Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-10-02 / 14. szám
Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ..................................... <» frt — kr. fél évre ........................................... 15 » — » negyed évre...................................... 1 » 5© » Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.) Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések sora (négy hasábos garmond sor) Nyilt-tér: sora 150 kr. Bélyeg' illeték : minden beigtatásnál .................... A nyugta-bélyeg külön fizetendő. I. ÉVFOLYAM. 14. szám. VÁCZ, 1887. OKTOBER 2 Ír* HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Az aradi vértanuk lelki nyugalmáért, csötörtökön, azaz folyó évi október hó 6-án, reggel 8 órakor, a felső plébánia egyházában ünnepélyes GYÁSZ-ISTENTISZTELET lartatik; miről a tekintetes hatóságok, testületek, egyletek és a t. ez. közönség tisztelettel értesittetnek. Előfizetési felhívás! Mindazok, kik a „Váczi Hirlap“-ra előfizetni szándékoznak, felkéretnek, hogy előfizetéseiket hova-előbb megtenni szíveskedjenek, nehogy a lapok szétküldésénél fenakadás legyen, vagy esetleg az egyes számoktól elessenek az által, hogy feles számú példányok nem nvomatnak. •/ A „Váczi Hírlap“-ra előfizethetni a szerkesztőnél, alapkihordónál (ez utóbbinál a nyugtatvány azonnali kiszolgáltatása mellett) és postán való utalványozás utján. Előfizetési ár: október—deczemberi évnegyedre:1 frt 50 kr. Alispán! döntés. A „Korona“ vendégfogadó bérleti ügyében városunk képviselő-test,tilete áítal hozott végzést Pest vármegye alispánja megváltoztatta. És e határozatát a város sérelmesnek találja. Hozzuk csak tisztába a tényállást. Görgői Márton és neje 815 frt évi bérért 1881. évi szept. 29. napjától kezdve 1887. évi szept. 29. napjáig bérben birták Vácz várostól a „Korona“ vendégfogadót. A város lakbérleti szabályrendeletének, mely szerint a bérévnégyed kezdete a helyi szokás által szentesitett napokról más napokra, s igy Szent- Mihály napról november hó elsejére helyeztett át, — időközben történt életbe léptetése után, f. évi augusztus hónapban tartott városi közgyűlésen a városi tanács előterjesztvén a „Korona“ vendégfogadó bérbeadásának szükségességéről szóló jelentését a közgyűlés K r e s á k Ferencz indítványára a „Korona“ vendégfogadó bérleti idejének a lakbérleti szabályrendelet rendelkezéseihez leendő alkalmaztatása szempontjából elhatározta, hogy a „Korona“ vendégfogadó bérlete jövőre november elsején vegye kezdetét. Minthogy azonban igy a folyó bérlet megszűnésének és az új bérlet kezdetének időpontja között egy egész hónap bérlet nélkül maradna, és minthogy ezen egy hónapra leendő bérbeadás érdekében külön árverést tartani nem lenne érdemes, a közgyűlés Kre- sák Ferenc« indítványára a korábbi bérlőknek felajánlotta a bérletet október hónapra azon feltétel alatt, ha a korábbi bérlők a küszöbön álló árverésre való tekintettel kötelezik mao-u- kát arra, hogy a korábbi évi bérösszeg és az árverésen elérendett évi bérösz- szeg közül azon összegnek megfelelő egy hónapra eső részt fogják megfizetni, a mely a városra kedvezőbb, és ha e részben a várost az árverés megkezdéséig írásbeli nyilatkozattal bizto- siíják. Mellesleg legyen mondva: ezen határozatba a közgyűlési jegyző félreértéséből azon tolihiba csúszott, hogy Görgöléknek a bérletben október hóra leendő benmaradása a korábbi kötelezettségek feltétele mellett helyeztetett kilátásba. Az árverés megtartatott és a „Korona“ vendégfogadó november elsőtől kezdődő 6 évre évi 2020 írtért Tra- g o r Ernőnek adatott ki, de az árverés niegkezdéseig Görgölék a város által tett ajánlatra nem nyilatkoztak. Az árverés eredményének ’ jóváhagyása felett leendő határozás végett egybehívott, közgyűléshez Tragor Ernő már azon Írásbeli kérelemmel járult, hogy a bérlet az általa megígért ősz- szegnek megfelelő bérért október hónaprais neki adassék át és hogy az épület még az őszön