Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-10-16 / 16. szám

Vácz, 1887.

Október hó 16.

VÁCZI hírlap.

módot nem találnak, érjék be azzal, hogy a közönség tekintse előadásaik kezdetének a második előadást. A bemutató előadás szellemi sikere erős biztositék arra nézve, hogy színészeink itt időzésük ideje alatt kellemes szórakozást fognak nyújtani.

A mi panaszunk van, az nem a színészeket terheli. Hogy a fogadó hosszú keskeny terme, melyben oly erős léghuzam van, hogy gyenge idegzetű nő soha sem biztos a meghűlés ellen, színjátékra egy- átalján nem alkalmas, azon sem a színészek, sem a különben gondos körültekintő bérlő, sem a közönség nem segíthetnek. A közönségben meg volt a jó akarat egy állandó színház felépíttetésére; de a nagy lelkesültséget és a sok jó akaratot mind megölte valami, valami, — a mit ki nem szabad mondani.

Vácz r.t. város szabályrendelete a gyámhatósági eljárásról és pénzkezelésről.

(Folytatás.)

Az árva-pénzek kiszolgáltatása.

100. §. Az árva-pénztárból pénz vagy pénzérték csakis az árvaszék kiadási rendelvényére adható ki (46. §.)

A rendelvényben a számla tulajdonos, a kiadandó tárgy neme és értéke, azon személy, kinek részére a kiadásnak, vagy hatóság, mely által a kézbesítésnek teljesit- tetnie kell, netáni feltételek, és ha letéti tárgy adandó ki a letét-pénztári napló száma pontosan megjelölendő. Készpénzben kiadandó összegek betűkkel is kiirandók.

101. §. Nagykorúság czimén a pénzek és pénzértékek kiadása rendszerint a 23. §. 5-ik pontjában előirt közgyámi jelentés alapján rendeltetik el s a kiutalási rendelvényben a netáni szükséges behajtási intézkedésekről azonnal intézkedés teendő. A 24 éves kor születési, a férjhezmenetel által szerzett nagykorúság esketési bizonyitvány- nyal, a gondnokság megszüntetése által elért önjogosultság jogerejü felmentő hatáim zattal igazoltatik.

Nagykorúsitott egyének pénze és pénzértéke csakis a nagykorúsitási végzés jogerőre emelkedése után adható ki. Örökösök a hagyatéki bíróság örökösödési végzésével, vagy a hagyaték tárgyalásánál létre jött egyezséggel, más jogutódok a jogszerzést kimutató közhitelű okirattal igazolják jogosultságukat.

102. §. Az utalványozott pénz és pénzérték nagykorúság esetében a 24 év betöltése napján vagy legfeljebb 48 óra alatt, más esetekben az utalványozó végzés kézbesítésétől három hónap alatt kiszolgáltatandó. Szülői biztosítékok, melyek időközben vissza nem váltatnak az önjogosultnak adatnak ki.

Betéti tőkék és esedékes kamatokkal készpénzben, értékpapírok, arany s ezüst pénzek, arany ezüst neműek, ékszerek és drágaságok, óvadék és adós levelek egyéb okiratok és ideiglenes letétek mindenkor természetben adatnak ki.

103. §. A nagykorú vagy a gyámolt és gondnokolt joutódai törvényszerűen biztosított árva-pénztári kötvények átruházásával is kielégíthetők, ha azok ebbe beleegyeznek.

Az átvenni szándékolt kötvény vagy

énök köré. Ő társalgóit azon kor szellemével, mely amaz ódon bútordarabból lengett felé, ő beszélgetett azon művészszel, kinek ecsete az élet egy-egy eseményét varázsolta a vászonra. Örökké termékeny szelleme e környezetben lelte fel élénksége rúgóit, folytonos szellemi visszhang forrásait.

Jött idő mégis, midőn be nem érte többé vele. Az ember megfelelhet százféle igénynek, maga magának kevés. A varázsló önthet életet az élettelenbe — pillanatokra ; ereje nélkül minden csak holt tömeg. Ezenfelül érezte, hogy házában az hiányzik, mi minden szépség összege és koronája: a szép nő.

Szép nő érző kedély, úgy gondolá Oszkár, ez lenne azon mágikus tükör, melynek gyújtópontjában szemlélhetővé válnék az Universum szépségének minden sugara, és melybői szebb fény áradna szét mindenre ; — fény. mely derítene homályt, melytől színesednék a színtelen, felmelegednék az élettelenül szép fagyos pompája.

A választás, nem sok fejtörésébe került: h ... . Vilma a legigényteljesebb ítésztől is kicsikarta volna a hódolatot bírálat fejében. Termete Janóé, homlokán Minerva trónol, szeméből Venus igéz, ajka körül a Gráfiák mosolyognak. Ha járását nézed, megesküszöl, hogy királynő — incognitó- ban ; ha zongorázni hallod, 1 ehúnyod szemeid, mert sajnálod, hogy elvesz élvezeted egy része, midőn őt látod is egyszersmind: nem vagy képes minden érzékeddel egyszerre élvezni azt, mit lénye minden e,gyesnek képes nyújtani. Ha beszél, kétkedői, hogy hangjának csábja, vagy eszméinek varáz: a igézett e meg inkább.

Mindem műremeke daczára sem menthette volna meg Oszkár jó ízlése hírnevét, ha nem L ... . Vilmára esik választása.

kötvények a nagykorúval vagy jogtudójával egyetértőleg kijelöltetnek, a beváltásra szükséges Összeg az illető számlán kiadásba tétetik, és az adós számlájára törlesztés- kép átvitetik; maguk a kötvények pedig az engedmény kiadása végett az árvaszékhez beterjesztetnek. A tőkében és kamatokban e mellett fenforgó különbözetek kész pénzben egyenlittetnek ki, melynek összege bejelentendő.

104. §. A pénztár csak a fél sajátkezüleg aláirt, két tanú által előttemezett, kellően bélyegzett nyugtájára vagy vétbizonyitvá- nyára szolgáltathat ki valamely összeget, vagy értéket. Ebben az összeget vagy értéket, az előbbit számokban és betűkben továbbá a jogezimet és az időszakot, melyre a fizetés teljesittetik, azon kívül a kelet napját és az évet számmal a hónap nevét pedig betűkkel olvashatólag ki kell tüntetni. Egyszer s mindenkorra teljesített kiadásoknál a fél a kiadási rendelvény előmutatására felszólítandó, mely azonban a teljesített fizetés vagy kiszolgáltatás reá jegyzése mellett neki ismét visszaadandó. Ha valamely érték kiszolgáltatásánál bizonyos jog fentartások tartandók szem előtt a pénztár az ügyész tanácsát vegye igénybe.

105. §. Az utalványozott összeg vagy érték csak azon személynek, kinek utal- ványoztatott, vagy hitelesített külön pénz felvételi meghatalmazással bíró meghatalmazottjának szolgáltatható ki. Kiszolgáltatás alkalmával a fél kívánatéra a pénztárnok és könyvivő által aláirt ellennyugta adandó.

106. §. Bírói foglalás esetén az 1881. LX. t.-czikk 83—84 és 133. § a irányadó, és a bitói fizetések a foglaltató részére az utalványozott foglalási összeg erejéig annak nyugtájára teljisittetnek.

107. §. Ha a személy, kinek számára a kiszolgáltatásnak történnie kell, a pénztárnok előtt ismeretlen, a személy azonosság az előadó vagy a pénztárnok előtt ismeretes, bizalmat érdemlő két tanú nyilatkozatával igazolandó, kika nyugt át a pénztári személy zet jelenlétében aláírják s egyszersmind azt, hogy ők a pénz vagy pénzérték átvevőjét ismerik, írásban is világosan megerősítik. Ha a fél sem Írni sem olvasni nem tud, vagy a nyugta nyelvét nem érti, az előtte- mező tanúk egyike által a kiállitó neve is aláírandó, a fél által pedig kézjegyével ellátandó, e mellett szükséges még az is, hogy a tanúk az okirat tartalmát ismerjék, a kiállítónak az általa értett nyelven megmagyarázzák s annak megtörténtét szintén bizonyítsák.

108. §. Azon értékpapírok, és adós-levelek, melyek eltételök alkalmával letéti záradékkal láttattak el, kiadásuk alkalmával a pénztár s közgyám aláírásával ellátott kiadási záradékkal adandók ki.

(Folytatjuk.)

Ä halhatatlanság hite

történelmi,bölcseleti sbibliai alapon (Folytatás)

E nézetet azonban találóan czáfolja meg sz. Márton, midőn azt mondja: „Az egyetemes és különleges teremtés minden produktuma, minden lénye, mindegyik a

E hírnevet megőrizte, de — mily áron?

Az öreg L . . , . hivatalnok volt. Míg élt, az élet fanyar gondja nem merhetett a szép Vilma aranysugaras életének bűvkörébe nyúlni. De ha atyja, vén atyja beliúnyja szemét, és az elkényeztetett szép leány magára marad, atyátlan-anyátlan, de még rokontalan árvának is, — vagyontalanul . . . hogy az élet legszebb virágai mellett ott bever az örömet fenyegető mérges kigyó.

De hányszor kellett ezt az öreg L —nek leánya előtt ismételnie, mig Oszkár nejévé lett! Aranyos madárnak aranyos kálit: némely szülőnek teljes életbölcsesége abban áll, hogy gyermekének e felfogás szerint biztosítsa az életboldogságot.

És Vilma persze szintén igen boldog lett.

A szépség iránti cultus tekintetéből harmonicusabb lelkeket képzelni sem leheteti, mint Vilmát és Oszkárt. Ha előbbinek lakában szerény módja szerint nem fényes bútor, drága edény és műremekek tanúskodnak ízléséről, hanem csak a gyolcs hófehérsége, parányi szalagcsok- rocskák, virág és hímzés, e tárgyak is megértetik velünk, hogy rendezőjük fejedelmi rangra született a szép birodalmában. Mily különbség a leány lakának egyszerű bája és Oszkár házának szemkápráztató gazdagsága közt. Mily előnyös csere !

Mégis mily nehéz szívvel ejtette] meg Vilma,

És hogy mennyit veszített vele, azt fájdalom, csak akkor vette észre, midőn ama tündéries szép háznak úrnőjévé lett.

Az udvariasság hamis pénzén sohasem vett az ember nagyobb kárt, mint midőn boldogságára szóló alkuban forgatják. Szives szavak, nyájas tekintetek — itt con venientiából adják, amott teljesértékünek

maga nemében, a benne működő egyetemes és különleges ok tulajdonságainak látható kinyomatát tükrözi vissza. Mindegyiknek ezen ok legvilágosabb jeleit, melyekből áll, kell magán hordania; mindegyiknek ténykedései és müvei által annak nemét és erőit kell kinyilatkoztatnia, szóval annak jellemző jegyeivel kell bírnia és egyúttal annak érzékelhető s élő képmása gyanánt kell feltűnnie.

A természet minden működése ezen igazság bizonyságáról tanúskodik, a föld és minden, a mit a föld előhoz. A szőllő a tőkére, a datolya a pálmafára, a selyem a selyembogárra, a méz a méhre mutat vissza, valamint minden ásvány s minden növény is a maga módja szerint. Kétségbe kell vonnunk tehát az előre menő töké- lyesedés rendszerét, mely szerint a lények alsóbb fajai és osztályai a legmagasabb rendbe emelkedhetnek a létezők lánczo- latában, úgy, hogy e tan szerint aztán már nem is tudjuk, vájjon nem lehet-e valaha a kőből fa, a fából ló, vagy a lóból ember. Sőt inkább a nemekben és magukban az egyes lényekben minden el van rendezve és meg van határozva. Mindennek, ami létezik, állandó törvénye, megmásíthatatlan száma, eltörülhetetlen jellege van épen úgy, mint ama ős lénynek, melyben minden törvény, minden szám és jelleg benfoglaltatik. Minden osztálynak, minden családnak megvannak a maga határai, melyeket semmiféle erőszak át nem hághat. Midőn az aczél se gítségével a sötét, hideg kovából fénylő szikrákat csalunk ki, nem magának a kőnek bizonyos része változik át tüzzé, hanem csak a benne már eredetileg ben levő tűzanyag lesz szabaddá. És ha valamely szerves test elrodhadt maradványaiból ismét új, szerves képződmények származnak, e proczeszszusban semmi egyéb részök sincs e maradványoknak, mint az, hogy a bennök már eredetileg szunnyadó csírákat életre keltették. Ha tehát a fölfelé haladó alakok és erők látható lépcsősora által vezettetve a természetben, az egyes erők valódi progressiv fölfelé haladására akarnánk következtetni, akkor mind ezen egyes erőket annyi csírába kellene bele plántálnunk, a mennyibe mind ama fensőbb erők már preformálva voltak. Mert a szellemi valóságban minden csak egyszer és egyszerűen létezik, és minden egyes lénynek megvan a maga szorosan meghatározott száma és törvénye. Itt tehát másféletökélyesedésről szó sem lehet mint a sajátos alaknak, mely ha bármi okból eltorzult és elenyészett, újjászületéséről.“

Második beszédében Herder arra ezé- loz, hogy a keresztény vallás mit sem tud a lélekvándorlásról, hogy teljesen elég a földön egyszer élnünk, az örömök és fájdalmak váltakozásait átéreznünk. „És mi azt akarnék, hogy a szerencsétlen ezerszer tegye meg e körfolyást, mikor örül, hogy csak egyszer is átvergődhetett rajta?“ — Az anyagi természet folyamában nincs rá eset, hogy ugyanazon tünemény, ugyanazon növény, ugyanazon állat ismét visszatérjen; „egyedül csak az ember lenne tehát egy ixion-tantalusi végzet (egy soha nyugalomba nem térő, kinteljes állapot) példája?“ stb. — „Nézfogadják; minden cseng és fénylik: szili- ezüst, szinarany, semmi kétség! Kétség? — Szentségtörés még gondolata is! . . . Jó Oszkár oly félénk kegyelettel nyúlt az élethez, mint pillangó kényes, féltett zománczu szárnyához, az élet ő hozzá — mint Vandál ökle.

A lélek legfinomabb szálai ingerük a rombolás daemonát a legkajánabb me- rényre.

Vilma eléggé hidegen udvarias menyasszony volt; nőt nem ölelt benne melegebben Oszkár: szobrot nem szokás ölelni.

De hát miért ment hozzá? Nemde?

Miért is? — Ne csodálkozzanak önök azon, hogy Vilma is ezt kérdezi magától, és csak most kérdezi; hány nő oly rejtély maga magának, melyet nem fejt meg más mint — későn szerelme?

Midőn távol atyjától és szülővárosától egyedül volt ama férfiúval, ki magát férjének mondta, midőn kázassága első napján elérkezett a pillanat, hogy egy szép őszi nap hanyatló sugaránál az otthon csendében és a salon igéző kényelmében hosszan és mélyen egymás szemébe nézhettek volna: akkor értette meg Vilma szivének egy feljajdulásából, hogy ő e férfiút sohasem szeretheti.

Szegény Oszkárt Ogy szerette a szépet, oly szép volt mindene, csak — ő maga nem.

Nem volt rút! Hanem halvány szikár arcza akkor sem vesztette szoborszerü merevségét, ha szólt, akkor sem élénkült ha érzett. És szeme meghazudtolta az igazságot, hogy a szem a lélek tükre. Színtelen volt majdnem és egészen fénytelen. A mély kedélyű léleknek egy hulláma sem gyűrűzött fel e jeges felszínre: gyengébb lélek nem maradt ment a borzongástól, ha rátekintett.

zünk az égre, az Isten csillagírására, halhatatlanságunk tanujelére, távol zarán- doklásunk tündöklő lapjára ! Hol van a mindenségiek vége? miért lövelnek felénk a legtávolabb csillagok sugárai ? miért van az ember halhatatlan reményeinek égő szárnyalása? miért teríti fölénk Isten éjjelenként a végtelen, örök reménykedések magas mezejét, midőn egész napon át a nap égető sugaraitól eltikkad.ánk és a göröngyhöz kötözve valánk ? Elveszünk Isten világainak nagy seregében, elenyészünk minden felől végtelenségünk örvényében ! És mi kötné lelkemet e tunya sárgömbhöz, ha testem, e porhüvely, összeroskadt ? A törvények, melyek engem itt fogva tartanak, nyilván csak testemet illetik; e föld porából van alkotva és ismét a föld porává kell lennie. A mozgás törvényei, a légkör nyomása, szóval minden, a földi léthez köti azt. Mely földi hatalom volna képes a lelket, ha egyszer elszállt, ha egyszer a gyöngéd és mégis oly erős kötelékeket feloldá, melyek őt gondolataival, ösztöneivel, vágyaival, kötelességeivel és szokásaival a látható lét e kis köréhez kapcsolák, visszatartani ? Mely természet - törvény kényszerítené a lelkeket, hogy e szűk életpályán körös-körül forgolódjanak? Sőt lelkünk az idő korlátain túl megvetvén a tért s a föld renyhe mozgását, a testből kibontakozva az ő helyére, az ő körébe, az uj városba tér, a melyhez tartozik Mely körülöttünk van talán s mi nem ismerjük azt; avagy közelünkben s mi semmit sem tudunk felőle, ha csak ama boldog sejtés érzetét nem, melylyel a lélek azt, vagy az a lelket magához vonja. Lehet, hogy nyugvó-helyek, az előkészület vidékei, más világok is vannak számunkra rendelve, a melye ken, mint valamely mennyei aranylajtorján, mindig könnyebben, tevékenyebben, és boldogabban haladunk előre a minden világosság kútforrásához, a melyeken mindig keressük, de soha sem találjuk föl zarándokolásunk középpontját, az istenség ölét; (?) mert korlátolt, tökéletlen és véges lények vagyunk és azok is maradunk. (Ján. 14—17.) De bárhol legyek is és bármely világon keresztül vezessen is utam, mindig és mindenütt az Isten kezeiben vagyok és maradok, aki engem ide hozott és igy szól: „mindig az Isten végtelen ölében.“

„De, ha majd a halál a börtön zárait föltöré, ha Isten bennünket virágokként egészen más mezőkbe ültet át s uj szitu- ácziókkal veszv,körül: akkor lelkünk sej- dítheetlen központi erőre kap. E reményt mindenki elfogadhatja a szent kezekből (a szentirásból); de Newton rendszere is hasonló gondolatokra s reményekre ébreszthet. Valószínű, hogy csillagrendszerünk, lakóinak morális állapota szerint, épen úgy van összekötve, mint minden kétségen fölül physikai állapota szerint; testvéries kórus az, mely különböző hangokon és arányokban ugyan, de egy erőnek összhangjában dicsőíti teremtőjét. S ekkor époly fokozatai lennének a teremtményeknek, mint amilyen fokozatai vannak a fénynek, a távolságnak, a mértéknek és az erőnek, és a nap volna a rendszer összes lényeinek, a melyek föDe Vilmának annyi látni valója volt házában e szemen kívül!

És mégis mindenütt csak e kísérteties szemet látta. Bejárta a házat, udvart, kertet, nem menekülhetett előle, nem bé- külhetett ki vele. Elhajtatott, férje pompás fogatán messze, mezőre, erdőbe ; megtehette magánosán, mert Oszkár gazdagsága daczára hivatalnok volt, és a nap sok óráján át távol otthonától. Az élet kötelességéhez és a szellem harmóniájához tartozónak vélte a munkát más érdekében. Összhangra törekedett mindenben, és épen azzal nem érte el, minél legsajnosabban nélkülözte, neje szivével.

Egy hétig tűrte Vilma szive a kényszert, tűrte férje hízelgését, rimánkodását, szemrehányásait. Egy hét múlva otthon volt atyjánál.

Nemde várták önök ezt? De az csak meglepi, hogy egy másik hét múlva meg ismét ott volt férjénél ?

„Összeszoktok, összetörődtök!“

Ezt ismételték neki egy hétig rábeszélés, könyörgés és fenyegetés közt.

„Összeszokunk, összetörődünk!“ Ezt ismételte magának a vonat kerekeinek zakatolása közt kétségbeesetten, sóhajtva, könnyezve.

Akkor sem volt vidámabb, midőn egy hét múlva ugyanaz a vonat visszavitte atyjához.

És még harmadszor is megkísérelte e rövid évadu vándormadár utat. De a házasság nem kétlaki növény, kivéve gazdag embereknél a fürdő évadban és ennélfogva Vilma harmadszor is ott hagyta ugyan férjét, de negyedszer nem tért hozzá vissza.

Szülővárosának igen kies ligete van, Benne bokrokkal szegélyzett mély árnyu fasor szerelmes gerliezék és turbékoló pá-