Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-07-29 / 31. szám
II ÉVFOLYAM. 31. szám. VÁCZ, 1888. JULIUS 29. VACZI HÍRLAP HELYI ES VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. fo ^Á Előfizetési ára: helyben házhoz hordalássa], vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... « frt _ kr_ fél évre ........................................... s negyed évre ..................................... I » 30 , szám ára 10 kr. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér men teilen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) Nyilt-tér : sora ;tO kr. Bélyeg- illeték : minden heigtatásnál............................... kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Az alispán határozata. Városunk képviselőtestületének 1887- dik évi deczember 15-dik napjáü tartott közgyűlésén a választás alá nem eső képviselők névjegyzékének kiigazítása felelt felidézett vita alatt dr. Csányi János városi képviselő azt indítványozta, hogy: »a legtöbb egyenes államadót fizetők közül a kereskedelmi czégek egyátalján és mindazon nagykorú haja- donok, özvegy vagy törvényesen elvált nők, jogi személyek meghatalmazottjai, kiskorúak gyámjai és gondnokság alatt állók gondnokai, kik »fekvő vagyonuk« után a községben nem fizetnek annyi egyenes á 11 a m a d ó t, mint amennyi után igényt tarthatnának arra, hogy a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe felvétessenek, — a névjegyzékből kihagyassanak. Az élére állított vita befejeztével, melyben képviselőtestületünknek jobb szónokai kivétel nélkül részt vettek, a képviselőtestület többsége támaszkodva az előző községi törvény hatálya alatt kifejlődött gyakorlatra, dr. Csányi újszerű indítványának elvetése mellett a névjegyzéket nehány e kérdést nem érintő csekélyebb változtatással a bizottság által kidolgozott alakban elfogadta. A közgyűlés elvi jelentőségű határozata ellen azon indokból, hogy az eldöntetlen elvi kérdések feletti meddő vitatkozás kellemetlenségeinek esélyeit csökkentsék, dr. Csányi és társai feleb- bezéssel éltek. B e 11 á g h Imre a vármegye tiszti főügyésze elfogadta a felebbezők álláspontját annak indokolásával együtt és Írásban beadott véleményes jelentésében azt indítványozta, hogy a felebbe- zésnek egész terjedelemben hely ad assék. A „Yáczi Hírlap“ tárczája. A Duna mellett. Leülök a nagy Dunának Zöld füves partjára, Távol kéklik a hegyeknek Tiszta láthatára. Elmerengek . . . hallgatom a Csattogó madárdalt, Lelkem addig messze múltak Bűvkörén át szárnyalt. Hős Árpád dicső hadait Látom képzetemben, Látom, a mint megérkeznek Épen átellenhen. A vitézek lovaikkal Szépen sorba állnak És hallgatnak bölcs szavára A vezér Árpádnak. Képzetem a messze múltból A jövőbe téved . . . Vájjon ér-e még a nemzet Boldogabb s' jobb létet? A hab locscsan, — csónak köt ki, Az árnyas szép parton Tulvilági bűvös-bájos Ének hangját hallom, A csónakból angyal lép ki . . . Rám néz . . . áll merően, Oly szilárdon mint a szikla, — Védő kard kezében. Feleszmélek . . . oh értem már ... Av Úr volt küldője: Ennek alapján az alispán határozatikig kimondotta, hogy a kereskedelmi czé- £ek nem tartoznak azon jogalanyok közé, melyek a községi törvény 32. §-a értelmében a rendezett tanácsú város képviselőtestületének tagjai lehetnek, és hogy a most idézett § értelmében érdekképviseletre igényt tartók közül is a legtöbb egyenes államadót fizető községi lakosok és nagykorú birtokosokon kívül csak azok vétethetnek fel a névjegyzékbe, kik, illetve melyek »fekvő vagyonuk« után fizetnek annyi egyenes állami adót, hogy azzal a legtöbb egyenes állomi adót fizetők sorába kerülnek. A határozat utóbbi részében foglalt álláspont tekintetében annak idején megírtuk, hogy a kérdés eldöntésének súlypontja a »fekvő vagy on« kifejezésben fekszik és amennyire képesek voltunk, elégséges okokkal is igyekeztünk támogatni azon álláspontunkat, hogy »fekvő vagyon« alatt a községi törvény rendelkezéseiben mindenütt »ingatlan vagyon« értendő és hogy a nagykorú hajadonoknál, özvegy vagy törvényesen elvált nőknél, jogi személyeknél, kiskorúak és gondnokság alatt állóknál csupán csak a község területén fekvő ingatlan vagyonuk után kivetett egyenes állami adó jöhet számításba. És e részben az alispán nekünk adott igazat. Ezúttal csupán az idézett határozat első részében kijelentett elv tekintetében jelezzük álláspontunkat és kijelentjük, hogy szerintünk is törvényes alapon áll az alispáni határozat. A községek szabályozásáról szóló 1886. évi XXII. t.-cz. 32., 33., 34. és 35. §§-aiban, melyek a legtöbb állami adót fizetőkre vonatkoznak, a »c z é g« kifejezés sehol sem fordul eő ; — mig ellenben a községi választókra vonalkoTudtul adni a magyarnak, Hogy van még jövője. — Árva Rózsa. Az árendás leánya. „Jehova bosszuló keze sújtson harmad izedig, a miért apád akarata ellen cselekedtél és az Úr törvényét megszegéd !“ Borzasztó átok egy halandóra. Ily súlyos átokkal jött már a világra az öreg Áron árendás. Nem őt magát, apját érte az iszonyú átok, mert egy poros ügyben az Úr törvénye ellenére a „hosszú napon“ igazságos ügy mellett — melyből családjára is tetemes veszteség háramlott — tanúskodott. Két testvér közül ő maradt csupán életben, hogy a borzasztó átok megvalósulhasson, hogy a harmad Íznek életet adjon. Áron árendás évekkel ez előtt költözött be N. helységbe, kezében a görcsös vándor bottal, hátán a nem valam-i fényes anyagi helyzetről tanúskodó batyuval. Takarékos, szerény életmódja, folytonos fáradozása azonban rövid idő alatt megtenné gyümölcsét. Áron, kit a helység népe derék előzékeny bánásmódjáért a „becsületes zsidó“ "czimmel tisztelt meg, néhány év múlva, ha nem is fényes, de elég jó anyagi viszonyok közé jutott. Évről-évre gyarapodott Áron a nélkül, hogy a helység népe a „becsületes“ név kétségbevonására gondolni is mert volna. Sőt mintha az apjára mondott nehéz átolí zó 36. és 38. §§-aiban azon jogalanyok között, melyek meghatalmazottak által gyakorolhatják választói jogaikat, kétszeresen is előfordul. Ha tehát a törvényhozó a czégeket is fel akarta volna ruházni azon joggal, hogy a legtöbb államadót fizetők között helyei foglalhassanak, a 32. §. rendelkezésébe mindenesetre kifejezetten felvette volna. Ezen álláspontunkat a községi és a kereskedelmi törvényekből vont okszerű következésekkel is támogathatjuk. Az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 258— 261. §§-aiban a feltétlen és feltételes kereskedelmi ügyleteket meghatározván a 262. §-ában kijelenti, hogy az ingatlanok tekintetében kötött jogügyletek kereskedelmi ügyleteknek nem tekintetnek. Kereskedelmi ügyletek fogalma alá e szerint csak ingó dolgokra vonatkozólag kötött ügyletek tartoznak. Minthogy kereskedőnek a keresk. törv. 3. §-a szerint az tekintetik, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerű- leg foglalkozik; minthogy a czég a 10. §. szerint azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja, s melyet aláírásául használ; minthogy a kereskedőkre vonatkozó határozatok a 4. §. szerint a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók ; minthogy a községi törvény csupán az ingatlan tulajdonosait illetve birtokosait kívánta azon kedvezményben részesíteni, hogy akkor is befolyást gyakorolhassanak az önkormányzati ügyek elintézésére, amikor azt személyesen nem tehetik ; minthogy az egyes czégek tulajdonosai polgári neveik alatt különben is tagjai lehetnek a képviselőtestületnek ; és minthogy a társas czégek tagjai a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe való fölvételhez szükséges vagyonnal nála határát érte volna el, családja is egy arányban szaporodott vagyonával. Ot fiú és egy leánygyermek képezé az öreg Áron apai boldogságának tárgyát. És az öreg „árendás,“ — mert időközben regále jogok I érletét is megszerzé magának— családi traditiója ellenére fiait nem az üres, a lelket kúfárságra csábitó falusi boltosokká nevelte; hanem oda