jó karba helyeztessék. A közgyűlés az árverés eredményét jóváhagyta és a bérletnek az októberi hónapra leendő megkötésével a pénzügyi és jogügyi egyesitett bizottságot bízta meg. A bizottság szóba állt Görgölékkel is, de ezek kijelentették, hogy az eddig általuk fizetett bérösszegnek megfelelő bérnél többet nem adnak. így állván a dolog, a bizottság október hónapra is Tragornak helyezte kilátásba a bérlet elnyerését; és miután az épület csak- ugyanelhagyottállapotban van,költség- vetést készitettett az “épületen szükségesnek mutatkozó javításokról, eljáráséról pedig kimerítő jelentést tett a közgyűlésnek. Erre a közgyűlés mindenek előtt a valóságnak megfelelőleg kiigazította a jegyző félreértéséből tévesen fogalmazott augusztusi határozatát; azután a bérletet október hónapra Tragornak adta ki és az épület helyreállításával felmerülő teendőkkel egy külön „ad hoc“ építési bizottságot bízott meg. Az építési bizottság már meg is kötötte a szerződést az iparosokkal, mely szerint ezek az épület restaurálását 1300 írtért végzendik, és tartoznak a munkát még október hóban befejezni. eggo*«aa«aiaaaaM5!rawwwmiggggiaetHBBES5Baas5gMagKBgsBaarawsBEBaroaKE55aHsgaBaEa^^ Ekkor lép fél Görgői. Az alispánhoz folyamodik. Es a vármegye alispánja mit tesz? Jelentéstételre hívja fél a város polgármesterét és midőn ez azt megtette, „a megyei közgyűlés jóváhagyásának reményében megváltoztatja a városi képviselő testület határozatát és kimondja, hogy Görgői az esetre, ha a magaga s a b b bérösszegnek megfelelő bért megfizeti, október hónapra is a bérletben maradhat.“ Sok oldalról férne szó a kérdéshez. Es kívánatos is, hogy a jogaiban megsértett város minden oldalról igyekezzék azt megvilágítani. De mi e rövid czikk keretén belül mindenre ki nem terjeszkedhetvén, csupán azon kérdéshez szólunk, hogy jogában állott-e az alispánnak a város ezen vitássá tett ügye felett érdemileg dönteni, vagy sem. Mit is mond az alispáni határozat? Azt, hogy a „Korona“ bérlete október bóra Görgőit illeti. — Ne firtassuk a dolog érdemét, ne keressük azt, hogy kinek javára döntene az anyagi jog, — csak azt kérdezzük, hogy az alispáni határozatban mily természetű jogi kijelentés foglaltatik, és azonnal tisztában leszünk a kérdéssel. Az alispán kijelenti, hogy egy bizonyos jog nem ez-é, hanem az-é;- vagyis ítél a tulajdonjog felett. Kijelenti, bogy a városi képviselőtestület által augusztus hónapban tett (utóbb kiigazított) ajánlat vissza nem vonható; kijelenti, hogy Görgői jogosítva van azt még akkor is elfogadni, amikor már a város azt visszavonta; kijelenti, hogy a felek között perfect szerződés jött létre ; kijelenti, hogy e szerződés a várost kötelezi: vagyis beavatkozik városunk tisztán magánjogi ügyeibe, és Ítéletet mond az egyoldalú magán jogi ajánlatok ereje, a szerződések Hull a levél . . . Hull a levél . . . reszkedt az ág, Mit az idő vasfoga rág. Az ég reád könyét ontja „Szomorú fűz hervadt lombja Olyan kedves a méla táj . . . Enyhét ád, ha hű szivem fáj ; Meggyógyul, ha a fűz lombja „Ráhajlik a sirdorabomra“ . . . Még kisüt a nap sugára — Csalfa fényt hint a világra ; De csak én az árnyat látom : „Kis madárka zeng az ágon.“ Temetőben elbolyongok ; Elmúlnak a fájó gondok . . . Elülök a bús gyepágyon — „Temetőbe, sírba vágyom.“ Minek élni, lia nincs kiért? Ne sirj szivem, hisz nincs, ki ért! „Jobb lesz majd ott megpihenni Odalenn majd nem fáj semmi“ Alpári Lajos. De én, — de én Boldogtalan vagyok, Kelettől — dél S nyugatra futhatok. — S még sem lelem Meg azt a jó anyát ! Mert messze van, Mert messze van Innét a másvilág! Szegvári. Vácz Velenczében. ILI. A négy napi fiumei tartózkodás alatt csakis egyszer jött össze hivatalosan a tűzoltók serege, midőn Szt. István király napján, a fiumei tűzoltó egylet tartotta zászlószentelését. A város Istria felé nyúló végén, a babérfák, platánok által árnyalt népkertben, a „giardino publicóban“ volt a gyülekező. A hegyoldalon elnyúló nagy