Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-07-29 / 31. szám

VACZI HÍRLAP. Vácz, 1888. Nem tarthatom tehát a nemesi rangot, a bárói, grófi, vagy herczegi czimet, a va­lódi gentleman állása föltételének. Mert, szerintem, ily czim csak czifraság, mely diszit ott, hol egy dicső múlt emlékét tün­teti ; melynek értelmet tudok adni ott, hol a közélet működéseinek állandó factorait jelzi; — melynek jótékony hatása lehet ott, hol nemes tettekre buzdít: de becsét elveszti annál, ki a vele járuló kötelessé­gekről nem tud, gyalázatára válik annak, ki alacsony tettekkel mocskolja. Teljességgel nem lehet tagadni, hogy a gazdag ember társas életünkben előkelő állást foglal; és nem ok nélkül, mert a vagyon a szegénynek kenyeret nyújt, se- giti a kereset különböző ágait, jutalmazza a tehetség müveit és áldása lehet azon vidéknek, melyben jövedelmét költi. Nagy súlyt helyezek mindazonáltal, társadalmi állása kijelölésében arra, hogy miként jutott vagyonához? Mert ha ellismeréssel vagyok is azon jótétemény iránt, mely jövedelme forgalmával, a közjóiét gyara­podását segíti, és nagyra is tudom becsülni azon áldozatkészséget, mely vagyonával a közérdeket előmozdítani, a nyomorul­tak sorsán segíteni el nem mulasztja: de minden körülmények között kárhoztatom azt, ki a nemesebb érzéseket sértő eszkö­zökkel szerezte vagyonát, úgy elitélem azt is, ki ezt léha és vétkes hajlamai kielégí­tésére használják fel. Ami a mivelődés különböző ágaiban való előrehaladást illeti, kérdést nem szenved, hogy a gentleman bármelyikével bírjon, dicséretére válik. De ebből nem következ­tetem, hogy egyik vagy másik ágába való tökéletesedés elégséges legyen arra, hogy a gentleman állása tisztességének teljesen megfeleljen, mert a nemes érzés és az ennek mefelelő tisztes magaviselet az, mi a valódi gentlemant képezi. A társadalmi érintkezést kellemessé tevő tulajdonságok kimivelése, úgy a művészet különböző ágaiban való jártasság: a mi- veltség oly ágazatai, melyekkel a gentle- mannál szívesen találkozom; a tudomány terén való haladás pedig a szellemi mi veltség oly feltétele, mely előtt a gentle- mannak tiszteletttel kell meghajolni; de az egyik, úgy, mint másik szellemi mi- veltség; a gentlemant pedig mindenek fe­lett az erkölcsi miveltség jellemzi, azon miveltség, mely midőn a szív nemesebb érzelmeire közetlen hat, az emberiséget magasztaló erények gyökér. Ezen erkölcsi miveltségnél első sorba helyezem azt, hogy szenvedélyein uralkodni tudjon; ez a morális műveltség legma­gasabb foka. A ki erre emelkedni nem tud, az nem gentleman. Nem elégíti ki ezen feltételt a gonosz hajlamokból kifolyó indulatok megzabolá- zása, mert a legnemesebb érzések, u. m. vallásosság, hazaszeretet, nemzetiséghez való ragaszkodás, ha a fanatizmustól en­gedik magukat elragadtatni, oly szenvedé­lyekké válnak, melyek az elfogultság és részrehajlás gyengeségein aligha képesek felülemelkedni, ily kiadásban pedig, bár­mily forrásból eredjenek, gentlemanhoz nem illenek. Az erkölcsi miveltség másik feltétele a feddhetetlen character. Feddhetetlen cha­racter előttem az, mely mindenkor és mindenben az igaczságosság utján jár; melyet sem önérdek, sem hiúság, sem szenvedélyek pressiója el nem tántoríthat; mely gyanúját is kerüli annak, hogy haszonlesés vagy nyerészkedési vágy a nagylelkűség feltételei teljesítésében gá­tolni bírnák. És mennél nagyobb áldozat- készségre találok a gentlemannál, az ész­jog és méltányosság igényeinek önkéntes és felszólítást nem váró kielégítésére, annál jobban felbirom benne a valódi gentlemant ismerni. Megkívánom továbbá a gentlemantől, hogy emberbecsülő legyen. Helyeslem, ha magasabb társadalmi állás, előre