Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-08-05 / 32. szám
32. szám. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre , ............. fél évre .................... negyed évre ............. Egyes szám ára 10 kr. ........... . .... 6 frt — kr. .................. 3 » — » .................. 1 * 50 » Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: ,Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnák. Hirdetések : sora (négy hasábos g^rmond sor) Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg- illeték : minden beigtatásnál A nyugta-bélyeg külön fizetendő. A sikkasztás. Évek óta alig múlik el hét, hogy a hírlapok valami jelentékenyebb sikkasztásról ne hoznának értesítést. Bankok, takarékpénztárak, egyesületek, társulatok, adóhivatalok, árvatárak, megyei, városi és községi pénztárak mind megannyi kijelelt áldozatai a vagyon elleni bűntettek legaljasabb fajtájának: a sikkasztásnak. A társadalom kifárad a bűnösök neveinek nyilvántartásában, a büntető bíróság szakadatlanul el van foglalva a bűnesetek vizsgálatával s a bűnösök keresésével : mégis mily keveset ér utó az igazságszolgáltatás büntető hatalma ? A bűntettek folyton szaporodnak. Az egyik vizsgálata bonyolódottabb a másiknál. Mindenki undorral fordul el a kompromittáltaktól. A bűnök végtelen sora még sem nyújt oly rettentő képet, hogy attól a pénzkezelők visszariadnának. A bűnesetek felfedezéseiből a még fel nem fedezett bűntettek elkövetői Ieg- ^ feljebb azon tanulságot merítik, hogy ügyesebbeknek kell lenniök undok cselekményeik takargatásában. Csak igy képzelhető el, hogy egy oly intelligens városnak, mint amilyen Félegyháza rendezett tanácsú városa, — rósz lelkű adószedője: Mihalovits Kálmán tiz esztendőn keresztül gyakorolhassa bűnös üzelmeit, hogy az által városát 25,000 frtig megkárosítsa; csak igy képzelhető el, hogy egy közhivatalnok, aki az isteni és polgári törvényekkel meghasonlott, éveken keresztül uriasan A „Yáczi Hirlap“ tárczája. Az árendás leánya. A napokban az árendásék kertje mellett sétáltam el és megláttam az öreg Áron leányát, a mint egy elhervadt virágától búcsúzott. Meglepett a kedves jelenet, meg- szóhtám a gyermekleányt és beszédbe eredtem vele. Rövid volt beszélgetésünk, mert alig nehány percznyi együttlétünk félbenszakasztá az öreg Áron, ki leányát hívta. Ő távozott, én maradtam. Miről tanakodtak, mit határoztak? mind azt nem tudom ; annyit azonban sejtek a hallottakból, hogy az öreg valami kellemetlen dologgal lepte meg azt a kedves angyalt, — kit az ég szerelmes jó kedvében teremtett a földre — mert .... Úgy ! találkoztál Eszterrel édes Bátyám ? nem de kedvesnek találod őt? Ez kevés kedves húgom. Ő a megtestesült szendeség. Igéző szép szemeivel, karcsú termetével festői szép. Tehát te is oly elragadóan szépnek, oly szerénynek találod őt kedves Bátyám ? Oh mi örülök, hogy velem együtt érzesz e kedves leány iránt. Hogy is szólhatnál egyébként ennyi elragadtatással felőle, ha nem úgy éreznél mint én. Különben, hidd el megérdemli e neme3 lélek, hogy az ember szeresse, hogy érte rajongjon, mert nagyon nagyon jó szive van. Ha nincs ellenedre édes Bátyám, úgy az éljen a legbecsületesebb emberek társaságában, melyben még elég szemtelenül azt is megköveteli, hogy tiszteljék, becsüljék, midőn bűnös lelke legjobban tudja, hogy mind erre érdemeden és ha már tovább nem rejtegetheti mocskos kezeit ellenőrzői gyenge felügyelete elül, akkor egy ócska ólom darabbal véget vet életének, hogy megmentse becsületét. Es ami ijesztő: napról-napra árad a legmodernebb bűn: a hivatali sikkasztás piszkos fertője. A félegyházi sikkasztáshoz magához nekünk semmi közünk. Végezzenek felette a félegyháziak. De a felett, hogy a korruptio bűnlajstroma egy újabb 25,000 frtos bűntettel szaporodott, méltó