törekedett, hogy azok értelmes, a haza javara hasznos polgárokká váljanak. Gyermekei neveltetéséről a tőle telhető módon gondoskodott ; fiait a felsőbb tanulmányokra tanította. Becsületes gondolkodását az elért szép eredmény látszott koronázni. Öt fia közül, három az egyetemi tanulmányokat kitűnő sikerrel végzé ; kettő pedig a megkezdett pályán örömére haladt előre. A mellett azonban, hogy fiai neveltetése körül mindent elkövetett, azt a helyrepó- tolhatlan ballépést is elköveté, hogy egyetlen leányának Eszternek szellemi kiképez- tetéséről egészen megfeledkezett. Sőt ha az igazságnak hűen megakarunk felelni, be kell vallanunk, hogy az elhanyagolás nem volt feledékenység; ez az öreg Áron kiszámított iterve, megállapodott akaiata volt. „A jó zsidó asszony annyit tudjon, hogy urának mindenben engedelmeskedjék, legyen a szent törvényekben hű és ne legyen pazarló.“ Ez volt az ő nézete leánya neveltetéséről. Betölti hivatását a leány, ha jól és a szent irás szerint megy férjhez, monda illetve jövedelemmel külön is bírhatnak: mindezeknél fogva nem létezik törvényi ok arra, hogy a kereskedelmi czégek, mint ilyenek, ha egyebekben meg is felelnek a törvény követelményeinek, a legtöbb egyenes állami adófizető községi képviselők sorába felveendőknek tekintessenek. Egészen más kérdés az, hogy »de lege ferenda, helyes-e, méltányos-e a kereskedelmi czégeknek mint ilyeneknek a községi képviselőtestületből való kizárása. E kérdésre »nem«-mel felelünk. Ha igaz az, hogy az ingatlan vagyon birtokosainak érdekei a község közügyeivel oly szoros összefüggésben vannak, hogy a nagyobb ingatlanok tulajdonosai (birtokosai) a legcsekélyebb időre sem zárhatók ki a község ügyeinek elintézésére irányuló befolyásból, — pedig a községi törvény alkotói a nagykorú nők, jogi személyek és gyámság vagy gondnokság alatt állók számára adottbefolyás biztosítását leginkább ezzel indokolja, — akkor azt tartjuk, hogy helyes consequentia mellett azon esetekben, midőn a 32. §-ban foglalt rendelkezés átalunk értelmezett követelményeinek megfelelnek, a czégek is felveendők lennének a községi képviselő testület érdekképviselőinek sorába. Dunai Szél. Közgyűlés. Vácz város képviselő-testülete f. évi július hó 24-dik napján délutáni 3 órai kezdettel a városház tanácstermében rendki- viili közgyűlést tartott. Ezen még a „h e ly es“, „úgy van* „éljen!“ „eláll“ parlamentáris schlagwortok- nak szokásszerü belekiabálására sem alkalmas kánikulái melegben, — mikor szótlanul is kiszárad a szomjas gége, — mi vonzhatta össze bűvös után vágyó derék képviselőinket, hogy a városház tanácstér több Ízben, midőn arról volt szó, hogy Esztert is tőle telhető módon a mai kor igényeinek neveltesseígy nőtt fel Eszter magára hagyatva, minden szülői vezetés, minden szellemi támogatás nélkül. így nevelkedett az árendás leánya az irás és olvasáson kívül minden egyéb ismeret nélkül. Anyai szeretet nem melengeté keblén, mert a „jó zsidó asszony“ — milyennek férje őt nevezé — már ott pihent a hideg hant alatt. Eszter 6 éves korában már árva volt. S igy az egész háztartás terhes gondjai már igen korán nehezedtek az alig serdülő leány vállaira. Meg is felelt ezen terhes kötelességének hűen ; minden kifogás nélkül teljesité a legfárasztóbb munkát, úgy hogy atyjának panasza soha sem volt ellene. Csak azon csóválta olykor olykor ősz fejet az öieg Áron, hogy Eszter alig végzi dolgait, azonnal könyvek olvasásához fog, s azzal tölti legtöbb idejet, holott az ő nezete szennt nem való ily szegény zsidó leánynak, az csak úri passió. Hogy mi, é3 minő irányú, vagy szelleműek voltak olvasmányának tárgyai, azt az öreg Áron soha sem kereste, nem bírálta. Minek is tette volna? Sem szellemét sem irányát, korlátolt képzettségénél fogva — mely az irás olvasás és mindenek felett a számadás mesterségéből állott — az olvasott könyveknek megbírálni nem lett volna képes. Végre az egésznek nagy fontosságot nem tulajdonított, s igy azzal S( kát nem is