haladott életkor, a tudomány terén vagy a közélet­ben megérdemelt kitüntetések irányában bizonyos deferentiával viseltetik. Megkí­vánják ezt a társas élet viszonyai, me­lyeket a gentleman, he közöttük él, nem ignorálhat. Méltányolni tudom továbbá, ha a gent­leman a közvélemény tekintélyét elismerve, ennek terén népszerűséget kiérdemelni tö­rekszik, mert e nélkül a közélet mozgal maira hatos befolyást nem gyakorolhat. De a ki bókokkal, hízelgésekkel azért kedveskedik a hatalmasaknak, hogy gyen­geségeiket maga részére kiaknázza; ki ámitás vagy szenvedélyek fel izgatásával azért környezi a népet, hogy kedvező helyzetre szert tehessen: az nem gentle­man, mert ilyetén eljárása nem becsüli meg ez embert, hanem sérti az emberiség tekintélyét. Valósággal azzal becsüljük meg az embert és emberiséget, ha min­denki irányában, nem tekintve, hogy jó borát vagy ellenség, különbség nélkül igazságosak vagyunk és egyáltalában nem teszünk olyant, mi érzékenységét sértheti. A gentleman kárhoztatja a gonosz tettet, de a tettes irányában lehetőségig kimé- lettol vari. A gentleman visszautasítja a méltatlan bántalmazást, de azt, ki bántotta, boszus indulattal nem üldözi. Gentleman előtt a gorombáskodás nem nyíltság, nem őszinteség, — az éles élezek tűszurásai nem figyelemre méltó elmésségek; hanem egyik úgy mint a másik a társas élet tisz­tességét sértő miveletlenség, a rósz indulat epés kiömlése. A gentlemant jellemző tulajdonságok között kiváló jelentőségű a lovagiasság. A lovagiasság a nemes és magasztos érzések kultusza s azt, mint ilyent, méltán lehet a gentleman tettei vezérfonalának tekinteni. Mindazonáltal itt is merülhetnek fal oly körülmények, melyek a gentleman állását kétségek közé szorítják, midőn őt a lova­giasság kötelezései véres egybeütközésekre indítják s igy végeredményében oly cse­lekményekre vezetik, melyeket a társadalmi béke feltétlen pártolói nem ok nélkül roszal- nak. Agentlemannak pedig minden lépésére nézve tisztában kell magával lennie. Mily irányt kelljen a gentlemannak ily esetben követnie, úgy, hogy se egyik, se másik részről szemrehányást ne érdemeljen: társas életünk fontos és úgy hiszem, megoldásá­ban igen kényes kérdése. Mindazonáltal nem ijeszt el attól, hogy nézeteim nyilvá­nításával a kérdés megoldását meg ne ki­sértsem. A társadalmi béke említett pártolói arra hivatkoznak, hogy rendezett államviszonyok között az államhatóság hivatása a polgárai közt előforduló viszályok fölött Ítélni, polgárait méltatlan bántalmazások ellen oltalmazni, esetleg a vétkeseket megbün tetni: következőleg az állam egy polgára sem érezheti magát jogosítva, hogy a sértésért magának elégtételt vegyen. Szerin- tök tehát nemcsak Isten parancsa ellen vétkezik, hanem az állam tekintélyét is sérti az, ki a rajta ejtett bántalmazásokat személyes erőszakoskodással akarja meg- boszulni. A párbajt annak ellenei a közép­kor durva maradványának tekintik, mely­nek kétséges kimenetele az igazság győ­zelmének garantiát nem nyújt, mig ellen­ben a társadalomban a leggyöngédebb vi­szonyokat gyászba borítja. Távol állok attól, hogy a boszas indu­latok kitöréseit fedezgetni, vagy védelmezni kívánjam, sőt forró óhajtásom, hogy a párbajtól és a párbajokozta szomorú eshe­tőségektől a társadalom megkiméltessék. De midőn az államhatóság a társadalom leggyöngédebb viszonyai bántalmazása el­len semmi, vagy igen is gyenge oltalmat nyújt, ne csodáljuk, ha ez legdrágább kincsei oltalmát az önvédelem terén keresi és kész a harcz eshetőségeinek és kétsé­geinek kitenni azt, minek védelmére más utat nem talált. A párbajt se tudom a középkor barbár szokásai kifolyásának nevezni, sőt azt hi­szem, hogy a párbaj a