Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-12-04 / 23. szám

I. ÉVFOLYAM.

23. szám.

VÁCZ, 1887. DECZEMBER 4.

HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP

Előfizetési ára:

helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel

egész évre ................................................. 6 frt — kr.

fél évre ......................................................... Jl » — »

negyed évre.................................................. 1. » 50 »

Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.)

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Yácz, Duna-sor 587. szám alatt.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések.

Bér mentetten levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak.

Hirdetések:

sora (négy hasábos garmond sor) ........................................................ 20 icr>

Nyilt-tór : sora 150 kr.

Bélyeg' illeték : minden beigtatásnál

......................................... ;{<> kr.

A nyugta-bélyeg külön fizetendő.

Vácz propellere.

Az eszme nem uj. Evek óta hallottuk 3 emlegetni, csak úgy titkon, privát be- a szélgetés közben. Ma már nem a privát beszélgetésé, a nyilvánosságé lett ez 3 eszme. WittManó és társai várod képviselők és L e 11 c s ó Sándor városi A képviselő két önálló indit,ványnyal léptek Vácz város képviselő testületé 3 l elé. Arra kérték, bogy tekintse a dunai ■ átkelés ügyét a város ügyének és küldjön ki egy bizottságot azon kérdés ta- rr .nulmányozása végett, bogy a dunai A átkelés megkönnyítésére kívánatosnak talált csavargőzös fentartásának költse ségei födözbetők-e a várható jövedelemből.

Mindkét indítvány tanulmányozás -.9 és véleményes előterjesztés készítése végett kiadatott az egyesitett pénzügyi és jogügyi bizottságnak.

Az eszme életre való, az tagadhat- lan. De mikor lesz ez eszme igévé és . mikor lesz az ige testté? Egyátalján í lehet-e reményünk ahoz, hogy ezen eszme határozattá emeltetik és bogy a ! határozatot tett követendi? Es ha csakugyan itt lesz az a csavargőzös, életképes lesz-e majd a vállalat? Medálig él? Erős lesz-e? Vagy talán élete hajnalán meghal, mint valamely „kitett“ gyenge ujdon szülött ? Ki tudná előre megmondani?

Annyit tudunk, hogy szükségben vagyunk. Az is bizonyos, hogy a magunk T termelvén)7 ei vei messzire nem meke- . tünk. Mezőgazdaságunk termelvénye kevés, alig elég a magunk szükségletére. Iparunk pang, s ha van valami készítményünk, nem versenyezhetünk vele. A külföld és a főváros gyáripara 9 lever. Ha pedig iparczikket is csak a magunk számára termelünk, akkor fel kell oszlanunk, mert némely iparczikkA „Yáczi Hírlap“ íárczája.

Imára hív az estharang ...

„Imára hív az estharang,

Pin is imádkozom ;

Ledőlök aztán fáradtan,

Oly jó a nyugalom. —

Tündér-kezekkel vonva fed Álmot-hozó lepel ;

És téged látlak angyalom „Képeddel alszom el L

Ha jő a regg, pacsirtahang Álmomból felzavar ;

A munkiisnép dolgára megy,

Hallatszik már a dal :

Hálát adok neked, Atyám,

Szivem elégedett,

És téged látlak angyalom,

„Képeddel ébredek !;‘

Ledig tőlem nem érdemelsz Hűséget csalfa lány,

Iliazen eskünket megszegve Feledtél s elhagytál;

Piszémbe jutsz s úgy erezem,

Számomra nincs vigasz :

Mit vélem tettél angyalom, „Kimondhatatlan az 1“

Megöl a bú, a fájdalom Elpusztít, érezern ;

Kopár, kietlen s elhagyott Immáron életem. —

Oh ! jöjj érettem zord halál,

És oltsd ki éltemet,

Hadd szűnjék meg, te csalfa lány,

„Mit érted szenvedek ! ‘

bői sokkal többet termelünk, mint a mennyire magunknak szükségünk volna, némely iparczi kből pedig semmit sem. Vevő után kell néznünk. Magunk nem hordhatjuk áruinkat a venni szándékozók után. Legalább minden iparos ezt nem teheti. Tömegesen sem szállíthatunk sehova. Nincs biztos vevőnk.

Magunkhoz kell csalogatnunk a venni szándékozókat. Állandó piaczot kell biztosítani áruinknak. Meg kell kedveltetni azokat a vidékkel. Segíteni a forgalom eszközeinek igénybe vételén, megjavítani az utakat, könnyebbé, biztossá, folytonossá és olcsóvá tenni a dunai átkelést, oly követelmények ezek, melyeken magunk is segíthetünk és segiteni önmagunk iránti kötelességünk.

A szentendrei szigeten négy község van: Kis-Oroszi, Tótfalu, Pócsmegyer és Monostor, nagyszámú, szorgalmas földmivelő magyar néppel. A két Dunán túl pedig a Vértesek alján elterülő két nagy községben: Visegrádon és Duna-Bogdányonnémet aj kú nép lakik.

E hat községnek népe minden heti vásárunkon megfordul. De csak az jön, akit a kénytelenség hoz ide. A csolnakok és kompok közlekedése lassú, szakadozott, bizonytalan s többé-ke- vésbbé életveszélyes. Ha csak elkerülheti, nem szívesen töri magát némelyik még két Dunán is át.

Ha az átkelés megkönnyittetnék, a, szigetbeliek is sűrűbben látogatnák piaczunkat.

Irányadó körökben azt emlegetik, hogy a szentendrei kir. járásbíróság megszüntetése csak idő kérdése. És ha ez bekövetkeznék, mennyire kívánatos lenne, hogy a fentebb említett hat község igazságszolgáltatás tekinVácz — Velenczében.

IV.

— Velencze. —

A tengeren hagytam el, a tengeren folytatom.

A délutáni órákban fogyni kezdett a tenger végtelensége. Szeszélyes alakú ormok tiinének fel északi peremén, s fényes felhőgomolyoknak tetszett nagyobbodó alakjuk. A friauli, jüli és karúi havasok örök hóval lepett csúcsai ragyogtak felénk a napban tiz — busz mértföldes távolukból. Balra tőlünk meg szelíd halmok keltek ki a tengerből, Pádua begyei. E begyek és a havasok közti laposból egyszerre egy magas árbócz vált Ki a szemhatáron. Ez Velenczének a távol tengerbe kinéző őrszeme, a Szent-Márk száz méter magas haranglábja. Mégis öreg este volt már, mire melléje értünk. Soká tartott míg hajónk a zátonyosodó tenger sekélyeit ide oda kerülgetve, Malamoccónál Adria egykori királynéjának rejtekébe, a lagúnákba befordulhatott, s még ezután is egy hosszú „V“ betűben került a város alá.

Még künn voltunk a sik teugeren, midőn az olasz partokon leáldozott a nap, s az esti szürkület hamar ráveté fátyolát Velenczének a tengerből egymás után kinövő tornyaira. A nap lenyugvása nem volt olyan költői, mint a milyen páratlannak' festik Shelley és Byron a lagúnák alkonyát. A tiszta nyári égre nem tudott valami különös színeket rakni eltűnő sugara. De jött utána az épp akkor netetében a váczi kir. járásbírósághoz csatoltassék.

Igen ám, de az irányadó körök el őt f mindenesetre az lenne a döntő, hogy van-e a hat községnek Vaczczal folytonos és biztos összeköttetése.

Azért is nagyon kívánatos, bogy a pénzügyi bizottság a csavargőzös felállításának kérdését alapos tanulmány tárgyává és felállítását még az esetre is, ha az egyelőre a városnak bizonyos áldozatába kerülne, — lehetővé tegye. *.)

Közgyűlés.

A város képviselőtestülete f. é. november 27-ik s folytatólag deczember első nap ján közgyűlést tartott.

Az első napon az 1888-dik évi költség- vetési előirányzat került tárgyalás alá. És — ami ritkaság r— egyetlenegy napon le is tárgya Itatott. Evet: hosszú során át nem volt oly csendes a közgyűlés a költségvetés tárgyalása alatt, mint éppen most. A^a- lóságos felolvasásnak tűnt fel a költség vetés előadása korábbi vitatkozásainkkal szemben.

Réty Ignácz polgármester pontban d. u. 3 órakor megnyitván a közgyűlést, felhívta Grajáry Géza városi jegyzőt a költségvetés előadására. A 'jegyző kellemes csengő hangon olvasta fel először az egyesített pénzügyi és jogügyi bizottság jelentését, azután a költségvetést.

A közgyűlés a költségvetést a bizottsági jelentés felolvasása után „általánosságban“ elfogadta és azonnal belefogott , a részletes vitába. Élénkebb szóváltás csak két tételnél fejlődött ki. Regele Károly nyugalmazó t jegyző tekintettel a városnál eltöltött 40 esztendei szolgálattételére 200' forint kegydijért folyamodott. A városi tanács előterjesztésében pártolta a nyug. jegyző kérelmét, a pénzügyi bizottság ellenben tekintettel arra, hogy a nyug. jegyző a vármegyei jegyzői nyugdij alapból megállapított 544 frt évi nyugdijjal megelé gedett, és tek in tettei arra, hogy a vármegye a nyugdij alap túlterheltsége miatt

vekvő hold s megmutatta, mennyi költészettel és mennyi bájjal tér a tengerbe nyugodni. Sötét-pirosra vált sarlója a mint a viz párázatos színéhez közeledett. Izzó képe bosszú vörös tüz-csíkokban rezgett a fodrozó habokon. Lassan közeledett a a viz fénylő tükréhez. Még egyszer végig nézte magát benne s azután mint valami vizen úszó üszögnek, aprónként fogyott tüze, míg végre csak a hegye látszott. — Majd annak is vége. Benyelte a tenger s jött a sötétség.