aggodalom foghatja el mindazok kebelét, kik közügyekkel foglalkoznak. Mi a korruptiónak e téren tapasztalt rohamos terjedését három tényezőre vezetjük vissza. Egyik az urhatnámság, másik az ellenőrzés lazasága, harmadik a fegyelmi felügyelet elmulasztása. Az urhatnámság nagy hatalom, mely ellentállhatlan erővel kergeti rabjait veszedelembe. Térfoglalásáért felelős a társadalom is, mert ez a fényűzést és hetvenkedést többre becsüli a spártai erkölcsök egyszerűségénél. Az ellenőrzés lazasága megadja a kedvező alkalmat, hogy aki idegen pénzhez juthat, könnyebben összezaraes benyomások megújítása végett töltsd idődet gyakrabban körünkben. Hogy érted ezt kedves húgom? Úgy édes Ödön foglalkozzál többet a téged igen igen szerető húgoddal és kárpótlásul azt nyered, hogy a kedves Eszterrel újból és gyakrabban találkozhatok Eszter a kedves leány, ki iránt én régibb idő óta legbensőbb barátsággal viseltetem, több Ízben vendégem; és mert tudom, hogy az én édes bátyám felfedezé annak nemes érzelmeit, gondolkodás módját: igyekezni fogok őt minél többször társaságunkba vonni. Oh mi jó vagy drága húgom, köszönöm végtelen figyelmedet. Hanem azután ügyeljen ám Bérczy Ödön úr a szivére is, mert Eszter nagyon szép is ám, és könnyen lángra gyulhat iránta, jegyzé meg Emma pajzánul bátyjára czé- lozva. Ugyan te kis hamis, miben töröd már előre szőke fejecskédet hiszen . . . Semmi hiszen, — Eszter szép, az én kedves bátyám sem csúf ... de én ne legyek az oka, ha a Romeo szerep jut osztály részül az én drága jó bátyámnak. Jó jó, de most jerünk a szobába, mert szülőink várnak, tehát holnapig türelem édes Ödön, és bohó kis leány módra futott ki a hosszú kerti utón, kiáltva Ödönnek, hogy fogja el őt. Emma beváltá Ígéretét, alig múlt nap, hogy módot ne talált volna rá, Esztert magához vinni. És midőn Eszter több Ízben kifogásokat hozott fel, melyek az elmaradást czélozták, Emma addig kérte- ....... . ----- ---------kivárhassa az enyém és tied közötti fogalmakat. A fegyelmi felügyelet elmulasztása pedig egyaránt kedvező levegő a sikkasztás és az ellenőrzés lazaságának hizlalására. E három tényező ad életet és táplálja csaknem valamennyi hivatali sikkasztást, e három tényező adott étetet és táplálta a félegyházi sikkasztást is. A bűnös adószedő Mihalovics is takaróján túl szeretett nyújtózkodni. Molnár István félegyházi polgármester pedig tisztában van azzal, hogy ő is segédkezet nyújtott a tekintélyes összeg elsikkasztásának elkövetéséhez az által, hogy a köteles ellenőrzést elmulasztotta; azért sietett annyira, hogy összes vagyonát nejére és sógorára átruházza, mielőtt még ellenében a biztostási eljárás foganatosíttatott volna. És igaza volt Holló országgyűlési képviselőnek, mikor — mint megyebizottsági tag — a f. é. tavaszi megyei közgyűlésen szemére lobbantotta a vármegyei igazgatásnak, hogy Félegyháza város közönségének zúgolódása teljesen jogosult; mert pénztárnokának számadásait a vármegye tiz éven keresztül meg nem vizsgálta. Az úrhatnámság csak hosszú gyökeres gyógykezelés mellett szüntethető meg. Pontos ellenőrzés és szigorú fegyelmi felügyelet azonban addig is a bajon sokat segíthetne. ép.) így találkozott Ödön naponkint Eszterrel, igy tanulta- megismerni azt a kincset, mit előtte már sokan ismertek, de igy tanulta megismerni azt is, hogy Esztert elfeledni nem tudja soha. Szép őszi est volt, a hold kellemes félhomályt vetett a sudár fák sárguló ágaira, néma csend mindenütt. Az egész természet nyugalomra tért, csak néha hallik egy egy vidám tücsök egyhangú pürücsölése a közeli rétről, közbeközbe egy ágától elváló száraz levél zörgése a galylyak között, azután ismét csendes minden; közbe még megszólal a fák gályái között az álmából felriadt rigó jelezve, hogy ő is csak vendég ki elkésett többi társától, de