odaadással, azért azt kérem egész bizalommal : egyezzék belé, hogy Eszter követve szive érzelmeit nőm lehessen. Édes Bérczy úr! megbocsásson, ha egész ünnepélyességgel tiltakozom azon hang iránt mclven ön velem beszél. Tudja meg, hogy ámbár Eszter egy szegény zsidó leány, de elég tisztességes arra, hogy őt egy Bérczy gúnytárgyává ne tegye. Tisztességes, józan gondolkodású és művelt férfiúnak tartom önt is, ne szolgáltasson okot arra, hogy ilyen önhöz nem illő sületlen tréfákkal gondolkodásom ön irányában megváltoztatnom kényszerittes- sem. Rosszul tenné uram, ha arra gondolni akarna. A mit mondottam az megmásit- hatlan komoly akaratom. Azért jöttem, hogy egész illemmel megkérjem öntől, atyjától Eszter kisasszony kezét. Az öreg Áron azon gondolkodott, hogy Ödönnek valami komoly baja támadt, mely őt elméjében megzavard és sajnálkozva tekintett a derék ifjúra. Újból üléssel kínálta meg őt, hogy ezalatt intézkedhessen a szegény ifjú hazaszállittatásáról. Ödönt elmezavarodottnak hitte. Épen szobáját igyekezett elhagyni, midőn vele szemben az ajtón Eszter lépett be, ki észrevevén atyjának szándékát, maradásra kérte azt. Ne távozzál édes jó atyám ! Tudj meg előbb mindent. Édes jó atyám, Bérczy úr a mit mondott, sem nem tréfa, sem pedig nem beteg agyának szüleménye. Ö megkérte kezemet, miután szerelmemet bírja, és én az ő lelkét, nemes jó szivét imádom. Együtt kérünk ne tagadd meg belegyezésedet, miután egymás nélkül boldogok nem lehetünk, egymás nélkül élni nem tudunk. Térdeimen esdem jo atyám ne taszítsd el magadtól azokat, kik téged oly igazán szeretnek. Redőkbe szedett homlokkal, hidegen, mint a halált osztó igazság szolgája állott az öreg Áron leánya mellett. Atérezte a veszélyt, melybe leánya zsidóleány létére sodortatott, és a veszély, melyben gyermeke forgott erőssé tévé őt, higgadtan, megütközését legyőzve kérdé Esztertől. Tudod-e gyermekem, hogy zsidó leány vagy ? Tudom. Átgondoltam mindent mit e lépésem maga után von. Tudom, hogy akkor, a midőn Ödön neje akarok lenni szakítanom kell vallásommal, azzal a vallással, melyben te édes jó atyám annyi odaadással, jósággal neveltél gyermekkorom óta. Hálátlan gyermek és te mégis beleegyezésemért esdel ? Igen atyám, mert vallásommal nem akarom egyszersmind apai szeretetedet is elveszteni. Vallás az Isten tiszteletének csupán módja, az Isten egy, bármi módon akarjuk is azt imádni. És vájjon ki tanított téged ez álokoskodásra ; ezen istenkáromló gondolkodásra ? Ne nevezd annak atyám ! Hidd el nekem, nem istenkáromlás nem álokoskodás az. Én azt igy érzem, igy hiszem, ámbár neked megfejteni nem tudom. Tudom, hogy akkor is, midőn te egy térdhajtással én pedig hárommal fogom a tiszteletet megadni Istenemnek, tudom, hogy érted is fogok imádkozni. Elég ez oktalan beszédből. Nem akarom, hogy megemésztetlen olvasmányaid ferdeségeit továbbra is fecsegd előttem. Beleegyezésemet ezen tervbe sohasem fogom adni, sőt liatarozottan megtiltom,
