Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-12-25 / 26. szám
Vácz, 1887. be nem áll a szája. Egyetlen vigasztalóm búbánatomban. Legalább néha kiveri a gondot az én szerencsétlen kétségbeesett í lejemből.“ „Nátóné asszony! Nem illik egy kereszti ténynek ajkára az ily zúgolódás. Megkell u nyugodnunk Isten akaratában. Emlékezzék v vissza az istenfélő Jób históriájára. „Isten b adta, Istenei vette, légyen áldott az Ur ne- 'V ve!“ A hol legnagyobb a szomorúság, ott sí legközelebb szokott járni a vigasztalás. De 13 én most voltakép az én Rózsi leányomul hoz jöttem. Mondd édes gyermekem, ugy e sí te adtál a héten ott a gémes kútnál egy r;j úri aszszonyságnak egy pohár vizet !“ „Igen is én, Eőtisztelendő uram! Arra Ö'[ jött a fóthi utón, egy négy lovas hintón, £ a mint hazafelé jöttünk az iskolából. A rA kút közelében, az utcza közepén megállott bő és valami edényt kért. Én hazafutottara, 3xí hamarjában kihoztam aranyos poharamat, a m mit a Főtisztelendő ur adott nevem nap- amára. «Aztán .megmentettem a vederben és so odaadtam innia annak a szép úri asz- xa szonynak.“ „Mindjárt reád ismertem leírásából. Azat tán mit beszéltél neki?“ Hát ő Össze-vissza czirógatott bársony il kezével. Szemem közé nézett. Kikérdezett sfi aztán házunk tájékáról, édes szüléimről, én íit meg elmondtam neki mindent, a mit tűdet tam. össze-vissza czirógatott ismét s meggr Ígérte, hogy egyszer meglátogat. De azóta ea se láttam, ügy mondja az éde , hogy azt ugyan várhatják, utolsó gondja is nagyobb .:b az ily szegény embereknél. „Azt ugyan, gyermekem, édes anyád nem or jól mondta. Mert az a gazdag asszonyság tegnap nálam járt. Tudakozódott rólad, anyádról s mindnyájatok sorsáról gondos- rA kodott és most azért jöttem, hogy átadjam 9n nektek az ő ajándékját. Légy jó, és az az eß asszonyság továbbra is szeretni fog és meg- 39 emlékezik rólad. * * * * » Özvegy Nátó Györgyné házába kará- f c3ony estéjéig rég nem látott vendég: az iü öröm és boldogság költözködött be. Takaros szobájában régi helyen áll ismét a pár nap előtt elexequált bútor. A virágos láda fijában egymás mellé rakosgatva a a kis család szerény ruházata. Kedélyes ■ n meleget áraszt maga körül a búbos kemen- cze. A fehéren megteritett asztalon párolgó étkek, duzzadó kalácsok egy csinos d karácsonyfa körül, mely az esperes ur :e ajándéka a csacska Rózsikénak, s a kedves d kis Lajoskának. Ragyogó arczczal örvend karácsony esVÁCZI HÍRLAP. Deczember hó 25. téjének a szegény özvegy, boldog kis családja körében. Egyszerre szent dallam hangzik az ut- czáról: „Szép hajnal, szép csillag, szép napunk támadt!“ Rózsika lelkendezve tár ajtót az arany koronás, fehér karingos betlehemesek előtt. S még anyja barátságos vendégszeretettel, étellel, itáliai foglalja le a szívesen látota- kat: a gyermekleány összekulcsolt kézzel borul térdre a nádfedeles istálló jászola előtt: „Megismerlek, te vagy édes, kis Jézusom. Az éjjel is te jártál nálunk. Én hittem neked s csakugyan visszajöttél hozzánk. Látod, édes anyám, a kis Jézuska csakugyan meglátogatott minket!“ „Áldott Jegyen, a ki elvezette hozzánk!“ * •i- ¥ Egyszerű történet. Csakis pár esztendős és még nem is mese. A boldoggá tett családot én is jól ismerem Pestraegye, M . . . d községében. Azt a csacska kis leányt én is meglova- goltattam térdeimen és az eszes gyermek tőrül hegyire elbeszélte nekem annak a pohár víznek és a kis Jézuska látogatásának történetét. A falu nyugalomba vonult öreg plébánosa pár éve ünnepelte arany miséjét, övedzve tisztelői seregétől. És az a gazdag úri asszony ? Az most is karácsonyfát készített ajándékokat vásárolgatott össze. Csakhogy ezúttal nem Gödöllő és vidéke, hanem Bécs gyermekei részesülnek jó szivének megemlékezésében. Legyen áldott, ha az Ur nevében jön. Királynői koronája szin aranytól fényes, drága kőtől ékes. De legnemesb éke ragyogó erénye : fen- költ lelkületű szivének jósága! Dr. Spinoza. ÚJDONSÁGOK. * Mindazok, kik a „Váczi Hírlapira szóló előfizetési pénzekkel hátralékban vannak, — felkéretnek, hogy a hátrálékban levő előfizetési pénzeket mihamarabb megküldeni szíveskedjenek. * Személyi hírek. Schuszter Constantin dr. megyés püspökünk a hét folyamán több napot a fővárosban töltött és részt vett az országos vallás és tanulmányi alap ellenőrzésére kiküldött bizottság ülésein. — Panek Ödön k. r. gyrnn. igaz gató Uj-Pestre, Kubányi Béla k. r. gymn. tanár B.-Gyarmatra utaztak a karácsonyi ünnepeket szüleik körében töltendők. * Köszönet nyilvánítás. Sipos István úr a tanügy nemes barátja, becses ajándékáért, melylyel természetrajzú szertárunkat gazdagítani kegyeskedett, fogadja nyilvánosan is, a kegy. r. főgytnn. hálás köszönetét. * Missio. A fóthi hires templomban, a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban Riesz és Mladoniczk}', jézus-társasági atyák tartottak szent gyakorlatokat1 A szónokokat nagy lelki épüléssel hallgatta az egybegyült ajtatos közönség. * Hymen. Hitelt érdemlő kutforrásból értesülünk, hogy Tragor Ernő, .helybeli borkereskedő megkérte Rótt Károly nyug. vasúti főmérnök kedves és bájos leányának Clementine kisasszonynak kezét, és hogy az eljegyzés a mai nap fog megtartatni. — Tartós boldogságot kívánunk az uj párnak! * A nőegylet bálja úgy halljuk jövő február 1-én lesz. Az egyleti elnökség már megkezdte a rendezés előmunkálatait. * A jégpálya megnyílt. A korcsolyázóknak teljes az örömük. A derecskéi jégpálya befagyott. A város szépei sűrű cső- ! portokban sétálnak le a jégpályára. * Az újévi üdvözlések megváltása, j Rég szokás az, hogy az uj év alkalmából rokonainkat, barátainkat és ismerőseinket névjegyünkre vetett nehány üres szóba vagy négy hideg betűbe foglalt üdvözlettel keressük fel. Ma már, midőn sokan még azt a négy hideg betűt is másokkal íratják meg, nagyon jól tudjuk, hogy üdvözlésünknek ebbeli kifejezése nem egyéb egyszerű udvariasságnál, melynek elmaradása felett felvilágosodott ember meg nem üt közik. Halomszámra kapjuk az üdvözlő névjegyeket. De aligha akad ember, aki azokat évről-évre összegyüjtené. Előbb utóbb tűzre kerül valamennyin A névjegy, boríték és postabélyeg mindegyikünket egy pár forinttal szegényebbekké tett és a sok üdvözlésnek még emléke sem marad fenn. Azért sokkal helyesebben teszünk, ha az uj évi üdvözletekre szánt összeget jótékony czélra adjuk. Ezen elvből kiindulva felhívjuk városunk közönségét, hogy az uj évi üdvözletekre szánt összegeket az uj évi üdvözletek megváltása czimén a helybeli szegények alapja javára a városi közgyám, mint a városi szegény-alap kezelője kezeihez fizessék le. E czélra lapunk szerkesztője is elfogadja az adományokat. Minden adomány e lapok utján nyilváno- nosan fog nyugtáztatni. * Megfagyott. Négyen voltak együtt: Félix Géza, Félix Mihály sződi jegyző fia‘ gazdasági gyakornok, Wiemann Henrik nevelő, Scsevák János tanító és Benyó István segéd-jegyző, sződi lakosok. F. hó 20-dikán délután vadászatra indultak. Este felé átfázottan betértek Szabó Juliánná- nak Csörög-pusztán levő csárdájába. Po- harazgatás közt töltötték az estét. Scsevák és Benyó ott hagyták társaikat és hazamentek. Félix Géza és Wiemann Henrik esti fél 11 óráig maradtak a csárdában. Együtt indultak el, de a vastagon sűrű sötét ködben csakhamar elvesztették egymást is meg az irányt is. Az aggódó szülők másnap reggel embereket küldöttek fiuknak s4 a nevelőnek felkeresésére, kik Rudnyaszky Kalman csörögi szőllője mellett a Szedre vezető mezei ut szélén levő árokban a hóba hemperegve elalélt állapotban megtalaltak "Wiemannt. Azonnal hazaszállították, hóval dörzsölték és Váezról meghívták dr. Nagy Ármin járási főorvost is. Félix Géza megdermedt testet azonban a Vacz-Hartyánba vezető út közelében egy szellőben csak mintegy I1/* órai szorgos kutatás után fedezték ^ fel. Wiemann hosszas dörzsölés után el etjeit adott magúról s gondos gyógykezelés alá vétetvén ma már túl van a veszélyen, de Félix Géza meghalt és f> hó 24. napján el is temettetett. * Talált gyűrű Tepnapelőtt a Szarvas vendéglő irányában egy vattába göngyölt arany gyűrűt talált Rusóczky József helybeli napszámos; amint a járdáról a gyűrűt nevezett találó felvette, észrevette ezt Biedermann Jakab derék (?) házaló zsidó s oda rohanván a találóhoz azzal a megszólítással örvendeztette meg : Holló barátom! A haszonnak a fele az enyém, mert én is láttám amint te azt a földről felvetted. A jóhiszemű találó majd hogy rá nem állt az alkura; hanem „inter duos liti- gantes tertius gaudet“,— arra járt véletlenül egy városi becsületben megőszült hajdú, az öreg „Pista bácsi“, oda szól Rusóczkynak, hogy hát tudod-e barátom, hogy ez a jószág nem a tied, hanem azé aki elvesztette. Vidd ezt a rendőrségre majd elnyered ott becsületes jutalmadat. A szó hatott. És Rusóczky elvitte gyűrűt a rendőrségre, a hol azt a tulajdonos tulajdonjogának igazolása mellett átveheti. Hát a zsidóval mi történt? Úgy elkotró- dott, hogy még ma is talán bujkál s kesereg a veszteség felett. Tamás országos vásárunk múlt vasárnapon tartatott meg. Nem sok jót és vigasztalót írhatunk felőle, mert oly gyenge volt, hogy m-g a-Középszerűségen is alól állt. Minek oka valószínűleg abban rejlik, hogy a hét elején tartott folytonos esőzések a távolabb eső községbeli eladó Ó3 vevő közönséget a megjelenéstől elriasztották. Ebből érthető, hog y bizony a panasz általános miatta, Iparosaink és kereskedőink arczán mutatkozott leginkább az elégedetlenség jele, kik már ezen vásárunkhoz nagy és vérmes reményeket nem kötöttek, de azt, hogy egy jó heti vásárnál is roszabbul üssön ki ezen országos vásár, amint ez történt, még se hitték. Legjobban jártak vendéglőseink és korcs- márosaink, mert a hirtelen beállott és tartott hideg elől náluk kerestek ntrenedékeL és vigasztalást a vásárosok. Meg is találták ott amit kerestek, s vendéglőseink és korcsmárosaink oly előzékenyek voltak, hogy mindennel szolgáltak — pénzért. A szarvasmarha és lóállomány sem volt valami fényes. Behajtatott szarvas marha és ló mintegy 1200 drb, ebből eladatott ösz- szesen 725. — S különösnek jelezhető, hogy a csekély kínálat mellett sem voltak szilárd árak. Egy pár elsőrendű ökör 280 — 300 írtig, középszerű 180—220 írtig kelt el Teheneknek darabja 60, 80, 90 frt árak közt váltakoztak. így áll ez a lomely egy örök, élő Istent dicsőített. — Itt maradtam volna örökké. De egyszerre csak elnémult ima és ének ; eltűnt az oltár papjaival és levitáival, s előttem vala egy könyv a titkos jövő betűivel, s e könyv körül tisztes ősz alakok. — Szemeik ég felé valának irányozva, kimondhatatlan valami volt tekintetükben, kezeik a könyvön s ujjaik Írni látszottak, mit sas szemük a ködfátyolon keresztül az égből olvasott. Habozva indultam feléjük ; kezdtem a könyvből betűzni, de talány volt előttem a könyv minden sora; nem értettem azokból semmit, de az egész mégis azt sejtette velem, hogy valami nagyszerű és titkos lehet benne. Kíváncsiságomat kielégítendő, megakartam kérdezni a könyv körül térdelő ősz alakokat; midőn ismét valami hullámzást érzettem magamban, gyengén, csendesen s kimondhatatlanul boldogítón. — S újból előttem állott egy csoda szép angyal, szárnyai csupa napsugár, bő és redős ruhája mintha gyémántból szövött lett volna; homlokán ragyogó fényű csillag, melynél csak titokszerüen fénylő szeme volt csillogóbb, lenge fürteiben liliom, kezeiben egy harmatos kinyílt rózsa, mely isteni illatot terjesztett maga körül. — Én kérdőleg tekintettem reá. — Ú pedig reám hajolt s megsúgta a rózsa nevét. — A név hal Jatára, melyben tengernyi öröm és szeretet, a végtelen vigasztalás vagyon elrejtve — lelkemet kimondhatatlan gyönyörűség fogta el. — Kiváncsiak vagytok e névre? Nektek is megsúgom : „Jézus“ imádandó neve volt az! . . . VI. S most figyeljetek! ... A csillag az angyal fejéről egy rozzant istállóra szállt. Ugyan mi lehet benne ? mondottam magamban, talán megtalálom benne, a mit Hellás Látiumban hiábam kerestem. Lépjünk tehát be a boldog szegénység és alázatosság e szentélyébe! S íme.mit látnak szemeim ? Angyali szépséggel megáldott kisdedet a jászolban, kinek égi álma fölött egyedül anyja és egy komoly férfiú virasztanak. Ezt már nem hittem volna ! Én legelőbb is a bölcsesség titkos könyvét, vagy az erény rejtett rózsáját véltem itt találhatni . . . Ugyan hogyan tévedett a csillag éppen ide ? Megfelelt tétovázó lelkemnek az angyal, kinek homlokáról szállt föl az csillag, a hogy megsúgta a nevet: Jézus! — „Én édes Jézusom!“ mondám utánna és e szó varázsa örömmel járta át lelkemet. Mindent megértettem ! s leborulva kezdettem imádkozni a jászol előtt! A mint fölemeltem lesütött szemeimet, mellettem szegény pásztorokat láttam, fölöttem pedig angyali karokat hallottam dicsőséget énekelni! Oly kedvesen hangzott az ének : Menyből az angyal Lejött hozzátok, pásztorok Hogy Betklehembe Sietve menvén, lássátok! Istennek Fia, A ki született jászolban, O leszen nektek Üdvözítőtök valóban 1 Mellette vagyon Az édes anyja, Mária; Barmok közt fekszik, Jászolban nyugszik, szent Fia ! Dicsőség menyben az Ltennek I Az angyali seregek vígan igy énekelnek : Dicsőség, dicsőség Istennek ! . . . Magam is örömtől lelkesültem, s belevegyültem az angyalok karába, s kimondhatatlan béke szállta meg szivemet, béke, melyet az angyalok hirdettek a jászol fölött. Az angyal mosolyogva nézett reám, ujja megérintő pilláimat, s azonnal eltűnt előliem a gyönyörteljes látmány. Eltűnt az istálló, s helyébe egy kopár hegy emelkedett, rajta a jászol fája kereszt alakjában; a kereszten haldokol egy fon- séges férfiú, szive vérében a rózsa ázik, melyet az angyal kezében láttam ... a férfiú fölött a fájdalmak anyja őrködik, arcza nem mosolyog többé, hanem bánatos könnyek folynak azon végig. Én fájdalomtól sújtva, zokogni kezdettem, s kísérőmre néztem — ő is zokogott. Mély alázattal és hódoló tisztelettel közelitettem a megtört alakhoz, feléje terjesztettem karjaimat és könyük között] rebegék ajkaim: „Jézusom, én szerelmem ! . . .“ Az angyal ismét befogta szemeimet, és láttam miként kél ki a bűn városának romjaiból az enyészet szelleme. Ujongva csapkodott denevér szárnyaival, szájában tűz, karmai vértől pirosiának. Egyszerre csak láng és füsttenger. . . s előttem isszonyú jajjok töltik be a levegőt! ... „A város ég!“ kiáltám borzalommal. „Igen, Sión városa ég ! monda az angyal nyugalommal, „megérdemelte ; bűne nagy volt, mert megölte a békesség királyát 1“ — Alig végezte be szavait s magával ragadott, és én lábaim alatt láttam a világot, s a világ fölött kimondhatlanul fényes derűt, s ennek közepén a jászolt rózsáival és liliommal beborítva ; hallottam a földön harsogó éneket milliók meg milliók ajkairól, a jászol királyának tiszteletére: „Dicsőség a menyben Istennek!“ Ezután nagyon elkomolyodott az angyal. Palástja szegélyével érintette lelkemet . . . s ime egyszerre lángvörös lett az ég, koromfekete a világ, s zúgó orkán tombolt minden iszonyaival. S ime az ég keletjén a jászol, fölötte a kereszt, s körülötte lángbetükkel e szó : Ítélet. A félelem iszonya ragadá meg lelkemet, s én — fölébredtem. * * * Ott ültem asztalom mellett, kezeim imára kulcsolva, a vér csak úgy lüktetett fejemben ; olyan voltam, mint a ki nehéz, dermesztő álomból ébredt fel. Sokáig lehettem igy, mert gyertyám tövig égett, s nemsokára éjféli misére harangoztak. Magam is Isten házába siettem, hogy örvendjek az Ur Jézus születésének. Útközben gondolkoztam a látott képek felett, s ama meggyőződésre jutottam, hogy csak Krisztus Jézus lehetett az emberiségnek boldogító üdve, s Istennel való kiengesztelője; s hogy az ő jászola és keresztje az, melyben mindenki üdvöt, mindenki boldogságot találhat. „Dicsőség fa magasságban Istennek 1“ Szegvári.
