Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-11-06 / 19. szám

Vácz 1887. VÁCZI HÍRLAP. állapotban; ismét egyesülni fog a testtel és igy éri el tökéletes boldogságát, kz az tehát, a mit a kath. egyház a feltá­madásról tanít. 12. Stöckl Albert szintén a legalapo­sabb s az igazi positiv kereszténység tanait valló bölcselők egyike. Bölcseleti munkái magyar nyelven is megjelentek Zafféry és Répássy jeles fordításában. — Stöckl a lélek halhatatlanságát annak feloszol hatlanság ától (incorruptibili­tas) teszi függővé. Azt mondja, hogy a lélek természettől fogva feloszolhatatlan; a feloszolhatatlanságot magát azonban nem tartja még halhatatlanságnak. „ halhatatlanság — úgymond — az, hogy a lélek a test halála után nemcsak to­vább létezik, hanem mint öntudatos, gondolkozó és akaró lény tovább él is. Ezt nevezzük személyes halhatatlansag- nak s csakis ez a valódi szó szerint ér­telemben vett halhatatlanság.“ — A hal hatatlanság lehetőségének kifejtése után a lélek halhatatlanságát valósag szerint is kifejti és bebizonyítja. Azt ál­lítja hogy „mindenekelőtt lényegesen van* feltételezve annak Isten által való fentartása. Amiként Isten a lelket sem miből teremtette, akként azt meg is sem misítheti és pedig az által, hogy meg­szűnik azt a létben tartani. Ezen fentar- tás minden teremtménynek szükséges, hogy létben maradjon, tehát a léleknek is &Ha tehát azt a kérdést állítjuk fel : vájjon a lélek a test halála után valóban mint öntudatos lény tovább él-e, ezen kérdésnek más értelme nem lehet mint a következő: Vájjon a lélek a test^ halála után Istentől mint öntudatos, tehát sze lemileg élő lény fentartatatik-e ?^ E kér désre igenlő feleletet ad s azt következő bizonyítékokra állapítja. Először a bol­dogság után való vágyra, mondván . la gadhatatlan, hogy minden ember termé­szeténél fogva boldogság után törekszik és pedig olyan boldogság után, mely mar semmi kívánni valót sem hagy hátra . . . Ámde ezen legnagyobb boldogság az ember által e földön el nem érhető . Szükségképen tehát egy más életet kell feltételeznünk, a melyben a^ lélek ama legnagyobb boldogságot elérheti. _ Má­sodszor az embernek tökeletesedési ke oességére és tökéletesedésre való ösztö­nére, azt állítván, hogy: az ember töké­letesedésre képes s erre ösztönnel is bír. Minthogy azonban az ember tökélyese- désének legfőbb fokát e földön el nem érheti s minthogy azt sem tehetjük fel, loöbucacircR’rogó.Aj-SzRijn. merő madszoi a halhatatlansag után való vágyra. „Az ember termeszeteken fekszik — ugy- mond — az örökké tartó személyes fen- maradás után való vágyódás. Saját én-je végképen való megszűnésének, teljes meg­semmisülésének gondolatát el nem visel­heti az ember ... Ha tehát a lélek hal­hatatlan nem volna, akkor valamennyi teremtmény közöl az ember volna a leg­boldogtalanabb, mivel a természetes vágy őnála egyedül oly czél felé volna irá­nyozva, a melyet egyátalán elérni nem képes, míg minden más teremtmény czél- jához jut.“ — Negyedszer az erkölcsi világrend követelményeire s az erkölcsi- ség alapfeltételeire. „Szüntessük meg a halhatatlanságot s elenyészik azonnal minden magasabb indoka az erkölcsiség nek s fenmaradnak az ember számára cselekvési szabályokul csakis az önzési érdek és az érzékiség. Megszűnik ezzel minden lényeges különbség a jó és rossz között; egy és ugyanazon cselekmény az egyik részére jó lehet, ha az érdeké­nek megfelel, a másik részére rossz le­het, ha érdekeivel ellenkezik. Minden rossz cselekedet mint olyan csak számo­lási hiba, mely az illető értelmi korlátolt­ságának és nem erkölcstelen akaratelha­tározásának esik rovására. A halhatat­lansággal együtt romba dől minden er­kölcs is.