Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-11-06 / 19. szám
Vácz; 1887. hiúsága, melyről azt mondotta Socrates Aristippoanak, „rongyos ruhád lyukain dicsekvő hiúságod vigyorog reám.“ Dn menjünk tovább. A temető közepén egy magas obeliszk hazafias versekkel őrzi Vacz egykori vezérferfia és követe nevét. ^ S?tét Vacz u^y látszik gyorsan reieyt. Usak keveseknek jut eszébe a derék íerhu emléke, ki becsülettel futotta meg pályáját a közjó érdekében. Milyen lelkesedéssel hordozta egykor vállán a közvé- lemeny. 0 volt tán az egyetlen polgár, a - \ acz bizalma fel tudott köréből emelni s ma sírján és tettein szövi legsűrűbb hálóját a feledés! IA temetőben van egy történeti nevű sir is.; Grötz^ Krisztiáné, a váczi csatában elesett császári tábornoké. A győztes magyarok hadi pompával temették el az elesett ellenséges hadvezért, s holtteste itt maradt egy fényes márványlap alatt a magyar földben, melynek szabadsága ellen harczolt. Sírját nem őrzi a rokonszenv kegyelete, de neve fenmarad mindaddig, mig olvassák a magyar dicsőség történetét, melynek egyik legfényesebb lapját irta meg Vacz alatt a honvédek kardja. ^ És e sirhoz közel lenn a temető lankájának cserjei között, ott van egy durva kőoszlop alatt a »honvédek közös sirja s túl rajta az országúton a váczi csaták emlékét hirdető magas vasobeliszk. E álom emlék áltál hatarolt háromszög olyan mint a mágusok büköre, melyben megelevenednek a holtak s a múltak szelleme szól hozzánk földöntúli halmokon Alig négy évtizeddel elmúlt időké s° még is oly régieké-, hogy alig bírjuk megérten^ magasztos fényüket. Pedig ha a vallás a halhatatlanságra tanít a sírok felett nekünk e sírok még egy más halhatatlanságról^ is szólanak : a nemzet halhatatlanságáról. Az a nemzet, melynek kebeléből támadtak az idők hősei és nagy szellemei, és melynek vére ez idők emléket örökre megszentelte; nem veszhet el. Az vérrel és dicsőséggel váltotta meg jovojet egy második ezredév történetéhez.-Ue ez már nem a múlton való borongás erzeje, hanem a jövő lelkesedése; nem az emlekezet hangja, hanem a reményé. A temetőig hangulat s a lemondás érzete ezzel ^veget ért vele s vége van ennek a tarczanak is. Hanem kedves olvasóm, aki végig olvastad a sírokon nyert benyomásaim e futólagos feljegyzését, egyre kérlek, végezd Ifrnu, ^metóí utadat ama névtelen honvéd V ’í-^gasd meg e sírok mit beszelnek. Es ha iga,^ | Ufcj te benned, úgy megfogod érteni szozäw- kat, s nem lehangolva, hanpm sedve fogsz hazatérni! Mert a néma sírok is tudnak szólani s a halál az élet legjobb tanító mestere. Boldog ki e tanítást megtudja érteni. A középkori mesterek ezerféle alakban leírták és festették a „haláltánczot.“ — A halál csontváza vígan tánczol e rajzokon az élet nevető alakjai között s egyiket a másik után ragadja magával. Táncznak nézték az életet, melyben a halál az elő- tánczos. Az élet ezerféle bajai között hallgass te is néha a sírokra. Ne hidd, hogy VÁCZI hírlap. beszédük mindég vigasztalan. Sőt sokszor >gen m örvendetes. Csak tudd megértem?! —--------- , A ryus. A közönség köréből. Felh idus és kérelem városunk ip,ros ifi ásd (jához! Mindig örvendetes jelenség a magyar társadalomban, midőn intézményeink közül egyik vagy másik az idők folyamával állkéízeíT I ?'Zül ", áldáS0S működéséről kézzel fogható eredményekkel képes beszámolni. 1 .Kath Legényegyletünk a jövő tavaszsza fogja megülni huszonötéves jubi- eumat s az egylet kebelében megindult a egelenkebb mozgalom arra nézve, hoo-y ez ama magasztos czélhoz méltóképen ünnepeltessek meg, a melyet zászlójára irt fél • Hit es erény. - Munkásság és szor- ,0ra' , , Szeretet és egyezség. — Vidorsag es kedélyesség. h„J^rnn->;!ben érte el egyletünk nemes atasat, arról az elnöki beszámoló lesz íivatva felvilágosítással szolgálni. — Hoo-y iivatasat - miszerint egy derék mesteri í ■estuletet, illetve önképző-kört képezzen pirosunkban, csakugyan elérte, arról min- lenki meggyőződhetik, aki egyletünk nyilvános szereplései felett csak egy ártó evintetre szemlét tart s higgadtan fonto- óra vaszi> mennyit köszönhet ezen derék egyesületnek városunk társadalma és társas efetunk. Egyletünkben az ifjúság a legnagyobb egyetertessel, vidáman mulatva — úo-y szólván fillér nélkül — ismerkedik össze • szoros baráti viszonyt köt s egész életére testven szeretettel osztja meg egymás oajat jóban es roszban, ez mindenesetre nemesebb dolog, mintha fáradsággal szerzett heti keresményét más helyeken, dorbézolás és éjszakázás között elpazarolná | s az eletnek azon veszedelmes útjára lépne, mely az erkölcsi és anyagi romláshoz 1 vezet. — Es mindennek daczára azt kell i tapasztalnunk, hogy az ifjúság nagy része, i mely egyedül van hivatva egyletünk beiélete i iránt rokonszenvvel viseltetni, attól távol a tartja magát. j Azonban általánosan elismert tény, mi- i szerint egyletünk csakis úgy ünnepelheti c meg méltókép huszonötéves jubileumát, ha t az egyleti tagok száma az eddiginél ked- l vezőbb eredményt tüntet fél. Ezúton for- n dúlok tehát városunk összes iparos ifjusá- f gához azon ^ kérelemmel, miszerint egyle- n tünkbe minél tömegesebben beiratkozni s d azt tehetségükhöz képest támogatni szives- s kedjenek. n hogyJ Vágj ■£É^é^eTy 1 számánP(1 aczúraűis k meg tud felelni hivatasanak, megérdemli, a hogy iránta nagyobb érdeklődéssel és^ ro- b konszenvvel viseltessünk, annyival isinkább, éi mert a beiratási dij és havi járulékok n minden egyes iparos segédnek lehetővé v teszik az egyletbe való belépést. ^ Él bennem a remény, hogy szerény fel- r< hívásomnak lesz némi eredménye és fiatal- P ságunk rövid idő múlva tömegesen fog b beiratkozni egyletünkbe. ^ a ScheicKer Géza e egyleti dékán. ti 0 S A lí N 0 M A halhatatlanság* hite a po n. t o i-1 é n e 1 m i, bölcseleti s l> i 1,1 i a. i a 1 a p o r (Folytatás) 11. Hettinger Ferencz szül. 1819-ben A positiv keresztény bölcselők Wje- iesbje. Kitűnő munkái közé tartozik az „Apologie des Christentums“ czimü, melynek jeles fordítását honi nyelvünkön Ré- passy Jánosnak köszönhetjük. Ránk nézve az erdemes mű hetedik értekezése kiváló Hettinger ebben adja a lelek halhatatlanságáról szóló tanát J bzermte a világ egészében az emberen véve minden egyes lénynek magában te^wmf Jen”tÖSé«'e sinos- Az ember 2, 'ténk''“1 öntudatában összeszedve vS, az atalan°ssal szemközt, önm.igáösztön ai1°n rendelkezö> sőt a természeti ösztön ellen meghatározó személyiségban ' An á"f ?ak ni"CS élete önmag!-’ sával a atf é,lek tehát a test feloszlásává! megszűnik létezni. Nem úgy az *r' A,2 ember' lélek nem egy öníelen ítK; rf f megSzanik> feloszlik, mint az szal'. A testl szervezetben, hanem szabad Önállósággal, benső működéssel fensibb eletet teremt, az érzék- olotti ismeret es szeretet életét. így te- iat bizonyos, hogy az emberi lélek ter- í^Zeté*él foáVa tovább élhet a test ^tan 1S> miS csak Isten akarja, g sak vissza nem veszi az életet me lyepa leieknek adott. Mert a lélek is miként az összes teremtett világ- csak sten teremtő igéje által él, ki őt létre loztci, ki őt a megsemmisülés örvényébe nem engedi bukni; a kitől és a kiben egyedül van minden, a mi van. Hogy tovább fog-e a lélek élni a halál után is, e kérdésre Hettinger következőleg válaszol: „Igenis, a lélek tovább fog élni mert magában hordja a halhatatlanság' az orok élet eszméjét; és magában hordja egyszersmind a hatalmat, kiirthatatlan vagyat az orók élet után; sőt az oly boldogság, mely nem örökké tart, nem is lenne rá nézve boldogság. Mert őt csak az képes kielégíteni a mi örök, vál- ozhatatlan. Míg az állat egészen a pillanatnyi eletbe merül, csak a jelen gyönyört és fájdalmat ismeri és a jövőről a o ytatasról sem fogalma nincs, sem utána nem vágyakozik, addig épen a jövő gondolata a jövőben való élet az, a mit szukségkép és természeténél fogva minden ember kiírthatatlannl —jV így^-sztí'i: „ íagadni a hálnatatlanságot annyi, mint meghazudtolni az ember legbensőbb öntudatát, a kinek legmélyebb érzelmén — majd epedve, majd vidáman remélve, majd rettegve —- mindig a túlvilág gondolata reng keresztül. De ki mondhatja, hogy a mit Isten bölcsesege rendelt, az nem lehet egyéb, mint roppant tévedés, mint az emberiség életében évezredeken át tartó hazugság, mely az emberrel csak áprilist járat, noha ő egy czélravezető kezet lát abban ? Minek teremté hát Isten a lelket; minek oltá November hó 6. bele az örökkévalóság tudatát és vácrvát napi élir?elteféM’..h°«-,«ak néhány ja- Mélv én 1 ' - i ^ tovabb ezt mond- a . .Mély értelműek a szentírás e szavai • l,sten néma holtak Istene 1,-, élőké; (Luk. 20 SSJ i ’ hanem az élnek mindenek; a teremtett szelf* eWtte tükör, melyből az Istenség ^ S» WS^4chcsőség-ének; a s/eíemék te'hiC’^ík kőriséinek neki, mielőtt még lenk„eéSIsaterláéfnaazk ^ Ä hunyt szellemek mérteteken . ’ es a végső ok megismerése — ezéba pontfa" emb?rÍ H'ueretnek; Isten nyugvó P tJa minden értelemnek. Ámde^ ki “melL6 hogy Istent elégg! megismerte; hogy müveit, melyekben nagyságát a léleknek kinyilatkoztató eléggé atfurkészte? Hogyant Hát a mii' voTtyiaSZneMkm.ek f ^ a földön^heíí jn-a/i élprf k M valaha a szellem fremtif? V- edtm volna- hiába lettek teremtve ? Könnyebb halhatatlansácrot képzeim Isten nélkül, mint Istent halhavlbbTfi r Vetélkedésének toember boh ^ t minden tartó hni?d gf?’ meg érőkké tartó boldogság után törekszik; s hogy e törekvés, e vágy kiirthatatlan az erm Hlek hV?h ;SOr1t ejti annak isi hogy a lelek halhatatlansága mellett nemcsak az emberi természet, hanem az Isten igazságos volta is tanúskodik. Meri — ugymond^ az erkölcsi világrend melynek alapja és forrása Isten, absolute megköveteli, hogy az erény jutalmat a bún büntetést kapjon. Már pedig az élet- oen nem történik ily kiegyenlítés, de csak nem is történhetik, mert az ember oly gyakran föláldozza az igaz- sagrmk es az iga.zságosságnak egész földi boldogságát és életét.' Azért ^kell egy más életnek is lennie az igaz meg! iUéÍeTtaZASUiét %■ g°nOSZ H^g-búntetéíe Ä lel1k Vhmaradása a halál után csak szukségkepi következménye Isten letenek és az ö legbölcsebb, igazságos gondviselésének;. E fönmaradásnak örökke\ MarKnia^ nem elé^> ho§y a lelkek a túlvilágon egyszerűen kikapják a maguk jutalmat és büntetését, azután pedig megsemmisüljenek. Amaz nem lenne valódi jutalom, mert a szív örökkévalóságot óhajt; es ez nem lenne elég büntetés, mely a törvénvi- ___ hozott, azt nem semmisíti meg.“ Végre arra a kérdésre, hogy a test mindig por marad-e, és a lélek örökké test nélkül fog-e élni, Hettinger igy felel: „Ha a lélek bensőleg és lényegesen a testhez tartozik; ha a kettő csak egy lényt, egy emberi személyiséget alkot, akkor a különvált állapot a lélek természete ellen van; azért fél az ember meghalni, azért borzad az utolsó küzdelemtől. A mi pedig a természet ellen van, nem tarthat mindig; tehát a lélek sem maradhat mindig test nélküli és mi a napfényt, az élet ezen elválaszthatatlan társát egész kényelemmel élvezhetjük. Ha pedig a ragyogó tűzgolyó egy időre búcsút mond a földnek, úgy mesterséges világító eszközökről gondoskodunk, melyek legtöbbjénél ismét csak az üveg viszi a főszerepet. Hogy mily nagy alkalmazásnak örvend a háztartásban, azt gondos háziasszonyainktól tudjuk, hogy pedig, mint fényűzési czikk mennyire el van terjedve, arról a paloták kincsei tesznek tanúságotAz üveg feltalálás hazájául Plinius Phoenicziát jelöli nmg. Még nincs teljesen kiderítve, de nyelvészeti s csekélyebb mértékben történeti adatok is bizonyítják, hogy az üvegolvasztás bölcsője : India. A tükör is hindu találmány, de mivel a velenczeiek ismertették meg először ezen most már nélkülözhetetlenné vált eszközt nyugat Európa tetszeni vágyó hölgyeivel és hiú lovagjaival, ennélfogva a közhiedelem a tükör feltalálását a velenczeieknek tulajdonítja. A csehek a velenczeiekkel üzleti összeköttetésben lévén, itt lesték el az üvegkészítés titkát és azt azután saját hazájukban honosították meg. — Az üveggyöngyök hazája is a Velencze melletti Murano szigete és onnan van, hogy ezeket még most is velenczei gyöngyöknek nevezik. Az üveg-ipar hazánkba Csehországból jutott be a múlt század második felében. Az első üveghuták a Mátra hegyvidék környékén épültek, így a szihlai (Zólyom m.) Í7ö4 ben, a parádi (Heves m.) 1778-ban, hol az üvegipar segédanyagai, u. m. akvarcz, mész stb. megvoltak. Erancziaország üveggyáraiban találták fel az öntött üveget. Öntenek itt oly tükörtáblákat, melyek .4 m. magasságúak és 2-6 m. szélességüek. Világhírűek azonhan a Csehországi üveggyárak. Ezek az üvegipar minden í'ágát felölelik, készítményeik finomságra nézve a legtökéletesebbek közé tartoznak. ^— Igaz ugyan, hogy az üveg, mint az imént is láthattuk továbbá a sziklák u. nn a gránit és a márvány, melyekből épületeinket készítjük épp oly fényűzési tulajdonokkal is bírhatnak, mint a fönnebbiek, plane ha azt tudjuk, hogy Diogenes so- kalta lakását még a hordóban is. Tekintve azonban az embernek az állatoknál nemesebb hivatását, lehetetlen, hogy ne sorozzuk ez utóbb említett anyagokat legalább is a természet hasznosabb terményei közé. Tehát a talaj épületköveket, szilárd épületalapot is szolgáltat s ez által is van szerepe mindenesetre az emberiség történelmében. Az emberek állandó letelepülései, a városok és falvak fekvése, igen tetemes mérvben függ a talajnak alkotásától; de még fontosabbá válik ezen befolyás a későbbi fejlődésre, a lakóhelyek felvirágzására. Ki vitatná el azt, hogy Peru ezüstgazdagsága, Kalifornia vagy Ausztrália egy részének aranygazdagsága ezen országok politikai és társadalmi viszonyaira nagy befolyást gyakorolt és még most is gyakorol. Ki tagadhatná azt, hogy Angolország ipari gazdagságát részint szén- és vaskőtelepeinek köszöni. Vagy még tovább menve, nem függ-e a képzőművészet is legalább eredetében némileg azon kőzetektől, melyek rendelkezésére állanak. „Ha a görögök saját országukban és Kis-Ázsia partjain nem leltek volna oly szép márvány- és porphyrköveket, akkor szobrásza- tuk nem tért volna abba az irányba, mely azt ezen művészet élére helyezte. Egyptom- nak eocaen korbeli nummulit mészkövei nélkül a híres pyramisok sohasem jöttek volna létre,“ mondja Boué: Ueber den Werth der Geologie“ czimü