Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-12-04 / 23. szám
Vácz, 1887. mely foglalkoztatja, — ha nem is fél Európát — egész Váczot? Zsuzsu felköttetett. És mi romanticus volt halála? A robogó vonaton, a legédesebb perczek mámorának szem- és fültanuja: és a kérlel- hetlen kötél, akarom mondani selyem zsi nór, — ekkor ragadá el az élők sorából. Ismeréd Sárikát, a váczi „Veresház“ homok sivatagának „Oaz“ királynőjét ? Hogy ne? Hiszen hányszor volt révpartod, midőn a csodás homok tengeren át akartál evezni a mesebeli tündérek hazájába, a túlparton romarticus „Glecscserekkel“ takart kosdi part ölében ringó cselőtei erdőben mindannyiszor ügyes és tapasztalt beduin létedre négyes czigaróval, virgóniával meg pakli masinával láttad el karavánunkat a hosszan, hosszú útra; és mindeme nél- külözhetlen czikkeket, Sárika osztá kecsesen és . . . drága pénzért. Sőt hozzá szerencsés utat, Isten hozzádott is mondott: „Jó mulatást Urak!“ Volt is az olykor olyan, hogy Kösd és Cselőte iker város — akarom mondani falu, az az hogy falu és puszta összes rendőr közege (béres, ko1 csis, komondor)alarmiroztatotta rendhelyre- állitása végett. És mikor élettapasztalataidat kibővitve egy a paradicsomból ellopott élvezetes éjszaka után ismét ezen partra vitorláztál : megint csak Sárika volt a mentő angyal, ki a muszkák és angol (keserűk) pusztításában segédkezve, gyomrodat a Aetna forrongó láva kitörésétől mentette meg; noha pánczélosod ormát meg nem menthette a veszedelemtől: hogy a „Paradicsom“ utcza sarkán leplezetlenül kiálló szirtbe ne ütközzék. A tatarozás munkája azonban ismét az békeszerető kikötőjében vitetett véghez, mert czigaretlire vágyó keblednek ő szolgáltatta a legfinomabb „Hubion“ papirt... Igen ő, az idegen földre és visszaván- dorlók bálványa a „bájos királynő“ Sárika, nincs többé : megtette ama végzetes lépést... de erről csitt! 0 férjhez ment. Kihez és hová? Ezt a mellékes és lényegtelen dolgok közé sorozd. Annyit azonban egész bizalmasan és minden indiscretió nélkül megsúghatok : hogy mennyegzője után nász útra indult . . . Soroksárra. Rég kihalt már Sárika emléke nomád élethez szokott lelkedből, azt tudom. Azonban Zsuzsu a gyűlölt ellenfélre hiszem, hogy gyakran gondoltál. És ez nem anomália, lévén az ember a nemes teremtmények ama koronája, ki a gyűlöletet nem oly könnyen irthatja ki kebléből, mint a milyen könnyen röppennek tova gyengédebb emlékei És ezen combinátióból következtetetem, hogy ha Úrnőjére nem is, Zsuzsura bizonyára vissza fogsz emlékezni. Nos tehát, bosszút lihegő kebled csendesebben VÁCZI HÍRLAP. doboghat, mert a gyűlölt nincs többé. Érdemrenddel mellén, akarom mondani nyakán (mit a múlt országos kiállításon a juri ítélt részére) kimúlt. Zsuzsu necrologja rövid, de annál belát hatatlanabbak következményei gyászos ki- multának, mert Sárika nászutját be sem fejezve váló perre gondol . . . Oh! mennyire szivemből sajnálak drága kis ölebem. Mi fogja pótolni veszteségemet? De Sárikám ! kis feleségem ! érdemes-e annyira keseregni a felett az állat felett, hiszen . . . Menjen maga szivtelen! Nem tudja mit vesztettem Zsuzsuban, ebben a régi hű barátomban ; de mit is pazarolom szavaim, maga lelketlen, nem is szerette őt soha, soha. Pedig mi kedves állat volt fehér selyem gyapjas szőrével ; oh hányszor mosdattam fehér szőrét finom szappannal, .saját kezeimmel gondoztam ; és mi szelíden tudott reám nézni okos szép szemeivel : valahányszor kávés kiflimet vele tpegosz- tárn. De az Istenért ! tán’ csak nem fog fájdalmában keserű könnyeket hullatni akkor, midőn az életnek, boldogságunknak örvendhetünk a nyomorult állat felett ? Mit mondott? nyomorult állat? Megfeledkezik arról, hogy az én kedvenczem, az én mindenem volt? s hogy inkább lettem volna képes bármitől megválni, mint őt elveszteni . . . ? Nos ? De talán tőlem csak nem kis feleség ? Ugyan hagyjon békében ! Maga volt úgyis az egésznek az oka, mert mig az étteremben voltam, ügyelni kellett volna reá és nem . . . A kesergő vádakat azonban a vonatvezető „Soroksár“ kiáltása félben szakította és az ifjú pár málháit szedve kiszállott és igy a végkifejletét a dolognak meg nem tudhatám. Gondolataimba mélyed ve ültem cupémban, és elmerengtem a múlton, párhuzamba állitám a jelennel, tepelődtem a jövő Sárika felett. Onkénytelenül visszavarázsolám emlékembe a jelenetet, mely a férj és feleség között lejátszódott. Fogalmat nyújtott a mézes hetek legmézesebbikéről a nászúiról. No de ez is megtörtént; és azzal punctum, gondolám magamban. A kis menyecske még duzzog egy ideig, azután kibékül a sorssal, mely elvesztett ölebét gazdagon kifogja pótolni . . . Hónapok, hónapok után múltak el a semmiség örvényében és én már feiedém a nászuti ömlengéseket, — midőn egy fővárosi lap „anonce“ rovatán megpillan- tám az ominosus „Sárika“ nevet. Mohón olvasám az „anonce“ ot, mert egy jó barátomnak „partié“-t halásztam ; s a feltételek között, melyek titoktartásról szóltak, ott leiéin a „10.000 frtu „kora 21 éves“, „szelíd“ és müveit kifejezéseket“. Megvan! Kiáltottam fel örömömben, e partié valóban minden várakozásunkon felül ütött be, ilyet inég a legszorgosabb keresés után sem találhattunk volna. Tízezer forint, kis hauptreffer ; és még hozzá huszonnégy év és „szelíd“, „művelt.“ Talán csak nem rút? No de hisz meglátjuk mit mond a photografia. Repülök, viszem az örömhírt barátomnak, ki felfedezésemet valóban „Hauptreffernek“ találta. A módozatokban csakhamar megállapodánk : levelezés postrestante. Az első posta már vivé elhatározását „Pharao“ nak, s alig nehány nap múlik már „Ptiaraó“ cziraen levelem volt a postán. Minden a legjobban haladt. Titoktartás leple alatt azczkép cserére került a sor. Én barátom beleegyezésével — egy igen sikerült arczképét Útnak is indítottam ; és a legközelebbi „Postillion„ meghozá a választ. Kíváncsian bontók fel a 'várva várt arczképét tartalmazó levelet, melyből a legnagyobb meglepetésünkre kigördül az „oáz királynő“ Sárika arzekepe: Ölébe Zsuzsu élethü másával, kíséretében Sárika gyöngéd kacsói által Írott kis levél : Igen tisztelt uram ! Az ön ajánlata reám nézve igen megtisztelő és bár az ellen kifogást semmi esetre sem emelhetek s azt örömmel fogadom el; egyet azonban semmi körülmények közt sem hagyhatok emlités nélkül : férjemtől, ki egyébként a legnagyobb vonzalommal és odaadással viseltetett irántam, elváltam, mert egy régi barátommal, kit én végtelenül szerettem, synpatiálni nem tudott, sőt azt egyenesen a halálnak tette ki. Ne értsen félre e barát nem vágytár’s volt, hanem az én drága Zsuzsuin, kinek hasonmását im itt leli. Ily elválaszthatatlan hű baráttal bírok most is, kitől megválni nem tudnék soha az életben és ajánlatát is C3ak az esetben fogadhatom el, ha e barátommal szemben intoleráns nem lesz. Elmondám feltételeim legnyomósabbikát: Önön a sor határozni. Ég vele ! elhatározását váró Sárika. No3 czimbora mit szólsz hozzá ? kérdém a levél olvasása után vőlegény aspiráns barátomat. Hegy mit szólok ? Hát csak azt pajtás, hogy a törvényszékkel nem akarok összeütközésbe jönni, két feleség egyszerre: a törvény szigorúan tiltja. Zs. ÚJDONSÁGOK. * Eljegyzés. Pl achy Géza pásztói kereskedő eljegyezte Váczott dr. Lovas Já- nosné kedves leányát: Erzsikét. az nem a modern Olaszország, mely két évtized előtt tartotta egyesülésének és újjászületésének utolsó vérkeresztségét. Ez az új Olaszország csak olyan ország mint : J északi szomszédaié. Népe küzd az anyagi kérdésekkel, deficittel, államadósságokkal, ■'rí nyomorgó vidékei pellagra betegségével, ' a s Vöröstenger melléki kallandjával. Itt is prózai kérdések, a zseb és gyomor kérdé.