“ Végre a lélek halhatatlansá­gának végérvényes bizonysága gyanánt minden népnek ezen igazságra nézve ata- lános egyetértését hozza fel. III. A franczia bölcselő szellem két kima­gasló alakját mutatjuk be e külön feje­zetben. Mindkettő oly meggyőző követ­kezetességgel fejti ki elveit tételünkre vonatkozólag, mely bámulatra ragad s tartós, lélekemelő hatást gyakorol reánk. De lássuk őket egyenként. __ . I. Boiigaud Emil, orleansi püspöki helynök. Legkitűnőbb müvét „Keresz­ténység és korunk“ czimmel Dobos La­jos és Spett Gyula fordították édes hazai nyelvünkre. Bougaud fent jelzett müvé­nek első kötetében a 13. fejezet tárgyalja a lélek halhatatlanságának kérdését. S most kénytelenek vagyunk minden szé­gyenkezés nélkül bevallani: elnémul, el­hal a szó ajkunkon, ha öt beszélni hall­juk. íme: „A halál csak alagút. Túl rajta ismét és még szebben ragyog fel a világosság. Úgy van, halhatatlanság, vagyis a lélek teljes kielegítese, vagyis örök egyesülés, szeretet a halál után ; ez az, mit a vallás tanít s ez az, a mivel a szenvedők vigasztalását betetőzi . . . Van­nak lelkek, boldogok ők! kiknek a hal­hatatlanság legerősebb bizonyítéka a — halál. Szeretteik kedves maradványainál ők nem tudnak térdre borulni a nélkül, hogy mennyei illat, az élet és halhatat­lanság lehe ne járná őket át s ne mon­danák a költővel: Lehet-e kételyed a siralom felett? Boldogok ők! Minden sir, mely előttök nyílik, az eget világítja még nekik. Ók kevésbe megtörtén érnek az élet végére ; tudják, hogy jobb részök ------- ------—z „—ooivasíí Inek nem­gyakorol. Szivökben a halhatatlanság reményét bánatfelhő borítja el. Megjön az éj s kínos kétségben telik el: Hátha mindennek vege lesz! Keserű megpró­báltatás, mely sokszor épen szeretetök- ből szármázik. Ha kevésbé szeretnének, kevésbé kétkednének. És főkép itt fejti ki fönségét a vallás. Megnyugtatja a gyötrődő lelket. Föltárja előtte e sötét csarnokot s enged neki egy reményteljes pillantást vetni a sír homályán túlra. Segéli föltalálni lelkében a szunnyadó meggyőződést. Mert a halhatatlanság eme szükséges dogmáját nem kőre vagy pergamenre írta Isten. Az észnek bela tásába s a szívnek sejtelmeibe ^ írta be. Azt akarta, hogy önelvetes nélkül ne vethesse el senki. A lélek van, Dhat lesz. Ez a legegyszerűbb, legdöntőbb érv azok közöl, melyeket Isten az emberi lélekbe vésett. Nincs ra czáfolat. Bizo­nyítéka pedig az, hogy ha nem fogadjuk el a lelket a jövőben, elnyomni kezdjük azt a jelenben. De mikép? Sok szellem kell hozzá, hogy lelkünk nemlétet ma­gunkkal elhitessük . . . De a lélek nem­csak van, akar is lenni; mindinkább akar lenni. Söbb világosságot! több sze retetet! több életét! ezt hangoztatja. Minden léleknek ez a kiáltása. Es ez semmiségbe veszne ! Ez éh, e szomj, mely lényegét teszi a léleknek, haszontalan, czéltalan, oktalan, értelmetlen volna! mit mondok ? mint gúny fordulna vissza rá ! A végtelen világosságot szomjazod , örülj; örök sötétség fog borulni rád . Éhezed és szomjazod az életet; majd kapsz halált és semmiséget! Azt mon­dod : Örökre, válaszul majd ezt nyered : Soha! Ez ostobaság.