útra készen messze, messze más határra más emberek közé. Oly fájó az álmában felriadt vándor szava, hogy azok, kik hallják elgondolkodnak felette, mi bántja, mi epeszti még álmában is a szegényt ... És ő mintha megértené gondolatukat felröppen alvó helyéről, vigabban kezdi álmos csa csogását, mintha mondaná: ne aggódjatok felette: ez a mindenható örök Isten végzete. A kellemes tavaszt a zord tél, az édes Örömet a keserű fájdalom követi, és ha át éltétek a keserű napokat ... ott van a remény zöld csillaga, bizzatok és reméljetek, hoz reátok vidám napokat is- Ott ültek a csendes őszi estén a leveleiket hullató fák alatt Ödön és Eszter is. de őket nem háboritá a búcsúzó vándor álma, nem a sárga falevél zörgése. ^ A szerető szív nem enyeszétről, elválásról az az örök szerelemről álmodozik. Ök pedig sze- rpfték effvmást nagyon, nagyon. Válasz „A lóláb“-ra. (Saját ügyünkben.) Gr-a j á ry Géza úr a „V á c z i K ö z- lóny“ f. é. 31-dik számában „A lóláb“ czim alatt megjelent közleményében teljes erővel megtámadja a „V á c z i Hi r 1 a p“ f. é. 30 dik számában „Julius 17-dike“ czim alatt megjelent közlemény szerzőjét azért, mert ez az 1848/49-diki szabadság- harcz alatt vívott váczi csatákban elhullott dicső emlékű honvédeink lelki nyugalmáért a hétkápolnánál elmondott isteni tisztelet alkalmából rendezett ünnepségről adott értesítőjében a honvédszobornál általa tartott alkalmi beszédről is megemlékezvén, arról azt állította, hogy: „jól lehet annak tartalma a közönség előtt nem volt ismeretlen, mindazonáltal újólag elmondva is lelke- sitőleg hatott.“ És azért, mert ez, az q alkalmi beszédjéről ezt merte állítani, Gajáry úr kijelenti, hogy : „ameddig ez nem nyújt neki alkalmat arra, hogy ő erről akár a saját régibb (és ide kérdő jelet: ? is tett) beszédeiből is összeállított s az általa most (ezen egy szóra ő fektet súlyt) tartott szónoklattal versenyképes alkalmi beszédet a honvédszobornál avagy más alkalomnál hallhasson : addig azt kell tartania, hogy ennek tudósításából a lóláb és a kaján irigység kandikál k i.“ A „Julius 17-dikea czimű közleményt indokolatlan. támadásnak nevezi, melylyel szemben a „közönség“ — és (meglehetős kicsinyléssel) „nem a ez ik kiró“ előtti reputatiója érdekében még azt is elmondja, hogy : „a folyó évben harmadizben volt szerencsés magát azok közé szárat hatni, akik ezen ünnepélynél a szónoklat tartásra felkérve lettek;“ Kezeik egymásban nyugodtak. Ajkaik egybeírtak az édes, a mámoritó csókban, midőn egymásnak bevallották azt, mit oly féltékenyen őrzöttek sziveikben, midőn bevallották egymásnak, hogy szerelmük végtelen, igazés örök. És Eszter, mintha a hűvös őszi levegő kényszeríteni, oda simult Ödön forró keblére hallgatva annak hangos dobogását. Sok szépet elmondtak egymásnak ez estén sokat, a mi boldogság, mi a szerelem volt mind. Ók oly boldogok voltak ez estén, és boldogságukat nem is zavará semmi sem. Csak az az elkésett vándor madár zavart álma, mely oly sajátságosán látszék őket figyelmeztetni, hogy nem minden a jelené. Nézzetek a távolba is oda, hol a rózsa szin elveszti élénkségét és a bánatos ségbe ejtő szenvedés van irva° számotokra. Hess te komor képű jós! szentségte- leníil ne zavard e nagyboldogságot. Sőt marasztalj; mert a távolban mutatok egy pontot, mely a kétségbe ejtő fájdalmon túl ragyog felétek, — megmutatom, a reményt a hitet. A hajnal biboros társának készült áten-^ gedni helyét, midőn a két szerető szivet a végső búcsú csők utolso kezszontas elválasztó, hogy álmodják tovább az édes az Örök szerelmet. Eszter szemeire még álom nem jött, midőn öregatyja már az egész háznépet fel- zavará álmából, sürgött forgott mindenki a házban, nagy dologra készültek: ma érke zik Felföldi Márk a P . . . i uradalom bérlője, hogy, mint mondák, az öreg Át