munkájában. Melyek után önkényt következik azon meggyőződés, hogy a föld szilárd kérgének alkotása csakugyan lényeges befolyást gyakorol az emberek életére. Oly természeti kincsek ezek, melyekkel szemben szorgalomra, értelemre és takarékosságra van csak szükség, hogy előnyösen kiaknáztat- hassanak. Nincsen olyan talaj, melyet az ember, ha a szükség kényszeríti és ha a tudo- dománynyal párosított munka által nyújtott számtalan segédeszközökkel rendelkezik, át ne tudna mai napság dús termőföldekké alakítani. Most pedig a szervetlen természettől megválva, lépjünk át egy uj világba. A legelső tárgy, mely itt figyelmünket magára vonja, növénynek neveztetik, mert csakugyan minden paránya tovább fejlik az idegen anyagoknak magához való hasonlítása által, s így csakugyan nő, nagyobbodik, még pedig egészen máskép, mint a szervetlen testek. Valóban végtelen közfal választja el a durva anyagot, mely a parányrészek egyszerű vonzatának hatása alá van vetve, azon szervezett és élő anyagtól, melyet mezeink legcsekélyebb virágában is bámulnunk kell.' Az ásványnál semmi viszony nem létezik az egymást nem érintő részek közt; ellenben a növénynél minden rész a legbensőbb viszonyban áll egymáshoz; őket a nedvkeringés köti össze, mely közös életűknek kútfeje, némely részeknek meg semmisítése, a többiek működését is megsemmisítheti, mások ismét újaknak adhatnak létet. Szóval a növény már élőlény. De köztök viszont egyetlenegy sem találkozik, melynek működése kiszabva ne volna, s e működések tagadhatatlanul közös czélra irányozvák. Ez Összhangzatos működések u. i. az emberre nézve hasznos eredményben egyesülnek. Nem csoda tehát, ha a növény tant más tudományokkal hasonlítva össze úgy találjuk, hogy a növénytan mindig kiváló figyelemben részesült. Növényekről már a bibliában is sokat találunk. Hippocrates, a hires görög tudós és orvos az ötödik században Kr. sz. előtt már234 növényt sorol fel müvében. Theophrastus, a görög bölcs (390—288) Kr. sz. előtt a növényekről írt munkájában 500 növényt számít fel. Linné Károly, a halhatatlan svéd botanikus a 18. században már 7294 növényt ír le. Még újabban pedig a számos utazás a föld minden égöve alatt azt eredményezte, hogy a növények ismerete meglepő mértékben emelkedett. Ismeretünk mai állapota szerint a füvészek a világon levő növényfajok számát kerekszámban 80,000 nemben, 150,000-re becsülik, melyek között 90,000 kétszikű, 20,000* egyszikű és _ 40,000 kryp- togam növény van. Mely lajstromot a fáradhatatlan kutatok uj felfedezéseikkel folyvást gyarapítják. Bizonyos növények saját élelmünk, s az ember szükségeire rendelt állatok ^ élelmére, mások csupán ékességül szolgálnak, ismét mások az iparnak szolgálnak eszközül, végre a már más czélra nem használhatók miként írva is vagyon, kivágattalak és tűzre vettetnek, mihez azonban már mi adjuk hozzá, hogy melegítsenek. A rózsatő csupán csak^ virágával kedveskedik, a szőlőtő csak azért látszik teremtve lenni, hogy gyümölcsét ízlelhessük, sa nagy erdőségek terebélyes fáiban egyedül a fa az, a mi érdekel mi az embernek,oly sok tekinteteknél fogva nélkülözhetetlen anyagul szolgál. , , A természet minden adomanyal kozol a növények leginkább nélkülözhetetlenek az emberre nézve. Hamarosan vethetne ellenünk ragadozó természetű embertársunk, hogy megeszi bizony ő a húst kényéi es saláta nélkül is. Igaza van, de ki tehet róla, ha sült veréb nem repül szájunkba s ha azon állatok, melyeket az ember prédájává tesz, szintén a mezők füveivel tartják fon életüket. De különben is ily ui*r