“ , Más helyen ismét: „És ha csupán szi­vemet kérdezvén : hol lakik a fájdalom, a szeretet, az erény, az óhajtott és — bár csak némileg — meg is valósított hala­dás, már is föllobogni érzem a halhatat­lanságba vetett minden reményemet: hát még ha égre emelem szemeimet s Istenre gondolok ? . . . Kerestem az életet. Ne­hány évig gyarapodni érzém azt magam­ban. Nőttem, erősödtem. Azutám egy­szerre megállapodott. S fölérvén ama tetőre, hol egy kis ideig maradunk, mely után nincs egyéb hatra, mint az éveknek oly rohamos lejtőjén leszállani : érzém mikép fogy mint a mécs, melyet nem táplálnak többé. Most itt vagyok elgyön­gülve, megtörve, kimerülve, meggor- nyedve. Ez már a vég. Oh! nem. Meg­látom Istenemet az élőknek földén. Benne föltalálom az életet, melyről álmodoztam : a kiapadhatatlan, az örök életet; Satiabor cum apparuerit . . . íme, mily gondola­tokkal tartja főn, erősíti, győzi meg a vallás a lelkeket; mikép segíti őket át­hatolni az aggkor sivatagjain s altatja őket szelíden a halálba. Amily mérvben fogy előttök a homály, oly mérvben pity- mallik az örök hajnal. Midőn a keresz­tény nem látja többe a földet, a vallás odahajol vánkosára s az eget mutatja neki. Gyöngéden figyelmezteti végóra- iára Hoe-v az utolsó harczra előkészítse, lemondova, szelíddé tette, fölszítja erejét, kezébe adván Istennek képét, ki érttünk szenvedett. így fölfegyverkezve kézen vezeti őt a halál elé s megtanítja szaba­dító gyanánt üdvözölni azt. Még egy perez s megvalósulnak álmai. A világos­ság és szeretet kiapadhatatlan forrásiból fogja szomját eloltani. íme ezt mondja a vallás a zaklatott léleknek, ki annyit óhajtott, annyit szenvedett, oly keveset nyert. rí?e§'- A haldokló már érzi előizét. Az örök nap hajnala derengeni kezd * i November hó 6. előtte, visszfénye már ott játszik homlo kán. A halhatatlanság illata terjeng ágya körül, hol békében hal el. S sze­retteinek szemei még a földön keresik azt, ki már az égbe szállá föl.“ (Folyt, köv.) felületes ítélettől eltekintve, talán még sem_ hiaba kérjük az Istentől sem minden­napi kenyerünket, jólehet azt mi is meg- engedjük, hogy az ember nemcsak kenyér­rel él. J „Ha a gabonaneműek ritkák valamely népnél ^ mondja Lmery: „A növények elete czimü művében — az ilyen nép czivilizácziója mindig alacsony fokon áll. A sarkvidék lakosa az egyedüli ember e világon, kinek a klíma zordonsága nem engedi,_ hogy a gabnaneműek közöl csak eSyeI is termeszszen, nyomorúságban és műveletlenségben tengődik,-mintegy állati butaságba sülyed, s miként a fehér medve, mely gyakran szerencsés vetélytársa á létért való küzdelemben, nyers hússal táp álkozik s a kiömlő meleg vért issza.“ rehat a gabonafélék, máskép a pázsit fű­zek részéről az embernek tett szolgálatok íi sem számíthatók. Mindennap új fölfede­zek, új alkalmazások szaporítják azon szolgálatok számát, melyeket roppant csa ád, h. növényország ezen egyik legnagyobb ísaládja tesz az emberiségnek. A siker (aleuron) a legfontosabb része i tápszereknek; a nitrogén tartalom a ;abonaban ebben az alakban fordul elő. Tatása igen hasonló a fehérje, enyv és ías állati vegyületek hatásához, mivel hemiai alkata ugyanaz mint ezeké. Ily nyagokat szolgáltatnak a búzán kívül a ozs,_ árpa, kukoricza s főleg a rizs. Minden égalj saját növényzettel bír, íelyek eredeti hazájukon kívül nemélhet- ek, vagy csak nyomorúságosán tenyész­etnek. De azért az ember szüntelenül á borg at ja a növények eloszlásának ter- icszetes törvényeit, maga köré iparkodván yűjtern az idegen növényeket is, melyeket rjyagi jólétére nézve hasznosaknak hisz. eg kell azonban jegyeznünk, hogy a Uén y or Hz ág ban v i I ág p o I gá ri (k oz m op olita) ÚJDONSÁGOK. * Halottak napja. Halottak napjának előestéjén csendes, enyhe idő volt. A sírok a modern szokásnak megfelelőleg az egyes családok módjához mért pompával voltak kidiszitve. A felvárosi (református) teme­tőben Együd színész sírjánál Bagi Gyula színész, az alsóvárosban ifj. Varázséji Gusztáv, volt városi tanácsos, sírjánál