kert szeliden emelkedő sétaútján állott kettős rendbe egyletenként Magyarország 1200 tűzoltója, s mindegyik egylet előtt, egy fehér tábla jelezte hovávaló. Képviselve volt ott Magyarország minden vidéke, a bérezés Székely-földtől a Lajtáig, s Or- sovától a Tátráig. És mindezek ajkán magyar szó. Valóban kicsi ügyességgel az ország magyarságának diadal-ünnepévé válhatott volna az összejövetel. De igy is feldobogott mindenki szive, mikor Fiume egyenruhás zenekarának fényes kürtjei rázendítették a Iiákóczi-indulót, és megindult a hosszú diszmenet a Curzó felé. Az utczákon, nemzeti czimeres magas árboczo- kon ott lengett a magyar lobogó, mindenfelé bámész közönség, de sehoí egy éljen sem hallatszott, A külsőségekben megvolt hivatalosan az iinnepelés, de hiányzott a lelkesedés. így értünk el a város másik végét záró Scoglió-kert árnyas gesztenyesorai alá, hol az ünnepély, tábori misével és Várpalota plébánosa szónoklatával, volt megtartandó. A hosszú szertartásos a színtelen, lapos beszéd alatt csakhamar felbomlott a rend, és lehangoltam kisebb csoportokban szállingóztak el a magyarok. Itt az árnyas fák alatt szóba állottam ’ egy Fiúméban lakó némettel, ki objectiv szemmel nézte a történteket. — Uram talán ön is belátja, hogy nem szép Fiume lakosságának az a hidegsége, melylyel i érmünkét fogadott. — Meglehet bocsátani, mert Fiume, a közgyülésezni mind ide vándorló magyar egyletek vendéglátásába már belefáradt. — Ez meg lehet, de épp a tűzoltókkal szemben elhibázott. Mert lehettek itt tekintélyesebb, és hírnevesebb egyletek, de egyikben sem volt képviselve úgy a magyarság. Lássa azokat a bánsági tűzoltókat német falvaikból, az Oravicza vidékieket az oláh- ságból; az újvidékieket, kiknek elnöke büszkén hirdeti, hogy nálok mar nincs szerb párt s néhány év alatt Újvidék a magyarság egyik erős vára lesz; azt a hu- nyadmegyei oláhot a dákorománok hazájából, ki tört magyarsággal itt is azt a Ho l laki Árpádot élteti, akivel az utolsó választáson a dákoromán Trutiát megbuktatta ; a trencsénmegyeit, a tótok közül és a többieket a nemzetiségek egyéb vidékeiről: azok itt mind magyarul szólnak és lelkesednek. És a tűzoltó ruhába öltözve itt van Magyarország középosztálya és vidéki értelmisége, szóval az az elem, mely az uj Magyarországot alkotja és építi, mely a népet az átalakulás terhei megbirására tanitja, anemzetiségeket magyarrá olvasztja, s a melynek működése tette lehetővé a millióknak Fiúméba ruházását. Nos uram, Fiume, ha magyar érzelme nem hazugság, mindezeket nem ignorálhatja. — Ez igaz; de önök is hibásak, mert nemzeti ünnepélyek rendezéséhez nem értenek. Lássa uram Németország hatalmas egységes nemzetének talán nincs szüksége rá, még is torna, dal, lövész és tűzoltó egyletei valahányszor összejönnek, mindig nemzeti ünnepet ülnek. Bismarck vaskeze nem segített annyit a német egység megalkotásán, mint ezek a nemzeti egyletek, melyeknek minden országos gyűlése csak a német nemzeti önérzet tőkéjét öregbiti. íme önök alig vannak itt rnásfélezeren és rendezőik nem tudták, vagy nem akarták egy központba, legalább egyszer is összehozni, hol legalább egy hazafias beszéd figyelmeztette volna az idegent arra, hogy örök nemzeti ünnepet ülnek, és országuk minden vidékét képviselő seregük, nem kiváncsi turisták serege, hanem egy erős nemzeti testület, melynek hatalmas kötelékében egygyé és magyarrá forr Magyar- ország minden vidéke. — Igaz uram, de azt, amit rendezőink nagy bölcsen elmulasztottak, megtehette volua a vendéglátó házigazda, kinek Magyarországhoz képzelt ragaszkodása annyi keserves milliónkba került. Az a Fiume, mely Magyarországnak köszöni, hogy link- kari, vagy Portoré jelentéktelen sorsára nem került, talán mutathatott volna irántunk annyi szívességet, és lelkesedést, mint Te jó kedvű... Te jó kedvű Csevegő kis patak Én tégedet Boldognak mondalak ! Hisz’ ime csak Egyet-kettőt szűkeisz S már jó anyád Szőke Tiszánk Hullám -keblén pihensz .. .