középkor serdülő miveltségének egy lépcsője, mert midőn az otromba verekedések szabálytalanságát a a loyalitás terére vezette, ezzel eredeti brutalitásából már egy lépcsővel kiemelte. Rontsuk le ezt a lépcsőt, minekelőtte a szenvedélyek megfékezéséről más úton gon­doskodtunk volna és visszaesnek a szenve­délyek lángra lobbantó szikrái azon gyú- anyagba, mely a loyalitás feltételeit mel­lőzve, állati vad támadásokkal, vagy lesből kitörő gonosz tettekkel táplálja vad szen­vedélyei tiizét. Ember emlékezetet meghaladó idő óta fészkelte be magát a párbaj a társadalomba és az államhatóságok legerélyesebb intéz­kedései, a törvényhozás legszigorúbb bün­tetései sem birták onnan gyökeresen kiir­tani. A korszakok felfogásait, vagy — ha úgy tetszik nevezni — előítéleteit egy pennavonással eltörölni nem lehet. Az erő szak eltiporhatja ugyan a fold színére emel­kedett gyomot, de ha gyökerei hatni nem bir, kiirtani soha sem fogja. Hogy tehát a párbajokat a társadalomból ki lehessen küszöbölni, mindenek felett az államható­ságnak arról kellene gondoskodnia, hogy az ezeket felébresztő okokat megzabolázza. Hogy ezt mikor és miként eszközölheti, nem tudom, hogyha egy helyes irányban fejlődő közvélemény befolyása a párbajok keletkezésére és folyamára a haladó idő követeléseinek megfelelő hatást nem gya­korol, a párbajok és szomorú következmé­nyeik nemhogy megapadnának, hanem órá­ról órára növekedni fognak. A közvélemény helyes irányban való fejlődésére legjobb hatással lehetnek a ma­gasabb miveitségü osztályok. Ne ámítsuk mindazonáltal magunkat azzal, hogy a miveltséggel, bármily fokon állnak azok, a közönséget dominálni fogják ; mert csakis úgy és annyiban lehetnek a közvélemény útmutatói, a mennyiben az uralkodó esz­mékkel homlok-egyenest ellenkezésbe nem Iéjinek. Eérkezzék be például e társaság ba egy durva, sértő magaviseleti mód, — kívánja meg ez, hogy tagjai minden insultust, becsületsértést bárány jámbor­sággal eltűrjenek: és nyomban elvész a nép előtt a miveltségnek az a nymbusa, melynek fényét a társadalmi élet tisztes­sége és a férfiúi önérzetbe helyezett bizo- dalom alkotta. De lássuk uraim, minő álláspontott fog­lal a párbaj institutiójával szemben a gentleman. Gentleman előtt a párbaj nem magáü ügy, hanem a társas élet tisztessége, fen- tartásának eszköze. Gentlemanok szövet­sége tehát nem adhat helyet annak, hogy a felhevült indulatok a párbajt a bosszú- állás nyílt terének tekintsék; nem adhat helyet, hogy az enyém-tiéd kérdése felett, vagy más bírói vizsgálat, következőleg bírói ítélet alá tartozó ügyek a párbaj terére vitessenek ; nem adhat helyet, hogy véres összeütközésig fokozódjanak oly súr­lódások, melyek a társadalmi élet tisztes­ségét annyira nem sértették, hogy egy kis jóakarattal mindkét fél megnyugtatására kiegyeztetni ne lehetne; és végtére mint a lovagiasság eszméje ellentétét határozot­tan roszalja, hogy a nagyobb harczképes- ség a maga erejét a gyengébbekkel sértő- leg éreztesse és fenyegetődző ijesztésével a társaságban dominálni akarjon. De megkívánja a gentlemanok szövetsége másfelől minden tagjától, hogy sértésekért kért elégtételt meg ne tagadjon, és hol a sértő szándék meg volt, kifogásokkal ne igyekezzék kerülni azt, mivel az emberi méltóság iránti tiszteletből ellenfelének is tartozik. Megkívánja továbbá, hogy a szövetség tagja és védenczei oly méltatlan bántalma­zásait, melyeknek illő megzabolázását máshol hiában keresi, (nem tartva az el­járás fenyegető következéseitől,) személye­sen és teljes elhatározással visszautasítja. Megkivánja pedig azt, egyrészt azért, mert szövetségének tekintélye nein tűrheti, hogy tagja legyen az, kihez a gyávaság vádja, vágj' gyanúja