Az égen kigyúltak a csillagok, lenn meg a lagúnák jelző lámpái mutatták hajónk kanyarodó útját. Közöttük a világító torony majd elhaló — majd kigyúló fénye olyan volt, mint valami tűzijáték szaporán lobbanó sugárkévéje. De e képzelt tűzi játék után következett a valódi is. Egyszerre csak hangos eviva kiáltások fogadják a lagúnák kiczölöpözött keskeny ösvényén lassan haladó s szüntelen bömbölő hajónkat. A Lidó melletti kanyarodénál kigyúlt reá a görög tűz — először egy, utána a part egész hosszú vonalán a számtalan többi, s a fehér, vörös, zöld sugarak világánál egy túlvilág! fény bűvös glóriájában ragyogott reánk a tenger habjaiból Velencze, homlokán legdrágább ékességével, a tengeren végi néző, doge- palotával.

Nem tudjuk, a marsalai ezer légiójában Voltmmónál Olaszország szabadságáért elfolyt magyar vér emléke, vagy Crispi politikájának már ekkor derengő jövője szólott-e e lelkes fogadtatásban mi

az összes nyugdíjasok nyugdiját 25°/0-e, leszállította, azt javasolta, hogy azon időre! mig a megye az 544 frt évi nyugdijat hiánytalanul ki nem fizeti, a levont 25°/0-nek megfelelő összeget a város pótolja. Á közgyűlés többeknek hozzászólása után egész terjedelemben a pénzügyi bizottság javas- lilát fogadta el. A jná-dk vita a „városi faiskolára“ előirányzott összeg megszavazásánál merült fel. A városi tanács e ezimen a múlt évi 400 frtos előirányzattal szemben 600 irtot kért megszavaztatni azon helyes indokból, hogy a város folytonos fásítása ma már jövő megélhetésünknek és fejlődhetésünknek egyik hathatós feltételét képezi. A p. bizottság tekintettel azon körülményre, hogy a városi faiskolában a város fásításánál felhasználható faanyag jeleni eg nincs, s igy nagyobb mérvű fásításra a jövő évben sem számíthatunk, a 600 frtos előirányzatot 500 frtra mérsékelte. A tanácsi tervezet elfogadása mellett CsávóIszky József, a p. bizottság javaslata mellett pedig dr. Freys ing er Lajos emelt szót. Részt vettek a vitában még dr. Kiss József, dr. Csányi János, Tdvardy Mihály és Kresák Ferencz. A vita folyamán- ismételve hangsúlyoztatok a város fásításának elodázhatlansága, de ismételve kifogásoltatok a városi fáskert kezelése és felügyelete. Mindazonáltal azon reményben, hogy a faiskola a jövő évben szakavatott felügyelet mellett inkább meg- felelend hivatásának, a városi tanács által előirányzott 600 frt szavaztátok meg.

Egyebekben a városi k ölfségvétéstTazö'n módosításokkal, melyeket azon a pénzügyi bizottság tett és amely módosításokat már korábbi számunkban közöltünk, egész terjedelemben elfogadta, és igy elfogadta a pénzügyi bizottság azon javaslatát is, hogy a hiánylat fedezésére 4Ó°/0 városi pótadó vettessék ki.

A f. é. decz. első napján tartott közgyűlés lefolyásáról jövő számunkban adunk értesítést.

Színészeink.

Hét heti tengődés elég volt arra, hogy megelégeljék itt való időzésüket. Alig volt úgyis egypár jó napjuk. Kinlódás volt, nem élet, egész életük. Itt hagytak. Vagy

hozzánk. De jól esett szivünknek e nem várt barátság figyelme. Feledtük a magyarnak csúfolt Fiume barátiatlan hidegét s lelkesedve tértünk a hajónk körül nyüzsgő gondolákon a Ríva széles kő- partjára. így értünk Velenczébe.

Még az nap, az éj homályában elmentünk a Márk terére, hogy a lámpák fényénél nézzük meg a világ e leghíresebb terét, melynek ékessé tételére a természet, az emberi lángész, a gazdagság hivalgó fényűzése s egy nagy múltú kalmár nép pompaszeretete szövetkeztek. A gázlámpák rezgő világa megtört a Márk-templom sokféle szinü márvány oszlopain, mozaikképekkel rakott ívmezőinek aranyos alapján, meg a párkánya sötétkék mezére szórt arany csillagokon. A dogepálotának nagy vörös márvány felháza, mintha a régi nagy időkről álmodott volna egymás fölé merészen ívelt két sor oszlopos alapzatán. Csak az árkádok oszlop-folyosóira nyiló kávéházakban volt még némi élet, másutt mindenütt néma csend, melyet nem zavar se kocsi dübörgés, se a lovak patkóinak csattogása. Mert e városban nincs ló, se kocsi. Utczája a tenger. Kocsija a gondola.

Másnap korán reggel első utunk volt a Mark-téri harangláb. E büszke alkotmány magában áll a Mark-tér tenger felé megtörő sarkán, s harminczkét csavarodon két fal közé épült boltozatos folyosója, szelíden emelkedve, lépcső nélkül vezet fel haranglakta tetőcsarnokába. Ez Velencze legmagasabb pontja. Innen van legelbüvo*