Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-10-16 / 16. szám

■ Vácz, 1887. VÁCZI HÍRLAP. Október hó 16, meg leend előttünk, fejtve annyi bölcsész­nek problémája s megfogjuk tudni, hogy mi tulajdoképen a „szép.“ Szegvári. Apróságok. (0 Vármegye és város). — Az a városi pénzügyi bizottság már megint túl kapott hatáskörén. Úgy látszik egy külön kis hatóság akar lenni a város­ban a tanács és közgyűlés fölött. Ha igy folytatja biz isten lejárja magát. — Édes barátom meglehet, hogy- igaza van, de jó lesz előbb a fogalmakat tiztáz- ni. Nincs könnyebb mint nagy szavakkal dobálózni. Nekem azok nem imponálnak és mindég keresni szoktam mi van a nagy mondások köpenyébe burkolva. Magyarázza csak meg szavai valódi értelmét. — Hát nem elég, hogy az a hires bi­zottság múltkor a városi jegyző válasz­táskor testületi véleményt mert nyilvání­tani, most meg a Korona vendéglő bérleti ügyében vitte csávába a várost? — Vegyük az első esetet. Tudja-e ba­rátom, hogy sok rít vezet Kómába? Be volt-e avatva a bizottság véleményének indokaiba? És ha külön véleményt nyil­vánított a bizottság, erőszakolta-e vala­kire? Hivott-e össze gyűlést vagy értekez­letet? — Nem. — Hát azt tudja-e, hogy azon nem ke­vés szavazó között, ki a pénzügyi bizott­ság határozata értelmében szavazott ép az értelmiség s városunk legvagyonosabb ele­mei voltak képviselve ? — Azt tudom. — Hát azt tudja-e, hogy a vármegye több értelmes derék jelöltet a pályázattól különféle módon elriasztott. — Nem tudom, csak hallottam beszélni több pályázni kívánótól. — Nos tehát ha a bizottság nem tett egyebet, minthogy megóvta a szabad vá­lasztás elvét, már ezzel is ért el valamit. Azonkívül ne higyje azt, hogy az a 30 független váczi polgár, a ki kisebbségben maradt, egyik sem tudna számolni a város érdekével és jövőjével. Az actió mindég reactiót szül. Az üres búza kalász fen- hordja fejét, mig a telt lehajlik. — A za­jos fellépés ezért nem bizalomgerjesztő. — Értem uram mire czéloz. De a másik eset.-— Hát a másik esetben mit tett a bi­zottság? Észrevette, hogy a város jegyző­könyvébe másképen van a határozat be­írva, mint ahogy a közgyűlés végezte. Figyelmeztette arra a közgyűlést. Csak a tényt irta be jelentésébe, új utasítást kért, és még véleményt sem nyilvánított. Fen- hatóságoskodás-e ez? És mikor a bízott ság férfiasán helyt állt, hogy a jegyző­könyv tolihibája miatt városunkat egyik lelkes fia kerek száz forinttal meg ne rövidítse, nem végzett-e derék munkát? Hiszen tán tudja a régi jegyzőkönyvi his­tóriákat, melyekben más határozat lön hi­telesítve, mint a közgyűlésen kimondva. Ezek ismétlését nem akarta megengedni. — Hallottam felőlük. Egy ilyen toll- hiba egyszer már egy tisztviselőnek állá­sába került. De ez csak egyszer volt, más­asztali készletét hordja elő, mert tudja, hogy Olga számára vásároltatnak: Olga pedig mennyasszony és boldog. Minden, minden lázas sietséggel készül. — Koszorús lányok kéretnek fel, hogy megjelenésükkel annál fényesebbé, annál pompásabbá váljék az ünnepély, melyen Olga és Jenő lesznek a csodák, az ünne­pelt alakok. - Már a nap is elérkezett, melyen a menyasszonyi ruhát felpróbáltat- ták vele; és mily gyönyörű, mi isteni volt, fehér atlasz illusion-, csipkékkel di szitett ruhájában, narancs virág-koszorú­val fején. A boldogság napja is felvirrada, az es- küvüre érkezett díszes vendégek üdvkivá- nataikkal járultak a fiatal pár elé: egyik szerencsét, másik boldogságot, mig ismét másik, ezt is azt is kíván és mindenki csak sokat, sokat ... A diszes menet a templomba indul, hol Olga és Jenő az az oltárnál térdelve fogadják, hogy „hol­tomiglan holtodiglan egymásé“ leszünk . . . Azonban óh nagy Ég! A nászmenet a templomba vezető út felére sem ér, a mi­dőn a szelíden mosolygó ég komor arezot ölt; a nap, melynek verőfényes sugarai oly gyünyöriien sütöttek le a földre : el­tűnik, elsötétül ; s az ég csatornái, mintha az iíju pár a boldogságért irigylő gonosz szellemek parancsára nyíltak volna meg : öntötték a vizet a földre . . . Olga ful­dokolva bontakozik lei párnái közül, a zá­por, mely a földet elöntéssel fenyegeté nagy fekete szemeiből, ömlött alá a pár­nákra . . . Nagy Isten! mi különös álom volt, sóhajta Olga bánatosan ... és még is mi kár, hogy csak álmodnám ? . . . Zs. kor meg a vármegye a város közgyűlését kergette szét miatta. — Nos most már én kérdezek valamit! Mit tart ön városunknak olyan, magát lelkesnek tartó, minden lében közvéleményt csináló fiáról, aki a jegyzőkönyv tévedését kerek száz forint erejéig a saját hasznára akarja kizsákmányolni. — A véleményt könnyű megalkotni, megbocsát, ha én az enyémet magamnak tartom meg. — Hát azt tudja-e. hogy egy bérlő dolga csak magánérdek; mig a város közgyűlé­sének egyhangú határozata s a képviselő testület tekintélyének és jól megindult munkakedvének megoltalmazása mindig közérdek. És mit szól maga arra a sokat hangoztatott vármegyei felügyeleti jogra, mely előbbre teszi az egyes önző magán­érdekét a város érdekeinél s a közgyűlés tekintélyének oknélküli csorbításával el­veszi annak munkakedvét. Azonkívül egy ügyben mennyi mulasztás és arra korholó szava nincs, de midőn a városi közgyűlés a város érdekét-védi a jegyzőkönyv hibá­jából hasznot húzni akarók ellen : akkor kész a nagyságos vármegye tekintélyének közbelépése és senki által kétségbe nem vont hatalmának mutogatása. — Erről sem szólok, tudja eszélyes em­ber sokszor nem mondja ki véleményét, hanem azt tartja, hallgass nyelvem, nem fáj fejem ! — No ha maga, mint korunkhoz méltó circumspektus hazafi nem meri kimondani véleményét, hát kimondom én. Nagy baj az, hogy a megye és város nem tudják s nem fogják egymást soha megérteni. Mind­egyikben más az észjárás és más elemek a szereplők. A városokban az uj polgári elem, melynek a vármegye fenhatóságos figyelmére nem is méltatott helyi érdekek szabják meg és ébresztik működését. A vármegyében pedig a múltak dicső tradi- tiói, mint a nem használt testi szervek visszafejlődtek s helyettük megjubászo- dás és lelkesedni tárgyat nem találó klik­kek tengődnek. A városokban fejlődő in- telligentia az élet harczában maga erejé­ből állja meg helyét s lépést kell s tartania a tudománynyal, mert annak hiányát nem pótolja nála hangzatos név vagy előkelő összeköttetés. Neki dolgozni és tanulni kell, mert nem kezdheti irnoki tehetséggel és tanultsággal egyenesen a képviselőségen. A városi elem azért nem szerepel és nem számit a megyei közgyii léseken. Lássa uram innen van aztán, hogy a