férhet. De megkivánja to­vábbá azért, hogy tagjai magatartása győzze meg a közönséget arról, miszerint a gent­lemant méltatlan bántalmazások megrová sától sem az uralkodó hatalom büntetései, sem a nyers tömeg vad kitörései el nem rettenthetik. Mindezeknél fogva a gentleman nem érezheti magát hivatva a párbaj istitutiója felett pálezát törni; de arra igen, hogy a a maga körében a párbajok keletkezését és folyamát a loyalitas szabályaink hatá­rai között tartsa meg, mely feladatának teljesítésével, ha elfogultság nélkül és igaz­ságosan jár el, oly tekintélyt bir magának a közönség előtt kivívni, melynek nyoma­téba a párbajok és következésük lecsilla­pítására jobb és hatályosabb befolyással lehet, mint milyent akár a bölcsészet okoskodásaitól, akár az áílami hatóság leg­szigorúbb intézkedéseitől várhatni. Megvárom végtére a gentlemantől, hogy testi ereje fentartásáról és fejlődéséről gondoskodni el ne mulassza. Hogy minden gentleman az athletikai club terén kitűnő­ség legyen, azt senkisem kívánhatja ; gá­tolhatják ebben oly foglalatosságai, me­lyeket nagy hiba volna azért elhanyagol­ni; de a természet sem nyújtja ajándékait mindenkinek egyformán, és kitűnőségre e részben is csak azok emelkednek, a kik­nek a gondviselés nagyobb tehetséget juttatott. Ám a mit a gentlemantől e téren megkívánok az, hogy testi ereje fentartásáról gondoskodjék, nehogy szellemi tehetsége fejlődését testi elgyengülése gá­tolja, hogy ez által szilárdítsa azt a férfias önbizalmat, mely fenyegető veszélyek rajával bátran szembeszáll ; hogy az állam védereje szaporításához maga részéről te­hetsége szerint hozzá járuljon. Igen tudom becsülni az athletikai clubok bajnokainak azt az erőfeszítését, azt a ki­tartását, mely őket a megillető kitüntetések­hez juttatja, főkép azért, mert bajtársaikat hasonló eredmények megközelítésére buz­dítják. De még nagyobbra tudom becsülni a club tagjaiban azt az általános törekvést, mely arra mutat, hogy a gondviseléstől nekik juttatott dénárt, kiki a maga tehetsége szerint értékesíteni kívánja. Mert nem az egyesek kitűnőségében, hanem az összesség ereje fokozatos kifejtésében rejlik a polgári társaság, szintúgy, mint az államtársaság existentiájának eredeti biztosítéka. Az elősoroltak teszik szerintem a gent­lemant ; azt a gentlemant, kinek társasá­gát keresem, kinek barátsága által maga­mat megtisztelve érzem. (Folyt, köv.) Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. Csányi János. HIROETESEK. Hirdetmény. 44.818/VIII. 1888. sz. A czukoradóról szóló 1888. évi XXIII. t.-cz. 65-ik §-a alap­ján felhivatnak mindazok, a kik 1888. évi augusztus hó 1 ső napján az 1. §. 1. pontjában megjelölt nemű adóköteles ezu kor-termelvényekből (1. répaczukor és minden hasonnemü ezukor (nádezukor), tekintet nélkül tisztaságára, az emberi élvezetre nem alkalmas szörpnek egye­düli kivételével 2. másnemű ezukor a) tömör állapotban b) hi£ állapotban) 100 kilogrammnál liagyobb készlettel bírnak, annak súlyát, valamint a helyet és a helyiségeket, melyekben a ezukorkész­Julius hó 29. letet tartják, 1888. évi augusztus hó 1-tő számított 3 nap alatt az illető magy kir. pénzügyőri szakasznál írásban két (2 példányban jelentsék be. E bejelentés elmulasztása, valamint ; helytelen bejelentés, ha a különbözet I százaléknál többet tesz, a be nem jelen tett és a talált ezukormennyiség között különbözet minden 100 kilogrammja utál 11 forinttal büntettetik. A bejelentésre szolgáló nyomtatvá nyok az illető m. kir. pénzügyőri sza kasznál darabonkint egy krnyi áron meg szerezhetők. A czukorkészletek hivatalosan meg állapíttatnak. Azok azonban a tulaj donosok által nem adóztatandól meg, a mire a közönség különösen figyel meztetik. Budapesten, 1888. julius hó 18-án. A budai in. kir. pénzügy- igazgatóság. 5544/1888. Tudomásul vétetvén, egy pél dányban a hirdetmény a városi levéltárbe helyeztetni, egy példányban a hirdetés táblára kifüggesztetni, egy egy példány ban pedig közzététel végett a helyi la póknak megküldetni rendeltetik. Kelt Váczon, 1888. julius 28 án tar tott tanácsülésben. Kiadta: Gajáry Géza, s. k. , főjegyző. Árverési hirdetményi kivonat 2013/1888. tlkvi szám. A váczi kir. já rásbiróság mint telekkönyvi hatóság köz hírré teszi: hogy közép Szijjártó János végrehajtatónak darányi Szabó Mihály vég rahajtás szenvedő elleni 300 forint 25 kr tőkekövetelés és járulékai iránti végrehaj­tási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és váczi kir. járásbíróság területén leve Vácz városában fekvő a váczi 3027. sz. tlkvben foglalt ingatlanból végrehajtási szenvedőt illető 1/3-ad részre ; úgyszintén az 1. 881. 60. t.-cz. 156. §. c) pontja alapjár a közép Szijjártó János nevén álló 2/3-adrészre is 1467 írtban, továbbá a váczi 1052. sz tlkvben Aj- 4140 hrsz. rétből a végre­hajtást szenvedettet illető fele részére 245 írtban ; végre a váczi 1052. sz. tlkvbn A -f- 3386. hr. sz. egyházmegyei szőlőből a végrehajtást szenvedettnek nevén álló fele részére 119 írtban az árverést ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte s hogy a fennebb megjelölt ingatlanok a* ISSS. évi auguszáus Sió 2ii. nap- jíiu délelőtti 10 órakor ezen kir. járás- biróság hivatalos helyiségében megtartandó nyilvános árverésen a megáilapirott ki­kiáltási áron alól is eladatní fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az in­gatlan becsárának 10°/0-át, vagyis 146 frt 70 krt, 24 frt 50 krt és 11 frt 90 krt készpénzben vagy az 1881. 60. t.-cz. 42. § ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendelet 8 §-ában kijelölt ovadékképes értékpapír­ban a kiküldött kezéhez letenni avagy az 1881. 60. t.-cz. 170. §-a értelmében a bá­natpénznek a bíróságnál előleges elhelye­zéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatnr Kelt Váczon, 1888. évi május hó 30-ik napján. A váczi kir. jb íróság mint telekkönyvi hatóság. Árverési hirdetményi kivonat. 1648/1888. tlkvi szám. A váczi kir. já­rásbíróság mint telekkönyvi hatóság köz­hírré teszi : hogy Meiszner Rudolf végre­hajtatónak Mészáros Ede, Gizella mint néhai Mészáros József örökösei valamint ismeretlen örökösei végrehajtást szenvedők elleni 230 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a pestvidéki kir. törvényszék és a váczi kir. járásbíró­ság területén levő Vácz város határában fekvő a váczi 1622. sz. tjkben Mészáros József nevén álló A -f- 5162. sz. a dézsrna- kötelezett szól lőre az árverést 734 írtban ezennel megállapított kikiáltási árban el­rendelte s hog}' a fennebb megjelölt ingat­lan a* IS88. évi augusztus hó II. uu{»jáu délelőtti 10 órakor ezen kir. já­rásbíróság hivatalos helyiségében megtar­tandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alól is eladatni fog. Árverezni szándékozók tartoznak az in­gatlan becsárának 10°/0-át, vagyis 73 frt 40 krt készpénzben vagy az 1881. 60. t.-cz. 42. § ában jelzett árfolyammal számított és az 1881. évi november hó 1-én 3333. szám alatt kelt igazságügyminiszteri ren­delet. 8. § ában kijelölt ovadékképes érték­papírban a kiküldött kezéhe'z letenni avagy az 1881. 60. t.-cz. 170. §-á értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhe­lyezéséről kiállított szabályszerű elismer­vényt. átszolgáltatni. Kelt Váczon, 1888. évi Apri 1 hó 29-ik napján. A váczi kir. jb Íróság mint telekkönyvi hatóság.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents