Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-12-25 / 26. szám
I. ÉVFOLYAM. 26. szám. VÁCZ, 1887. DECZEMBER 25. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ár a: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Hirdetések : helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre .......................... 6 frt — kr. fél évre .... ...................................... 3 » — » negyed évre ..................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. Elárusitó Deutsch M. (a városház épületében.) Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér mentet len levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. sora (négy hasábos garmond sor) ........................................... Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg- illeték : minden beigtatásnál ............................... 30 A nyugta-bélyeg külön fizetendő. Előfizetési felhívás! 1 Mindazokat, kiknek a „VÁCZI ]I I K L A P4í-ra szóló előfizetése f. hó végéyel lejár, tisztelettel felkérjük, hogy előfizetéseiket hova-elöbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lapok szétküldése fenakadjon. A „Yáczi Hirlap“*ra előfizethetni a szerkesztőnél, a lap-kihordónál (ez utóbbinál a nyugtatvány azonnali kiszolgáltatása niellett) és postája való utalványozás utján. Előfizetési ár: egy évre ... 0 frt — kr. fél évre ... 3 frt — kr. egy negyed évre 1 frt 50 kr. Dr. Csányi János s. le., felelős szerkesztő és laptulajdonos. Karácsony. Karácsony Jézus Urunk születésének napja, a keresztény világ örömünnepe. A felebaráti szeretet Istene e napon öltött emberi testet magára, hogy fi az igazi szeretet gyakorlásának módját az emberekkel annáljobban megérttesse. » „Dicsőség mennyben az Is- í fennek! Békeség földön az embernek!“ Ezt zengik ma a földkerekségének milliói különféle nyelveken. Ezen ének tölti be a köz és magán élet minden épületét az egész világon. „Jézus Krisztus született, — örvendezzünk!“ így énekel m a hajnali óráktól kezdve nap eslig a világ ajtatos kereszténysége. A magyar is ezt énekeli, pedig nem lehet teljes az öröme. Ezredéves múltja alatt védgátja volt a kereszténységnek a hóditó pogányA „Yáczi Hírlap“ íárczája. Karácsonyi ajándék. Csillag-sátorával elterült az éjjel! . . . Letekint a földié százezer szemével A mindenség Atyja 1 Alacsony kunyhóban haldokló anyának Ágya körül két kis gyermeki valának, Azokat hallgatja. Künn üvölt a szélvész fagyos zúzmarája, A rozzant ablakot csörömpölve rázza Csikorgó dühében ; Benn a szenvedőnek szalma ágya mellett, Két kis angyalkái sírva térdepelnek Két nap óta éhen. Egyik a hidegtől elgyötörve reszket, Kis keze alig tud vetni már keresztet, Dörzsölgeti sirva . . . Óh anya ! nem hallod ? kenyeret adj ennek, Máskép mind a ketten te utánnad mennek, Utánnad a sírba! - ^ Avatag ruhából van a feje alja . . . Gyermekei hangját alig-alig hallja, M/Lr nem szóihat nékik. — Görcsösen szorítja kebelére őket, Nem akarja őket elbocsátni többet De azok nem értik ! Gyönge lobbanással kialudt a mécses . . . Két kis árva nem tud szokni a sötéthez, f Összebújnak félve. „Édes anyám! hol vagy? kis leányod fázik!“ S összébb húzogatja rongyos ruhácskáit Dermedő kehiére. Más nap a kis Jézus születése napja, A kis lakba betér a részvét angyala : — 8 ottan mit talála ? Porhüvelyét bárom elhagyatott lénynek, Kiket az angyalok egekbe vivének Karácsony napjára. Szegvári. ság harczedzett népeinek betörése ellen. Vagyona pusztult, közgazdasági élete pangott, legjobbjai a csata-mezőn vérzettek el, mig az öreg Európa többi keresztény népei a béke áldást hozó olaj ágával kezeikben saját vagyono- sodásuk előmozditásán fáradoztak. És ma, midőn a pogány népek betörésétől nincs mit tartania, egy oldalról a muszka törekvések és pánszláv álmok fenyegetik életét, szabadságát és függetlenségét, más oldalról a megerősödött nyugati czivilisatio ipara és kereskedelme gyengiti, rontja közgazda- sági életét. A nemzet zöme, a hajdan erős köznemesség, pusztuló félben van, a magára hagyott gyenge polgári osztály pedig nem képes ennek helyét elfoglalni. A birtokos osztály mindegyre inkább eladósodik. A kézmű ipar pusztul s a gyári ipar nem birja az általa elhagyott teret meghódítani. A kereskedés pang. A közgazdaság minden ágában észlelhető túltermelés, a legyőz- lietlen nyugati verseny közvetlen kövei kezménye, közgazdaságunk termel- vényei.nek árát alacsonyra nyomja. A munka, a pénz drága és a szegénység ijesztő gyorsasággal terjed. Az európai viszonyok complicáltsá- gával indokolt fegyveres béke óriási terhei mégis' naponkint súlyosabban nyomulnak az állam vállaira. Az állami és községi terhek folytonos emelkedése teljesen elkedvetleníti a nemzetet. Dolgozunk véres veritéket izzadva csak azért, hogy súlyos terhe- inket elviselhessük; és bármennyire erőlködünk, nem vagyunk képesek arra, hogy keresményünknek csak egy részét is magunk javára fordíthassuk. Éjféli mise előtt. Karácsony éje volt. Élénkültek a falu utczái. — Kicsinyé-nagyja sietett egymáshoz, hogy kártya/ vagy épületes beszéd között várják az1' éjféli misét. — Nagy volt a szivekben az Öröm, csak úgy áradt ki az arezon és nyelven : „Szűz Mária e világra nekünk Szent Fiút hoza, \ A jászolban elhelyezvén ötét Y Imigyen szóla : \ Aludjál én magzatom, Nyugodjál szép virágom !“ ( V Kicsiny szobámban ültem, s elmerengtem gondolataimon. — Merengésemből az esti harangszó vert fel. — „Imádkoznod kell !“ gondolám, s e gondolatot egy mély sóhaj követte s én elkezdtem mondani az Úr angyalát. — Minden szavára csendesebb lett lelkem, s midőn a megtestesülés imádandó titkához értem, világsugár vetődött lelkemre; messziről jöhetett, mert mélyen láttam lelkemben, de éreztem ki- mondhatlan melegét is. — Csodás könnyűség és nyugalom fogott el, s úgy éreztem magamat, mintha minden eltűnt volna előlem, s én egyedül egy magamra maradtam volna. Egyszerre úgy éreztem, mintha mozgás támadt volna lelkemben, gyenge miként a pilléé, miként a vízbe hulló falevélé. — Az Ave hangjainak utolsó rezgése lehetett — s előttem egy alak állott, övig érő deres szakállal; tar fején lángoló körzet között eme szó vala olvasható : „Idő 1“ . . . felém közeledett, bő palástjába burkolta magát, szemeit rám veté, s intett nekem, hogy A kézimunkára szoruló nép tömege rohamosan szaporodik és mindegyre hangosabb ellentétbe kerül a nemzet moloch ja emésztett fel, a nép neveié-.. sére közgazdasági intézményeink fejlesztésére, a magunk hasznára fordítvagyonos osztályával. A munkás népnek, ha nem dolgozik, nincsen kenyere. Ha panaszát azonnal meg nem hallgatjuk, követelőleg lép fel és lia baján rögtön nem segitünk, tömegekké verődik össze, — hadi lábra áll a vagyonnal s törvénytelen eszközökhöz nyúl. És most, —■ midőn a nemzet vagyoni ereje, csak nem teljesen kimj'iilt, — most háború veszélye fenyeget. A nép már amúgy is megunta a folytonos tengődést, az nekú’mén a háborúnak csak fegyvert s kenyeret adjunk kezeibe. De mi lesz az itthon maradottakkal? A közgazdaság munkája a háború hírére megakad. Megáll az ipar, megáll a kereskedés. Az ára felszökik minden áruezikknek. A munkás nép nem kap munkát. Pénzt nem kereshet. Kenyere amúgy sincs több, mint a mennyi mától hónapra elég. Mit eszik a nép, ha csak két hétig tart is a háború? Mit eszik, ha^két hétig nem lesz keresete ? Azért békét kívánunk, tartós békét, hogy Összeszedhessük erőinket, de nem olyan békét, amely százezrek fegyverben tartásával fölemészti minden vagyonúnkat; hanem általános európai békét teljes lefegyverzés mellett, hogy a népek nehéz munkájuk gyümölcsét önmaguk gyarapodására szentelhessék. „Békesség földön az embernek!“ Békességet kívánunk, hogy közter- lieinkét-könnyebben elviselhessük. Békességet Éivánunk,' hogy azon milliókat, melyeket eddig a fegyveres béke hassuk. Mig ez idő el nem jön, karácsony napján sem lehet teljes az örömünk. ■ *■) Választási karczolat. — Egy választó önvallomásai. — _ Egyszerű szavazó ^polgár vagyok. Nem vittem se kortes, se pártvezérségre. Az ilyen magam fajta embereket választáskor a koitesek gyúrnak közvéleraénynyé. Máskor észre sem vesznek, de ilyenkor rendre benyitnak hozzám kortesek és jelöltek s megsüvegel az egész közvélemény-csináló apparatus. Annyira kapaczitálnak, hogy a sok fától nem is NÚom az erdőt. * * * Holnap lesz a városi választás. Kégr. ismerőseim újra kilincselnek. Rágalom Bódi, Szóldmeg Gazsi és Irigy Menyus dicső- háromságának még dicsőbb nyelve is megkezdte mocskos munkáját a mások becsületén. így megy ez minden választáskor, mert mindenki szerepelni akar. Sok a ki teljes életében nem volt más mint képmutató, díszelegni akar mint képviselő. Ezeknek mások leszólása az ajánló beszédük. * * Legjobban tetszenek nekem minden vá- lasztáskor-arnagy mondások. Hamis pJfnz,~ melynek mindég van keléte a könnyenhi- vőknél. Én már tanultam a magam kárán, nem adok rá serhmit. Ismerem a közélet vásárának komédiásait. Tudom, hogy a ki legjobban kiabálja az önzetlenséget, az rendesen a legöuzőbb s a ki tenni igazán sohasem tudott, az tolja fel magát legjobban. Én megbocsátom ez emberi gyarlóságot, hiszen önzés és hiúság vezetik a világot. Csak egyet utálok: a mások becsületére törő orvtámadást. Az erre törők egy külön fajtája az embereknek. Tehetetlenek, de nagyralátók. A rendszeres munkát nem értik kövessem őt. — Engedek kívánaténak, s a következő jelenetek tárultak elém. bálványokat, melyeket őrjöngő papok tán* czolnak körül. — El innen, el ! I. Előttem végtelen sikság, melyet nagy folyam hasit keresztül. — Partjain kalász- tenger hullámzik, virágzó falvakkal és városokkal, s bennök hangya-szorgalmú nép. Beljebb mérhetlen homok-sik, rajta óriási pyramisok, karcsú égbe nyúló obeliszkek. — Gyönyörrel szemléltem ezeket s lelkem ámulatba mélyedt. — S ime egyszerre előttem a Pháraok büszke városa, ko- lossális épületei között ott áll a királyi palota ragyogó díszében. — Bámulva szemlélem a fényt, ragyogást, örömmel hallgatom a diadalzajt, az örömmámort, — de lelkem elborul, midőn azt a nyomor, szolgaság és kegyetlenség könyei homályo sitják el. Egy remény-sugár villant fel bennem. Betérek — gondoltam — Aegyptus szentélyébe, meghallgatom papjainak titkát, megnézem isteneit, áldozatát, talán azok láttára felüdül lelkem ?! Belépek . . . Ott látom a csarnokban Osyris és Isis papjait, ott a természet felkent szolgáit I Csodálatos dolgokat beszélnek nekem a a természet, az égboltozat, a ragyogó nap s a szelíd hold titkairól. — Belépek a szentélybe : ott látom Osyrist, Aegyptus nyugvó napja verődik rajta vissza, ott Isist, a kelő hold sugározza körül! Tetszett nekem minden ! de mi az ? egy csoport pap és egy felszökkenő vériv . . . Ádozat lesz — mondám — közelebb lépek, s szemem egy fetrengö emberen akad meg, szivéből vérpatak ömlik s elborítja a rút II. El innen keletre! ... A pirkadó napsugár, mely fényes lángÖzonben szórja szét gyöngyeit, itt bizonyára tisztábban kél föl. — Látom kelet iker folyamát, a Tigrist és Euphrátest, Persia síkságait s lelkem elmeiül a látottakon. — Látom Se- miramis városát, annak függő kertjeit; látom a halomban heverő kincseket. Látom Sardanapal máglyáját, egy tűztenger s a romok füstje Ninivére borul. A távol ködében előttem világit Ekba- tana, a marezona méd harezosok szülő anyja ! Izmos falai örökkévalóságra látszanak számítani. Amott Babilon, a roppant erő, a dicsőség és hiúság óriási tömkelegé. De mi ez? csalnak-e szemeim? Ekba-. tanát, a kegyetlenség városát ekevas hasítja, s Bábelen — a zsarnokság és vérengzés városának romjain pásztor tereli nyáját, s Persiának omladékai felett a sivatag szele kesereg ! Lelkem újra elborult ennyi dicsőség romjainak láttára. De talán e népek szentélye mást takar? Kelet áldozata, imádása s erkölcse tisztább leszen; tiszta, miként a pirkadó hajnal fénye. Hallottam Zoroaster tudósait; sokat mondottak, a mi tetszett; csillag jegyeik, ha nem is Rejtettek mély bölcsességet, mégis valami nemes volt bennök. Beléptem az imádás s áldozat szentélyébe. Láttam kelet papjait, tisztes alakok, magas mitra fejőkön, lengő fehér ruha fedi testüket; imádva fordul arezuk a hajnal pírja felé. Mellettük az oltár ^ősi lángja lobog; halk