vármegyében nem fejlődik kellő érzék arra nézve, hogy mi hasznos a vá­rosokra és hogyan kell elősegíteni fejlődé­süket. De mi azért kétségbe nem esünk. E pur si move. A jövő városoké és a pol­gárságé ! — Nos mi köze mind ennek a jelen esethez. — Hát az, hogy csak egy érthető vár­megyei traditiókon nevelődött közigazga­tásunk miért nem ismeri a magánjog álta­lános elveit, és jogok helyett azt keresi, kinek mennyi a hatalma. így történik meg, hagy nem tudják belátni, mikép más a város mint szerződő fél és más mint közigazgatási hatóság. így érthető meg az a tünemény is, hogy a megyei közgyűlésen az egyesek mind a városnak adtak igazat, de nyilvá­nosan megmondani még sem merték, mert az alispán úrnak ellenkező a véleménye. — Kezdem érteni az urat. — Nos és hozzá tehetem, hogy a pénz­ügyi bizottság a város érdeke mellett, a magánjogi szerződés szabadságának és a város autonómiájának is védelmére kelt. Ez nem hatóságoskodás, hanem terhes szolgá­lat, mely időbe, fáradságba s munkába kerül. És ezt a bizottság emelt homlokkal fogja végezni a jövőben is, valahányszor szükségét látják a város érdekei. — Nos van még valami kifogása? — Nincs, csak arra kérem, hogy meg ne unják munkájukat, mert tartok tőle, nagyon sokszor lesz még szükség reá. * * * Egy ötven tavaszt átélt delnő belép a polgármesterhez. „Uram! szabad kérdenem, itt köttetik meg a kötelező polgári házas­ság?“ „Itt asszonyom!“ „No akkor csak adjon össze szaporán!“ Jól van, de hát hol a vőlegénye?“ „Vőlegényem? Ha a polgári házasság kötelező, mint Önök ne­vezik, akkor az Önök kölelessége vőlegény­ről gondoskodni.“ Tableaux!! . . . * * Franklin Benjámin, a villámhárító fel­találója, a mulasztás következményeit egy alkalommal igy határozta meg: „Mivel egy elveszett patkószeg helyett mást nem vertek be, elveszett a patkó, mivel ezt mással nem lehetett pótolni, rnegsántult a ló; mivel a ló sánta lett, a rajta ülő lovas nem haladhatott bátran ; s mivel előre nem haladhatott, az ellenség utolérte őt, s megöletvén, maga is elveszett.“ 8i non e verő, bene trovato ! . . . ÚJDONSÁGOK. * Vidéki előfizetőinket felkérjük, hogy előfiotéseiket mielőbb rnegujitani szi­veskedjonek, nehogy lapunk szétküldésénél fennakadásunk legyen. * Uj csendőr- őrsállomás. Püspök- Hatvan községben Kemény Gusztáv járási főszolga b í ró szorga Imazására csendőr-őrs állomás rendszeresittetett. Az új őrsparancs­nokság f. é. okt. első napján kezdette el működését, melynek már is meg van a látszata, amennyiben a csendőrség Csővárott egy megkísértett betörésnél a tetteseket azonnal kézre kerítette. * Váczi csendélet. A casinó-kör ebéb- utáni vendégeinek csöndes körében szokat­lan derültség ütött tanyát péntek délután. Törzsökos koldusaink egyik ismert ’alakjá­nak' az napon úgy látszik szokatlanul nagy bevétele lehetett s é fölötti Örömében torka spiritusos bevételét is megsokszorozta. És hogy semmi kétség ne legyen felőle, mikép városunkbnn még a koldusnak is jó dolga van, a Casinó ablakai előtt zöldé lő pázsitra jött el produkálni mint kel a fej ingadozó harezra a lábakkal. Egy darabig a lábak csak győzték a fej ide-oda bukdosó terhét, de azután a pálinkától nehezült fej javára billent a hadi szerencse és koldusunk a Casinó ablaka előtt nyúlt el