- sei mozgatják a világot, és nem hagynak időt sem ábrándozásra, sem költői himek varrására. És ha egyes fia még is művészetre adja jmagát, azt a kenyérkereset vágya vezérli, s eszmények kultusza helyett müiparczikk vagy szobadísz lesz művészi termékéből. A mai Olaszország nem produkál se nagy művészeket — se nagy írókat. Dante és Petrarka honában nincs a lantnak hivatott pengetője, — s Leonardo da Vinci, Michel Angeló és Rafael ivadékai, sem a képfaragás, sem a képírás művészetében nem tudnak a mindennapi genre kenyérkereső színvonalán felül emelkedni. A mai Olaszország nem a művészet Olaszországa. Vidékén, virányain és egén a régi verőfény, de népe körében a modern mindennapiság prózája. A művészet Olaszországa csak területileg egyezik ezzel, de fogalma egy más valami megfoghatatlan. Azaz a régi, az idők örvényébe temetett Olaszország, melynek jövőjén D ante kétségbeesve töprengett; midőn alakjairól túlvilági útja leirá- sában oly megdöbbentő képeket festett, — mig Machiavelli szeget szeggel akarván gyógyítani, csak a gazság és erkölcstelenség legiszonyúbb fegyvereivel hitte megállapíthatni nagyságát. Ez az eldarabolt, apró részekre osztott, kicsi kényurak igájában görnyedő Olaszország, melynek fiai egymást ölik és gyilkolják, s a hol megszűnni látszott mindaz, amit erkölcs és tisztesség mértékéül állapított meg évezredek hagyománya, volt a művészetek bölcsője s a renaissance hazája. Az emberi kutató ész és a történet búvára előtt nem találkozik egy hamaroly érdé- kés kérdés, mint az hogy mint fakadhatott az erkölcstelenség, szószegés, képmutatás, hitetlenség, paráznaság, s emberölés bűneivel fertőzött társadalom talajából a szép- művészetek ama csodás virága, melynek termőkórát renaissance nevén dicsőíti az emberiség. Én azt hiszem e sokat vitatott kérdésbe a szellemi fejlődés mellett a gazdasági is belejátszik. Mert a művészet és tudomány fejlődéséhez első sorban vagyon is kell. A középkori társadalom alakulásában a keresztes háborúk két százados időszaka képezi a forduló pontot. A hűbéri állam ekkor már kifejlődött, de ez időtt a katonáskodó nemesség mellett a polgári rend is kifejlődött s az Alpeseken innen és túl hatalmas városok virágzának. Északon a Hansa városok szövetsége a Volga távol partjain Nowgorodig — egész északon magához ragadta a kereskedést. A művészet Németországban is épp e városokban kezdődött, és Német-alföldön az azonkori ke reskedés gyűlő helyén. így volt ez Olaszországban is. Csakhogy itt e fejlődés sokkal könnyebb volt. A keleti kereskedés Kis-ázsián keresztül egész az olasz kikötő városoké volt, s a keleti iparczikkek szin pompája hatalmas szinérzéket keltett és terjesztett. A hűbérrendszer Olaszországban erős gyökeret soha sem vert, mert a középkor állami fejlődése alatt a főhűbér úr a német vagy is római császár lett volna, de ez folytonos versengésben állott az egyház fő hatalmával, a pápával. Akár az Ottók, akár a IV-ik Henrikek, akár a Hohenstaufok ültek a császári trónon, csak névleg parancsoltak Olaszország felett. Légióik, éjszakról lekerült harezosaik el- gusztultak a dél verőfényes vidékein, mint hó a meleg napon. A császár pártját, a qhibellin pártot, melynek fő szószólója Dante volt, utoljára is legyőzte a pápa pártja, a Welf párt, s az utolsó Hohen- staufok közöl Manfred a harezmezőn, Kon- radin meg Nápoly piaczán, a vérpadon végezte életét. A ghibellinek és welfek eme százados harczában nem a hűbér urak, a kik nem voltak, hanem a városok vitték a főszerepet. Ezalatt folytak a keresztes háborúk. Keletre vándoroltak a népek százezrei éj szak felöl, Krisztus sírját visszahódítani az Izlámtól. De mig az éjszaki népek ezrei a távol Keleten jártak é3 vesztek el vallásos lelkesedésükben, az otthon maradottak pedig Isten dicsőségére megépitették az égbe meredő dómokat, e kővé vált imádságokat : addig az Oljisz hasznot hu zott e lelkesedésből. Beállt gályáival a keresztesek fuvarosának s drágán megfieDpczember hó 4. Utóállitás. A pilisi felső, pilisi alsó, vaczi felső, bzt.-Endre es Vácz városi so- rozó járások részére a f. évi utolsó „Utóállitás“ folyó deczember hó 13-án fog megtartatni Budapesten az üllői-uti nagy laktanyában. Feljelentés. A Szentkiralyi-pártiak közül valaki többeket feljelentett, hogy ezek a legutóbb lefolyt képviselő választás alkalmával választási vétséget követtek el. A pestvidéki kir. törvényszék a vizsgálatot elrendelte es annak vezetesevel Ringauf Ottó kir. törvényszéki aljegyzőt bízta meg. Soha se jó a békés együttélést ilyes feljelentésekkel zavarni. Nem válik az előnyére egyik pártnak sem. * Korcaolyacsarnok. A korcsolyázás közeledő évadával e terjedző kör hívei körében nagyobbszerü mozgalom indúlt meg, egy^ rég óhajtott állandó korc&olya- csarnok állítására. Az első kezdeményezés reményen felül sikerült. Eddigelé mintegy negyedfélszáz forint lön tiz forintos részjegyekben jegyezve s igy biztosra vehető, hogy a Derecske partján nem sokára egy díszes csarnok melege fogja fogadni a korcsolyázók kísérőit. Melegen üdvözöljük e tervet, mely örvendetH.s jele városunk társadalmi élete fejlődésének Az aláírási ív Urszinv Arnold gyógyszerész úrnál van. ki a terv legbuzgóbb felkarolója. * Dús halászat. Szabó Tóni helybeli halász, ki Oaró Pirétnek diós-jenei tavában a halászati jogot bérbe vette, legközelebb egyetlenegy napon 21, mond huszonegy métermázsa halat fogott. Ez aztán megérdemelte a faradságot. * Záróra. A pusztán szállásadás és étel kiszolgáltatási joggal biró fogadó, vedéglő és kávéházak üzlete tárgyában alkotott szabályrendeletnek a zárórát meghatározó rendelkezése életbe léptettetvén, özv. Neumann Emanuelné kávéház tulajdonosnő azon kérelemmel járult a városi tanács elé, hogy neki üzletének éjfél utáni 3 óráig leendő nyitva tartása engedtessék meg. A városi tanács özv. Neumannét kérelmével elutasította. * Térfoglalási illeték szedése a hét kápolnánál. Tudjuk, hogy Schmidt János váczi alsóvárosi helyettes plébános amiatt, hogy Lencso Sándor a város helypénz- és térfoglalási illeték szedési jog bérlője, a hétkápolnánál tartatni szokott egyházi búcsuk alkalmával a hétkápolna előtti téren megjelent élelmiszer és egyébb apróságok árusítóitól térfoglalási illetéket szedett, — a megyei alispánnál panaszt emelt. E panaszt a megye alispánja elsőfokú elintézés végett áttette a városi tanácshoz, mint elsőfokú iparhatósághoz, mely Schmidt h.-plébánost panaszával azon alapon, hogy a hétkápolnai alapítvány tulajdonát képező hétkápolna előtti tér „nincs bekerítve,“ térfoglalási illeték pedig Vácz város egész területén szedhető, elutasította. Schmidt h.-plébános felebbezett. * Halálozások. Özv. Máté Józsefné szül. Kovácsik Magdolna, Máté János ez. kanonok s papnöveldéi tanár édes anyja f. é. november hó 27. napján 76 éves korában végelgyengülésben meghalt. Haláláról családja az alábbi gyászjelentést bocsáj- totta ki: A mindenható Isten szent akazettette az átkelést és élelem szállítást. A többi népek ereklyéket és sebeket hoztak haza a Szent-földről, de Velencze, Genua, Pisa, Amalfi hajósai s Flórencz bankárai pénzt hoztak onnan, mely a vagyonnak az időt nem is sejtett bőségét árasztá Dáliára. Flórencz bankáraihoz jártak kölcsönökért az angol és franczia királyok. A vagyonnal fejlődött a műveltség is- Csakhogy e műveltség a római hagyományokra épült, melyek soha meg nem szün. tek Olaszországban, csak úgy, mint nem a római jog. Az olasz nép magát Róma utódának tartotta. A római birodalom nyelve és világuralmának emléke tovább élt a római pápaságnak az egész világra terjedő fenhatóságában, a római műveltség pedig Itália népeiben s még a vérengző Lombardokat is átalakította. Ők is építettek, de mintákul Róma építészetének fenséges maradványai állottak előttük, 9 midőn az Alpeseken túlról egy-két német mester áthozta a gót Ízlést, géniuszuk annak komor, égbe törekvő, áttört szerkezetét az olasz ég és tájak derűjéhez idomította. Jött más befolyás is. A normann és szaraczén lovagokkal érintkezés, a hohen- staufi Il ik Frigyes félig keleti, félig római udvara Palermóban, mely az egyéniségre az erővel párosult báj bélyegét nyomta. És jött az általános anarchia. A császári hatalom a Hohenstaufokkal megszűnt és V. Károlyig nem volt német császár, aki Olaszországban igényeit érvényesíteni tudta volna. A városok ez alatt mindenhatók lettek. Egymás ellen herczoltak a foliata-