Gajáry Géza városi jegyző beszédet tar­tott. Az alsóvárosi sirkertben az 1848/49- diki szabadságharcz alatt elhunyt honvé­dek közös sixja felett levő obeliszknél a kath. legényegylet testületileg megjelent. Hazafias dallokat énekelt és alelnöke Kubinyi Endre szerkáplán talpra esett tartalmas emlékbeszédet mondott. * Hymen. Glasel Jakab kereskedőnk leánva „Hermnia" és Hermann Mór osztrák-államvosuti tisztviselő, budapesti lakos esküvője ma tartátik meg a helybeli status quo izraelita hitközzég imaházában. * Az egészségügyi törvény végre­hajtásának ellenőrzése. Dr. Oláh Gyula az országos egészségügyi tanács kiváló munkásságú jeles tagja — tegnap egész váratlanul meglátogatta városunkat a he­lyi egészségügyi viszonyok felett eszköz- lendő ellenőrzés s a közegészségi törvény mikénti végrehajtásáról szerzendő meggyő. ződés végett. — A siketnémák kir. inté­zete és az országos fegyintézet, valamint a paulai szent Vincze apáczák által ke­zelt agg ápolda megtekintése után a ha­tóság kíséretében megszemlélte Dunapar- tunkat is, mely bizony nem a legkelleme­sebb benyomást tette reá ; nyomban el is rendelte a csatornák meghoszabbitá- sát JUkö vezését és az illető tulajdono­sok "költségén leendő tisztán tartását. _ A vágóhídon is czélszerii. tisztasági intézkedéseket tett, s egyik-másik ven­déglő tisztátalan udvara sem kerülte el figyelmét felhiván egyúttal a hatóság leg­szigorúbb figyelmét a némely házaknál általa látó t nagyobb számú hizó serté­sekre is. — Figyelemmel fogjuk kísérni mennyiben lesz ezen intézkedéseknek vala- hára ' foganata — melyeket mi lapunkban annyiszor _han£oztay,^ * uie,y<!kre * Rendőri hírek. Kneifer Pál szol- gaiabi Kuii^T-ó-raolz moghamisitása miatt, a fenyitő bíróságnak adatott át. — Rendőr­ségünk az elmúlt héten többeket kiutasí­tott városunkból, kik szolgálat keresés ürügye alatt az erkölcstelenség ezégérei voltak. Kívánatos, hogy a megkezdett úton, tovább haladjon. Van e részben még több tenni valója is. — Kár lenne ennyi­vel beérni! VÁROSI ÜGYEK. r * A községi választók 1888-dik evre szóló névjegyzéke összeállitta tott. Az érdekeltek t. é. november 5-dik napjától 10-dik napjáig a városi jegyző hivatalában megtekinthetik, s az ellen f. év november 10-dik napjától 15-dik napjáig felfolyamodással élhetnek. EGYLETEK és TÁRSULATOK * A rém. kath. iskolaszék f. év november 6-dik napján délelőtt 10 órakor az uj iskola tanácstermében ülést tart, melynek tárgya lesz Bartos József tanító fizetési ügyének elintézése. természetű typusok, vagyis olyanok, me­lyek különbség_ nélkül minden kiima alatt képesek megélni, nincsenek ; s így az ember legföllebb meghonosíthat egyes növényeket, de nem egyszersmind aklimatizálkat is. Mert a növény az áthelyezést ugyan el­szí ve lhetq de az életmód változtatását nem. Oda jutni, hogy valamely kopár síkságot, valamely homokos területet kedvünk sze­rint forró földövi bámulatos erdőkké vál toztassunk, csak álom lehet. Vagy ta­lán aklimatizálni fog valaki egy kókusz pálmát. Ha utóbb sikerül is mi haszna lenne belőle az embernek, hisz az aklirna- tizált kókuszfa minden tekintetben külön­böznek tropikus a lakj atol, s ez esetben mi haszna lenne a szervezet fölött kivívott győzelemnek ? Számtalan vidékeken a gabonafélék sem tehetik az embernek rendes élelmét a most említett okoknál fogva. Mily sok ember pótolja az említett hiányokat hazánkban : is, a talán sok inyencz által megvetett burgonyával. Miből ismét nem kell-e azon < véghetetlen gondosságra utalnunk, melyet 1 a természet kifejt a növényvilág változa- 5 tosságában is. Az alakok változatossága, ( a