az Irányi- féle erkölcsnemesitő egyesület munkáját sürgető indítvány nyomós indokolásául, ügy látszik koldusunk is érezte, hogy ál­lásának köteles tisztességével nem fér ösz- sze e fura állapot és koldulásban edzett lábai ezerféle változatban próbálták meg a talpra állás sisifusi munkáját. így ment ez jó darab ideig az utczagyerekek nagy mulatságára. De az általános derültségben a tragikomikus látvány megett, egy komoly kérdés merült fel előttünk : és ez koldus- ügyünk rendezése. Sokszor megírták és még többszőr elmondták már, hogy városunk a koldusok Eldoradója és nincs, a ki azok elszaporodását meggátolja. Nem tudja senki, hogy ki adja városunkban a koldulási en­gedélyt, csak azt látjuk, hogy a szombati koldulok serege az utolsó években több­szörösen megsokszorozódott és rendes alosz­tályokra oszlott. Meddig fog ez még igy tartani? íme rendőrkapitányunknak, ki folytonosan hatásköre megnyirbálásáról pa- naszolkodik egy olyan tér, melyen ha kö­telességét végezné, az egész város közön­ségét hálára kötelezi. * Egy újabb régészeti lelet. La­punk múlt számában közölt, Dunakesz és Göd közti révnél talált lelet közelében egy másikra bukkant egy kiránduló tár­saság. Szintén sírkő, melynek feliratán fölül egy elég ügyesen vésett férfi alak van, kopasz fővel, s kezében egy könyv­vel. A gyarló latin verseléssel irt foiirat első sorait kilehet betűzni és akként hang­zik : Isthac io formosa Tumba, cincta rosa, Quiescit Spinosa, Quem mors ocliosa Sua lácrimosa Divulsit a Róza. Umle spes fuIgebit. Misero Csocando ? Oh quis geret curam Relicto orphano ? „E diszes, rózsával körülvett sirhant alatt nyugszik Spinosa, kit a gyűlölt hálái elszakított az őt sirató Kózájától. Honnan ragyog remény Csocandus (érthe­tetlen szó, illetőleg név, bár kibetiizni mást alig lehet) számára’ Ki viseli gond­ját az elhagyott árvának ?“ — Az év­számot leolvasni nem lehet, bár valószínű, hogy az első leletnél újabb. * Szerencsétlenség. Endl A. és Ho- nusz J. építkezési vállalkozó ezégnek Vá- ezon levő építkezési telepén f. hó 10. nap­ján ifjú Támborszky Márton a fűrészgép körül dolgozván a fűrészgép egy mozdu­lással fejét levágta teste törzséről és mesze elvetette. Holt testét beszállították a vá­rosi kórházba. A szerencsétlen munkást özvegy neje és 5 kiskorú gyermeke siratja. * A csörögi bor hire. Vollsak Józsi*, udvari fényképész Szt. Paulóban (Dél Amerika,Brasilia) egy évvel ezelőtt ege kis hordó csörögi bort rendelt meg Stefan Ferencznél a „Csillag“ vendégfogadó bér­lőjénél. A bor a tengeren eltévedt. Két­szer átment az egyenlítőn. Végre hat hónapi tengeri utazás után megérkezett rendeltetési helyére. A küldemény egészen jókarban érkezett meg. A bor kellemes jó zamata és színe megmaradt. A szt. paulói fényképész teljes megelégedésének kifejezése mellett Stefannál újabban iemét két kis hordó csörögi bort rendelt mese. EGYHÁZMEGYEI HÍREK. Jubileum. Mató József ez. kanonok papnöveldéi tanár f. évi október 8-án ülte meg tanárságának 25 éves évfordulóját. Az ünnep előestéjén a papnövelde éttermében tartott vacsoránál a váczi egyházmegyei növendék papság serenádéval tisztelte meg szeretett tanárát. A növendék papság ra­gaszkodását és szeretetét Viz Zoltán° IV. éves hittan hallgató tolmácsolta. A derék- tanár fogadja ez utón kifejezett üdvözle­tünket. Isten éltesse soká! * Papszenteles. Petróczy József szer­pap kecskeméti káplán folyó hó 16 dikán a püspöki palota kápolnájában pappá szen­teltetik. EGYLETEK és TÁRSULATOK ! A római kath. legényegylet leg utóbb tartott műkedvelői előadása sikerét t. hó 9-dikén (vasárnap) saját helyiségében adott áldomással ünnepelte meg. A jel­zett helyen és időben a szereplő nők szín­padi jelmezeikben jelentek meg. Vacsorára hivatalos volt az egyletnek több jóakarója. Vacsora alatt több talpra esett felköszöntő mondatott; azután pedig „Marczi“ zenéje mellett tánezra perdült az ifjúság. Szipor­kázó humor, szapora magyaros jó kedv, sugárzó öröm és lobogó lelkesültség tar­totta együtt a kis társaságot késő éjjelig. Az egész egylet rajong fiatal alelnöke Kubinyi Endre alsó városi káplánért, ki valóságos szive, lelke vére és mozgató eleme az egyletnek. VÁROSI ÜGYEK. A „korona“ vendégfogadó bér­leti ügye. Pest-Pilis Solt-Kiskunmegye bizottsága f. hó 10-dikén (hétfőn) tartott közgyűlésén tárgyalta Vácz város közön­ségének a „korona“ vendégfogadó bérleti ügyében hozott sérelmes alispáni határo­zat ellen beadott előterjesztését. Az alis­páni határozat jóváhagyása érdekében emelt szót E azekas megyei aljegyző, mint előadó és T a h y tiszteletbeli megyei főjegyző. Dr Frey singer Lajo3 megyei bizottsági tag ellenben az alispáni határo­zat megsemmisítését és az érdekelt felek­nek vitás ügyükkel a rendes bírói útra leendő utasittatását indítványozta. Ugyan­ez irányban beszélt Dr. C s á n y i János megyei bizottsági tag is. A közgyűlés az alispánnak adott igazat; határozatát jóvá­hagyta. Minthogy azonban az alispáni ha­tározat ellen Tragor Ernő uj bérlő sértett jogaira közvetlen a belügyi miniszté­riumnál keresett orvoslást, a vonatkozó összes ügyiratok a közgyűlési határozat kapcsán nyomban felterjesztettek a m. kir. belügyi miniszterumhoz. Dr. Csányi János felelős szerkesztő és kiadó-lap tulajdonos. Dr. J. €r. Popp udvari fogorvos Dr. J. CL Popp udvari fogorvos Dr. J. CL Popp udvari fogorvos Dr. J.G-. Popp udvari fogorvos Assatiaerm szájvize 40 év óta a legkedveltebb száj-ésfog- konzerválö szer. Meggátolja a fogkö lerakodását, eltávolítja a száj kellemetlen szagát, felfrissíti a fogbúst és elejét veszi a fogfájásnak. Ára a nagy palaczknak 1.40 ki\, a kisebbnek 1 írt, a legkis. 50 kr. Dr. J.CL Popp udvari fogorvos Anatiici'isi l‘og|»as5Ktíija, üvegtégelyekben. Elismert szer a . fogak tisztántartására, a száj felfrissítésére cs konzerválására. Áru I i'rí 22 kr. Pr.JÉCr. Popp udvari fogorvos Ai-oinatiluis iogpusxlúja, nagyon kedvelt a kellemesen habzó fogszappanok barátai előtt. Kitűnő fogtisztitó szer. Áru !55 fcr. Dr. J.CL Popp udvari fogorvos fogporu, a fogport kedvelők közt a legelterjedtebb és leg­kedveltebb, melytől a fogak ragyogó fehér szint nyernek. Ára Ott kr. Dr. J.CL Popp udvari fogorvos fogtömöje (B'lomkc), melylyol a használati utasítás szerint bárki önmaga tömőszölheti ki odvas fogait. Áru 1 Sri. Dl‘. J.CL Popp udvari fogorvos Xövénj'szii|»|tait:t a legkitűnőbb pipere- és gyógyszappon, mindenféle bőrkiütés és foltok ellen. Áru «0 kr. * 2—12 Cfo, o>­Cfo, c/o CS3 erv t=s & p=> © ® 9 m » y

Next

/
Thumbnails
Contents