Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-12-11 / 24. szám
I, ÉVFOLYAM. 24. szám. VÁCZ, 1887. DECZEMBER 11. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre .................................................. 6 frt — kr. fél évre ......................................................... 3 » — » negyed évre ................................................. 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.) Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bér mente ti en levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: sora (négy hasábos garmond sor) ........................................................ *jO kr Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg’ illeték : minden beiktatásnál ......................................... j.r A nyugta-bélyeg külön fizetendő. A legtöbb adót fizetők névjegyzéke. A legtöbb állami egyenes adót fizető képviselők névjegyzékének kiigazítására kiküldött bizottság munkálatával elkészült. A kiigazított névjegyzék be fog mutattatni a képviselőtestületnek. És, ha az ellen kifogás nem tétetik, jogerőre emelkedik. Nagyon fontos ennélfogva azon kérdés, bogy helyesen igazittatott-e ki a névjegyzék, vagy sem. Az 1886. évi XXII. t. ez. 32. §-a értelmében a névjegyzékbe felveendők a legtöbb egyenes állami adót fizetőiköz- ségi lakosokon és nagykorú birtokosokon kiviil azon nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nők s jogi személyek meghatalmozottjai, kiskorúak gyámjai és gondnokság alatt állók gondnokai is, kik a község területén „fekvő vagyonuk“ után legtöbb adót fizetnek. Az első elolvasásra is tisztában lehetünk a felett, hogy e rendelkezés súlypontja a „fekro vagyon“ kifejezésen fekszik. Az a kérdés nevezetesen, bogy a „fekvő vagyon“ alatt csupán „ingatlan“ vagyont értsünk-e, vagy minden oly vagyont, mely a „községben fekszik ?“ ^ Az első esetben kevesebb, az útoóbi ’ esetben több ilyen adófizető kerülne a névjegyzékbe. A „fekvő vagyon“ kifejezés az idézett törvény 32. 33 és 38. §§ aiban összesen hatszor fordul elő, és igy a törvény ezen szakaszaiban foglalt rendelkezések összefüggéséből, ezeknek a törvény 110., 112. és 113. §§-aiban foglalt rendelkezéseivel és a törvény indokolásával való összevetéséből — azt biszszük nem lesz nehéz — a törvénynek a „fekvő vagyon“ kifejezésébe fektetett értelmét megállapítani. A 33. §. hatodik bekezdésében kifejezetten az mondatik, hogy: „a névjegyzék és sorrend megállapításánál csak a község területén és az ahhoz közigazgatásilag csatolt pusztán birt „fekvő vagyon“ valamint az azokon élvezett jövedelmek után fizetett egyenes államadó vétetik számba.“ E szakaszban a „fekvő vagyon“ a „nem fekvő vagyon“-nal állittatik szembe, és kiemeltetik, hogy csupán az ilyen „fekvő vagyon“ „jövedelme“ utáni adó vehető számításba. Az ugyanezen §. kilenczedik bekezdésében pedig azon rendelkezés foglaltatik, hogy : „a községben fekvő vagyona után legtöbb adót fizető, ha ott nem lakik, jogát megbízottja által is gyakorolhatja, aki pedig több községben jön a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe, jogát mindazokban vagy maga vagy megbízottja által is gyakorolhatja.“ Tekintve, bogy a kereseti és egyéb jövedelmi adók mindegyike azon községben vettetik ki és iratik elő az adó kötelezettekre, ahol azok állandóan laknak, illetve ahol üzletük főtelepe van, még az esetre is, ha több községben bírnak is adó alá eső üzlettel vagy jövedelemmel, mig ellenben a ház és földadó mindenkor azon községben vettetik ki és iratik elő, ahol az ingatlan fekszik : kétségtelen, hogy a törvény most idézett §§-aiban olvasható „fekvő vagyon“ alatt mindenkor „ingatlan“ értendő. Minthogy azonban ezen §. intézkedései a 32. és 38. §§. intézkedéseivel oly szoros értelmi összefüggésben állanak, bogy a fekvő vagyonnak azok A „Yáczi Hirlap“ tárczája. Vácz — Velenozében. V. A művészetek fejlődésének is meg van a maga törvénye, mely eddigelé nincs végérvényesen megállapítva. A mit a művészetek egyes történet irói eddig Írtak, abban több a frázis, mint a teljesen meg- állapittatott igazság. Annyi bizonyos, hogy a természet szükségleteinek, az életnek, s a társadalom viszonyainak több köze van a művészetekhez, mint hinnök. A lángész is csak földi életet él, emberileg érez és gondolkodik s a művészet átöröklött hagyományaiból rakja le teremtése alapját. A művészeteknek is meg vannak ősi alapdiszei ’s alapképzetei és azok az együgyű ábrázolatok, vonal és növénydiszek, melyeket a történet előtti ember durva kőszerszáma vésett egy csontdarabra, vagy szarvas agancsra, átfinomodva ott pompáznak a legszebb görög épületek párkányain s a renaissance legdíszesebb ornamentjein. A művészetnek is van palaeontologiája. Meglepő az is, hogy az a két ország, mely művészileg a legnagyobbat teremtette, Görögország és Olaszország: művészi virágzásuk korában apró államokra voltak' darabolva s két ezredév által elválasztott történetük fejlődése telve van megkapó hasonlósággal. Tény az is, hogy a művészetek fejlődését az építő művészetek fél* virágozása előzte meg itt is, ott is, — mert mint Hegel mondja előbb épül fel mindenütt az Isten háza s csak azután lehet gondolkozni bele való szobrokról és képekről. Veienczének is építészete virágzott fel először. Keleten járó hajósai a Bosporus és Nílus távol partjairól hozták művészi alkotásuk eszményeit csak úgy, a mint Alexandriából hozták Veleuczébe ezer évnek előtte a respublika védszentjének, Márk evangyelistának holttestét. A Szent Márk hamvai fölé emelt káprázatos templom, az előtte elterülő csodás tér, a templom mellett álló dogé palotával és az ezzel szemben épült könyvtár épülettel elmondják a kalmár respublika történetét emelkedésétől hanyatlásáig. A respublika tizenegy századának fénye, dicsősége és gyásza beszél hozzánk ez épületekről, s elmúlt évszázadok árnyai köszöntének Márk egyházának fényes kupolája és a dogé palota termének aranyos mennyezete alatt. Márk temploma előtt ott áll most is régi remek öntésü érczlábakon a három magas cédrusfa-árbóez, melyeken egykor Velencze három hódított királyságának, Krétának, Peloponesusnak és Cyprusnak lobogója pompázott. Mi maradt meg ezekből? Az egyik a törökök kezén van, Pelo noponesus a mai görög királyság, Cyprus meg Angliáé. De mielőtt e szigetre rátette kezét Disraeli, szellemileg meghódította már Anglia irodalmának Shakespeare géniusza. Othelló és Desdemonának Cyprus szigetén játszó tragédiája tartósabban őrzi Velencze ottani uralmának emlékét a egyikében sem tulajdonítható értelmi zavar nélkül más értelem, mint az a másikban meghatároztatok: kétségtelen, hogy a „fekvő vagyon“-nak ugyanazon értelem tulajdonítandó a 32. és 38. §§-okban is, mint amilyen annak a 33. §.-ban tulajdonittatott. A törvény 113. §-a értelmében, a községnek a 110. és 112. §-ai eseteiben hozott határozatai ellen a község kötelékébe tartozó polgárokon kívül azoknak is van joguk felfolyamodással élni, kik a községben „ingatlan“ vagyonnal birnak. E §-ban világosan meg vjin jelölve azon alap, amelyen a község kötelékébe nem tartozók a község ügyeibe befolyhatnak, minthogy pedig e §-ban a törvény világosan az „ingatlan“ vagyon kifejezést használja, hihetetlen, hogy a törvényhozó a község ügyeibe nyomatékosabb befolyásra feljogosító virilis képviselet meghatározásánál a fekvő vagyon alatt mást értett volna. A törvény 33. §-ában foglalt rendelkezés indokául a „községi önkormányzattal járó terhek által kiválóan érdekelt nagyobb birtokosokra és általában oly birtokosokra való tekintet vétetett, kik a községben laknak, vagy akik több községben vétettek^ fel a legtöbb adót fizetők sorába“. És ha a törvény ratióját kutatjuk, akkor sem téves magyarázatunk. A községi terhek viselése aránylag leginkább az ingatlan birtokot terheli. És ha nagyobb rendezett tanácsú városokban nagyobb összeget képvisel is a kereseti és jövedelmi adók összege mint az ingatlan birtoké — ami mindenesetre kivételnek tekinthető — még akkor is el kell ismernünk azt, hogy a kereseti és jövedelmi adók történet évkönyveinél. A költő alakjai mellett van még a Cyprusi hódításnak egy regényes emléke. Ez a sziget utolsó királynéjának, a Szent Márk leányának fogadott Cornaro Katalinnak regényes alakja, kitől Velencze a szigetet az Örökbe fogadó szülő czimén ravaszul elfoglalta. A mythos varázsa övezi a vesztett királyságért tudomány és költészetben vigaszt keresett ifjú királynő emlékét, kit Makart ecsetje egyik hatalmas képén oly csodaszépnek festett, bár a budapesti országos képtárban levő azonkori arczképe, melyen Gentile remekelt, hízásnak induló, cseppet sem szép alaknak mutatja a hires királynőt. Márk templomát kívülről a mindenféle drágábbnál drágább márványokból készült oszlopai, ragyogó kőlapokkal táblázott falai, öt keleti kupolája, a román félkörü és a keleti behajlott csúcsivet egyesitő ivezetei, s az ivmezők gazdag mozaikjai teszik egyetlenné a világon. Mintha a keleti tündérregékből egy nagy gyöngyház ékszerszekrényt varázsolt volna oda építőjének géniusza. Ki volt az, és hogy hívták, nem tudni. Mondják, a távol kelet mecseteiről, s Konstantinápoly hires Sofia templomáról szedte mintáit, de oszlopfejein ott van azért a görög, a római, a lombard, az arab és minden épitési stil változata. Az egyik ivmező mozaikján, a mesterségek jelképes ábrái alatt egy mankós nyomorék alakja látszik. Ez lenne a hagyomány szerént a templom névtelen építője. A világ nem adhatott neki semmit, s csak álmában képzelhette szépnek az életet. tárgya : a „j ö v e d el e m“ rövid idő alatt kivonható a községből, de a föld és házadó tárgya: a „fekvő vagyon“ soha. A kereseti adóval megrovott adózó fél a község terheit csak addig viseli, amig ő maga akarja, mert mihelyt neki tetszik, más községbe költözhetík, s ott vállalkozhatok a terhek viselésére, de nem igy a birtokos, ez maga bárhova megy, fekvő vagyonát magával nem viheti. Egy törlesztési kölcsön felvétele által elvállalt tekernél a kereseti adó kötelezetttél csak ideig-óráig van érdekelve, de az ingatlan birtokosa mindaddig, mig az vissza nem fizettetik. Az ingatlant érő megterkeltetés arra nemcsak a jelenben, de messze jövőre is kihat. Azért — azt hisszük, — bogy a törvény ratiója is a „fekvő vagyon“-nak általunk elfogadott .értelmezését támogatja; mert kell az, hogy az ingatlan vagyon birtokosát mindenkor megillesse a szó a községi terhek elvállalásánál. Megírtuk ezeket, hogy akik hasznát vehetik, — vegyék figyelmükbe. Dunai szél. Közgyűlés. A f. évi november 27-dik napján megnyitott közgyűlés deczember elsején foly- tattatott. Az a komoly férfias higgadtság, melyet a városi költségvetés tárgyalásánál konstatáltunk, egy pillanatra sem hagyta el képviselőinket, és igy a hosszú tárgy- sorozat folytonos éber érdeklődés mellett aránylag igen rövid idő alatt tárgyaltatott le. A tárgyalás lefolyásáról a következőkről értesít tudósítónk. A polgármesternek a választás alá nem És legfényesebb álmát kővé válva oda építette a messze századoknak, hogy bámuljanak földöntúli ékességén. Nyolcz hosszú század vonúlt el e templom felett s régi díszében ragyog az még most is a középkor álomvilágából a mai gőz- és vaskor prózai gyermekeire. Homlokán az oromdísz közép ive alatt ott áll az a hires négy ércz-ló, mely az ókori szobrászat egyik legremekebb hagyatéka. E lovaknak ugyan nincs közük az isten házához s csak a hóditó kalmár nép dicsekvését magyarázzák, mely védőszentjének templomára rakta minden hadi zsákmányát. így került a templom mellé két egyptomi oszlop hyeroglif véseteivel és a templomsarkába az a négy porphyrba vésett keleti alak, valami byzanczi főnemesek szobrai, melyek mind a keleti hódítások emlékei, épp úgy, mint az a két magas porphyr obeliszk, meiy a tenger partjára néz, Íázent-Györgynek és a respublica czimerének, Márk oroszlánának bronczból öntött szobrával. Ez a négy ló is valami görög hypodrom háromszögű orom mezője, vagy valami diadal iv díszéül készülhetett valaha, mert a pár- kányzaton mellettük állva nehézkeseknek — alolról pedig Goethe szavait használva, oly könnyű légieseknek tetszenek, mint a szarvasok. Alkotójuk felől egész irodalom keletkezett. Vannak, akik Nero római diadalívéről származtatják, honnan Constantin vitte volna Byzanczba, mások meg Nagy Sándor udvari szobrásza Lysippos müvének vallják. Legyen búr mint, annyi bizonyos, hogy