fajoknak rendes egymásra következése 1 idő és évszakok szerint, mindennek létoka r az emberben keresendő. Nem a véletlen i vegyíti tarkára össze őket egy mezőn, nem r a kiima, nem is a talaj hozza őket létre, 1 hanem minden növény megjelenésében egész j sereg tünemény játszik össze, melyek a n legszorosabb oki lánczolatban állanak. Min- 1 den növény képes korlátlanul szaporodni ; ri törekszik a természet erői vagy az elter- d jedésre szolgáló valamely eszköz segélyé- v vei a földet annyira benépesíteni, amennyire n életföltétele, más növényekkel, állatokkal n vagy az emberrel szövődött tusa megen­gedik. Igaz ugyan, hogy gyakran a sze­rencsés vetélytárs az életküzdelemben a Váczou, 1887. Nvona.tott IRODALOM. * Deutsch Mór könyvkereskedésében megjelen­tek s kaphatók a következő uj könyvek: „Társulati intézmények a nemze (gazdaságban“, a mag)ar tud. akadémia által dr. Fáy-dijjal koszorűzött pálya­munka. 111a Kautz Gyula. Ára 2 frt. — Ttlagyar- országi és erdélyi bujdosó fejedelem sekretáriusá- nak, Komáromi Jánosn ak, törökországi Diáriumja és Experentiája. Közli Nagy Iván. Ára 50 kr. — V. Károly császár lemondása és végnapjai a szt. Vusti kolostorban. Irta Prescott V. H., fordította P. Szat- máry K. Ára 50 kr. — Lengyelország első felosz­tása. Irta Laboyláye Eduárd. Francziából fordította ltibáry Fereucz. Uj kiadás, ára 40 kr. — Emlék­iratok a magy. kereszténység első századából. For ditotta Szabó Károly. I. Szent István király nagyobb legendája. II. Szent István király kisebb legendája. III. Szent Imre herczeg legendája. IV. Szt. Gellért Csanádi püspök élete. V. Szt. László király legen­dája. VI. Szt. Zoerárd vagy Szt. András bitvalló és Szt. Benedek vértanú élete. VII. Piligrin passaui püspök levele a magyarok megtérítéséről. Uj kiadás ára G0 kr. — Legolcsóbb és legszebb naptárak. Dr. Csányi János felelős szerkesztő és kiadó-laptulajdonos. legtöbb növényt legyőzi, mielőtt ezek az éghajlati vagy a talajállóság azon határát átlépték volna, mely létképességoket biz­tosíthatja. A^ hüvelyes vetemények nagy változa­tossága szakítja meg a táplálék egyforma­ságát. A víz általában oly elegendő volna az embernek, mint a kenyér, ha csak az elkerülhetetlenül szükségeseket tekintjük, de miért ültette volna már Noé apánk a szőlőt, ha hasznát legalább nem gyaní­totta volna. Vagy ki ne tudná, hogy a dohány se nem étel se nem ital s mégis mily féltett kincsét képezi napjainkban már egész államoknak. Kerti fáink szinte adóznak élvezetünkreagyümölcsök sokasága és változatossága által. De a fát gyümölcs nélkül nem kell-e épp úgy megbecsülni az embernek. A fa a legbecsesebb anyag, melyet az ember kezei különféle módon felhasználhatnak. Hányfélekép alkalmaz­zuk azt az épületek felállításánál, a bú­torok, gépek, ^ szerszámok és közlekedési eszközök készítésénél, az egyszerű taligá­ból kezdve a legóriásabb gályáig! Fosz- ízuk meg az embert a fától, s ózonnal d lesznek tőle véve hajói, szekerei, gépei, mtorai, ágya, asztala, széke stb. Fa nélkül nég csak hitvány gunyhót sem építhetne, i fa használata által az ember nagy elő- íyök birtokába jut. Számos fanemek ipari- ag is fontos anyagokat szolgáltatnak, így >1- a tölgyfa kéreg a bőrök cserzésére hasz- táltatik, mely anyag nélkül a bőrt, me- yet annyi czélra használ az ember, csak- iem egészen nélkülöznünk kellene. Az er­őségeknek végre még más szerepük is an; a gőzpárák összegyűjtésére szolgál­ati s így elősegítve az esőzést önmaguk- ak is használnak. (Folytatjuk). I ? ---P-----------------­~ v lrőmn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents